Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

r Käratoi Mihály emlékezete Tv-naptó Két remekmű Száz évvel ezelőtt, Í875. március 4-én született — s busz éve, 1955. március 19-én balt meg — századunk ma­gyar történelmének kiemelke­dő alakja, a magyar függet­lenség és demokrácia nagy harcosa, az első magyar nép- köztársaság elnöke, Károlyi Mihály. Hosszú, regényes életútja még korunk annyi szabályta­lanságot és meglepetést ter­mő valóságában is rendkívü­linek számít. Az ország egyik leggazdagabb arisztokrata csa. ládjából származott, nyitva állt előtte a politikai karrier is. A nagybirtokos érdekeket védelmező Országos Magyar Gazdasági Egyesület, majd a legnagyobb magyar ellenzéki erő, a Függetlenségi Párt el­nökeként eleinte híven képvi­selte a Károlyi család 48-as függetlenségi, ám gazdasági­lag és társadalmilag konzer­vatív hagyományait. A politi­kusi gyakorlat, majd különö­sen az első világháború ször­nyű tapasztalatai hozzásegí­tették, hogy mindinkább fel­ismerje népe, és az emberi­ség igaz érdekeit Az egykor konzervatív főúr, harcos de­mokratává és bátor békepoli­tikussá lett, aki a magyar parlamentben — szinte egye­dül — nyíltan követelte a né­met militaritmustól való el­szakadást. A háború végére az ország egyedüli polgári po­litikusa maradt, akitől az el­gyötört nép a békét, az Auszt­riától való elszakadást és a demokratikus átalakulást re­mélhette. Károlyi élére állt az 1918. októberi polgári demokratikus forradalomnak, s mint a kor­mány, majd a köztársaság el­nöke, fél éven át heroikus küzdelmet folytatott a leron­gyolódott és feldarabolt or­szág talpra állításáért. Történelmi érdeme, hogy elősegítette az 1919-es Ta­nácsköztársaság vértelen győ­zelmét. Az ellenforradalom felülke- rekedése Károlyi Mihályt 27 esztendős emigrációba kény­szerítette. Miközben Európá­ban országról országra vándo­rolt családjával, a Horthy- rendszer bírósága „hazaáruló- nak” nyílvánította, s elkob­zásra ítélte minden vagyonát. De sem a rágalom és üldöz­tetés, sem a számára addig ismeretlen nélkülözés nem törte meg. Károlyi Mihály fiatalkori port­réja. Igen korán, jóval annak hi­vatalos meghirdetése előtt, megértette az antifasiszta népfrontgondolat jelentőségét, és széles körű, sokrétű nem­zetközi kapcsolataival Euró­pa és Amerika számos or­szágában igen sokat is tett a hatékony összefogás megvaló­sításáért A második világháború ide­jén — ekkor már Angliában élt — őt tekintette vezérének a nyugat-európai és amerikai antifasiszta magyar emigrá­ció. Amikor a háború után végre hazatérhetett, az új Magyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, az országgyűlés törvénybe ik­tatta érdemeit, s ünnepi ülést tartott tiszteletére. Az idős államférfi azonban nem azért jött haza, hogy ünnepeltesse magát, hogy elégtételt szerezzen a szám­űzetés keserű éveiért. Még ekkor is elsősorban dolgozni akart, használni hazájának, a Duna menti népek barátságá­nak, Európa tartós békéjének. Diplomáciai küldetést vállalt, Magyarország párizsi követe lett, s e tisztségéről csak 1949-ben mondott le, amikor a Rajk-per világossá tette számára, hogy az önkényes, törvénysértő, a szocialista cé­lokat és eszközöket eltorzító Rákosi-féle vezetéssel nem vállalhat tovább közösséget. Még az elsőnél is keserűbb, második emigrációjában Ká­rolyi teljesen és végleg visz- szavonult a közszerepléstől, elutasított minden olyan kí­sérletet, amellyel hazája és a szocialista erők ellen akarták felhasználni. „Tudatosan két szék közé esem: ez maradt számomra az egyetlen hely, amelyet tisztességgel elfoglal­hatok” — írta késői emlék­irataiban. E könyv végszavá­ban fogalmazta meg ezt a vallomást is: „A szocializmus­ba vetett hitem sok mindenért kárpótolt, amit elvesztettem. Mert minden alkati pesszi­mizmusom ellenére soha nem kételkedtem abban, hogy a szocializmus egyszer megvaló­sul, s hogy a mi küzdelmünk­re szükség van az előrehala­dáshoz. A szocializmusban láttam és látom ma is társa­dalmunk betegségeinek egyet­len gyógymódját, mert a ma­napság oly divatos megtéré­sek ellenére megrögzött szo­cialista maradtam.” Hamvait 1962-ben haza­szállították és ünnepélyesen nyugalomra helyezték. „A nagy magyar hazafi, Károlyi Mihály, örökre hazatért. Küzdelmes életútját, kima­gasló