Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

Madarász Mariann oktató Gál Miklősné brigádvezető Szekszárdon a városi párt­értekezleten Stugner Rudolf, a Bőrdíszmű párttitkára is fel­szólalt. s bejelentette: a kö­zelmúltban tizenhat fizikai dolgozó került a termelésből középvezetői beosztásba. Vala. mennyien kiválóan megállják a helyüket, maradéktalanul megfelelnek a velük szemben támasztott politikai, szakmai követelményeknek, kivétel nél­kül alkalmasak arra, hogy irá­nyító munkát végezzenek. A párttitkár bejelentése a meg­lepetés erejével hatott. A 70-es években rendhagyó intézkedésnek számít viszony­lag rövid idő alatt 10-nél több munkást kiemelni, s rájuk irá­nyító munkát bízni. (Főleg ak­kor. ha valamennyien nők.) Mindez a 40-es évek végén, az 50-es évek elején hozzá tarto­zott a dolgok rendjéhez, de hát azóta sok víz lefolyt a Dunán. Nos, a Bőrdíszmű párt- és gazdaság vezetői kellő meg­fontoltsággal, megfelelő bá­torsággal újra felfedezték, hogy a káderutánpótlás, a mi­nőségi csere szempontjából a •ounkáskollektíva változatlanul '•: morítheWlen lehetőség. Göröncsér Jánosné '■ ie: 'lvezető Megértették és felismerték, hogy napjainkban a fizikai dolgozók között törvényszerű­en. jóval több a képzett, mű­velt ember, mint 20—25 évvel ezelőtt. S ezt érdemes nem csupán hangoztatni, hanem az üzem érdekében ki is kell használni. A kiemelés arra nézve js bizonyság, hogy a ve­zetők ismerik a dolgozókat, tudják kire. mit lehet bízni. A szekszárdi városi pártbi­zottság beszámolója leszögezi: „Az utóbbi években tovább növekedett a munkások száma és szerepe, politikai súlya a város társadalmi viszonyai­ban ... A város munkássága az elmúlt négy év alatt ön- tudatosabbá, politikailag mű­veltebbé vált. világnézete és erkölcs} magatartása tovább fejlődött. A munkások ezrei gyarapítják politikai ismere­teiket. Közülük számosán el­végzik a marxista—leninista középiskolát.” Ez a megállapítás tökélete­sen fedi azt az intézkedést, amit a Bőrdíszműben a fizikai dolgozók képességeit felismer­ve hoztak. Magát a megálla­pítást igazán érdemes végig­gondolni. s belőle cselekvő kö­vetkeztetésre jutni. Akadnak olyan vezetők, akik kifárad­tak, megrekedtek, miként mon­dani szokás, nem tudnak a követelményekkel lépést tar­tani. Előfordul, hogy a beosz­tott „többet tud” mint aki a műhelyben, a brigádban az irányító munkát végzi. Ez min­den szempontból áldatlan hely­zet. A közösség jól felfogott érdeke egyfelől emberségesen, másfelől kiemelésekkel gon­doskodni arról, hogy ki-ki ké­pességeinek megfelelő helyre kerüljön. A természetes utánpótlásról is szólhatunk. Joggal mond­ják: legyen egy vezető bármi­lyen poszton, kötelessége úgy foglalkozni a beosztottakkal, hogy legyen, aki bármikor a helyére állhat. A Bőrdíszműben az új kö­zépvezetők többsége nő. Kö­szöntjük őket, s nőnapi aján­dékként nyújtjuk át olvasóink­nak a róluk készült képes ol­dalt. Sz. P. Kiss Istvánná brigádvezető (Fotó: Gottvald Károly) Fenyves Ágnes csoportvezető iSsiy» Tivadarné brigádvezető Gyimesi Józsefné csoportvezető Schubert Mártonná brigádvezető Kovács Mária brigádvezető Pekari Erzsébet brigádvezető

Next

/
Thumbnails
Contents