Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-16 / 88. szám

\ Utazás lágának:”. Jágónak festőién szép fek­vésű kis község, melyet né­hány hónapja csatoltak köz­igazgatásilag Tolna megyé­hez. . Az idősebbeknek erre még, nem jár rá a nyelve, ami érthető is, hiszen bő negyed­év még rövid idő ahhoz, hogy kibújjon az ember megszokott „baranyai bőréből”. Annak el­lenére, hogy Jágónak — mely­nek nagyközségi közös tanácsa Kaposszekcső, s Dombóvár tő- szomszédságában van és ter­mészetszerűleg tartozik, azaz tartozna a város vonzáskörze­tébe. Erről az alábbiakban még szó lesz. Hétköznap délelőtt a félezer lelkes kis faluban kevés em­berrel lehet találkozni. Né- hányan a ház körüli kertekben szorgoskodnak, köztük Újhelyi Antal bognármester is. A mű­hely mellett magasra tornyoz­va halmozódik a küllőnek, ke­réktalpnak való. A drága nyersanyagot nem lehet hiány­cikknek nevezni. A jól műkö­dő Kossuth Termelőszövetke­zet — melynek egyébként el­nöke, Máté Antal is idevalósi — egyre jobban gépesít, a sze­kerek száma fogy, a mester, akinek apja, fia, testvérei is az ősi mesterséget űzték, il­letve űzik, zavartalanul vete- ményezhet és szívesen szóba áll az odavetődő idegennel. A nyugdíjasok közül néhány an a boltban beszélgetnek, a Gár­donyi Géza nevét viselő mű­velődési otthon udvarán pedig tucatnyi óvodás játszik és él­vezi a szeszélyesen előbukka­nó napfényt. Jágónak érthető módon nem idegenforgalmi gócpont. Fotóriporterünket az a meglepetés éri, hogy az óvo- dásdk „Megjött a képviselő bácsi!” örömrivalgással fogad­ják, e sorok íróját pedig, mi- közbeh a szép, jómódra valló portákat nézegeti, sokkal ke­vésbé hízelgő módon malac- küpecnek nézi egy termetes asszony. Egyelőre nincs szán­dékunkban malacokat rakni a Wartburg csomagtartójába, csak tapasztalatokat gyűjtünk. A jágónakiak elégedettek, sőt joggal büszkék községükre. A házak sora épült újjá, min­denhol a tatarozás jelei. Lenn a Magyar utcában, melynek csak a tábláin áll Petőfi ne- ve, de mindenki a régi mó­don nevezi, keskeny beton­lapos járda segít elkerülni a 1975. április 16. bőséges sarat. Ä. sár sokkal nagyobb szerepet játszik Jágó­nak életében, mint egyebütt. Ugyanis bőségesebb eső után még kerékpárral sem lehet el­jutni a Kaposszekcsőn székelő termelőszövetkezet itteni ma­jorjába, hanem csak gumicsiz­mában. A majortól a termelő- szövetkezet kitűnő, szilárd burkolatú utat építtetett. Né­hány száz méter hiányzik csu­pán és a falu valóban bekap­csolódhatna Dombóvár vérke­ringésébe. Ez a vérkeringés egyelőre ugyanis nagyon kacs- karingós erekben lüktet. — Nyugdíjas vagyok, — me­séli a szókimondó László Már­ton bácsi a boltban. — Rá­érek számolgatni. Naponta 79 férfiember ' jáf el a falubóL Sokan a termelőszövetkezetbe, de sokan Dombóvárra is. Aki nyolcra be akar érni a város­ba, az felszáll a hajnali ötös buszra. Elmegy Sásdig, ott vár egy sort a vonatra és majdnem három órájába ke­rül, amíg végre eljut Dombó­várra. — Segítenének társadalmi munkában az út építésénél? — De még meúnyire! Meg­ígérték, hogy lesz, csak azt nem tudjuk, hogy mikori Ä jágónakiak megnyugtatá­sára visszaúton bementünk Boruzs Barnabáshoz, a dom­bóvári Városi Tanács elnök- helyetteséhez, aki ezúton is megnyugtatja a jágónakiakat, hogy a szükséges néhány száz méternyi utat (melyen magunk is részben egy búzatábla szé­lét taposva evickéltünk be a faluba), már felmérték, meg­épüL Rendszeres autóbusz­közlekedést erre azonban csak .akkor lehet majd biztosítani, ha a termelőszövetkezet üzemi útját is kiszélesítik. Persze a hiányzó százméterek addig is nagyon sokat jelentenek