tetteit és emberi példá­ját megőrzi a felszabadult nép emlékezete” — mondotta temetésén Kállai Gyula, az MSZMP és a kormány képvi­selője. Erről teszünk tanúsá­got most is, születése cente­náriumán. LITVÁN GYÖRGY t történész fiák, a nemzeti parasztpárfiaK és néhány polgári csoport Hit- ler-ellenes közös szervezete. „Nem nézhetjük tétlenül, öl­be tett kézzel hogyan sodor bennünket végső romlásba a németek oldalán néhány elva­kult kalandor és megvásárolt renegát — hangzott a Magyar Front kiáltványában —. Né­hány hetünk, legfeljebb hóna­punk van, hogy együtt harcol­hassunk szabadságunkért a ju­goszláv, a lengyel, a francia és a többi leigázott néppel... Ép­pen ezért mi... az ország föld alá szorított pártjai új szabad­ságharcot, új népháborút hir­detünk.’* rA Magyar Front hetek alatt vonzási központja lett a kü­lönböző Hitler-ellenes balolda­li és polgári erőknek és motor­ja az ellenállási mozgalomnak. Erre utalnak többek között a belügy-, a vallás- és közokta­tásügyi minisztérium, a hon­véd vezérkar főnökének je­lentései. A csendőrség által két hetenként kiadott összesítő je­lentések augusztusban már ar­ról írnak,. hogy a Magyar Front befolyása hétről hétre mind nagyobb tömegekre ter­jed ki. 1944 szeptemberében Ma­gyarország maradt Hitler utol­só csatlósa. Augusztusban a román, majd a szlovák, szep­tember elején a bolgár és a finn nép rázta le a fasiszta igát, A magyar kommunisták tömegsztrájkra, tüntetésekre és a fegyveres harc megkezdésé­re szólították fel a nemzetet. A kommunista párt reálisan értékelte a kialakult helyzetet. A hagyomány ügy tudja, hogy A revizor bemutatóján a cár is jóízűen nevetett. Neki volt rá a legkevesebb oka, mert a végjáték pontos rajz a korabeli Oroszország erköl­cseiről, ahogy Gogol másik remekműve is a Holt lelkek, aminek olvastán Puskin ke­serűen mondta: Ilyen szomorú a mi Oroszországunk. Ilyen szo­morú volt, még akkor is, ha^ A revizorban minden jókedvűre fordul, s a költői igazságszol­gáltatás sem marad eL A Nemzeti Színház pará­dés előadása, Tovsztonogov felejthetetlen rendezése a tv. jóvoltából az egész ország él­ményévé lett, s bár némi kurtítás-tömörítés nem vált volna a darab kárára, min­denképp egy remekmű méltó előadását láthattuk. Igaz, hogy egy kivételes színészi alakítás is hozzájárult a sikerhez: Kál­lai Ferenc polgármesterénél nehéz jobbat elképzelni. Va­lamikor az ötvenes években Rátkai Márton nagy szerepe volt, s most Kállai nemcsak örökébe lépett, hanem hozzá is tett valamit. Gogol polgár- mestere egy korábbi Haupt- mann-alakítását juttatta eszünkbe: A bunda Wehr- hahn főbírója volt hasonlóan szuggesztív alakítás. Roger Martin du Gard mo, numentális regénye, A Thi- bault család a XX. század egyik remekműve, ami az el­múlt évtizedekben sok-sok ezer példányban jutott el az olvasókhoz. Csak mellékesem 5 magyar nép nem elég erős ahhoz — olvashatjuk felhívá­sában, hogy önerejéből képes volna Hitlerrel szembeszállni, ezért a legszélesebb körű, a ve­zető rétegeket, esetleg még Horthyt is magában foglaló nemzeti összefogást kell meg­teremteni, hogy nemzeti sza­badságharcunkat sikerre vi­gyük. Ugyanakkor a Magyar Frontnak is nagyobb erőfeszí­téseket kell tenni, hogy a dol­gozókat „a szervezett tömeg­akciók és tömegharc útjára” vágyéi. 1944 szeptemberében a Ma­gyar Front Intéző Bizottsága memorandummal fordult Hor- thyhoz és javasolta, hogy a szomszéd országokhoz hasonló­an: a Magyar Front, a hadse­reg és a németekkel szakítani kész uralkodó csoportok erői­ket egyesítve, a Vörös Hadse­regre támaszkodva fordulja­nak szembe Hitlerrel. „Ma­gyarország számára elérkezett az utolsó pillanat, amikor a magyar földön előrenyomuló orosz hadsereggel egyesülve megakadályozhatjuk, hogy or­szágunk földje hadszíntérré váljék” szögezi le az emlékirat, amely egyben követeli a mun­kásság felfegyverzését is. 1944 szeptemberében Horthy is belátta: a „játszmát” el­vesztette, tennie kell valamit. Tárgyalt tehát a Magyar Front képviselőivel, Szakasits Ár­páddal és Tildy Zoltánnal és Szerb Antal kevés számú té­vedéseinek egyike, hogy nem ismerte fel a Thibaúít jelen­tőségét: Nem ragad magával, — írta, — körülbelül az ellen­kezője annak, amiben mi a regény megújhodását látjuk, nolott Du Card remekének titka épp