Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-19 / 91. szám
I ... \ A hitük mát ideérhesett A paksi atomerőmű szerelői az NDK-ban X Tribüne és az Ostsee- SZeitung már több cikket írt róluk. A Tribüné „A példamutató Kormányék” címmel többek között ezt írja a magyar szerelőbrigádról: „Jó a raun- kaversenymérleg az Északi Atomerőmű építkezésén.... Tudott dolog, hogy a magyar szakszervezeti tagok a szocialista komplex munkaversenyben, melyet mindkét szakszervezeti vezetőség egyeztetett, kiemelkedőt nyújtanak. Mind a 21 magyar brigád harcol a ^.Szocialista szerelő kollektíva” cím elnyeréséért. Egy éve pedig a szovjet, a magyar és a német szerelők együtt küzdenek eredményesen a „szocialista munka kollektívája” címért, valamint a „Német- szovjet barátság” cím elnyeréséért. A havi értékelésekkor a magyar kollektívák és szakmunkások állandóan az első helyeken szerepelnek. Többször illette meg a Kormánybrigádot a „Kimagasló, minőségi munka” és a Tóth-brigá- dot a „Baleset- "és üzemzavarmentes munka” cím. De nemcsak a munkában szövődnek szoros, elvtársi, baráti kapcsolatok. A kirándulásokon, a klubesteken, a sportösszejöveteleken is érezhető, hogy eggyé forrtak, barátokká váltak az itt dolgozó szovjet német és magyar munkások. Az Ostsee-Zeitung április 4-i számában két cikk is megjelent a magyar szerelőkről. „A magyar temperamentum is ismeri a lámpalázat. A képen látható — sajnos a képet nem tudjuk közölni (a szerk.) asz- szonyok, akik éppen hazai bort kortyolnak Greifswald falai között, magyar szakmunkások feleségei, akik atomerőművünk felépítésénél segítenek. A „Boddenhus”-ban, a 30. évforduló főpróbáján láttuk őket. Az első tapsot az itt élő magyar kommunisták titkárától. Várhegyi Istvántól, a szovjet specialisták javaslata alapján ^Atomerőművi specialista” minősítésű szerelőtől kapták, öt kérdezzük, hogyan élnek itt barátainlc, hogyan érzik magukat. Folyékonyan válaszol, németül: „Mindnyájunknak nagyon tetszik az élet Greifs- waldban. Csak a szél..., meg a nap is melegebben süt odahaza. de a pompás Keleti-ten- ger kárpótol mindent.” Megtudtuk, hogy az unalmat nem ismerik. A komplex- brigád munkaidő után gyakran kirándul a szovjet, a német szaktársakkal. Magyar hegesztők, lakatosok és más szakmunkások segítenek szabad idejükben a greifsWaldi sörgyár korszerűsítésében, a kemnitzi termelőszövetkezet is állandó segítséget kap tőlük. Pick Magdolna azt mondja: „Két hetente találkozunk a német asszonyokkal a képzőművész-szakkörben.” Az itt készített tárgyakat a szolidaritási bazárba adják. Magyar barátaink életében fontos szerepet játszik az a három klub, amelyet lakóhelyükön társadalmi munkában létesítettek. Itt szerveznek nyelvoktatásokat. vitaesteket, a gyermekek rendszeresen itt vesznek részt a mesedélelőttökön. Egyébként tiszta a német kiejtésük, beszédük csodálatba ejt. Nem csoda — a greifs- waldi iskolába járnak. Egymás mellett ül a magyar Péter Gábor, a német Heidi és a budapesti Andrea. Nemzetközi közösségben élünk, közösen ünnepeljük ünnepeinket — ma Magyarország felszabadulásának 30. évfordulóját.” A másik cikk is a magyarokat dicséri: „Magyar barátaink és elvtársaink, ahogy Madarász István mondja, nálunk második hazájukra találtak. A