Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-17 / 89. szám
Általai vasárnap / ’' “. * .*.*•> A.J.,4 . . -A-—*.* — ,..—-4 _ í Ä kiállítás legszebb faragásai. Az attalai vegyes kórus néhány tagja. Erősödnek a dunaföldvári szakcsoportok Áz attalai művelődési ház a klubkönyvtórban kiállítást rendezett azokból a régi népviseleti ruhákból, szőttesekből, fafaragásokból, amelyeket a helyi lakók még ma is féltve őriznek. Erre a napra azonban elővették a szekrények mélyéből, hogy bemutassák a csodálatosan szép tárgyakat. A kiállítást a község lakossága érdeklődve nézte végig, s mi is csak az elismerés hangján szólhatunk róla. Este hét órai kezdettel, zsúfolt nézőtér előtt mutatta be műsorát az attalai vegyes kórus és a dombóvári Kapos együttes tánc-, zene- és énekkara. A nagy tetszéssel fogadott műsort bál követte. Magyarszéki Endre Legutóbbi ülésén a Duna- földvár és Bölcske Egyesült ÁFÉSZ szakcsoportjainak munkáját értékelte a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága. A népes településen hagyományos a háztáji gazdaságok választékos árutermelése. Ezt a hagyományt ápolja, hogy az ÁFÉSZ a háztáji és kisegítő gazdaságok főbb cikkeinek termelőit szakcsoportokba szervezte. A szövetkezeten belül hat mezőgazdasági szakcsoport működik. A szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoport tavalyi árbevétele megközelítette a hárommillió forintot. A csoport saját erejéből létesített bortároló helyisége, az általa kedvezményesen juttatott műtrágya és terhaclési hitel ébren tartja a tagság munkakedvét, szép teljesítményekhez segíti a gazdákat. A helytállás legutóbbi — tavalyi — hivatalos elismerése a Bereczki Máté ezüstplakett. Az említett hat közül a nyúltenyésztő szakcsoport fejlődött a legdinamikusabban az elmúlt években. A csaknem kétszáz tagot számláló csoport tavaly 700 mázsa pecse- nyenyulat juttatott el a felvásárlókhoz. örvendetes, hogy a termelési kedv az átvételi £r némi csökkenése ellenére sem lanyhult, hiszen a jelenlegi árak mellett is érdemes a háztájiban eldolgozgatni a nyállal. Ha arra emlékezünk, hogy e szakcsoport tagjainak java hányada nyugdíjas, úgy a csoportot az aktív pihenők szép példájaként is említhetjük. A libanevelő és -hizlaló szakcsoport tagjai megtanulták, és jól alkalmazzák az új tömési technológiát. A tekintélyes máj prémiumnak köszönhetően ennél a csoportnál csaknem negyven forint lett az élő liba átlagos felvásárlási ára. A méhész-fczakcsoport tavaly a rossz időjárás miatt csak 153 mázsa mézet tudott értékesíteni; jobb esztendőkben 250—300 mázsát. 1974-ben az ÁFÉSZ tagként lépett be az Országos Méhészeti Közös Vállalatba; így többet kap a mézért, gyorsabban gyarapíthatja a szakcsoport közös alapját. Igen dinamikusan fejlődött a sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoport. Tavaly novemberben tizenketten alapították; ma már kilencvenen vannak. Az idén hároméves, tizennyolc fős kertészeti szakcsoport érdeme, hogy észrevehetően javult a nagyközség primőrellátása. Az ÁFÉSZ határozata alapján minden új belépő hitelbe kap felszerelt fóliasátrat; a csoport tagjai a termeléshez szükséges új fóliát kedvezményesen — nagykereskedelmi áron — kapják. Ebben az évben, előreláthatólag. szembeszökően javul majd a nagyközség zöldáruellátása: az ÁFÉSZ 600 mázsa zöldségfélére szerződött a dunaföldvári Alkotmány Tsz- szeL A végrehajtó bizottság mind az ÁFÉSZ-nek. mind a szakcsoportoknak elismerését fejezte ki a lakosság ellátása érdekében végzett lelkiismeretes munkájáért. t. , P. H. Barannyikov: Nevek az emlékművön 10. „Kedves falubelijeim, fogadjátok egy frontharcos gárdista üdvözletét. Immár több mint 3 éve a haza dicsőséges védelmezőinek