Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
A szakszervezeti jogok a dolgozók jogai cialista testvérországsai. A magyar munkások érzéseiben együvé tartozik, közös üggyé válik feladataink végrehajtása, eredményeink öröme, népeink sorsa. Holnapi sikereinknek ezért is feltétele az országaink közötti kapcsolatok gazdagítása, elmélyítése. A szocialista életünket, a pártunk politikáját meghatározó elvek sorában egyik legfontosabb és legtisztább alaipel- vünk az internacionalizmus. A Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő testvéri viszonyunk. Ez- így volt a fel- szabadulás óta eltelt 30 év alatt, sőt pártunk megszületése óta. Neim is fogunk ezen változtatni soha. A Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk tisztasága egész politikánk tisztaságát fémjelzi. A mi pártunk soha nem cselekedett és nem is fo:g másképpen cselekedni e kérdésben, akár ’ a gazdasági kapcsolatokról, akár a külpolitikáról, akár a dolgozók internacionalista neveléséről legyen is szó. Munkásosztályunkat, szakszervezeti mozgalmunkat az r (Folytatás a 3. oTdalrStf Gáspár Sándor ezután a munkahelyi demokrácia széles körű kibontakoztatásával kapcsolatos tennivalókról szólott, s a következőket mondotta: A dolgozók aktivitásának, az üzemi demokrácia érvényesülésének nagy szerepe volt, van és mindinkább* lesz a szocialista társadalom építésében. Mindenkinek — vezetőnek és dolgozónak egyaránt — éreznie és értenie kell, hogy a szocialista társadalom építésében pótolhatatlan, a szó legmélyebb értelmében nélkülözhetetlen a tömegek politikai, termelési és társadalmi aktivitása. Ez a mi rendszerünk egyik leglényegesebb vonása. A gazdasági vezetőknek rendszerünk kezükbe adta az egyszemélyi felelős vezetés nagyon fontos eszközét. De a mi rendszerünkben ez önmagában kevés ahhoz, hogy elérjük nagy céljainkat, iha nem párosul a dolgozók aktivitásával, kezdeményezőkészségével, egyetértésével, meggyőződésből fakadó hitével. A vezetőt — legyen az kicsi vagy nagy beosztásban — a saját tapasztalatai győzhetik meg erről, hacsak nem hiszi önmagáról, hogy ő az, aki zsebében hordja a bölcsek kövét. Politikailag és szakmailag képzett vezetőinek nem kell állandóan magyarázni, hogy demokratikusan vezessen. Tudja, hogy ez ugyan nehezebb, sokszor időigényesebb, de feltétlenül eredményesebb. És jól érti, hogy minél nagyobb a döntések előkészítése során a munkahelyi demokrácia, annál biztosabb, hogy jól döntenek, s a helyes határozatokat a legjobb hatásfokkal hajtják végre. Egyértelműen és határozottan kell újra és újra rámutatni, hogy a mi vállalataink vezetése nem csupán gazdasági, hanem fontos politikai feladat is. Á vállalati vezetők munkájának szerves és különválaszt- hatatlan része tehát a munkahelyi demokrácia érvényesítése. Az üzemi demokrácia gyakorlásában fontos szerepet játszanak az intézményesített fórumok, a termelési tanácsko1975. március 29« fntemacionaTiznros magasztos eszméi hatják át a nemzetközi munkásosztály céljainak megvalósításáért folyó világméretű harcban. A szolidaritásnak és az összefogásnak új, kedvezőbb feltételei bontakoznak ki világ- és európai méretekben egyaránt. A közös cselekvésre irányuló törekvések megvalósításának új fejezetébe léptünk kontinensünkön. Több mint negyedszázadon át tartó szembenállás után, a tarthatatlan helyzet kölcsönös felismerése nyomán, Európa szak- szervezetei kinyilvánították készségüket a munkásosztály ügyéért folyó harc együttes vállalásában. A magyar munkásosztály, a magyar szakszervezeti mozgalom aktív résztvevője a nemzetközi, az európai szakszervezeti mozgalom fejlődésében bekövetkezett változásoknak. A testvéri szovjet