Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-21 / 68. szám
r A párt életében tovább kell szilárdítani és fejlesz- ! teni a demokratikus centralizmust — hangoztatta a továbbiakban. Ez a társadalom minden szervezetére kedvező hatással lesz. Az utóbbi négy és fél esztendőben pártunkban erősödött a demokratikus centralizmus. A pártszervezetekben fokozódott a kommunisták részvétele a politikai döntésekben, és ezzel a megvalósításukért folyó harcban is. A párttestüle- tekben elvtársi, vitatkozó légkörben döntenek; a határozatok demokratikusak, mert a többség véleményére épülnek. A demokratikus centralizmus a párt életében és munkájában egyaránt biztosítja az alkotó, szabad vita lehetőségét __benne a tévedés lehetőségét i p —, és a fegyelmezett végrehajtás feltételeit. Kifejezi, hogy yita nélkül nincs helyes következtetés és döntés: kommunista fegyelem nélkül viszont a legjobb elhatározásból sem születik tett. Erről azért kell szólni, mert egyesek a demokratizmust elválasztják a centralizmustól; aktívak a vitában, felszólalásaik szenvedélyesek, de amikor a cselekvésen a sor, sehol pem látni őket, árnyékba húzódnak. A pártmunkában különösen veszélyes, ha valaki a párt politikáját látszatra elfogadja, de különvéleményét fenntartva, másképpen cselekszik; ha úgy tesz, mintha elfogadná a kollektív vezetést, a testületet azonban tanácsadó szervnek tartja, elárasztja mindenféle apróbb ügyekkel és fontos kérdésekben nélküle dönt. A párt normáinak mindezekben még nagyobb súllyal érvényt kell szereznünk. Amikor a pártban a demokratikus centralizmust erősítjük, az egész társadalom számára ösztönzést és bátorítást adunk a szocialista demokrácia további kibontakoztatására.-A végrehajtásban alapvető szerepe van a politika, a határozatok egységes értelmezésének, az egységnek. Ha egy határozat körül az értelmezésben zavar támad, ez többnyire meg nem értésből vagy jószándékú tévedésből adódik. Találkozunk azonban kimondott vagy ki nem mondott szembenállással, egyet nem értéssel, önkényes értelmezéssel is. Emögött esetenként a közöstől eltérő érdek húzódik meg. Bármelyik esetről legyen is szó, elsősorban párt- szerű, elvi álláspont és türelem szükséges. Még akkor is, ha a vitapartnerek a nézeteik bírálóira a hozzá nem értés címkéjét próbálják ragasztani vagy más efféle jelzőkkel vag- dalkoznak. Ez nem csekélység, különösen, ha nem is igaz. Határozatok értelmezése és végrehajtása a párttagsággal járó kötelezettség, nem magánügy. A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs mondotta: „A pártban megengedhetetlen stz egyes határozatok, állásfoglalások önkényes, szubjektív értelmezése, ami nemegyszer még felelős beosztású tisztségviselők részéről is előfordult.” A vezetők feladatairól szólva Pullai Árpád kiemelte: Olyan vezetői szemléletre, magatartásra van szükség, amelyre a megfontolt, határozott intézkedés, az energikus szervezés, a fegyelmezettség, a tartalékok mozgósítása a jellemző. Olyan vezetők kellenek, akik emberek ezreit képesek harcba vinni újabb és nagyobb feladatok megoldására. Minden vezetővel szemben követelmény, hogy a politikát r (Folytatás a 2. oldalról) 1975. március 21« saját területén képviselje,' alkalmazza és megvalósítsa, hogy nagyfokú önállóság és bátor kezdeményezőkészség jellemezze a politika helyi végrehajtásában. Tudjuk, a vezetők többségének nagy érdeme van a X. kongresszus óta elért sikerekben; sokat és lelkiismeretesen dolgoznak. Ezzel haladásunk megtervezésekor is számolunk. Azt is tudjuk azonban, hogy erre a színvonalra még nem küzdötte fel magát minden vezető, s ezért a gyengébben dolgozókat ás efelé kell segíteni. A gondos kádermiunkát, a vezetők felkészítését, szocialista szellemű nevelését minden pártszervezetben még jobban a munka középpontjába kell állítani. A vezetők kiválasztása és nevelése folyamatos és nagy felelősséget követelő munka. A káderek nevelésének legfontosabb módszere az emberekkel való egyéni és rendszeres foglalkozás. Az egyéni foglalkozással segítsük tervszerűen, fejlesszük tudatosan az emberekben a jót és szorítsuk vissza a rosszat. Ez a kommunista nevelés lényege, meghatározó vonása. A vezetés iránti politikai bizalom gyarapítása megköveteli, hogy