soraiban harcolok édes hazánk 'becsületéért és szabadságáért. A német banditákkal vívott harcokban többször megsebesültem, de orvosaink úgy ápolnak, mint édes testvérüket, új erőt öntöttek belém... A kormány a Vörös Csillag érdemrenddel tüntetett ki engem és a Harci érdemekért éremmel. Méltó leszek népünk bizalmára. Kedves földijeim, végezzétek el sikeresen határidőre és minden szemveszteség nélkül a kalászosok aratását, teljesítsétek az állami beszolgáltatásokat Szergej Temirov gárdákapi- tány.” U. i. Milyen volt Szergej külseje? Magasabb volt az átlagnál, vállas, vaskos. Valósággal vasgyúró. A vele egy- korúak közül kitűnt szívósságával és erős akaratával. Barna haj, fekete szemek. Kaukázusi ! Kiálló pofacsontú világos arcán alig észrevehető szeplők. Ezek, az emberek szerint, megnyerő külsőt kölcsönöztek neki, nyomban megszűnt az ember félénksége, amelyet Szergej fivérem zord külseje első látásra okozott benne. Kellemes basszus hangja volt, sza- •nai határozottan csengtek.” Dokument-írás Temirov Szergej Georgije- vics gárdakapitány, a 108. gárda lövész hadosztály lövészzászlóaljának első segédtisztje a Budapest felszabadításáért folyó harcokban esett el és először a zugligeti Virányosban a Zalai és a Kiss Áron utca kereszteződésénél temették eL Később a Gellérthegyen több más névvel együtt megjelent a felirat: „Temirov Sz. G. g.-ikapitámy”. 4> EGY IGAZI KAUKÁZUSI FÉRFI. A Felszabadulási emlékművön ez áll: Prokopenko I. D. főhadnagy. A Magyarország szabadságáért és függetlenségéért elesett hősök között két olyan Prokopenko nevű tiszt is van, akik mind a ketten Ivánok és mind a ketten Danyilovicsok. Az egyik technikus főhadnagy, a 493. önálló harckocsi- ezred tüzéroszlop-parancsnoka, 1914-ben született, párttag. Eltemetve Budapesten, a Kerepesi temetőben. A másik gárdahadnagy, a 9. kaukázusi gárdahado6ztály 32. kaukázusi gárdaezredének 6zakaszparancsnoka. 1911-ben született, pártonkívüli. Kitüntették a Honvédő Háború érdemrend I. fokozatával és a Vörös Zászló renddel. A második kitüntetését nem kapta meg, hiszen valószínűleg nem is tudhatott róla, mert egy másik frontra vezényelték át. 1944. október 8-án halt hősi halált. Nádudvar főterén van eltemetve. A harckocsizó tiszt rokonainak nyomát nem sikerült fellelni. A másikról, a lovas tisztről kimerítő válaszokat kaptam. „Iván Danyilovics 'bátyja ír önnek... Egy 11 tagú nagycsaládból származunk. Családunk csak nagy nehezen tudott megmenekülni az éhhalál- tól. A gazdagoknál foéresked- tünk, mert csak nadrágszíj- parcellányi földünk volt. Iván tizenegyben, én kilencben születtem. Furcsa dolog, de jól emlékszem tizennégyre. Én már hatodik életévemet is betöltöttem. Én és Iván is később hajtőként dolgoztunk. Egyszer leestem a lóról és kificamítottam a kezemet. Engem gyorsan hazaszállítottak, visszarántották a kezemet Egyszer csak hallom, hogy félrevenik a harangokat! Mindnyájan futunk ki a térre. Az emberek a mezőkről rohantak a. faluba. Kitört a háború! 1929-ben az elsők között léptünk be a kolhozba. 1935-ben Dmitrijt választották a kolhoz elnökévé, én és Iván továbbra is a kovácsműhelyben maradtunk. Iván nagyszerűen dolgozott, mindenki csak dicsérte. Iván a területi katonai kiképzést — elvégre kübányi kozákok vagyunk — a 67. kaukázusi ezredben kapta meg, amely a Krasznodár vidéki Kavkazszkája kozáktelepen állomásozott Aztán maga irányította egy osztag kiképzését Zubov tanyánk közelében egyszer hetenként összegyűltek két falutanács — Marjinszk és a szomszédos Leminszk — vöröskatonái. Milyen hetyke lovas volt a mi Ivánunk! Vágtató ló hátán olyan mutatványokat csinált, hogy az emberek még ma sem tudják elfelejteni. Emlékszem a következő