Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
Madarász Mariann oktató Gál Miklősné brigádvezető Szekszárdon a városi pártértekezleten Stugner Rudolf, a Bőrdíszmű párttitkára is felszólalt. s bejelentette: a közelmúltban tizenhat fizikai dolgozó került a termelésből középvezetői beosztásba. Vala. mennyien kiválóan megállják a helyüket, maradéktalanul megfelelnek a velük szemben támasztott politikai, szakmai követelményeknek, kivétel nélkül alkalmasak arra, hogy irányító munkát végezzenek. A párttitkár bejelentése a meglepetés erejével hatott. A 70-es években rendhagyó intézkedésnek számít viszonylag rövid idő alatt 10-nél több munkást kiemelni, s rájuk irányító munkát bízni. (Főleg akkor. ha valamennyien nők.) Mindez a 40-es évek végén, az 50-es évek elején hozzá tartozott a dolgok rendjéhez, de hát azóta sok víz lefolyt a Dunán. Nos, a Bőrdíszmű párt- és gazdaság vezetői kellő megfontoltsággal, megfelelő bátorsággal újra felfedezték, hogy a káderutánpótlás, a minőségi csere szempontjából a •ounkáskollektíva változatlanul '•: morítheWlen lehetőség. Göröncsér Jánosné '■ ie: 'lvezető Megértették és felismerték, hogy napjainkban a fizikai dolgozók között törvényszerűen. jóval több a képzett, művelt ember, mint 20—25 évvel ezelőtt. S ezt érdemes nem csupán hangoztatni, hanem az üzem érdekében ki is kell használni. A kiemelés arra nézve js bizonyság, hogy a vezetők ismerik a dolgozókat, tudják kire. mit lehet bízni. A szekszárdi városi pártbizottság beszámolója leszögezi: „Az utóbbi években tovább növekedett a munkások száma és szerepe, politikai súlya a város társadalmi viszonyaiban ... A város munkássága az elmúlt négy év alatt ön- tudatosabbá, politikailag műveltebbé vált. világnézete és erkölcs} magatartása tovább fejlődött. A munkások ezrei gyarapítják politikai ismereteiket. Közülük számosán elvégzik a marxista—leninista középiskolát.” Ez a megállapítás tökéletesen fedi azt az intézkedést, amit a Bőrdíszműben a fizikai dolgozók képességeit felismerve hoztak. Magát a megállapítást igazán érdemes végiggondolni. s belőle cselekvő következtetésre jutni. Akadnak olyan vezetők, akik kifáradtak, megrekedtek, miként mondani szokás, nem tudnak a követelményekkel lépést tartani. Előfordul, hogy a beosztott „többet tud” mint aki a műhelyben, a brigádban az irányító munkát végzi. Ez minden szempontból áldatlan helyzet. A közösség jól felfogott érdeke egyfelől emberségesen, másfelől kiemelésekkel gondoskodni arról, hogy ki-ki képességeinek megfelelő helyre kerüljön. A természetes utánpótlásról is szólhatunk. Joggal mondják: legyen egy vezető bármilyen poszton, kötelessége úgy foglalkozni a beosztottakkal, hogy legyen, aki bármikor a helyére állhat. A Bőrdíszműben az új középvezetők többsége nő. Köszöntjük őket, s nőnapi ajándékként nyújtjuk át olvasóinknak a róluk készült képes oldalt. Sz. P. Kiss Istvánná brigádvezető (Fotó: Gottvald Károly) Fenyves Ágnes csoportvezető iSsiy» Tivadarné brigádvezető Gyimesi Józsefné csoportvezető Schubert Mártonná brigádvezető Kovács Mária brigádvezető Pekari Erzsébet brigádvezető
