Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-17 / 89. szám

Általai vasárnap / ’' “. * .*.*•> A.J.,4 . . -A-—*.* — ,..—-4 _ í Ä kiállítás legszebb faragásai. Az attalai vegyes kórus néhány tagja. Erősödnek a dunaföldvári szakcsoportok Áz attalai művelődési ház a klubkönyvtórban kiállítást rendezett azokból a régi nép­viseleti ruhákból, szőttesekből, fafaragásokból, amelyeket a helyi lakók még ma is féltve őriznek. Erre a napra azon­ban elővették a szekrények mélyéből, hogy bemutassák a csodálatosan szép tárgyakat. A kiállítást a község lakossága érdeklődve nézte végig, s mi is csak az elismerés hangján szólhatunk róla. Este hét órai kezdettel, zsú­folt nézőtér előtt mutatta be műsorát az attalai vegyes kórus és a dombóvári Kapos együttes tánc-, zene- és ének­kara. A nagy tetszéssel foga­dott műsort bál követte. Magyarszéki Endre Legutóbbi ülésén a Duna- földvár és Bölcske Egyesült ÁFÉSZ szakcsoportjainak munkáját értékelte a nagyköz­ségi tanács végrehajtó bizott­sága. A népes településen ha­gyományos a háztáji gazda­ságok választékos árutermelé­se. Ezt a hagyományt ápolja, hogy az ÁFÉSZ a háztáji és kisegítő gazdaságok főbb cik­keinek termelőit szakcsopor­tokba szervezte. A szövetke­zeten belül hat mezőgazdasá­gi szakcsoport működik. A szőlő- és gyümölcster­melő szakcsoport tavalyi ár­bevétele megközelítette a há­rommillió forintot. A csoport saját erejéből létesített bortá­roló helyisége, az általa ked­vezményesen juttatott műtrá­gya és terhaclési hitel ébren tartja a tagság munkakedvét, szép teljesítményekhez segíti a gazdákat. A helytállás leg­utóbbi — tavalyi — hivatalos elismerése a Bereczki Máté ezüstplakett. Az említett hat közül a nyúltenyésztő szakcsoport fej­lődött a legdinamikusabban az elmúlt években. A csaknem kétszáz tagot számláló cso­port tavaly 700 mázsa pecse- nyenyulat juttatott el a felvá­sárlókhoz. örvendetes, hogy a termelési kedv az átvételi £r némi csökkenése ellenére sem lanyhult, hiszen a jelenlegi árak mellett is érdemes a ház­tájiban eldolgozgatni a nyál­lal. Ha arra emlékezünk, hogy e szakcsoport tagjainak java hányada nyugdíjas, úgy a cso­portot az aktív pihenők szép példájaként is említhetjük. A libanevelő és -hizlaló szakcsoport tagjai megtanul­ták, és jól alkalmazzák az új tömési technológiát. A tekin­télyes máj prémiumnak kö­szönhetően ennél a csoport­nál csaknem negyven forint lett az élő liba átlagos felvá­sárlási ára. A méhész-fczakcsoport ta­valy a rossz időjárás miatt csak 153 mázsa mézet tudott értékesíteni; jobb esztendők­ben 250—300 mázsát. 1974-ben az ÁFÉSZ tagként lépett be az Országos Méhészeti Közös Vállalatba; így többet kap a mézért, gyorsabban gyarapít­hatja a szakcsoport közös alapját. Igen dinamikusan fejlődött a sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoport. Tavaly novem­berben tizenketten alapítot­ták; ma már kilencvenen van­nak. Az idén hároméves, tizen­nyolc fős kertészeti szakcso­port érdeme, hogy észrevehe­tően javult a nagyközség pri­mőrellátása. Az ÁFÉSZ hatá­rozata alapján minden új be­lépő hitelbe kap felszerelt fó­liasátrat; a csoport tagjai a termeléshez szükséges új fó­liát kedvezményesen — nagy­kereskedelmi áron — kapják. Ebben az évben, előrelát­hatólag. szembeszökően javul majd a nagyközség zöldáru­ellátása: az ÁFÉSZ 600 má­zsa zöldségfélére szerződött a dunaföldvári Alkotmány Tsz- szeL A végrehajtó bizottság mind az ÁFÉSZ-nek. mind a szak­csoportoknak elismerését fe­jezte ki a lakosság ellátása érdekében végzett lelkiismere­tes munkájáért. t. , P. H. Barannyikov: Nevek az emlékművön 10. „Kedves falubelijeim, fogad­játok egy frontharcos gárdista üdvözletét. Immár több mint 3 éve a haza dicsőséges védel­mezőinek soraiban harcolok édes hazánk 