Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-26 / 72. szám

#

A lakosság polgári védelmi

felkészítésének jelentősége

' Egy esetleges világháborúban a tömegpusztító eszközök alkalmazása következtében a hátország nagy veszteségeknek lenne kitéve. Ebből ered, hogy a lakosság védelmére irányuló rendszabályok — más szóval a polgári védelem — jelentősége a korszerű háborúban rendkívül megnövekedett, s hadászati jelentőségű tényezővé vált. E felismerés nyomán valamennyi országban nagy figyelmet fordítanak a polgári védelem előkészítésére és megszervezésére.

A polgári védelem jelentőségének jobb megértése céljából nézzünk meg néhány idevonatkozó adatot, számvetést. Az első világháború időszakában a halottaknak még „csak” 5 százaléka, a második világháborúban 48 százaléka, a koreai háborúban pedig már 84 százaléka polgári személy. A vietnami háború veszteségeiről összesített adatok még nem állnak rendelkezésre. Az előzetes számvetések szerint azonban az össz- veszteségnek több mint 90 százaléka a polgári lakosság közül kerül ki. Ha — a második világháború és az azt követő háborúk tapasztalatainak figyelembevételével — alapul vesszük, hogy háború esetén a lakosságnak általában 6—12 százaléka teljesít szolgálatot a fegyveres erők kötelékében, ebből máris nyilvánvaló, hogy a korszerű háború áldozatait az arcvonalon és a hátországban megegyező arányban szedi.

Svájci polgári védelmi szakemberek számvetéseket végeztek arról, hogy jól szervezett és jól kiképzett polgári védelem esetén hogyan alakul a veszteségek aránya. Ehhez egy 130 ezer lakosú várost vettek alapul, amely a feltételezések szerint atomcsapást szenvedett. Feltételezéseik és számvetéseik szerint a veszteségek így alakulnának:

— ha a lakosságot nem riasztják, az önvédelem feltételei hiányoznak, s óvóhely- lyel nem rendelkeznek, akkor 45 ezer halott, 39 ezer sebesült, és 46 ezer sértetlen (35 százalék);

— ha a lakosságot riasztják és az önvédelem feltételei megvannak, akkor a halottak száma 30 ezer, a sebesülteké 22 ezer, és a sértetlenül maradt 78 ezer személy (60 százalék);

— ha a lakosságot riasztották, az önvédelem feltételei adottak és kellő számú óvóhely is rendelkezésre áll, akkor az arányok: 10 500 halott, 2600 sebesült és 116 900 sértetlen (90 százalék).

Ezek a számvetések reálisnak tekinthetők és jól érzékeltetik, hogy megfelelő polgári védelmi felkészülés esetén a lakosság életben és sértetlenül rr áradásának esélyei 35 százalékról 90 százalékra növekednek. Ezek az arányok egyben a polgári védelem jelen- , tőségét is kiemelik.

De nemcsak a rakéta-atomfegyverek alkalmazása jelentene nagy veszélyt a lakosság számára, hanem a hagyományos bombázás is. Példaképpen megemlíthető, hogy az indokínai háború folyamán az amerikai légierő összesen 7 millió tonna robbanóanyagot dobott le. Ennek nagyságát jól szemlélteti az az összehasonlítás, hogy a második világháború idején az összes hadszíntérre 2 millió tonna bomba hullott le. Az előbb említetteken kívül az amerikai légierő az indokínai háborúban csaknem 400 ezer tonna napalmbombát használt fel, a koreai háborúban alkalmazott 32 ezer tonnával szemben. Ugyanakkor az is bizonyított, hogy ezt az indokolatlan mennyiségű pusztítóeszközt elsősorban a lakosság megsemmisítése, illetve megfélemlítése céljából használták fel. Ennek tudható be, hogy Vietnamban a veszteség hozzávetőlegesen 3 millió halottra és 4 millió sebesültre becsülhető.

Éppen ezért a polgári védelem a szocialista honvédelem rendszerének és a hátország védelmének fontos része. Nagy részben ettől függ az állampolgárok százezreinek, sőt millióinak élete, a népgazdaság haditermelése és az állami vezetés fenntartása is. Ez teszi szükségessé, hogy a polgári védelmi előkészületek, az állami, a gazdasági és a társadalmi élet egészét, a lakosság minden rétegét átfogják, s a védelemhez szükséges alapvető feltételek már békében létrejöjjenek.

A polgári védelmi szervezetek békében — a természeti katasztrófák és elemi csapások (árvíz, földrengés, földcsuszamlás, stb.) megelőző és mentő intézkedéseinek végrehajtásában is — eredménye:: D m e x

J1 Tíí j

* H :

sen tevékenykedhetnek. Példaként említhető, hogy az 1970. évi Szamos-közi, továbbá a tiszai, a Maros és Körösök vidékén kialakult árvíz idején a polgári védelem a megelőző, a mentő munkák szervezésében, irányításában és végrehajtásában aktívan tevékenykedett. Ennek során Makó városából és a Maros menti néhány községből közel 20 ezer, a Körösök vidékén közel 40 ezer ember kitelepítését, elhelyezését,

majd viszatelepítését oldották meg. A polgári védelem alakulatai .ezeken kívül részt vettek a műszaki, a járványügyi felülvizsgálatokban, az anyagi értékek mentésében, a mentő- és kárelhárító munkában, a romeltakarításban és a fertőtlenítésben. Ezzel az adott területeken igen nagy mértékben hozzájárultak a helyzet normalizálásához.