esetre. Házunk etöbt ücsörögtünk. Anyánk is velünk volt Egyszer csak az utcán két párba' kötött lovon lovasok vágtatnak végig. Hátuk mögött egyik lábával az egyik ló "hátán, másikkal a másik lovon egy harmadik ember. Anyánk felkiáltott: „Megőrült ez a fickó?” „Mama, de hisz ez a mi Vá- nyánk” — mondtam. „Teljesen megőrült Ha leesik, nem marad ép egy csontja sem!” De Ványa kitanulta a sofőrmesterséget is. Ebben a szakmában is csak a dicséreteket halmozta. Általában olyan ember volt, hogy előbb másoknak csinált meg mindent, s csak azután magának. Gépkocsijával együtt, annak kormánykereke mellett ülve vonult he katonának. Mégpedig 1941. július 23-án. Egy gépkocsioszlop vezetőjévé nevezték ki. Úgy történt hogy amint leadta a gépkocsikat, máris rohant a hadkiegészítőbe. Természetesért nem gépkocsivezetőként került ki a frontra, hanem lovas katonaivént Felesége és két lánya maradt otthon. De hát mit tehetett volna? Háború volt! «■Folytatjuk.* I Hz ellenőrzés nem bizalmatlanság „Hagyjanak engem békénl — ha egyszer megbíztak a milliárdos értékek kezelésével, s ezért felelősséget is vál* laltam — miért kell állandó* an a nyakamra küldeni az el* c lenőröket?” E dühös kifaka-'|: dás nem ma hangzott el egyila nagyvállalatunk vezetőjétől! r- lehet ennek vagy kót-hárorr» esztendeje is. Hogy most mégis eszembe jutott — annak at KNEB legutóbbi vizsgálata a« oka. Az említett jelentés som*:; más megállapítása: az ellenőrző tevékenység meglehetősen rendszertelen, az erről szóló part- és kormány határo* zatot nem mindenütt hajtőt* ták végre. j Természetesen a jó például száma sem kevés, ám a leszűrendő tanúság számunkra mégiscsak úgy szól: minden szinten erősödjön az ellenőr* zés. Ennek fontosságát a Xlj kongresszus referátumai, hoz* zászólásai is megerősítették. AÍ „fentről” látott kép és támasztott igény egybevág azzal, amit „lent” látnak, kívánnak ag emberek. De miért is kell mindezí hangsúlyozni a nagyon is kerek, egyértelmű megfogalmazáson túl? Talán azért, mert még hat az a félreértés, amit az ellenőrzés kapcsán éppen az idézett KNEB-vizsgálat így foglalt össze: „széles körben úgy vélték, hogy gazdasági szabályzók önmagukban is biztosítják a döntések kontrollját! a gazdálkodás haté* konyságát.. Alighanem itt a problémai gyökere és ezen érdemes elgondolkodnunk. Hivatkozhatunk a tapasztalatokra, arra, hogy sajnos, e vélekedés helytelenségéről már meggyőzött néhány jelenség az elmúlt időben, mint például a készletek túlzott felhalmozódása, gazdálkodási aránytalanságok kialakulása egye9 területeken. Találkoztunk ennél súlyosabb következményekkel, például visszaélésekkel is, ami szinten összefüggésbe hozható az ellenőrzés gyengeségeiveL Ám a gyakorlatban szerzett okuláson túl e fontos tevékenység javítását sürgeti a vezetés fejlesztésének szükségessége. A helyesen értelmezett, szakszerű ellenőrzés j ugyanis nem valami gyámkodás az önállóan munkálkodók, gazdálkodók felett; nem a bizalmatlanság megnyilvánulása,' hanem az irányítás egyik fontos, a többivel egyenrangú eleme. Olyan, amit egyértelmű természetességgel sorolunk: fegyvertárunkba, az állami, a társadalmi tulajdonosi érdekeink érvényesítése eszközeiként. Nem mond ellent ennek gyakorlása sem az önállóságnak, sem a felelősségnek, de még a jogosan elvárt bizalomnak sem. Sőt, tulajdonképpen a bizalom megalapozásának, megerősítésének hasznos módszere lehet a szakszerű, gondos vizsgálat, a rendszeres ellenőrzés. Ennek eredményeként készített „bizonyítvány” nem csupán az arra illetékes felettes számára szolgál megnyugtatásul; jogos magabiztossággal tölti el azt, akinek munkáját, a társadalomtól kapott bizalommal való sáfárkodását rendben találták. M. I.