Budapesti Gyár- és Gépszerelő Vállalat neve jól ismert építkezésünkön. Nemcsak a szaktudás miatt. Mindig készen állnak, ha bármilyen nehézség támad... Kőrútunkon találkozunk azokkal a magyar brigádokkal. amelyek a 4-es számú turbóegységen dolgoznak Marosvölgyi Tamás vezetésével. Marosvölgyi Tamás a következőket mondja: „Mi, magyar szerelők magunkévá tettük a Rostocki Építőipari Kombinát szakszervezeti bizalmijának Emil Baeknek a mondását: „Egy ilyen nap tiszteletére nem lehet csak egy hétköznapi tettel felkészülni !* Közösen dolgozunk mindannyian éjjel és nappal, hogy a második reaktorblokkot a győzelem 30. évfordulója tiszteletére nyolc héttel korábban üzembe helyezhessük... ...Lubminban, ahol több mint kétszáz magyar dolgozik szocialista munkaverseny-fel- ajánlásokat teljesítették, sőt túlteljesítették... Több magyar szaktárs példás teljesítményéért már eddig is magas állami (német) kitüntetést kapott. Dormán Józsefet, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, Ludvig Andást „Kiváló aktivista” címmel, Tóth Lászlót, a ..Kimagasló teljesítményért”. Pick Bélát pedig az „NDK szolgálatáért” járó érdemrenddel tüntették ki. Harmincöt dolgozónak a szocialista munkaversenyben elért eredményeiért kollektív kitüntetést adományoztak— '.„Pick Béla arra a kérdésre válaszolva: mit érez egy ilyen történelmi napon azt válaszolja: „Felemelő érzés ezen a napon barátok között az elmúlt 30 évre visszatekinteni. Hazánk sikeres szocialista fejlődése annak köszönhető, hogy a Szovjetunió felszabadított bennünket és később is segített. Az első pillanattól éreztük ezt a segítséget. Ez a segítség testesül meg majd a mi atomerőművünkben is. Az atomerőművel a magyar népgazdaság további következetes fejlesztésének feltételét teremtjük meg. Ami a személyes fejlődésemet illeti, arra csak azt válaszolhatom: elválaszthatatlan az én személyes fejlődésem országom szocialista fejlődésétől. Amikor az „NDK szolgálatáért” érdemérmet megkaptam, az 1972-es évre gondoltam vissza. Akkor a kollektívánknak nem volt még semmiféle tapasztalata a komplikált szerelési folyamatokban. Úgy kellett kezdenünk, mint amikor a gyermekek járni tanulnak. A „szüléink” a szovjet elvtársak voltak, ők voltak azok. akik ilyen teljesítmények elérésére képessé tettek bennünket...” A hírek, a jó hírük már elérkezett. Szeretettel várjuk őket Paksra. az első magyar atomerőmű építkezésének színhelyére. Még versenyben vagyunk Ilangíárfat Izgalmas percek a „Babitsban ' Az ország legjobb művelődési otthonai versenyeznek a Rádió „Hamgtárlatt” című vetélkedőjében. A művelődési házak tiszte a csapatáűlítás, a csapatoké, hogy felismerjék azokat a hangdokumentumokat, amelyekkel kapcsolatos feladatat (kapnak. Megyénket a Babits művelődési központ képviseld a vetélkedőben. Csütörtökön este léptünk színre, debreceni és zalaszentgróti csapattal mérkőztünk. • A csapatkapitány — Péter Mihály tanár — és a tizenkét csapattag már hat órakor elfoglalta helyét a „stúdióban”, azaz a művelődési központ márványtenmében. Hót órakor már ott szorongott mindenki, aki segíteni, vagy egyszerűen csak szurkolná jött ed. a vetélkedőre. A hangulat nem volt egyértedműen bizakodó: ám voltak jókedvű és tettre kész csapattagok, mint