Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-12 / 60. szám
A tagfelvételi munka tapasztalatai „Szójatermesztési egyetem*' Szekszárdim 1/ ' N égy esztendő tel el a X pártkongresszus óta. időszerű és lehetséges felmérni azt az utat, amelyet a X. kongresszus tagfelvételre vonatkozó határozatának végrehajtásában megtettünk. A munkásosztály társadalmi vezető szerepének fokozódó ér., yényesülését — egyebek között .— a pártban a munkások kellő számú részarányával lehet biztosítani. Ezért is szögezte íe határozatában a X. kongresz- szus: „A pártépítés során ezután is az a feladat, hogy a munkában élenjáró fizikai és szellemi dolgozók köréből nyerjünk új harcosokat. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkásjellegének az erősítésére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobbjainak kommunistává való nevelésére és a pártba való felvételére. Erősíteni kell a nők és a fiatal nemzedék soraiban folyó pártépítő prmnkát is.’* it tettünk és mennyiben ® • sikerült a párttagság összetételének alakítására vo_ natkozó el Veket a gyakorlati munkában érvényesíteni? Úgy véljük, néhány fontos eredményre feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet. A párttagság tiszta növekedése 1970. július 1. és 1974. június 30. között több mint 80 000 fő (13 százalék) volt, tehát nem haladta meg a IX— X. kongresszusok közötti növekedés ütemét. Az aktív fizikai dolgozók arányának csökkenése 1972—1974 között megállt. A fizikai dolgozók száma a párttagságon belül növekedett. 1974. június 30- án a pártban 18 000 fizikai dolgozóval volt több mint a X. kongresszus idején. (Ennek értékét jelzi, hogy a IX—X. kongresszusok közötti időben számúk csak 3100 fővel növekedett.) A nők aránya 2 százalékkal emelkedett (26,4 százalékra). Ez az emelkedés a legmagasabb 1960 óta Végül a párttagság átlag-életkorának emelkedése lelassult és jelenleg 44,4 év. Mindezek azt bizonyítják, hogy a X kongresszusnak a pártépítésre vonatkozó határozatát a pártszervek eredményesen hajtják végre. Tagfelvételi munkánk * helyzetét ős gyakorlatát a legutóbbi kongresszus óta két időszakra oszthatjuk. Az első szakaszban, 19701 júliusától 1972. novemberéig, a párttagság összetételében a fizikai dolgozók arányának visszaesése tovább folytatódott Ez a kedvezőtlen és már .hosszú ideje tartó tendencia a kongresszusi határozat után sem szűnt meg, nem is lassult le, holott a kongresszus világos útmutatást adott tagfelvételi munkánk irányára. Az előbbi negatív jelenséghez egy újabb párosult: a felvételek üteme egészségtelenül felgyorsult két év alatt a párttagság növekedése meghaladta a 9 százalékot pártépítési gyakorlatunk ■ tehát nem biztosította kellően a X kongresszus tagfelvételekkel kapcsolatos elvi döntésének az érvényesülését. A felvételeknél a pártba lépés feltételeit csökkentették. Az esetek többségében elengedő volt a becsületesen végzett munka és a párt politikájával való egyetértés kinyilvánítása. Nem kapott kellő súlyt a párt eszmei, ideológiai alapjainak elfogadtatása és néhány esetben nem követelték meg a társadalmi és tömegszervezetekben, szocialista brigádok, ban és máshol az előzetesen végzett társadalmi tevékenységet, annak bizonyítását, hogy a pártba lépő önzetlen munkát végez