Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

Jó napot vasárnap 1 Falugyűlés Pusztahencsén Egy kis magánbeszélgetés. ; o i’alujáró toliforgatók az év fszólván minden szakában elesen írják le a vidéki kis épülések utcáinak, udvarai- í kihaltságát Ha hétköznap i, az a magyarázat, hogy ndenki dolgozik. A vasár- p pedig szent dolog, mert az paládé és olyan meggondo- ból, hogy egyszer egy héten ikséges is, jó is behúzódni íz otthon csigaházába; Pusx- ahencse sem kivétel. Ott végre mozgás vanl Ä íosszan nyújtózó főutca vége- elé az iskola, kultúrház és talbolt háromszögében embe- ek jönnek-mennek, folyik a cészülődés a falugyűlésre, unit az iskolában kell megtar- ani, mert ,,a kultúrban regge- ig tartott a lakodalom." — Na, azok közül egy sem .esz itt, elfeküsznek délig. — Az már biztos. Ilyen nagy lakodalom után van mit kipi­henni. • • © Gazdag' Istvánnal, a nagy­dorogi Nagyközségi Közös Ta­nács elnökével valahány újon­nan érkező lekezel. Hencsei születésű az elnök, itt koptatta az öreg iskola padjait, ma mégsem úgy szólítják majd felelésre, mint tette azt a rek­tor úr. összenyitptták a két tantermet. Hely van bőven, és, hogy el is foglalják, arra az a garancia, hogy ma itt sorsdöntő kérdésről lesz szó. Arról, hogy kell-e az 1100 lel­kes falu népének a törpevíz­mű? Ez a kérdés mindenkit érint, hiszen a porták majd minden kútján ott a figyel­meztető tábla; „NEM IVÖ- VÍZ!” Idejövet hallottam, hogv néhány héttel ezelőtt ismét egy kisgyerek halálát okozta a rossz víz. Elgondolni is fáj­dalmas, hogy a felszíni vizek­től szennyezett kutaknak hány ' áldozatuk volt halálos és olyan, aki élete végéig hordja a betegség keresztjét. — A kérdés, nem is lehet kérdés! Kell a vízmű — mond­ják és • szó komolyságát bi­zonyítja, hogy kevés híján megtelik az összenyitással ta­nácskozásra alkalmassá tett öreg iskolaterem, de mindösz- sze három nő árválkodik a férfiak között Mikor szóvá teszem, azt felelik nevetve a férfiak, hogy többségüknek oka kizárólag az, hogy „vala­hol ki kell beszélniük magu­kat, ha már otthon nem lehet”. A derűs helyeslés főbnelegíti a levegőt és szóba kerül, hogy amikor a falugyűlés a körze­tesítést tárgyalta, fordítva volt Akkor csak az asszonyok jöttek el és már a gyülekezé­sük sem volt olyan békés, mint ez a mostani, mert nem akarták a körzetesítést — Mind a gyerekeket féltet­ték, nehéz volt a meggyőzé­sük. — De az már elég a meggyő­zéshez, hogy a Dorogra bejáró felső tagozatosoknak javult a tanulmányi átlaguk! — Egy igaz, de a közleked­tetéssel még mindig baj van. Pontatlankodnak, meg hatal­maskodnak is a buszsofőrök. © Várakozva további fontos dolgokat tudok meg a hencsei- ekről. Azt, hogy szorgalmas, törekvő emberek, nem újdon­ság, elárulják a házak, melyek Jólétről beszélnek annak, aki az utcákat rója. Megtudom, hogy „akármiről van szó, ami a lakosság életét Illeti, Itt min­dig a döntés előtt fúj nagyon a széL Akkor mondja el min­denki a magáét." Aztán még valamit föl kell fedezni, ami nem érint valami kellemes­sen. Csak mutatóban van Itt néhány fiatal, pedig a törpe- vízmű majd