Földesi János nyugdíjas madocsai tanácselnök, aki még a hegedűjét is magával hozta. Hátha el kedd húzni rajta valami tolnai nótát...? Egy ideig csendben hallgattuk a rádiósok hangszórón át hallható készülődését: kis ízelítő, hogy hogyan indul egy adás — aztán megszólalt a jól ismert szignál, (kezdődött a verseny. Elsőre a szekszárdi csapat kapta a legnehezebb feladatot, a debreceniek is pontot vesztettek, osak a szerencsés zadaszentgrátiak szerezték meg az első feladatnád az összes pontot. Igazán szerencsések voltaik ,makkos” feladatukkal, hiszen tulajdonképpen a versenyt is ez döntötte el javukra. Amikor a nehéz feladat helyes válaszát megkaptuk a stúdióból, kiderült, hogy volt aki tudta Szekszárdon is: egy fiatalember váltig hangoztatta. Ki tudja miért, valahogy senki nem hitt neki— De még ennél is izgalmasabb volt az d féladat, amikor Babitsra, Szabó Lőrincre és Tóth Árpádra egyaránt vonatkozó dolgokat kellett mondani. A riporter, Fededy Péter iS elvesztette addigi nyugalmát, és perdült-fordudt a válaszadók, a politikád és a zenei csapátok között. De Szekszár- don a legnagyobb sikert és legnagyobb feszültséget mégis Einstein keltette... ’Hangjának felidézése után, kapásból kellett elmondani róla csapat-: kapitányunknak, ami az eszébe jutott A (kézenfekvő megoldás — hogy kikeressék eg5* lexikonból nevét és azt olvas-: aa fel, ami ott áll — valahogy senkiinek sem jutott eszébe! így hát elkezdett rögtönözni! Néhány szép, gördülő mondat és látnivaló lett, hogy ..nagyon hosszú egy perc! Ekkor aztání felfordult a terem: Kaszás Im re, a szakmunkásképző igazgatója ..előmondita”, Méry Évaj a megyei tanács népművelési csoportvezetője mutogatta, ami még a témához kívánkozott —•> és a végeredmény: mi kaptuk meg egyedül a maximális húst* pontot! : A vetélkedő utolsó perceá-J ben már bizonyos volt, hogy a győztes Zalaszantgrót lesz, és hogy a második helyezettek holtversenyben a debreceniekkel, mi. Örömünkre Rapcsányi László játékvezető úgy konferálta az eredményt, hogy m két második is továbbjutott. Bár úgy lenne:' de a játék- szabályok értelmében a rnáso-^ difc helyezettek közül azok jutnak tovább, akik a vetélke^ dő előtti- feladatot — két riport készítésiét — a legjobban' oldották meg. Ennek a feladatnak még nem -hirdették ki az eredményét, lehet bizakodni, hogy valóban bejutunk a kö-; zépdöntőbe. A mostani csapat, még több segítőtárssal és menni „verseny- rutinnal” bizakodva indulna, j ?! í-tó l P. N. Barannyikov: Nevek az emlékművön í . íz , A hétosztályos iskola elvégzése után hajón dolgozott édesapámmal, Tyihon Nyesz- tyeroviccsal együtt. A Dnyeperen hajóztak. Később nagybátyám elvégzett valamiféle tanfolyamot és Mogiljovban a folyamhajózási vállalat diszpécseri központjában dolgozott 1938-ban behívták katonának. Mongóliában szolgált később pedig harcolt Leszerelése után rövid ideig a gomeli hajózási igazgatóságon dolgozott, mint a diszpécseri központ technikus-operátora. Ványa nagybátyám különben egészen jól rajzolt A frontról hazaküldözgette a természetről, harcmezőkről készített vázlatait önarcképeit hogy hozzátartozói láthassák, mennyire megváltozott. Most azonban sajnos nem tudtam megtalálni azokat a rajzokat pedig gyakran