Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-03 / 78. szám

Kiváló pÉrtfnunkáért emlékplakettet adtak át Átadták a KISZ KB vándorzászlaját A pártmunkában hosszú időn keresztül eredményesen kifej­tett tevékenysége elismeréséül „Kiváló pártmunkáért” emlék­plakettet kapott tegnap hu­szonöt Tolna megyei kommu­nista. Az emlékplaketteket a megyei pártszékházban Hor­váth József, a megyei párt- bizottság titkára adta át. Az átadás előtt megemlékezett ar­ról az áldozatos és eredmé­nyes munkáról, amelyet a pártaktívák az elmúlt időszak­ban végeztek, különös tekin­tettel a XI. kongresszusra va­ló felkészülésben. Méltatta a kitüntetettek tevékenységét, beszélt a további tennivalók­ról, s kifejezte, a párt tovább is kiemelten épít a legjobbak, a legaktívabbak munkájára. Az ünnepségen részt vett dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság párt- és tömeg­szervezetek osztályának veze­tője is. Az emlékplakettet kapták: Németh József, Petővári Jó­zsef, Máté József Hegyi Sán- dorné. Várni István. Körösztös Györgyné, Kaszás Imréné,' Ba- barczai István, Csordás János, Baka István, Szeiff Ferenc, Garami Férencné, Precz Jó­zsef, Oláh József, Fehér Lászlóné, Szászvári Lajos, Dé­vai Lajos, Józsa József, Ven­ter Józsefné. Radó József, Se­res János, Milánkovics György. Ménesi Sándor. Bechtel Hen­rik és Bardócz László elvtár- sak. , lecskáról, Szoboszlai Máténé gyönki óvónő. Szabó Imre ki­tüntetését Dombóváron adják át. A Szocialista Kultúráért kitüntetést Balázs István dom­bóvári zenepedagógus kapta. Kiváló dolgozó címet egy, mi­niszteri dicséretet tizenöt dol­gozó kapott. A megyeszékhely több üze­mében, vállalatánál és intéz­ményénél emlékeztek meg a felszabadulás 30. évfordulójá­ról. Az ünnepségek során, munkájuk elismeréseképpen számosán részesültek Kiváló dolgozó kitüntetésekben. Á Gelkánál ketten kapták meg a Kiváló dolgozó címet. Heten lettek kiváló népi ellenőrök és öten a Szövetkezeti ipar ki­váló dolgozója kitüntetés új tulajdonosai. Ma. tovább foly­tatódtak a helyi ünnepségek, melyeken az elismerő tisztelet a munkájukat kimagaslóan végzők felé fordul, azok felé, akik népünk, államunk anyagi megbecsülése mellett érdeme­sek a kiemelt erkölcsi megbe­csülésre is. tetésben, dicséretben és juta­lomban. Megyénk állami tűzoltói kö­zül négyen kaptak miniszteri kitüntetést, további harmincán soron' kívüli előléptetésben, di­cséretben és jutalomban része­sültek. Tagnap délután Szekezár- don Varjas János, a KISZ MB első titkára nyújtotta át ünnepé­lyes keretek közt a BHG szek­szárdi kapcsológépgyára üzeimi KlSZ-szervezebének az elmúlt évben végzett eredményes KlSZ-munikáért a KISZ KB vándorzászlaját. Tegnap délelőtti ülésén fő napirendi pontként a tanács műszaki, osztályának tevékeny­ségét értékelte a városi tanács végrehajtó bizottsága Szek- szárdon. Sztárcseviity Ervin írásos [beszámolója felett^ hosz- seú eszmecsere és vita alakult ki, melyben részt vett a Vég­rehajtó ibizottság tagjain kí­vül Fábián Imre, a megyei ta­nács építési osztályának veze­tője is. Utóbbi megállapította felszólalásában, hogy míg a tanács műszaki osztályának te­vékenységét korábban a