őket szolgálja to­vább és az sem mellékes, ők mit szólnak a jövőt egyenge­tő tervekhez? Azt mondja erre a termelő­szövetkezet pártitkára, Szabó István, hogy nekik is gondjuk a falu ifjúságának távolmara­dása, mert az nem azonos azért a teljes közömbösséggel. — Akár holnap megkezdhet­jük az építést, csak azt mond­ják meg, hol, mennyi árkot kell kiásnunk — hangzott a közfelkiáltás. Most valószínűen a lagzl fá­radalmait pihenik és rábízzák az apákra a közügy feletti ámen kimondását Ideje dologhoz látni! Nyitó- szavak. Aztán Gazdag István köszönti tisztelettel és szere­tettel a megjelenteket. Bárki érezheti, hogy ezek nem udva­riasságból odavetett szavak, hanem szívből fakadóak. A figyelmet sugárzó arcokon vi­szont tisztelet és szeretet tük­röződik, csak én kalandozom el azon tűnődve, hogy ül-e Vajon itt olyan ember, aki va­lami gyerekes csínytevésért annak idején meglegyintette az elnököt, ki most több társ­község életének alakulásáért felelős? Arról ad számot Gaz­dag István, hogy a közös ta­nács miként gazdálkodott 1974-ben azzal a 2,5 millió fo­rinttal, amit 9 milliós költség­vetéséből a fejlesztésre fordít­hatott? Nem vagyunk százan sem,' ide az itt ölök az egész falu la­kosságát jelentik. Akár esküt mernék rá tenni, hogy legké­sőbb hétfő délre már mindenki tudja mi készült el a tervezett dolgokból Pusztahencsén, Bi- kácson és a székhelyen, Nagy- dorogon... Nem jelentéktelen, munkák elkészültét tudatja a tanácselnök, aki előbb arról beszél, ami mindhárom község lakosságát gyarapította 74- ben. & Nézem az itt ülőket, Zsinkő Istvánt, Nagy Mihályt, Káldi Istvánt, Borza Andrást, Mé­száros Jánost, Kun Istvánt, Világ Ferencet, Szili Istvánt és a többieket, akikkel még nem sikerült szót váltani. Szinte valahányuk gondola­tait ismerni vélem. Régóta tudják már, hogy vízmű nél­kül nem lehet egészségesen él­ni. A tsz mély íuratú'kútja ád ugyan vizet a kannákkal, demi- zsonokkal odasorakozóknak, mély furatű kútja van a vas­iparinak is, de ez édeskevés az üdvösséghez. — Emlékeznek emberek? — mondja a tsz-elnök — annalc a pár jó vizű ásott kútnak a vi­zét szinte el kellett lopni. Tet­tük is, mert úgy kimertük egyik-másikból a vizet, hogy a későn jövőnek csak iszap ma­radt. — Megfelelő súllyal először 1971-ben, ha jól emlékezem az első falugyűlésen volt szó ar­ról, hogy meg kellene építeni a vízművet nekünk is. — Kell a jó víz, ezen nem lehet vita. De hallották, hogy HenCsén öt év aMt nem jön össze félmillió a fejlesztésre! A vízmű pedig nagyon sok millióba kerül! — Hogyan lesz hát? ’ ügy, hogy segít forinttal á közös tanács is! Olyannyira segít, hogy befejezés előtt áll a hencseiek kútjának fúrása. A szakemberek 174 méterig haladva hat vízréteget talál­tak. Elégségesnek ígérkezik a kút vízhozama, ha pedig idő­vel csökken, a tsz és a vasipa­ri kútja is besegít. Csak a fú­rás 350 000 forintba került. A Baranya Terv szeptember kö­zepére készíti el a vízműépí­tés dokumentációját, ami kb 150 000 lesz. Addig el kell dön­teni, hoVa célszerűbb elhelyez­ni a víztárolót. — Legjobb helye annak a Bagóhegyen, az Újsor