a közösségért. A pártba lépők jelentős része — tapasztalataink szerint — nem a pártszervezetek kezdeményezésére kéri a felvételét, hanem önmaga kezdemé- ^ nyezi. Döntő többségük nem a fizikai munkások köréből került ki. összetételük nem a kívánt irányban gyakorolt hatást a párt összetételének alakulására, hanem azt spontán befolyásolta. A Politikai Bizottság a negatív jelenségek megszüntetése érdekében 1972. november 21- én határozatot hozott a tagfelvétel szabályozására. E határozat szervezeti intézkedéseire szükség volt, hogy a tag- felvételi munkában jelentkező negatív és spontán folyamatok az átmeneti korlátozó intézkedésekkel megszűnjenek és a pártszervezeteket, párt- bizottságokat tervszerű munkára késztessék. BARÁT KAROLT (Folytatjuk). Országos szójatermesztési továbbképzést indított a szekszárdi Babits Mihály megyei művelődési központban az iregszemcsel Székhelyű Takar- ménytermesztési Kutató Inté. zet. Ismeretes, hogy a fehérjedús növény%lőkelő helyre került a világpiac „slágerlistáján”. Hazánkban tavaly — a felszabadulás óta a legnagyobb —14 ezer hektár fölötti területen termesztették az iregi és az amerikai szójafajtákat az állami gazdaságok és a tsz-ek. Ebből az iregszemcsel intézet szaktanácsadó irányításával 161 gazdaság íparszerüen termesztve csaknem 11,5 ezer hektárról átlagosan 15,3 mázsa átlagtermést takarított be hektáronként, a rendkívüli időjárás ellenére. Ilyen nagyüzemi átlaghozam jelenleg csúcstermésnek számít hazánkban, bár e kiváló fajtáknál ez még csak közepesnek mondható. Az iregszemcsel Intézet szakvezetőitől megtudtuk azt is, hogy az idei tavaszon országosan huszonötezer hektárra növelik a szója vetésterületét, amiből huszonkétezer hektárnyi a Takarmánytermesztési Kutató Intézet, a többi a Vetőmagtermeltető Vállalat hatókörébe tartozik majd. Az először nagyobb területen kezdett iparszerű szójater. mesztés első évének tapasztalatait közzétéve, március 20- ig a szakterület tudósai, szakemberei kéj-két napon át több turnusban ' tartanak útmutató előadásokat, filmvetítéssel kísérve. Dr. Kumik Ernő akadémikus, az iregszemcsei intézet igazgatója a szója ökoló. giai igényeiről;. Mészáros László tudományos igazgatóhelyettes a növényápglási, szárítási, tennivalókról és a beJ tegségek elleni védekezésről; Mohácsi Károly szaktanácsadó, a szójatermesztés-technikai szolgálat vezetője az iparszefű szójatermesstés 1974. évi tapasztalatairól tart előadást A gépesítési kérdésekről Voith Imre, a Mezőgazdasági Gépkí- sérleti Intézet főosztályvezetője és Németh Ferenc tudományos munkatárs; a szója öntö. zésének módszereiről Petries Pál, a rendszergazda Szajol- rákóczlfalvai Rákóczi Tsz elnökhelyettese, illetve Tagyl József, a Szójatermesztési Gazdálkodási Együttműködés szaktanácsadója; a szója növényápolásáról, vegyszeres gyomirtásáról és a kártevői elleni védekezésről Csibor István, a Tolna megyei Növényvédő Állomás laborvezetője és Balikó Sándor, az iregszemcsei intézet szaktanácsadója tájékoztatja az ország minden tájáról részt vevőket Az iparszerű szójatermesz- tésben együttműködő állami gazdaságok, tsz-ek s a szója- és kukoricatermesztési rendszerek mintegy kétszázötven szakvezetőjét hívták meg a konzultációkkal, tapasztalat- cserével kibővített