ha­nyagság, felelőtlenség és a törvénysértő 'határozatok jelle­mezték, a helyzet végre válto­zóban van. Az oáztály kicseré­lődött gárdájának azonban hosszú és lelkiismeretes beta­nulási időre van szüksége ah­hoz, hogy valóban eredménye­sen működhessen közre a me­gyeszékhely életének ^üzemel­tetésében”. A vb-tagok hang­súlyozták, hogy ezen a téren a kulcsfontosságú osztálynak Ma délelőtt hasonló ünnep­ségre kerül sor a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban, ahol hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen adják át az iskola. KISZ-szervezeténels a KISZ KB vándorzászlajáfc, j minden támogatást meg kell adni, valamint a tanács veze­tői és az osztály között olyan kapcsolatok kialakítására töre­kedni, melyhez 'hasonló a me­gye másik városaiban^ Dom- bóvárott már megvalósult. Ä végrehajtó bizottság tag-- jai meglátogatták az ügyfél- szolgálati irodát és elismerés­sel nyugtázták dr. Bősz End- réná v.b-titkár beszámolóját^ mely szerint az iroda máris beváltotta a hozzáfűzött re-» menyeket és jól szolgálja a lakossági igények kielégítését; A vb elfogadta a Városgazdál­kodási Vállalat által előter- i jesztett lakóház-felújítási ke­retmódosításokat. Az erre szánt összeg, részben az új tűzrenriészeti szabályok miatta tetemesen növekedett. Jóvá­hagyták a szemétszállítási kör­zetek kibővítését, mely immár a város 123 utcáját és terét érinti. Meghatározták azokat az utcákat, .épületeket és foöiy zeteket ás, melyekben, az állat- tartás tilos, 1 li "V/.V- O.V3 Népművelők, KISZ-aktívák kitüntetése Tegnap délelőtt Szekszárdon. a KISZ megyei bizottságán KISZ-aktívákat és fiatal nép­művelőket, pedagógusokat tün­tettek ki. , ’ KlSZ-érdemérWiet kapott Il­lés Szilárd, a dombóvári Láng Gépgyár dolgozója és Horváth Tibor a szekszárdi TOTÉV-től. aki Budapesten veszi át a ki­tüntetést. Kiváló ifjúsági ve­zető lett kilenc fő, nyolcán aranykoszorús KISZ-jelvényt kaptak. Huszonöt KISZ-tag személyi dicsérő oklevelet, hu­szonhárom KISZ-szervezet szervezeti dicsérő oklevelet kapott. Uttörővezető érdemér­met kapott Tancz Józsefné szekszárdi. Schulcz Ádám sza- kadáti. Nagy Lajos szakcsi pedagógus és Magyarszéki Endre Dombóvárról. Kiváló úttörő vezető és Kiváló ifjú­vezető jelvényt négyen-négyen kaptak. Az oktatásügy kiváló dol­gozója lett dr. Egyed Pálné gyógypedagógus Szekszárdról. Kovács Józsefné bonyhádi óvó­nő, Riba Gyuláné tanárnő Be­Rendőrök, tüzelték kitüntetése Az Elnöki Tanács a felsza­badulási jubileum alkalmából Hideg Mihály rendőr alezre­desnek a Kiváló szolgálatért érdemérmet adományozta. Me­gyénk hivatásos rendőrei közül tizenhatan részesültek belügy­miniszteri kitüntetésben, har­mincötén soron kívüli előlép­Szekszárd A városi tanács vb ülése 30 év^30 történet öt évvel a felszabadulás éve után, 1930-ben, 17 éves fejjel párttagként kezdtem el dol_ gozni. Előbb brigádvezető vol­tam a Paksi Állami Gazdaság­hoz tartozó Andráspusztán, majd megszereztem a munka mellett a mezőgazdasági tech­nikusi képesítést. Voltam az­tán pártmunkás, majd tanácsi alkalmazott. így, lenne több elmondani való történetem, de hadd mondjam inkább azt, Bmit most élek Bonyhád nagy, község tanácsának