végén van! — Az Iker Jóska telkén? Bizony ott és nem a földbe süllyesztve, mert emígy és nyomásfokozó nélkül olcsóbb. Más okokból is olcsóbb lesz a pusztahencseiek törpevízmű- ve, mivel a bevált Baranya megyei példát követve, nem utcai közkifolyókat helyeznek el, hanem minden ház kerti­csapot kap. Azaz: bemegy a víz a telkekre, így egyszerre készül el az akna, kapják a fogyasztók a vízórát és vihe­tik tovább a vizet "a házba. A megállapított hozzájárulás ér­dekeltségekként 8,5—9 ezer fo­rint, amit öt év alatt kell ki­fizetni részletekben. Kész­pénzzel csak a vízóráért kell fizetniük. — Hol megy majd a nyom­vonal? Kézen fekvő a kérdés, a kö­rülbelül 8 kilométer vezeték árkát az érdekeltek ássák ki és nagyon drága az útátfúráa. — A Lenin utcán két oldalon megy majd a vezetékrendszer, hogy ne kelljen 10—12 helyen átfúrni az utat, mert csak az 140—150 ezer forintba kerül­ne! 1 A takarékos és ésszerű terv tetszik a falugyűlés résztvevői­nek, kiváltképpen az, hogy karácsonyra — gondolom na­gyon emlékezetes ajándékként — vezetékes vizet kaphat már a község lakossága. — Júliusban, augusztusban kezdenénk az építést és no­vember végén kezdődhet s próbaüzemelés. @ Ellenvetés nincs, legföljebb személyes aggodalmak. Nagy Mihály azt akarja tudni, mi lesz az üres telkekkel, ki fize­ti az érdekeltségi hozzájáru­lást azokért és ki ássa ki ott az árkot? A válasz: a tulajdonos, és ez kézenfekvő is. A köz­művesített telek ára megnö­vekszik. Sok egyéb is előkerül. Világ Ferenc bácsi dicséri a törpevízművet, majd azt pana­szolja, hogy bent Nagydorogon néha gorombán türelmetlenek a tanácsi ügyintézők. Többen pedig azt teszik szóvá, hogy az orvos nem mindig jön szí­vesen Hencsére, meg azi tu­dakolják, hogy ilyenkor tar­toznak-e gépkocsiköltséget fi­zetni? Megnyugvással veszik tudomásul, hogy nem tartoz­nak, mert a gépkocsival ren­delkező orovosoknak kilomé- / terenként 2 forintot térít a ta­nács. Délre Jár, mire elfogy a megbeszélnivaló. Otthon köz­ben bizohyára elkészüít az ebéd és várják is a hírhozó­kat, hogy folytatódjék családi körben a tanácskozás. — Helyes, hogy egy munká­val bemegy a portákra a víz. A tsz-tőí meg rendes dolog, hogy vállalja a szállításokat. — Hát azért majdnem min­denkinek tetszik, a hozzájáru­lás miatt — jegyzi meg vala­ki szétszéledőben. Erre Szili István nyugdíjas tanácselnök felel: — Lehet, de emlékezzenek csak! Amikor a villanyért kellett fizetni 460 forintot, ak­kor is sokan szívták a fogu­kat. Ha most közülük valaki­nek ötezer forintot kínálnánk, hogy engedje kikapcsolni a villanyt, nem tudom egyálta­lán beengedne-e bennünket az udvarába? — Hát igaz, ami igaz, mi az­tán tudjuk, hogv az egészséges víz megfizethetetlen. Búcsúzunk, jó munkát kí­vánva a pusztahencseieknek, akik talán a legnagyobb közös művükbe kezdenek. Még mindig esik a hő. fehér hűsvéttal ijesztget berinünket a tavasz. Milyen lesz a karácsony? Nem nehéz megjósolni, hogy Pusztahencsén boldog... LÁSZLÓ IBOLYA A szó a tanácselnöké. A^; u.cán és aítUop folytatódik tovább a .megkezdett beszél gíiés.

Next

/
Thumbnails
Contents