szakelőadásokra. Először mutatják be nyilvánosan a szójatermesztés korszerű technológiájáról tavaly készített magyar szakfilmet is. A kedden Véget ért első turnusban az SZGE-ben társult huszonhárom Szolnok megyei tsz és egy állami gazdaság képviselői vettek részt Ä ma kezdődő második turnuson a kukorica- és a szóiatermesz. tési rendszerek, köztük a szekszárdi KSZE, a bajai BKR,' valamint az SZGE szakembereit tájékoztatták. BALLABÁS LÁSZLÓ Az én történetem nem egy napig tartott évekig. Tanulsága azonban számomra, mások számára is, úgy hiszem megvan. És az érdekessége is. A termelőszövetkezetek szervezésekor kezdődött. A pártbizottság határozata értelmében hatvan dombóvári kommunistát küldtek Szakcs községbe, hogy segítsük a termelőszövetkezetet szervezni. Mi haditervet készítettünk. Elhatároztuk, hogy először a 12— 14 módos gazdát agitáljuk meg a szövetkezésre, azután majd jönnek a többiek. Tudtuk, hogy a tehetős gazdák nemcsalt értik a mesterségüket, de a többiek mindemben követik példájukat Az én népnevelő társam Sipos Béla, a ktsz lakatosa volt, én magam akkor téglagyári kemencemunkás, és harmadik társunk Tokolics Lajos elvtárs, tizettkllencss bolsi. Hárem hétig jártuk a főemberek portáját. Végül, a hangsúlyozott gazdák aláírták a belépési nyilatkozatokat, ezután a többiekkel már egy hét alatt végeztünk. Én svakort.a jártam idős Bujdosó Sándorákhoz, a Kossuth la jós utca 54. számú ház3 O év - 30 történet ba. Sok délután, este beszélgettünk, megismertem Őket. Mondtuk mindig a mondókán- kat, meg ők is. Szívesen fogadtak, nein uszítottak ránk kutyát, nem néztek ránk soha ferde szemmel. Tudták, hogy bennünket a párt küldött, azt is tudták, hogy miért. Nem kellett bizonyítani, hogyan, s mint lesz majd a közösben, hiszen Bujdosóék olvasott emberek voltok. Amikor aláírták a belépési nyilatkozatot, sírt mindenki. Én is majdnem sírtam. Később, a belépés után is gyakran jártunk oda, hiszen küldetésünk úgy szólt, hogy nemcsak a szervezés idején, hanem az után is segíteni kell a termelőszövetkezeti •parasztságot Én komolyan vettem megbízatásomat, a pártmunkát. Majdnem fiuknak fogadtak, családtagnak számítottam náluk. No, szóval hatan voltak, s én a hetedik. Amikor a Mariska néni meghalt, a halotti torra is meghívtak. Ott volt a pap is, aztán az egyik ember így mutatott be: „Nézze plébános úr, ez az ember kommunista.” Rendszeresen leveleztünk is, hiszen intéznivaló egy családban mindig van. Amint teltek az évek, egyre borongósabb hangú levelek érkeztek. Panaszkodtak Bujdosóéit, hogy a tsz-ben háttérbe szorítják őket. Sőt, egyszer a mamát is megbántották. Az akkori tsz-elnök, a Varga Imre ki- szántatta az öreg mama belterületi kétezemegyszáz öles földjébe vetett babot és a hatvan-nyolcvan centire nőtt kukoricát. Mert a mama nem lépett be a tsz-be, ehhez a íöldböz joga volt. Miután más, külön családba volt elszámolva, nem a Bujdosóéíkhoz, ezért volt földje. Szóval, kiszántották a veteményt. Én ebben az ügyben, 1966. május 13-án a félegyes busszal kimentem Bujdosóékhoz. Megebédeltünk, ittam egy feles fröcesöt, s elindultam, hogy a tsz-elnöktől megkérdem, miért szántották ki a kukoricát, miért bántják mindig Bujdosóékat. Bujdosó- éktől elmentem a tsz-irodára, de nem találtam