elnökeként, mert ez szép is, nehéz is, mel­lette nemcsak egyszerűen közigazgatási, hanem politikai munka, ami naponta próbára teszi velem együtt mindazokat, akik tanácsi tisztségviselők a tanácstörvény hatályosulásá- nak, egyben a tervidőszak kez­detének első éve óta. 1971. február 2-án lettem a nagyközségi tanács elnöke és legföljebb sejtettem, munká, ban mi vár rám. Elsőrendű feladat volt a felállás után megfelelni a tanácstörvénynek, mely új alapokra helyezte a tánácsok tevékenységét. Az sem volt mellékes, hogyan in­dítjuk a IV. ötéves tervet, si­kerül-e Bonyhád fejlődését minden addiginál intenzíveb­bé tenni? Mindannyiunkat lel­kesített, hogy a korábbi évi 5 millió forintos fejlesztési alap, tehát 25 millió helyett 101 millióval gazdálkodhatunk, megteremtve ezzel a várossá levés alapfeltételeit is. De ne_ kém személy szerint soha olyan keserves évem nem volt dolgozó emberként, mint ami­lyen 1971. volt. Alig köszöntött ránk a nyár, csődöt' mondott a vízszolgáltatásunk, csak este 10- től hajnalig adtak megfelelő bőségben vizet a csapok. Rö­vid két hét alatt több mint félszázan reklamáltak ebben az ügyben, aminek magam is szenvedője voltam. Nem lehe­tett tétovázni. Nekiláttunk és 1972. végéig — tizenkétmilliós költséggel — fúrattunk újabb három kutat, építtettünk egy hidroglóbuszt és 16 kilométer­rel meghosszabbíttattuk a ve­zetéket. A vízzel azóta nincs gondunk és remélem nem is lesz egyhamar. Viszont, alig-, hanem a vízszegény nyárnak köszönhetem, hogy sokan is­mernek, mert sokan „áldot­ták” akkor a nevemet. Hát persze tanácselnökként nem­csak úgynevezett nehéz nap­jaim voltak, jutott az öröm­ből is. Bár ez sem lehet ma­radéktalan, mert a fejlődés minden újabb eredmé­nye újabb igényeket so­rol a községpolitika napi­rendjére. Itt van például a lakásépítés. Míg korábban Bonyhádon nem volt állami lakásépítés, a IV. ötéves ter­vünkben szerepelt célcsopor­tos beruházásként 150 lakás megépítése. Ez év végéig el­készül 171 lakás, de mégsem örülhetünk zavartalanul a si­kernek, mert amikor a 150 la­kás építését terveztük, volt 123 jogosként nyilvántartott la­kásigénylőnk. Ma 400 a la­kásra jogosultan várakozók száma! összességében egyéb­ként 800-nál több lakás épül Bonyhádon a negyedik ötéves tervben az ismert építkezési formák alkalmazásával. Hús­bavágó gondként nehezedett ránk az óvodai férőhelyek hiánya és boldogok voltunk, amikor 1973. végére sikerült a vállalatok, üzemek, szövet­kezetek hozzájárulásával át­adni az új 100 személyes óvo_ dát. Valamikor fontos hely- történeti adalék lehet, hogy a tanácson kívül senki sem hitt igazán a társadalmi összefo­gás erejében. Hosszasan tár­gyaltunk, érveltünk, minde­nütt szívesen láttak bennün­ket, mire sikerült bizonyítani. Ma ott tartunk, hogy újabb 150 férőhelyes óvoda építésé­hez rendelkezésünkre, áll 2 millió forint. De hogyan is mondják? Cukornál is jobban kell az óvoda! 