láttam őket Nagybátyám jólelkű, figyelmes ember, hű barát és elvtárs volt. Ilyennek maradt meg valamennyi hozzátartozója emlékezetében. Nagy kár, hogy elveszett az utolsó levél, amelyet bajtársai írtak. Azt írták, hogy sebesülése után még egy óra 35 percig élt. Tudatánál volt és azt kérte, írják meg haza: „Bocsássatok meg nekem, drága szüleim. Becsaptalak benneteket. Azt ígértem, hogy hamarosan hazamegyek, írtam, hogy készüljenek fel a győztesek, köztük az én fogadásomra is kenyérrel és sóval, de én most meghalok...” Nagybátyám levelének ezeket a sorait míg élek, nem felejtem el... Vaszilij Liszij”. A SZÜLŐKHÖZ. íme néhány idézet Iván Liszij néhány leveléből, amelyek valóban sokat árulnak el róla, magáról. 1943. szeptember 28-án kelt levelezőlap. Tábori postaszám : P. P. 92 999. „Drága szüleim! Ma vettem hírét Dobrjanka és más falvak felszabadulásának. Remélem, Titeket is felszabadítottak már. Nagy örömmel fogok tollat. Remélem, hamarosan választ kapok. Én a fronton vagyok, élek, egészséges vagyok, amit Nektek is kívánok. Jómagam nagyon megváltoztam. Nem is ismernétek rám rögtön. Nem írom le mi mindenen mentem keresztül. Túlságosan is sokat éltem át... Minden nap várni fogom a választ. Első leveletektől, drága szüleim, bevallom félek. írjátok meg az igazat. Remélem, minden rendben van Veletek .. 1943. október 16-án kelt levél '„Drága, kedves szüleim! Fiatok forró üdvözletét küldi... Végre elmúltak a sötét évek, amelyek elszakítottak bennünket egymástól, vége a német megszállás lidérenyomásos éveinek... Egyszerűen azt sem tudom, mivel kezdjem első levelemet ... 1941. július 7-én utaztam el Gomelből... 41. VII. 10-én megszakadt a kapcsolat Veletek. Sztálingrádba érkeztem, táviratot küldtem, írtam Nektek ... Augusztus 22-én a rádióból hallottam Gomel kiürítéséről ... Olyan magányos lettem, mint a tölgy a sztyeppe közepén, amelynek elvágták a gyökereit... Jelentkeztem katonának, de nem vettek fel, munkára küldtek a Volgára. De végül elértem, amit akartam. Szeptember 27-én mégis csak bevonulhattam ... Minden holmimat barátomnál, Kotyik Venyiamin Jefimovics- nál hagytam, akivel Goméiban dolgoztam együtt Szavát adta, hogy az első adandó alkalommal elviszi Nektek. Vele állandó levelezésben állok. Most készül Gomelbe utazni... Hát szóval azután, hogy bevettek katonának, már 1941. novemberében kikerültem a frontra és 1942. július 29-ig harcoltam. Csapatainkkal együtt vonultam csaknem egészen Vi- tyebszkig. 29-én a fejemen megsebesültem. Hátravittek a hadtápterületre egy hadikórházba ... Két hónapig feküdtem ott... Aztán kiengedtek— Katonai iskolára vezényeltek, amelyet kitűnő eredménnyel végeztem eL Ismét kimentem a frontra— Amikor 1939-ben a Mongol Népköztársaságban voltam és olykor sokáig nem kaptatok tőlem levelet, sok-mindenfélét gondolhatok akkor is rólam— De hiszen épen, egészségesen tértem Hozzátok vissza... Ez alkalommal is úgy térek haza, ha befejezzük a háborút, de már nem olyannak, mint annak idején, hanem öreg hadas- tyánként, őszülő halántékkal, s nem közlegényként, mint egykor, hanem tiszti csillagokkal a vállapomon... Most kapitány vagyok, de nem egyszerű kapitány, hanem gárda- kapitány— (Folytatjuk.) 1975. április 19, Dokument-írás