majd a jágónakiaknak, hiszen a kis faluban húsz személygépkocsi van és kerékpár, kismotor és motorkerékpár is bőviben. Szóba hoztuk a másik pa­naszt is, melynek László Már­tonnal együtt a többi jelen­lévők cseppet sem barátságos módon adtak hangot. — A nagyközségi közös ta­nács Kaposszekcsőn van, Ka­posszekcső pedig messze. Or­szágúton Meződön, Vásáros- dombon keresztül, több, mint tíz kilométer. Tanácsi kiren­deltség elméletben van, gya­korlatban már jóideje nincs. Csak egy hivatalsegéd tud te­lefonon kapcsolatot teremteni a tanáccsal, telefonon azon­ban járlatlevelet például nem lehet kiállítani. A tanácsházán bárkinek lehet intéznivalója, ez most sok órás időveszteség­gel jár, pedig az idő Jágóna- kon is pénz. Ez a panasz már falugyű­lésen is elhangzott, de a he­tenkénti kijárásra köteles — úgy látszik beteg — tanácsi ügyintéző pótlása ottjártunkig (április 9.) még nem történt meg. Boruzs Barnabás elnök- helyettes azonnali intézkedést ígért ORDAS IVÁN Foto: Gottvald Károly Napi hat buszjárat köti össze a falut a külvilággal — Bara­nya megye felé. Hatvan lakás menetrendje f APÁTI FERENCNEK az a dolga, hogy a betont küldje a bedolgozóknak. Lát­szólag könnyű munka ez, sok­kal könnyebb, mint a tégla­gyári. Apáti Feri, gyerekkori barátom, huszonöt évet hú­zott le a téglagyárban, különb­séget tud tenni fizikai munka és fizikai munka között. No­vembertől dolgozik a TOT ÉV dombóvári építésvezetőségén: „Azt bánom, hogy nem előbb hagytam ott a téglagyárat, itt a munka is könnyebb, a pénz is megfelelő, és a vezetőkkel is jól ki lehet jönni.” Ez az épít­kezés egyébként arról neveze­tes — ha egyáltalán nevezetes lehet az, ahol úgy dolgoznak, ahogy a tisztesség megkívánja —, hogy példás a munkaszer­vezés. Nem hinném, hogy a hu- szonnéhány fizikai munkás mindegyike olvasta volna a párt munka- és üzemszerve­zéssel kapcsolatos határozatát, abban azonban biztos vagyok, hogy az építésvezető Bódis Béla és a művezető Tiegel­mann Péter tudja, hogy jól szervezett munkával kezdődik a határozat végrehajtása. Nem mondom, jiogy a központ nem nyújtott volna ide segítséget, adtak bőven, de azt hiszem az itteni vezetők és munkások akarata — mármint, hogy szi­gorúbb körülményeket vállal­nak magukra, és a vezetők szándéka, ha nem találkozik, akkor lett légyen bármely ha­tározat, az Csák papíron ma­rad meg. A TOTÉV DOMBÖVÄROTT * 3 több bérházat épít, az első­höz a múlt év végén fogtak hozzá, és a daru csak február közepén érkezett meg, s ápri­lis 9-én két szekcióban — két lépcsőházi rész —, már a ne­gyedik szintig eljutottak, a má­sik két szekciónál pedig a harmadik szint építését kezd­hetnék a PEVA-rendszer sze­rint, ha nem szólt volna köz­be a terv, amely úgy intézke­dik, hogy fel kell menni az első két szekcióval a hat szin­tig, és átadni a területet a szakiparnak, hogy a munka ne csak a vázépítéssel menjen órarend szerint, hanem a szak­ipar is így tudjon dolgozni. Ennek a-z építkezésnek nincs nagy titka, az itteni sikerek jól együttműködő műszakiak és munkások tévén jöhettek csak létre. Leírni könnyű, mi­ként folyik az építése 3 A MUNKAHELYEN lényegében három brigád dol­gozik, de műszakban állandó­an csak kettő, tizennégy taggaL Két brigád dolgozik, egy min­dig pihen. Azaz két nap mű­szák, egy nap pihenő. Még pontosabban, körülírva a munka: amit előírnak egy ütemre, azt el kell végezni. \Tehát, ha be kell rakni a zsa­luzatot és még a betonozást is el kell végezni, ez gyakorlati­lag azt jelenti, hogy egyik nap a vasalást, másik nap a beto­nozást végzik eL S közben nincs megállás, ha a műszak áthúzódik a tizedik