a vezetők mentesek legyenek a párt által elítélt, a szocializmustól idegen jelenségektől. Mostanában arról is beszélnek, hogy több menedzser típusú, vállalkozó szellemű vezető kellene. Eneirgikusság, ésszerűségre törekvés, operatív irányítás dolgában senkitől sem szégven tanulni. A menedzserrel szemben azonban a mi gazdasági vezetőinkben legyen — van is — egy alapvető különbség: a szocialista vezető a termelés mennyisége, minősége és hatékonysága mellett törődik a javak létrehozójával, az emberrel, a termelő közösséggel, épít munkatársainak véleményére, demokratikus módon vezet. A menedzser tűzön-vizén keresztül a szűk tőkés vállalkozói érdeket képviseli. A mi vezetőink előtt az egész társadalom érdeke áll. A továbbiakban felhívta a figyelmet: tovább kell javítani a párt-, az állami, a társadalmi szervek együttműködését. Különösen fel kell figyelni arra a jogos bírálatra, hogy egyes párthatározatokból késéssel lesznek állami intézkedések, bizonyos esetekben sok körülöttük a huzavona. A vállalati üzem- 'és munkaszervezés korszerűsítése népgazdasági fontosságú feladat. Erről szóló határozatát 1971 decemberében fogadta el a Központi Bizottság. Beszédes példa, hogy a Nehézipari Minisztériumnak, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak másfél esztendő kellett ahhoz, hogy csupán utasításaikat, irányelveiket megjelentessék. A Központi Bizottság titkára szólt arról, hogy a pártellenőrzés formái, módszerei a két kongresszus között fejlődtek, s nagy része van abban« Pullai Árpád ezután hangsúlyozta, hogy a párt társadalmi összetétele egészségesen alakul. Ez marxista—leninista pártépítő elveink gyakorlati alkalmazásának nagy eredménye. A párt lépést akar tartani a társadalmi fejlődéssel, a növekvő feladatokkal, ezért magasabb mércét állít tagjai elé. A szervezeti szabályzat módosításának is ez a célja. A követelmények szempontjából a jogok és a kötelességek alapvetőek. Első helyen áll a párt eszméjének, politikájának ismerete, tudatos vállalása és terjesztése, védelme és megvalósítása. Ehhez rendszeres politikai önművelés, tanulás, tájékozódás szükséges. A tudás állandó gyarapításának a párttag ‘belső igényévé kell válnia. Azt, hogy a tanulásban melyik párttagtól mit és milyen fokon követeljünk, nem lehet egy kaptafára húzni, ez függ körülményeitől, munkaterületétől, ‘beosztásától. A munkát és a tanulást, ha olykor nehéz is, össze kell egyeztetni. Ne feledjük el azt a lenini gondolatot, ami a csepeli gyári pártbizottság tanácstermét ékesíti: „Aki ma nem tud tanulni a munkától, holnap nem tud dolgozni a tudatlanságtól.” A pártban olyan erkölcsi normák érvényesülnek, amelyek szigorúbbak a társadalmi átlagnál. A Központi Ellenőrző Bizottság jelentésében — amellyel teljes mértékben egyetértek — hangsúlyozza, hogy a párttagok ezernyi módon és szállal kötődnek a társadalomhoz, és így a párt soraiba is beszűrődnek téves nézetek, rossz szokások. Ezzel kapcsolatban az a feladatunk, hogy az eszmei-politikai munfiogy politikánk törés nélkül megvalósul. A továbbiakban úgy kell javítani az ellenőrző munkát, hogy még jobban a határozatok politikai lényegének érvényesítésére irányuljon, a személyi felelősség erősítését eredményezze. Ha a tények megkövetelik, személyükre, funkciójukra való tekintet nélkül vonják felelősségre a hanyagokat, a kötelességmulasztókat és teremtsék meg a feltételeit a helyzet megjavításának. ka javításával védetté tegyük a pártot, óvjuk meg tagjait azoktól a káros nézetektől és hibáktól, amelyekkel szemben harcolniuk kell. Enélkiil a párt nem tud kellő erkölcsi hitellel és közéleti súllyal fellépni a hibák ellen. A párttaggal szemben követelmény, hogy internacionalista legyen, aktív híve, építője a magyar—szovjet barátságnak, harcoljon a szocialista közösség országainak egységéért és tanúsítson szolidaritást a nemzetközi munkásosztállyal. Az ideológiai harc növekvő jelentősége megköveteli párttagjainktól, hogy határozottan szádjának szemben az ellenséges és téves nézetekkel, internacionalista álláspontot valljanak és hirdessenek. Érvényesülnek-e ezek a követelmények pártunkban? Felelősséggel válaszolhatjuk: igen, érvényesülnek. A párt annak köszönheti eredményeit, hogy tagjainak