Annak érdekében, hogy a jövő esetleges világháborújában biztosítani lehessen a lakosság és az anyagi javak védelmét, a szervezett állami élet fentartását, a gazdasági élet, a haditermelés 'folyamatos végzését, a polgári védelem területén a következő fontosabb teendőket szükséges már békeidőszakban elvégezni:

a) A lakosságot fel kell készíteni a polgári védelmi feladatokra, arra, hogy a lehető legjobban képes legyen védeni magát az ellenséges légidé különösen a tömegpusztító eszközök csapásaival szemben.

b) A munkahelyeken az ott dolgozókból önvédelmi alegységeket, osztagokat, a különféle üzemekben, az államigazgatás területén pedig tömegalakulatokat kell szervezni és felkészíteni, s el kell őket lát(Folytatás a 6. oldalon)

Nagyobb követelmény

Dombóváron, 1975. január 1-től a területrendezéssel a közigazgatás területén lényeges változás állt be.

Ez a változás megnövekedett feladatot jelent a tanácsok valamennyi szakigazgatási szervére, így a városi polgári védelmi parancsnokságra is.

Itt nem csupán több munkáról, nagyobb területről van szó, hanem minőségben is, módszerében is más munkáról.

Ugyanis másképpen jelentkeznek a polgári védelmi feladatok a járásban, és másképpen a városban, de egészen másképpen fog jelentkezni a város és környéke vonatkozásában is.

Nem csupán e két feladat összegezéséről van szó,' még akkor sem, ha a községekben, a »termelőszövetkezetekben a polgári védelmi feladatok lényegében nem változtak. Hiszen továbbra is ugyanazokkal a tényezőkkel kell számolniok, mint eddig.

A „minőségi” változás a városi polgári védelmi parancsnokság és a városi szakszolgálat-parancsnokságok munkájában kell, hogy megnyilvánuljon, ami ugyancsak pozitív változást kell, hogy eredményezzen elsősorban a községi és a termelőszövetkezeti szervek polgári védelmi' feladatainak végrehajtásánál.

Miről is van itt szó tulajdonképpen.

A városi pv-parancsnokság eddigi tevékenysége általában az ipari üzemek polgári védelmi feladatkörére korlátozódott. Ez területileg csak a város határáig, legfeljebb a gyülekezési körletig terjedt. A hozott intézkedések, elhatározások ugyancsak ennek megfelelően lettek kidolgozva, begyakorolva.

fuiKdii v CU w

A kiáiiuásnuk n w*U.i 30—iO látogatója volt.

Az új helyzetnek megfelel lóén, amelynél figyelembe kell venni a területi, illetve az üzemi (termelőszövetkezeti) szinten jelentkező, számunkra még eddig ismeretlen feladatokat, az eddig kialakult és bevált módszerek helyett egy összetettebb, egy korszerűbb, egy magasabb szintű vezetési gyakorlatot kell kialakítanunk.

A véleményem szerint e kialakult helyzet magával hozta a vezetés, az irányítás magasabb szinten való ellátását.

Ez megköveteli, hogy a városi pv-parancsnokság, valamint a szakszolgálatok, szak- szolgálati alakulatok törzsei, azok a személyek, akik szervezik és irányítják az alárendelt pv-szervek munkáját, továbbképezzék magukat, hogy a megnövekedett feladatnak eleget tudjanak tenni.

Ez természetes nem megy máról-holnapra. A kínálkozó módszerek közül ki kell választani azt,

— ami a központi irányelvektől nem tér el;

— a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítja a városi irányító pv-szerveknek, va_ lamint;

— egyértelműen és világosan jelentkezik valamennyi végrehajtó szervnél.

Vagyis közös nyelven kell beszélnünk, értenünk egymás elgondolását. Ne akarjunk többet, mint amire képes az alárendelt alegység. De viszont a végrehajtásnál igyekezzünk a maximumot nyújtani. Ekkor biztos, hogy találkozni fog a vezetés a végrehajtással, mégpedig a kitűzött célok, feladatok maradéktalan megvalósításában. E feladatok megvalósítása tükrében vezettük le 1975. február 4—5-én a termelőszövetkezeti és a községi törzsek részére a törzsfoglalkozást. Ezen a foglalkozáson egyben tisztáztunk több olyan dolgot, amely a jövőben ■ egyértelműen meghatározó kell, hogy legyen a polgári védelmi feladatok megszabásánál és végrehajtásánál.

Ez a foglalkozás egyben meghatározója volt annak a legközelebbi feladatnak, hogy a városi pv-parancsnokságnak arra kell törekednie, hogy a termelőszövetkezetek, a községek törzsei minél előbb érjék el a városi ipari üzemek, törzseinek a szintjét polgári védelmi ismeretek vonatkozásában.

A városi polgári védelmi parancsnokság máris hozzálátott több olyan feladat kidolgozásához, amely megköny- nyíti az alárendelt szervek további munkáját, illetve a feladatokat egységes rendszerbe foglalja.

Az ide vonatkozó irányelvek kidolgozásánál az alapot a Minisztertanács határozata szabía meg. E határozat szellemében kell, hogy végezzük a további munkánkat. s *

A kezdeti időszakban eseíu leg bekövetkező kisebb hl-i búkért egy kis türelmet, meg4 értést kérünk az érintett vektől.

iuió. Cioúviuii