'becsületéért és szabadságáért. A német ban­ditákkal vívott harcokban többször megsebesültem, de or­vosaink úgy ápolnak, mint édes testvérüket, új erőt öntöt­tek belém... A kormány a Vörös Csillag érdemrenddel tüntetett ki en­gem és a Harci érdemekért éremmel. Méltó leszek népünk bizalmára. Kedves földijeim, végezzétek el sikeresen határidőre és minden szemveszteség nélkül a kalászosok aratását, teljesítsé­tek az állami beszolgáltatáso­kat Szergej Temirov gárdákapi- tány.” U. i. Milyen volt Szergej külseje? Magasabb volt az át­lagnál, vállas, vaskos. Való­sággal vasgyúró. A vele egy- korúak közül kitűnt szívóssá­gával és erős akaratával. Bar­na haj, fekete szemek. Kauká­zusi ! Kiálló pofacsontú világos arcán alig észrevehető szeplők. Ezek, az emberek szerint, meg­nyerő külsőt kölcsönöztek ne­ki, nyomban megszűnt az em­ber félénksége, amelyet Szer­gej fivérem zord külseje első látásra okozott benne. Kelle­mes basszus hangja volt, sza- •nai határozottan csengtek.” Dokument-írás Temirov Szergej Georgije- vics gárdakapitány, a 108. gár­da lövész hadosztály lövész­zászlóaljának első segédtisztje a Budapest felszabadításáért folyó harcokban esett el és először a zugligeti Virányosban a Zalai és a Kiss Áron utca kereszteződésénél temették eL Később a Gellérthegyen több más névvel együtt meg­jelent a felirat: „Temirov Sz. G. g.-ikapitámy”. 4> EGY IGAZI KAUKÁZUSI FÉRFI. A Felszabadulási em­lékművön ez áll: Prokopenko I. D. főhadnagy. A Magyarország szabadságá­ért és függetlenségéért elesett hősök között két olyan Proko­penko nevű tiszt is van, akik mind a ketten Ivánok és mind a ketten Danyilovicsok. Az egyik technikus főhad­nagy, a 493. önálló harckocsi- ezred tüzéroszlop-parancsnoka, 1914-ben született, párttag. El­temetve Budapesten, a Kere­pesi temetőben. A másik gárdahadnagy, a 9. kaukázusi gárdahado6ztály 32. kaukázusi gárdaezredének 6zakaszparancsnoka. 1911-ben született, pártonkívüli. Kitün­tették a Honvédő Háború ér­demrend I. fokozatával és a Vörös Zászló renddel. A má­sodik kitüntetését nem kapta meg, hiszen valószínűleg nem is tudhatott róla, mert egy másik frontra vezényelték át. 1944. október 8-án halt hősi halált. Nádudvar főterén van eltemetve. A harckocsizó tiszt rokonai­nak nyomát nem sikerült fel­lelni. A másikról, a lovas tisztről kimerítő válaszokat kaptam. „Iván Danyilovics 'bátyja ír önnek... Egy 11 tagú nagy­családból származunk. Csalá­dunk csak nagy nehezen tu­dott megmenekülni az éhhalál- tól. A gazdagoknál foéresked- tünk, mert csak nadrágszíj- parcellányi földünk volt. Iván tizenegyben, én kilencben szü­lettem. Furcsa dolog, de jól emlékszem tizennégyre. Én már hatodik életévemet is be­töltöttem. Én és Iván is később hajtőként dolgoztunk. Egyszer leestem a lóról és kificamítot­tam a kezemet. Engem gyor­san hazaszállítottak, vissza­rántották a kezemet Egyszer csak hallom, hogy félrevenik a harangokat! Mindnyájan fu­tunk ki a térre. Az emberek a mezőkről rohantak a. faluba. Kitört a háború! 1929-ben az elsők között lép­tünk be a kolhozba. 1935-ben Dmitrijt választották a kolhoz elnökévé, én és Iván továbbra is a kovácsműhelyben marad­tunk. Iván nagyszerűen dolgo­zott, mindenki csak dicsérte. Iván a területi katonai ki­képzést — elvégre kübányi kozákok vagyunk — a 67. kau­kázusi ezredben kapta meg, amely a Krasznodár vidéki Kavkazszkája kozáktelepen ál­lomásozott Aztán maga irá­nyította egy osztag kiképzését Zubov tanyánk közelében egy­szer hetenként összegyűltek két falutanács — Marjinszk és a szomszédos Leminszk — vö­röskatonái. Milyen hetyke lo­vas volt a mi Ivánunk! Vág­tató ló hátán olyan mutatvá­nyokat csinált, hogy az embe­rek még ma sem tudják elfe­lejteni. Emlékszem a következő eset­re. Házunk etöbt ücsörögtünk. Anyánk