abban van, hogy a regény hagyományos keretei­be tudja beágyazni két csa­lád saját korán tűi mutató történetét. Úgy látszik, egyetlen re^ mekmű se kerülheti el a sor­sát: film lesz belőle. Néha jó film, az eredetivel egyér- tékű, máskor gyöngébb. Ä Thibault-ok esetében ez tör­tént; hiányzik belőle a regény atmoszférája, nem érezzük azt a közeget, amiben Da Gard hősei oly biztosan mo­zognak. Mondják, hogy írás közben viaszfigurákat állított fel, hogy mozgatásukkal ará­nyosan szerepelhessenek ore^ gényben. Ezt az arányt a tz* változat nem érezteti, S ca­sern biztos, hogy aki nem ol­vasta a regényt, a film alap­ján el tud igazodni a szerepé lök tömegében. Valószínűleg nem, mert valóban nem köny- nyű megtalálni a felvillanó képek között azt a szoros kapcsolatot, szerves egységet, ami a regény igazi erénye, így azoknak, akik eltévednek a szereplők között, azt ajánl­juk, mielőbb olvassák el, a tv-változat után egészen mát világot fognak megismerni, es? I ■ - - ---------- — m egbízottja Rajk Lászlóval, £ kommunista párt titkárával. Fegyverszüneti delegációt kül­dött Moszkvába, tájékoztatja megbízható főtisztjeit a kiug­rási szándékáról, de a döntő pillanatban meghátrált. Hitler és magyar lakájai, a nyilasok ezt kihasználták és 1944. októ­ber 15-éa átvették a hatalmat. ^Horthyék belátták ugyan £ háború továbbfolytatásának nemzetgyilkos jellegét™ kato­nailag ki is akarták vezetni az országot a háborúból, de poli­tikailag féltek a Vörös Hadse­regtől és a magyar nép demok­ratikus erőitől™ Ez okozta szánalmas bukásukat...” __ál­l apította meg találóan a kom­munista pártnak a magyar néphez intézett nyílt levele. Ehhez csupán azt tennénk hoz­zá: ezzel magukkal rántották és lehetetlen helyzetbe hozták azokat a politikai és katonai erőket, akik nemcsak katonai­lag, hanem politikailag is sza­kítani akartak a németekkel, és a múlttal is. (Folytatjuk), 1975. március 4. Pintér István* 5 német megszállást követő­en a magyar nép üldözött, vad, szabad préda lett saját hazáján ban. A demokratikus pártokat^ mindenekelőtt az SZDP-tés a náciellenes szervezeteket fel­oszlatták Ezrek kerültek né­hány nap alatt börtönökbe, in­ternáló táborokba, majd a zsi­dóellenes rendeletek megjele­nése után százezrek (a rendel­kezésünkre álló adatok szerint 450 ezren) a náci haláltábo­rokba, főként az auswitzi kon­centrációs táborba. Néhány hét után a galíciai frontra dobták a rosszul felszerelt, szedett- yedett 1. magyar hadsereget is. Voltak — bár kevesen —, akik már ekkor fegyverrel el­lenálltak, köztük Bajcsy-Zsi- linszky Endre, és a sátora1 jai börtön kommunista foglyai. Utóbbiak kitörését a fasiszták kegyetlenül megtorolták Több mint ötvenen estek el a gép­fegyverek füzében és tizen­egyen a börtön udvarán ácsolt bitófán fejezték be életüket. A német megszállás után, el­lenállásukkal elsőként ismét a kommunisák jelentkeztek Röpirataikban a megszállás katasztrofális következményei, re hívták fel a nemzetet, majd a munkásosztályhoz, a pa­rasztsághoz, a hazafiakhoz szólva új szabadságharcra hív­ták az egész népet. Összefogás­ra, egy közös harci front meg­teremtésére szólítottak fel minden tettrekész, bátor haza­fit a német megszállók és ma­gyar cinkosaik ellen. A felhí­vásra elsőként a Szakasits Ár­pád körül tömörült baloldali szociáldemokraták vállalták az együttműködést. Az egy nyel­ven beszélők gyorsan megta­lálták a kapcsolatot a német­ellenes harcot latolgató polgári csoportokhoz. így jött létre 1944 májusában a Magyar Front; a kommunisták, a szo­ciáldemokraták, kisgazdapár­Koszoruzás a Károlyi Mihály-síremléknél Születésének 100. évforduló­ja alkalmából Károlyi Mi­hály síremlékénél koszorúzá- si ünnepség volt hétfőn dél­előtt a Kerepesi temetőben. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Péter János, a KB tagja, az országgyűlés alelnö- ke és dr. Komidesz Mihály, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának ve3 zetője, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseleté­ben dr. Molnár Béla és dr. S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkárai helyeztek el koszorút. A meg­emlékezés és a kegyelet vi­rágait elhelyezte a síremlé­ken Károlyi Mihály özvegye és leánya is. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents