Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
sadalom haladó jellegét megbízhatóan le lehet mérni azon, hogy milyen ott a nők helyze(Folytatás az 1. oldalról) Szólni kívánok a szocialista ifjúság kérdéséről is. Mély meggyőződésem — és ezt a kongresszuson elhangzott vélemények alapján is állíthatjuk, hogy a legutóbbi négynégy és fél esztendőben javult az ifjúság körében végzett munka. Nemcsak azért, mert megszületett az ifjúsági törvény, amelyre szükség volt, s amely számos konkrét rendelkezést ír elő, hanem azért is, mert előbbre jutottunk az ifjúság reális megítélésében. Szeretnék itt ahhoz, a vitában megfogalmazott gondolathoz kapcsolódni, hogy az ifjúság kérdéseivel nem absztrakt módon, hanem osztálymegközelítés alapján, marxista módon kell foglalkozni. Ha nem így szemléljük az ifjúság kérdését, sehová sem jutunk. Akik ilyen kérdésekkel foglalkoznak, a rómaiaktól, a görögöktől fennmaradt több mint kétezeréves írásokból tudják: rendszerint idősebb emberek körülbelül úgy nyilatkoztak az ifjúságról, hogy „korcsosul, élvhaj hász, nem tiszteli az öregeket...” A szöveg — úgy látszik — azóta sem sokat változott. (Derültség.) A nemzedékek között a viseletét, az öltözködést, a frizurát és egyebeket illetően természetesen mindig lesznek viták, ellentétek, s lehet, hogy a nyolcvanvalahány éves ember szemében a 19 éves fiatal élvhajhász... (derültség) nekünk azonban az ifjúságot aszerint kell megítélnünk: hogyan teljesíti alapvető kötelességeit, hogyan tanul és dolgozik, hogyan foglal állást a társadalmi kérdésekben, milyen a magatartása. Gyakran látni olyasmit a fiataloknál, ami ilyen vagy olyan szempontból nem nagyon tetszik az embernek. Ha azonban valaki felmérné, hogy a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben született vállalásokból és eredményekből az ifjú korosztályhoz számítók mennyit teljesítettek, azt hiszem, meglepődne, hogy milyen nagy ez a rész! Ez a döntő az ifjúság megítélésében. Nem arról van szó, hogy a hibák láttán hunyjuk be a szemünket. A pártnak, a társadalomnak, az iskolának, a munkahelynek, a családnak állandóan, rendszeresen és megfelelően kell foglalkoznia a fiatalokkal. Azt hiszem, a saját környezetében is mindenki taFél éve, vagy mé-g korábban, mielőtt a Közpcsiti Bizottság kongresszusi irányelvei nyilvánosságra kerültek volna, különféle találgatásokat lehetett hallani, főként Nyugaton, de még nálunk is: mi lesz az MSZMP politikájával? Folytatódik? Változik, nem változik? Ha igen, mi és hogyan? Nos, azt gondolom, a kongresszusi vita világos választ adott arra, hogyan alakul a jövőben a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fő irányvonala. Az első és legfontosabb, ami már a vitából, minden felszólalt kongresszusi küldött állásfoglalásából kiviláglott: 1975. március 23. te. Minthogy a szocialista társadalom a leghaladóbb társadalom, ennek a nők társadalmi helyzetében is megfelelően meg kell mutatkoznia. pasztalhatta, hogy ha a fiatalt komolyan veszik, akkor komolyan megfelel a bizalomnak. Ha viszont eleve úgy ítélik meg, hogy nem komoly ember, akkor megmutatja: tud ő nem komoly is lenni. Itt is érvényes a kölcsönös bizalom! (Taps). Úgy vélem, ezen a téren is előbbre jutottunk, s az a feladatunk, hogy erőteljesen folytassuk az ifjúsággal való rendszeres és megfelelő foglalkozást. Az ifjúsági törvényt végre kell hajtanunk, előírásainak érvényt kell szereznünk. Ä neveléssel és a képzéssel el kell érnünk, hogy az új magyar ifjúság képes legyen megérteni azokat a célokat, amelyekről most a kongresszus határoz, és kész legyen azoknak a megvalósítására. Azt tartom, hogy ennek a legfőbb pedagógiai „receptje” a megbízatás, a feladat, a munka. Mindenki tudja, még a kisgyermek is milyen boldog, ha az édesanyjától bármilyen csekély megbízatást is kap, és azt teljesíteni tudja. Körülbelül így és ezáltal nő, fejlődik a gyermek, még inkább a fiatal ember. Bátran és bizalommal adjunk feladatokat a fiataloknak! Az egyik szocialista országból nemrég küldöttség járt nálunk, és fölkereste az egyik nagyüzemünket. A látogatás során a vendégek elismeréssel mondták, hogy milyen erős kollektíva dolgozik ott. Nem nevezem meg ezt a kollektívát, nehogy a fejébe szálljon a dicsőség. De nyolc évvel ezelőtt láttam én azt a kollektívát igen gyengének is. Hogy mitől gyógyultak meg? Azok az emberek olyan nagy feladatot kaptak, hogy amikor először meghallották majdnem elájultak. (Derültség.) Aztán megküzdöttek a feladattal, felnőttek hozzá, és most szinte rá sem lehet ismerni erre a sok ezres kollektívára. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa harcba, munkába hív közös célunk, a fejlett szocialista társadalom építésére. Erre a nagy feladatra felkészült, és érett a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, érett • munkásosztály, érett au egész magyar nép. (Nagy taps.) > a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—le- ninizmus alapján folytatja eddigi szocialista, kommunista, internacionalista, a nép érdekelnek megfelelő politikáját. S ez lesz a kongresszus legfőbb, legfontosabb döntése. Ez a politikai fő irányvonal tovább fejlődött én gazdagodott a 'kongresszusi előkészületek időszakában és a kongresszus munkája során is. A kongresszus egyik szünetében alkalmam volt találkozni a meghívott közéleti személyiségek egy csoportjával, közöttük jó néhány párton kívüli szövetségesünkkel, barátunkkal és küzdőtá rmunkkal A beszélgetés során szóba hoztam azokat a mendemondákat, amelyek szerint .megkeményedik” a párt vonala, meg hogy valami .új diktatúra” jön. Megnyugtattam őket: nem jön semmiféle új diktatúra, marad a régi, a proletárdiktatúra. (Derültség, taps.) Ennek mai gyakorlatát már körülbelül 18 éve midenki tapasztalhatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon lehet benne élni, alkotni, s becsületet Szerezhet magának minden tisztességes ember. A kongresszusi vitában megfogalmazott igény az, hogy pártunk kövesse fő politikai irányvonalát, és annak alapján folytassa és fejlessze tovább eddigi politikáját, kiegészült egy másik, nagyon határozott igénnyel: a politika egységes értelmezésének, egységes és következetes végrehajtásának követelményével. Párttagságunk, munkásosztályunk, a szocializmus minden őszinte híve, egész népünk ezt várja tőlünk. A kongresszusi vita azt is bizonyította, -hogy a Központi Bizottság a gazdasági és kulturális építőmunkáról helyes értékelést adott, és reális, megvalósítható célokat ajánlott a kongresszusnak. Mindent meg kell tennünk hogy teljesítsük a gazdasági, a kulturális építőmunkának, az életszínvonal alakulásának 1975. évi tervét. Ismételten javaslom, hogy a kongresszus erősítse meg az új ötéves terv fő irányszámait. A részletesen kidolgozott új ötéves terv ez év folyamán, alkalmas időben a párt illetékes szerve elé kerül. Ha a kongresszus úgy dönt, a további munka alapjai azok a kong- resszrieunkon is tárgyalt főbb adatok lesznek, amelyek meghatározzák az egész terv jellegét és keretét. Most tehát a döntő feladat az idei terv megfelelő vé'Tehaitása. mert ezzel jó alapot biztosít’fnk az új ötéves terv megvalósításához. A kongresszusi előkészületek nagyon fontos eleme volt a Központi Bizottság múlt év decemberi határozata, amely gazdasági feladatainkkal foglalkozott. Az erről megjelent részletes közleményben a Központi Bizottság őszintén szólt a párttagságihoz, az ország közvéleményéhez azokról a problémákról, amelyek a világgazdaságban végbemenő új folyamatokból adódnak, s amelyek bennünket is érintenek. Ismeretes, -hogy exportunk nemzeti jövedelmünknek csaknem 50 százalékát teszi ki. Ügy vélem, a Központi Bizottságnak ez a nyilvános határozata kellő időben született meg, és segítette kongresszusi munkánkat, mert így a dolgozók e kérdéssel megfelelő komolysággal tudtak foglalkozni. Régi kommunista mondás: a legjobb politika az elvi politika. Ezt még kiegészíthetjük azzal — és ez pártunknak gyakorlata is —, hogy a legjobb politika a nyílt, elvi politika. Minden tapasztalatunk azt iga- zolja, hogy nincs az a súlyos gond és probléma, amivel ne fordulhatnánk bizalommal a párttagsághoz, a munkásosztályhoz, a néphez, mert ha felnőttek módjára beszélnek az emberekkel, azt értékelik és becsülik. Annak a vezetőnek viszont, aki nem így tesz, megmondják, hogy arról beszéljen: mi a probléma, mit kell csinálni, és ne beszéljen mellé. Az emberek gondolkoztak a decemberi határozatban ismertetett problémákon, pánik nélkül, reálisan mérik fel a helyzetet, és bizakodva néznek előre. Tudják, hogy ha két fő erőforrásunkra támaszkodunk: a saját hazai lehetőségeinkre, — amelyeknek teljes kihasználásától még messze vagyunk —, és a szocialista országok testvéri együttműködésében rejlő lehetőségekre, akkor minden feladat megoldható, biztosítható az ország további, törésmerv- tes gazdasági fejlődése, beleértve á tennrifs ás as ékfexíavonal növelését és a kulturális fejlődést is. A politikai tanulság tehát az, hogy a reálisan felmért, tényleges helyzetről nyíltan, komolyan kell szólni az emberekhez, és altkor a válasz is magfelelő lesz. Most még összegezni sam tudnánk, hogy a Központi Bizottságnak a helyzetet őszintén ismertető decemberi határozatára hány ezer és ezer segítő szándékú cselekedet, javaslat, kezdeményezés született a dolgozó tömegek körében. Természetesen az az ember. aki műhelyben dolgozik, elsősorban annak a problémáit ismeri, s 'kevésbé láthatja az általános összefüggéseket, ez a dolo-g jellegéből következik. De a sok kicsiből születik a nagy — amit a műhelyekben, a földeken, a tervezőirodákban, ezer meg ezer helyen, ezer meg ezer kezdeményezés nyomán az emberek milliói adnak hozzá ahhoz, amit eddig elvégeztünk, az fogja megoldani — és meg fogja oldani — a problémáinkat. A tanácskozáson nagyon sok, igen fontos gazdasági kérdés vetődött fel. Kritika is jócskán elhangzott, néha már azt hittem, hogy az ellenzék kaoott szót. (Derültség.) Szép, udvarias szavakkal ugyan, de arról beszéltek, hogy sok dolgot mádképn is intézhetnénk, és igazuk van. Szóba kerültek a kohászat oroblémái. az élelmiszeripar összehangolt fejlesztése a mezőgazdasági termeléssel. és sok más fontos, nagy figyelmet kívánó kérdés. Ezekkel itt nem tudtunk részletesen foglalkozni, de az elvtársak nvilván nem is azért vetették fel. hogy mindenre itt kamia- naft választ, han^m azért, hogy tartsuk számon őket mint felTöbb felszólaló foglalkozott pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenységével. Kongresszusunkon is kifejeződött, hogy pártunk, kormányzatunk nemzetközi tevékenysége változatlanul a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke ügyének szolgálatában álL Nemzetközi kapcsolatainkban a legfontosabb a Szovjetunióval való együttműködésünk. A Szovjetunióval, a szo_ cialista országokkal, a nemzetközi munkásosztállyal, a haladás és a béke erőivel közös fronton lépünk fel a közös ügyért, a haladás ügyéért, a béke fenntartásáért és megszilárdításáért Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a kü_ lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének hívei vagyunk. Külügyminiszterünk felszólalásában beszélt arról, hogy a békés egymás mellett élés elvének alapján építjük kapcsolatainkat valamennyi fejlett adatokat és tennivalókat, és dolgozzunk megoldásukon. A vita nagyon gazdag volt, nagyon sok jó gondolat vetődött fel, amelyekkel már holnaptól foglalkoznunk kell, - amikor hozzálátunk a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásához. Csak egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni közülük. Most nagyon sokat és komolyan foglalkozunk az anyag- és energiatakarékossággal, a termelő- berendezések és a munkaidő jobb kihasználásával, a jobb munkaerő-gazdálkodással. Ezekről itt, a kongresszuson is sok hasznos és jó javaslatot hallottunk. De vigyázzunk, nehogy úgy szervezzük meg az anyagtakarékosságot — már erre is volt nálunk példa —, hogy nem tesszük bele a termékbe a szükséges anyagot. (Derültség.) A takarékosságnak az a helyes, módja, ha az elpo- asékolódó, a feleslegesen hulladékba kerülő, a tönkremenő anyagot minél nagyobb mértékben hasznosítjuk. Az anyagtakarákosság semmi szín alatt se menjen a minőség rovására. Erre azért is jobban kell ügyelni, mert a termékek minősége mindinkább életbevágóan fontossá válik. Mert ugyan kinek adjuk el a nem jó minőségű árut? A kapitalista nem veszi meg, az nekünk nem osztálytestvérünk, sem ingyen, sem pénzért nem segít nekünk építeni a szocializmust. Hát akkor a szocialista osztálytestvéreinknek adjuk el? Egyébként ők sem veszik meg. A jó minőséget már mindenhol megkövetelik, s ennek minket is jobb munkára kell ösztönöznie. tőkés országgal, amely erre készséget mutat. Ez politikánknak fontos és szükséges eleme, ezzel is a haladás ügyét akarjuk szolgálni. Jelenleg az európai biztonsági értekezlet eredményes befejezéséért munkálkodunk. Véleményünk szerint ennek megértek a feltételei. Mindent meg kell tennünk, hogy az európai biztonsági értekezlet eljusson a helsinki-i befejező állomásig. Azért is tekintjük most ezt az első és közvetlen feladatnak, mert mély meggyőződésünk: a világ érdekei is megkövetelik, hogy Európába« biztonságosabb, szilárdabb béke uralkodjék. Szeretnék szólni népünk történelmi útjáról és a jövőről. Az ifjúsági mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét forradalmi napként tartja számon. A fiataloknak igazuk van. Az 1848—49-es szabadságharc osztálycélja — ne fe(Folytatás a 3. oldalon) A szocialista ifjúság kérdése Pártunk folytatja eddigi, a nép érdekeinek megfelelő politikáját A kongresszus vitájában a közgondolkodással kapcsolatos kérdések is szóba kerültek. A szocialista közgondolkodás nálunk komoly teret hódított; nem egyenletesen, nem mindenütt egyformán, de feltétlenül fejlődött. A közgondolkodásban azonban néha előbbre vagyunk, mint a fogalmak használatában. Ezeket még hozzá kell igazítani a tényleges fejlődéshez. Ilyen például „a dolgozók és a vezetők” kifejezés. A „vezető” mellé megfelelő szópárt kell használni, például azt, hogy „beosztott”. Hiszen nálunk a vezető is dolgozó, ha becsületesen látja el azt a feladatot, amit rábíztak. A szocialista Magyarországon a munkásnak van a legnagyobb társadalmi rangja. (Taps.) De ehhez nyomban hozzáteszem: ezt én nemcsak a munkásra értem, hanem a termelőszövetkezetekben vagy máshol becsületesen dolgozó ember előtt is megemelem a kalapomat. Ahhoz, hogy a mi rendszerünk, társadalmunk működhessék, mindenütt becsületes, dolgozó emberekre van szükség. Hogy azután kiket nevezünk annak (nagy derültség), a fogalmak használatát még meg kell tanulnunk, Nemzetközi tevékenységünk a függetlenség, a béke ügyének szolgálatában áll A szocialista közgondolkodás