ott az elnököt, s ezért felkerestem Tóth Pál Pista barátomat, mesterember a faluban, a kádárszakmát műveli. Betértünk a presszóba és kértem két kávét meg két üveg sört. Amíg beszélgettünk, bejött a pre6Z- szóba a tsz-elnök, meg néhány ember. Megitták a sörüket, és az elnök, meg a párttitkár kiment, én utánuk. Mondtam; elnök elvtárs, egy szóra ha volna szíves, a Bujdosóék ügyében... Tovább nem tudtam mondani, mert iszonyatosan le- piszkított, mindennek elmondott. A végén még én kaptam pártfegyelmit. Utolsó figyelmeztetést, szigorú megrovást kaptam. Persze én ezt az ügyet, az ítéletet megfellebbeztem, írtam a K. Papp elvtársnak is, Szekszárdira, úgyhogy 1967-ben egyszer kijött hozzám Orosz elvtárs és azt mondta, „Na fiú, nézzük csak ezt az ügyet!” s beültetett a fekete Volgába, aztán elmentünk Szakosra. Végigjártuk az egy évvel ezelőtti utamat. Senki nem mondta, hogy ittas voltam, hogy megtámadtam volna a vezetőket. A végrehajtó bizottság a fegyelmi bizottság után újból tárgyalta az ügyet. Ennek a bizottságnak tagja volt Seres János, Borús Gábomé és egy idős elvtárs, Kovács nevű veterán. akkor éppen alapszervezeti titkár. Az ügy ment a maga útján, s közben én már akkor a Vetőmagnál dolgoztam. 1970. január hatodikán bevonultam Ba lat ona ligára, munkásőriskolába. Ott mindjárt s zakaszparancs noknak neveztek ki, mint itthon, hiszen az alakulástól tagja vagyok a munkásőrségnek és azóta az első szakasz parancsnoka. No, az ügy lezárását itt tudtam meg. Éspedig teljes rehabilitációt kaptam. Semmisnek nyilvánították az összes vádat ellenem, szóval tiszta a kommunista lapom. Ezt az iskolát országos parancsnoki dicsérettel végeztem eL Ebben az évben aztán végleg lezárult az ügy. Ugyanis kaptam egy hivatalos levelet, amelyben berendeltek Szekszárdra. Ott átadták nekem addigi becsületes, tisztességes, kommunista munkámért a Munkaérdemrend bronz fokozatát. Nem vagyok gyönge szívű ember, de kijöttek a köny- nyeim, amikor a nagy kitüntetést kezembe adták. És hogy az ügyet teljesen lezárjuk, a kitüntetéshez és a rehabilitációmhoz egy évre, labdarúgó-mérkőzés után mentem a vasárnapi szolgálatot elfilencedik történet fimondja: Molnár Ferenc. Született: Felsőmin dszen ten, 1927. június 2-án. Állandó lakása: Dombóvár, Erzsébet utca 114. (téglagyár). Szakképzettsége: rakodógépkezelő. Családi állapota: nős. Beosztása: targoncavezető. Munkahelye: Vetőmag Vállalat dombóvári alközpontja. Édesapja foglalkozása: téglagyári munkás. lenőrizni, amikor Szabó Farksa elvtársam, akkor az Alkotmány Termelőszövetkezet titkára jelentette nekem, hogy semmi különös esemény nem történt szolgálati ideje alatt, minthogy Varga Imrét, a szak- csi tsz elnökét sikkasztás miatt háromnegyed háromkor beszállították a rendőrségre. Varga több mint tíz évet kapott üzekneiért. Különben jól érzem magam.’ Targoncavezető vagyok, Diesel- motorossal. Itt dolgozom, jól érzem magam. Családom is jól van. Négy lányom közül három férjhez ment, s van már két unokám .is. A téglagyárban — amelyik már nem téglagyár —, mert oda költözik a költségvetési üzem —, lakom, s itt szocialista brigádban dolgozom. Hát ez az én történetem," nem tudom hogyan illik a többi huszonkilenc mellé. Feljegyezte: Pálkovács Jenő 1975. március 12.