1971 óta 1800 fővel növekedett a nagyköz­ség lakossága. Lélekszámúnk meghaladja a 14 ezret. Magas nálunk az iparban foglalkoz­tatottak száma és ez külön rangot ad az ellátás szervezé­sének. Csak ez év első két hó_ napjában született 40 gyerek! De, ahogyan gyarapodunk, úgy növekednek a fejlesztési feladatok. Itt jegyzem meg, hogy nem tudjuk eléggé kö­szönni a megye vezetőinek megkülönböztetett figyelmét és segítőkészségét. Igyekszünk is rászolgálni. Hogy ez meny­nyire nemcsak szó, elmondom, hogy 1971-ben még félmilliót sem tett ki a lakosság által végzett társadalmi munka ér­téke. Ebben az évben elérjük a két és fél milliót, ami pedig a fejlesztési tervünket illeti, 30 százalékkal teljesítjük túl! Mit mondjak? Szép munka, nágy megtiszteltetés tanács­elnöknek lenni, de néha csak­ugyan igen keserves. Vegyük csak az érdekek egyezteté­sét ... nyugodt lelkiismerettel merem jónak nevezni a tanács és a lakosság kapcsolatát, a tanács és a nem tanácsi szer­vek közötti munkakapcsolató­kat úgyszintén. Mégis bonyo­lult dolog egy mederbe terel­ni az akaratot, hogy’ közaka­rat legyén és az érvényre ju­tó igény megegyezzék a lakos­ság, a különböző szervek és a népgazdaság érdekeivel! Szoktuk mondani, hogy min­den, ami kell, itt keli Bony­hádon,” de meg kell keresni minden megvalósítás helyét a sorrendben! Több a pénzünk, ezzel együtt a felelősségünk is, mert ésszerűen, célszerűen, takarékosan kell gazdálkod­nunk. Bonyhád. nagy leckét ka­pott 1 ebben - a tervidőszakban; megteremteni a várossá levés feltételeit... A feltételek a mű­velődési- ház .kivételével már. adottak. De a tennivalók ja­va .mégis csak .ezután követ­kezik. 'Májusban tárgyalja meg a nagyközségi tanács a rész­letes rendezési tervet, mely többek között a leendő város­központ kialakításának felada-1 tait is tartalmazza. Különben, számomra külön Is emlékezetes lesz a felsza-' badulás 30. évfordulójának éve. Ősszel államvizsgázom a ta-’ nárképző főiskola történelem­szakán és a szakdolgozatomat, mely Bonyhád közművelődésé­Huszonheiedik történet Elmondja: Soczó Lajos. Született: Endrődön, 1933. február 17-én. Állandó lakása: Bonyhád, Perczel *Mór u. 60. Szakképzettsége: mg. tech­nikus. Beosztása: tanácselnök. Munkahelye: Bonyhád, nagyközségi Tanács. Édesapja foglalkozása: nyugdíjas tsz-tag. nek 1952—62 között eltelt 10 évével foglalkozik e hónap vé­géig kell leadnom. Közben filo­zófiát is tanítok a Marxizmus —-Leninizmus Esti Egyetemen.’ Hogyan győzöm? Röviden nem tudom elmondani, de valami fontosat azért mondanék, azok helyett is, akiknek, mert kom­munisták, nem elég csak a munkájukkal járó lekötöttség. Úgy gondolom, addig kell egy embernek sokféle hasznú dol­gokat csinálnia, amíg úgy. ér­zi, hogy győzi. Amikor úgy lát­ja, hogy amit vállalt nem megy. meg kell mondani be­csülettel, mert új erővel más állhat akkor a helyére. Tes- sék-lássék módon élni, dolgoz­ni nem lehet! Van-e dédelgetett vágyam? Hát hogyne lenne! Szeretném megélni az ezredfordulót és megismerkedni például azok­kal. akik az akkori Bonyhá- dón lesznek sorosak a város- fejlesztés munkájában. Érde­kel, hogy nekik milyen gond­jaik lesznek, hogyan oszthat­ják meg ezeket a gondokat a lakossággal? Egyszóval érde­kel. hogy az ezredforduló ta­nácselnökének mitől fáj majd a feje és akad-e olyasmi, amj miatt bennünket, maiakat nem, éppen elismerő hangon emle­getnek? FELJEGYEZTE: LÁSZLÖ IBOLYA .

Next

/
Thumbnails
Contents