nagy többsége tiszteletre méltóan, legjobb tudása szerint, önzetlenül és eredményesen teljesíti kötelességeit, a párt normái szerint él és dolgozik. Pártunk soraiban, ha nem ás jelentékeny számban, vannak olyanok, akiknek a munkája vagy magatartása nem üti meg a mértéket Ezeknek a párttagoknak meg kell adnunk a pártszerű és emberséges módot, hogy elhagyhassák sorainkat Ez a pártnak is, az egyénnek is érdeke. A szervezeti szabályzat lehetővé teszi a pártból való kilépést és a törlést Egyértelművé kell tenni mind a párton belül, mind a közvéleményben, hogy a pártból való kilépés, vagy törlés természetes része a párt életének. Önkéntes 1 kilépés vagy törlés esetén törekedni kell rá, hogy a volt párttagokkal ne szakadjon meg a kapcsolat, és gondoskodni kell róla, hogy se beosztásukban, se anyagi szempontból ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe. A Központi Bizottság beszámolójában azt ajánlja a kongresszusnak, határozza el a párttagsági könyvek cseréjét Nem párttisztításról, nem tagfelülvizsgálatról van szó. Minden egyes párttagra kiterjedő, őszinte beszélgetésnek, elvtársi véleménycserének szánjuk munkánkról, a kötelességek és a jogok teljesítéséről. Ennek révén el kell érni, hogy a párttagok kapcsolata' még bensőségesebbé váljék a párttal, felkészültebben és cselekvőbben vegyenek részt politikánik megvalósításában. Ezért a tag-, könyvcsere minden pártszervezettől nagy gondosságot, felelősséget igényel. Pullai Árpád felszólalásának befejező gondolataként hangsúlyozta: — Munkánkat azért kell állandóan javítanunk és megújítanunk, hogy megfelelhessünk történelmi hivatásunknak: eredményesen irányítsuk a fejlett szocialista társadalom építését, népünk érdekében és javára. A párt előre, új feladataira tekint, ezért szorgalmazzuk életének és tevékenységének továbbfejlesztését. Szünet után Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének elnökletével folytatódott a tanácskozás. Aczél György bejelentette, hogy változatlanul számos külföldi és hazai távirat, levél, üzenet érkezik a kongresszushoz. A következő felszólaló Garai Gábor, az Írószövetség főtitkárhelyettese volt GARAI GÁBOR, a Magyar Írók Szövetségének főtitkár- helyettese egyebek között arról beszélt, hogy irodalmi és művészeti közéletünk világnézetileg még nem egységes. Aa olvasókkal való találkozásra hivatkozva hangsúlyozta, hogy a közművelődés forradalma nem egyirányú utcákon zajlik. Téved, aki ma azt hiszi« hogy az alkotó értelmiségiek afféle vándortanítóként járhatják az országot, fennkölten széthintve tudásuk morzsáit, A valóság az, hogy legalább annyit kapnak, mint amennyit adnak. Egy-egy szocialista brigádvezető például a feltétlen egymásrautaltság felemelő érzését, a szeretet és a kritikus bizalom biztonságérzetét adja, márpedig erre nagyon is szükségük van azoknak, akik munkájukat legfeljebb egy fehér papírlappal szemközt végzik. — A kultúrára fogékony olvasó tömegek ugyanúgy fogalmazzák követelményeiket, mint pártunk Központi Bizottsága — mondotta. — Az alkotók azonosuljanak a néppel, a művek a népről, s a néphez szóljanak. Tehát az elkötelezett, szocialista realista, pártos, magas művészi színvonalú alkotásokat igénylik. Fent és lent ebben teljes az egyetértés. — De mi a helyzet az alkotó- műhelyekben, szerkesztőségekben, a kritikai életben, az írószövetség vitafórumain? — folytatta. — A párt kritikai állásfoglalása, a Kritika című folyóirat megindulása, a köz- művelődési határozat meghozatala óta sokat javult a marxista—leninista eszmei irányítás. ^ Ez azonban még nem kielégítő. Sűrűn előfordul még ma is, éppen az elkötelezett szocialista szellemű alkotások esetében, hogy a kritikák dicsérik a szervező jószándékát, nemes törekvéseit, de adósak maradnak az esztétikai elemzéssel, értékeléssel. (Folytatás a 4. oldalon) « A társadalmi, tudományos és művészeti élet kongresszuson részt vevő személyiségeit fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára (jobbról a második). A kongresszus szünetében sorra került fogadáson jelen volt: Aczél György, a Politikai Bizottság tagja (jobbról az első) és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára (jobbról a harmadik). A párt magasabb mércét állít tagjai elé
