Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

i

*-**■>..

/mag ■p’rqletáfu AI, egyes ÜLI ETEK!

'TOLNA

MEGYEI

NÉPÚJSÁG

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

PÉNTEK 1975. ápr. 4 XXV. évi.. 79. SZARA : 1.70 Ft

Három évtized után

M

ilyen a mai Magyarország? Hová érkezett, hová tart? Röviddel ezelőtt kaptunk rá szép, lelkesítő feleletet a párt XI. kongresz- szusától. Bőségesen és sokoldalúan dokumentálva, számokba szedve és tervekbe építve, dinamikus fejlődésében rajzolódott ki hazánk mai arculata a kongresszus elé te; tett és jóváhagyott okmány o.cból; a vitából, amely megerősítette a szocialista építés eddig követett politikáját; a határozatból, amely megszabta az új tennivalókat.

Ez a Magyarország-kép, amely számunkra a valóságot és a mindennapokat jelenti, természetes. Egész mértékrendszerünk, amellyel sikert vagy elmaradást mé- E rünk, hazánk mai fejlettségi § szintjéből ered. összehasonlí- = tási alapunk sokkal erőtelje- = sebben a jövő követelménye, 5 mint a múlt mélysége. Így is = kell lennie. Ha társadalmunk = dinamikus és előretekintő £[ akar lenni, akkor gondolko- 5 dásunk csak ehhez mérheti = önmagát. Ha azokra a csú- = csokra szegezzük pillantá- ^ sunkat, amelyeket még ez- = után kell meghódítani, ak- jjj kor az ütem, az erőfeszítés E nem lankadhat. Azonban E bármennyire is haladjunk, = bármilyen tetőkre is hágjunk, = alkalmanként vissza keli pil- = lantanunk, mert közben új 5 nemzedékek jöttek, amelyek = tudják is meg nem is, hogy E mit hagytunk magunk mö- = gött.

H

a birtokunkban lenne Ej a mesék és a fantasz- s tikus irodalmak „időgépe”, s amely egy nagyon kis időre -jjj vissza vinne bennünket abba s: a harminc év előtti Magyar- 5 országba, akkor még azok is E meghökkennének a szegény- E ségnek és elmaradottságnak s a látványán, akik még lát- E ták és élték azt a világot. E Három évtizeddel ezelőtt a js szovjet hadsereg egy nádfö- Ej deles országot szabadított = fel. Terpeszkedő nagybirto- E kok, sovány kis parcellák, j| egészségtelen házakban, la- r kásokban élő sokaság. A me- E zőgazdasági termelés csak- = nem teljes egészében az em- E béri és állati erőkifejtésen E alapul. Korszerű utak és köz- E lekedés nélküli sárba fulladt = falvak tömege. Az ipari tér- = melés túlnyomó része rósz- = szül felszerelt műhelyekben, — „kócerájok”-ban zajlik. Írás- E tudatlan százezrek, rosszul E táplált gyermekek, tengődés- E re szorított milliók, kizárva E a jogokból, a művelődés le- “ hetőségeiből. Elképeszt^

kontrasztok a szegények és gazdagok között. A létfenntartás minimumára szorított dolgozó tömegek. És ennek megfelelő szellemi-erkölcsi állapot, amelyben felőrlődnek és elsorvadnak a tehetségek. A félelem, az alázatosság mozgat széles társadalmi rétegeket. S maga az ország történelmének mélypontján, barátok nélkül, presztízsét vesztve az európai népek közösségében.

K

öznapi szavakkal nehéz is összeállítani ezt a képet. Leghübben ma már csak az irodalom, az akkori idők nagy költői, a társadalmi béklyók ellen lázadók kivételesen kifejező erejű sorai képesek felidézni ennek az atmoszférának a valóságát, a kétségbeesett József Attila-kiáltás hangján: „föl kéne szabadulni már!”. Ez a felszabadulás jött el 1945. áprjks 4-én.

A felszabadulás- óta eltelt harminc esztendő, de különösen a közvetlenül mögöttünk hagyott másfél évtized töretlen fejlődése, e fejlődés üteme és átalakító ereje váltotta valóra a szocialista társadalmi célok egész sorát. Természetesen vannak gondjaink és megoldatlan problémáink, amelyek ugyancsak nem hiányoznak a XI. kongresszus által felvázolt helyzetképből. De a képnek ugyanakkor nincs egyetlen olyan részterülete, egyetlen olyan szöglete, amelynek ne a változás, a fejlődés adná meg a jellemzőjét.

A tartós stabilitás és az állandó haladás olyan tényezőkké váltak életünkben, amit nemzetünk történelmében egyetlen előttünk élő nemzedék se ismert ebben az országban. A kapitalista világban történő események még szembetűnőbben emelik ki annak jelentőségét, hogy hazánk a felszabadító Szovjetunióval, szocializmust építő szomszéd testvérnépeinkkel együtt, egy családot alkotva, a kölcsönös segítség és támogatás összes előnyeit élvezve nézhet szembe minden nemzetközi fejleménnyel. Joggal állapította meg tehát a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója, hogy „a KGST keretében megvalósuló együttműködés nyújtotta és fogja nyújtani a jövőben is hazai építőmunkánk szilárd nemzetközi támaszát’’;

E

z a nemzetközi támasz egyúttal lehetővé teszi, hogy — a XI. kongresz- szus helyzetelemzésére és határozataira támaszkodva — az eddiginél is hatékonyabban kihasználjuk a szocialista társadalmi rendben és gazdaságban rejlő lehetőségeket és tartalékokat. A pártnak, a magyar társadalomnak pontosan, tudományosan felépített terve van mind a jelen, mind a közeljövő feladataira és azok megoldásának módjaira, mind pedig a távlatokra, amelyek az új ötéves terv alapjainak kidolgozásával, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásával és a párt programnyilatkozatában rögzített célok közelítésével yálnak majd valóra.

Aki tanulmányozza ezeket a dokumentumokat, az látja,' hogy a legteljesebb realizmus és határozottság jellemzi azokat. Az iránymutató kongresszusi határozatok tükrében világosan látható a párt, az állam, a társadalmi szervek, a gazdasági irányítás lépcsőinek minden fontos tennivalója a szocialista társadalmi és termelési viszonyok továbbfejlesztésében. Kádár János elvtárs a Központi Bizottság beszámolójában mondotta: „A párt minden tervét arra alapozza, hogy elnyeri hozzá a munkásosztály, a nép egyetértését és támogatását. Munkás- osztályunk, népünk pedig építhet arra, hogy a párt a helyén van, s a jövőben is mindenkor feladatainak a tőle telhető legjobb megoldására törekszik.”

A három évtized fordul lója így most nemcsak ünnep, visszapillantás és megemlékezés, hanem ‘új magaslat. És hozzátehetjük: erről a magaslatról már olyan nép megy tovább a maga útján, amely egységben, öntudatban, politikai érettségben és műveltségben, egyre méltóbb anyagi létfeltételeket biztosítva társadalma minden tagjának, alkotja új történelmét.

' RÖZSA LÁSZLÓ