órán, a ti­zenkettediken, akkor sincs megállás, mert az fölborítaná az egész építési tervet. Tehát a két brigád két nap átszerel — kiemel és visszarak —, egy nap betonoz; így hetenként kétszer hat lakás váza készül el, a közfalákkal, az ajtók be­helyezésével és a vezetékek­kel együtt. A TOTÉV embereit egy bé­relt daru szolgálja ki, a mos­tani kezelő kifogástalanul együttműködik a brigádokkal, az előbbit el kellett küldeni, azaz a „gazda” vállalattal le­cseréltetni, mert nem segítet­te, inkább lassította a mun­kát. Ezzel a hatvan lakást magá­ban foglaló épülettel a válla­lati előírás szerint június el­sejére kellene elkészülni. Má­jus vége előtt elvonulnak egy új munkahelyre. Könnyűnek mondható a tervezés, az üte­mezés tartása, mert minden szükséges anyagot megfelelő mennyiségben előkészítenek, A lépcsőházak pihenőjét, a válaszfalakat előregyártják, a zsaluzat közé kerülő acélhálót szintén előregyártják, és a lépcső is műkövezve a beeme­lésre, használatra kész álla­potban kerül az építkezésre. Ebből következik, hogy itt nincs az a rendetlenség, anyag- pocsékolás, mint amit más építkezéseken az ember még tapasztalhat, Általában az á tapasztalat; hogy az építkezéseken a beton­ellátás a legrosszabb. Itt erre sem lehet panaszkodni. A vállalat Dombóvárott a Vo­lán-telep mellett létesített egy központi betontelepet, in­nen látják el a helyi építke­zéseket. Amikor a hatvanlaká­sos háznál betonoznak, akkor másik építkezésen zsaluznak, előkészítenek. így tökéleteseb­ben tudják kihasználni a ke­verő kapacitását, és a foglal­koztatott idegen gépkocsik is keveset állnak. Most például a hatvan lakáshoz érkező be­tont nem a földre borítják,' hanem egy különleges emelhe­tő és vibrálható konténerbe. Ezt hidraulikával lehet úgy megemeltetni és mozgatni! hogy a darukonténerbe meg­felelő mennyiséget tudjanak tölteni. A veszteség minimá­lis, ugyanakkor fizikai munka mindössze annyi van, hogy a gépkocsiban, /esetleg a vibri- konténerben maradó betont kell lapáttal kikaparni. Ez azonban semmi ahhoz képesti amikor a gépkocsiról leborí­tott betont lapáttal .kellett konténerbe rakni. Beszéltünk az építkezésért dolgozó munkásokkal is. Elé­gedettek, mert szervezett kö^ rülmények között jobb dől! gozni. És főleg tudják, hogy ezért a házért mennyi munka-* bér jár. Ha előbb végzik el a munkát, a kikötött időre kap«* ják meg a pénzt Sőt az anya! gi ösztönzés egy új formájá­val is találkozhatunk, ami nyilván a korszerű munka- szervezés velejárója: A műn-* kások alapórabérére Jutó plusz mozgóbért, ami a telje-* sítmény után jár, a művezetői a brigádvezető és a bizalmi osztja eL Tehát előfordulhat; hogy amelyik brigádtag egész hónapban jól, szorgalmasan dolgozott, nem volt rá panasz; 'tizenkét forintos alapórabére lehet tizenkilenc is. A múlt: hónanban egyébként az átlagos órabér, majdnem elérte a húsz forintot. ! MTI jj®T AZ ANYAG* ösztönzéshez tartozik még az is. hogy amint a brigád a mi­nőségi követelményeknek megfelelően dolgozik at. elő­írásokat tartja egy szekciónál, tehát a zsaluzási eltérések a határon belül vannak és a beton tömörítése is előírásos, akkor a brigád külön ötezer forint minőségi prémiumot kap még, de ezt már egyfor­mán osztják eL If 1 A TOTÉV dombóvári építkezésén nincs munkaerőhiány. Magyarázni ezt is könnyű; az emberek szo­ciális ^ellátása jó, a fizetés ki­elégítő, és a munka szervezett. Úgy vélem, el kellene néhány akadozó építkezés vezetőjét a dombóváriakhoz küldeni ta­pasztalatcserére. De ki küldje őket tanulni? FÁLKOVÁOS JENŐ i Jágónak látképe a meződi dóm bról.

Next

/
Thumbnails
Contents