is velünk volt Egy­szer csak az utcán két párba' kötött lovon lovasok vágtatnak végig. Hátuk mögött egyik lá­bával az egyik ló "hátán, má­sikkal a másik lovon egy har­madik ember. Anyánk felkiál­tott: „Megőrült ez a fickó?” „Mama, de hisz ez a mi Vá- nyánk” — mondtam. „Teljesen megőrült Ha leesik, nem ma­rad ép egy csontja sem!” De Ványa kitanulta a sofőr­mesterséget is. Ebben a szak­mában is csak a dicséreteket halmozta. Általában olyan em­ber volt, hogy előbb másoknak csinált meg mindent, s csak azután magának. Gépkocsijával együtt, annak kormánykereke mellett ülve vonult he katonának. Mégpe­dig 1941. július 23-án. Egy gép­kocsioszlop vezetőjévé nevez­ték ki. Úgy történt hogy amint leadta a gépkocsikat, máris ro­hant a hadkiegészítőbe. Termé­szetesért nem gépkocsivezető­ként került ki a frontra, ha­nem lovas katonaivént Felesége és két lánya ma­radt otthon. De hát mit tehe­tett volna? Háború volt! «■Folytatjuk.* I Hz ellenőrzés nem bizalmatlanság „Hagyjanak engem békénl — ha egyszer megbíztak a milliárdos értékek kezelésé­vel, s ezért felelősséget is vál* laltam — miért kell állandó* an a nyakamra küldeni az el* c lenőröket?” E dühös kifaka-'|: dás nem ma hangzott el egyila nagyvállalatunk vezetőjétől! r- lehet ennek vagy kót-hárorr» esztendeje is. Hogy most még­is eszembe jutott — annak at KNEB legutóbbi vizsgálata a« oka. Az említett jelentés som*:; más megállapítása: az ellen­őrző tevékenység meglehető­sen rendszertelen, az erről szóló part- és kormány határo* zatot nem mindenütt hajtőt* ták végre. j Természetesen a jó például száma sem kevés, ám a le­szűrendő tanúság számunkra mégiscsak úgy szól: minden szinten erősödjön az ellenőr* zés. Ennek fontosságát a Xlj kongresszus referátumai, hoz* zászólásai is megerősítették. AÍ „fentről” látott kép és támasz­tott igény egybevág azzal, amit „lent” látnak, kívánnak ag emberek. De miért is kell mindezí hangsúlyozni a nagyon is ke­rek, egyértelmű megfogalma­záson túl? Talán azért, mert még hat az a félreértés, amit az ellenőrzés kapcsán éppen az idézett KNEB-vizsgálat így foglalt össze: „széles körben úgy vélték, hogy gazdasági szabályzók önmagukban is biztosítják a döntések kont­rollját! a gazdálkodás haté* konyságát.. Alighanem itt a problémai gyökere és ezen érdemes el­gondolkodnunk. Hivatkozhatunk a tapaszta­latokra, arra, hogy sajnos, e vélekedés helytelenségéről már meggyőzött néhány jelenség az elmúlt időben, mint pél­dául a készletek túlzott felhal­mozódása, gazdálkodási arány­talanságok kialakulása egye9 területeken. Találkoztunk en­nél súlyosabb következmé­nyekkel, például visszaélések­kel is, ami szinten összefüg­gésbe hozható az ellenőrzés gyengeségeiveL Ám a gyakorlatban szerzett okuláson túl e fontos tevé­kenység javítását sürgeti a vezetés fejlesztésének szüksé­gessége. A helyesen értelme­zett, szakszerű ellenőrzés j ugyanis nem valami gyámko­dás az önállóan munkálkodók, gazdálkodók felett; nem a bi­zalmatlanság megnyilvánulása,' hanem az irányítás egyik fontos, a többivel egyenrangú eleme. Olyan, amit egyértel­mű természetességgel sorolunk: fegyvertárunkba, az állami, a társadalmi tulajdonosi érde­keink érvényesítése eszközei­ként. Nem mond ellent ennek gyakorlása sem az önállóság­nak, sem a felelősségnek, de még a jogosan elvárt biza­lomnak sem. Sőt, tulajdonkép­pen a bizalom megalapozásá­nak, megerősítésének hasznos módszere lehet a szakszerű, gondos vizsgálat, a rendsze­res ellenőrzés. Ennek eredmé­nyeként készített „bizonyít­vány” nem csupán az arra il­letékes felettes számára szol­gál megnyugtatásul; jogos ma­gabiztossággal tölti el azt, akinek munkáját, a társada­lomtól kapott bizalommal való sáfárkodását rendben találták. M. I.

Next

/
Thumbnails
Contents