szakszervezetekhez, a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő szoros kapcsolatai útján kiveszi a részét abból a harcból, amely bizton elvezet a nemzetközi munkásosztály érdekeinek közö6 és tartÓ6 védelméhez, társadalmi igényeinek kielégítéséhez, zások, a brigádértékezleteik, a munkásgyűlések. De helytelen lenne, ha az üzemi demokráciát valamiféle ünneplő ruhának tekintenénk, amelyet csak fórumokon, gyűléseken kell viselni, a szürke hétköznapokon pedig el lehet süllyeszteni a ruhásszekrénybe. Az üzemi demokrácia nem formai aktus. Nem egyenlő az alkalmanként megtartott tanácskozásokkal. A dolgozókkal, a munkás emberekkel való mindennapi kapcsolatban kell érvényesülnie. Ez eszköz annak a mielőbbi valóra váltásához is, hogy a munkáshatalomban soha senkit ne érhessen méltánytalanság. Nem lehet, hogy a mi rendszerünkben valakinek csak azért legyen igaza, mert magasabb a rangja. Ha a munkások, a dolgozók ügyét mindenütt úgy intéznék, ahogyan azt a mi rendszerünkben ma már el lehet várni és ha a munkahelyi demokrácia mindenütt kielégítően érvényesülne, akkor a sérelmek nagyobb részét meg lehetne előzni. Az üzemi párt- és szakszervezeti szerveknek, nem utolsósorban pedig a gazdasági vezetőknek érdemes volna megnézniük, hogy mi a helyzet náluk e tekintetben. Kedves elvtársak! Törvényeink a dolgozó emberek jogainak képviseletét — nagyon fontos kérdésekben — a szakszervezeti választott testületekre ruházták. Ezt a tevékenységet a szakszervezetek mind jobban végzik és még inkább törekednek erre. Ez a munkájuk nemcsak a szakszervezeti tevékenység törvényes formáját jelenti. Nem is csupán törvényes jogot, amivel vagy élnek, vagy nem. Ezek a szakszervezeti jogok a dolgozók jogai. Ezért a szakszervezeti testületeknek kötelességük élni e jogaikkal, mert ha ezt nem teszik, a dolgozókat megfosztják annak lehetőségétől, hogy érvényesítsék szocialista törvényeinkben lefektetett széles körű jogaikat. Ezért még inkább meg kell követelni az állami és a gazdasági vezetőktől a szak- szervezeti jógok tiszteletben tartását, és ezért helyes, ha a pártszervek még következetesebben számon kérik a szak- szervezetekben dolgozó kommunistáktól e kötelességük megalkuvás nélküli teljesítését. Szocialista fejlődésünk jelen időszakában már megérett rá a helyzet, hogy a munkahelyeken, a vállalatoknál, falun és városban, a helyi és az országos tennivalókat, minden kis és nagy kérdést közüggyé tegyünk. Együtt alakítsuk ki és együtt valósítsuk meg tennivalóinkat. A munkahelyi demokrácia tehát sokoldalúan hat életünkre, feladataink végrehajtására. Segít abban, hogy hazánkban még nagyobb tömegek járják a szocialista emberré formálódás nem köny- nyű, de felemelő útját. Ez nagyon fontos, mert társadalmi fejlődésünk mai fokán mind erőteljesebb az igény a szocialista típusú ember kialakítása iránt. Ezt a fogalmat a dolgozók sokszor úgy használják, hogy „közéleti ember” és elsősorban azt értik rajta, aki a termelésben igyekszik mindent megtenni munkájának jó elvégzéséért, szüntelenül tökéletesíti szakmai tudását, bővíti tapasztalatait, részt vesz munkahelye, vállalata feladatainak kialakításában, végrehajtásában és gondjainak megoldásában, miközben önmaga is megváltozik. Fontos kötelességünk segíteni és tömegessé tenni, hogy a munkásosztályt jellemző nemes tulajdonságok társadalmi normáivá váljanak. Ahhoz, hogy mindezt — és egyéb fontos feladataikat, amelyek a szakszervezetekre hivatásuk szerint várnak — még hatékonyabban végezzék, mint a múltban, megvannak és állandóan javulnak a lehetőségek és a feltételek. A demokráciáról szólva hangsúlyozni szeretném, hogy a munkásosztály hatalma nem szervek vagy intézmények hatalma. Ezért a munkahelyi demokrácia érvényesülésében is ki kell fejeződnie, hogy — a nép hatalmáról van sió, — arról, hogy együtt kell terveznünk, együtt kell cselekednünk, — a mi rendszerünktől és pártunktól idegen az, hogy ne vegye figyelembe azoknak az igényeit és vágyait, akiket képvisel, akiket vezetnie kell. Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek mint eddig, úgy a jövőben is felelősen részt kívánnak venni a szocialista társadalom építése soron lévő feladatainak kidolgozásában és megválást- tásábaa, Pártunk a szocialista társadalom építésének haladásával mind fokozottabban támaszkodik a szakszervezetekre, és mind többet vár tőlük hivatásuk teljesítésében, a társadalom fejlődése érdekében. A szakszervezeti mozgalom nemcsak közvetíti a dolgozók észrevételeit, jelzéseit a párt politikájának a végrehajtásáról, hanem cselekvő módon részt vesz e politika egészének és részleteinek kialakításában és végrehajtásában. Befejezésül a SZOT főtitkára elmondotta: „Jól tudjuk: amikor azt mondjuk, hogy egyetértünk a beszámolóval és magunkénak érezzük a kongresszusi dokumentumokban foglaltakat, ez egyben meghatározza a szak- szervezeti teendőket is. Hiszen ha a XI. kongresszus határozattá emeli a dokumentumokban foglaltakat, akkor mindez népünk és hazánk fejlődésének programjává válik Az pedig természetes, hogy a szakszervezeti mozgalom e program megvalósításából méltó módon kiveszi a részét és minden erejével segíti a nagyszerű célok sikeres valóra váltását. ' VINCZE F ARKAS, ä veszpS rémi járási pártbizottság első titkára elmondotta, hogy Veszprém megyében a párt- szervezetek tevékenységének! minősítésénél alapvető értékmérő az irányításuk alatt állói alapszervezetek munkájának! színvonala. Az ellenőrzés és a helyszínen nyújtott segítés hatásosan hozzájárult a párté alapszervezeti munka tárták» mának javulásához. A termelőszövetkezete® munkájáról szólva kiemeltei hogy a termelőszövetkezetek egyesülésével megszűnt az eszközök szétaprózottsága, a szakemberek hatékonyabba eredményesebb munkát tud® nak végezni. KOVÁCS R. JANOSNE, « tsorvási Rákóczi Tsz baromfigondozója a szövetkezet fejlő«! dését tükröző adatok összefoglalása után az ott dolgozó nőtó helyzetéről megállapította* amikor a szocialista társadat lom a nőket munkába hívjaj az nemcsak a munkerőgondoh megoldásáért történik, hanem azért is, hogy minél jobb le«! hetőséget teremtsen képessó» geik kibontakoztatásához. HOLECZ FERENCNÉ. * Magyar Selyemipari Vállalat szentgotthárdi gyárának szövőnője elmondotta, hogy a szentgotthárdi selyemszővő»» gyárban is sokat javult a gó4 pék állapota, jobb a karbantartás, kevesebb a gépállásj majd így folytatta: — Engedjék meg, hogy ezt a szót* „egyszerű” idézőjelbe tegyem! Újabban nagyon sokszor hall«! juk ezt a kifejezést a televízióban, a rádióban és sérelmezzük. Miért vagyunk mi egy«! szerű munkások? Még soha nem hallottam azt a kifejezést, hogy „egyszerű” alkalmazottak, művezetők, üzemvezetők,’ igazgatók vagy „egyszerű’’ pártvezetők vagy állami veze-! tők. Miért akarnak így megkülönböztetni bennünket egy«! mástól? Mi munkások va«! gyünk és nagyon sokan modem automata gépeken dolgozunk és azok kezelését el«! sajátítottuk. Képezzük ma4 gunkat szakmailag, politikailag, igyekszünk lépést tartani a fejlődéssel minden területen! Állítom, hogy a munkások többsége nem „egyszerű” hanem nagyszerű munkás. És az én tapasztalatom szerint a más területeken dolgozókra ia ezt lehet mondani. Ezután néhány percre megszakította tanácskozását a kongresszus: a legifjabbak, a kisdobosok és az úttörők „kértek szót” az elnöktől, köszöntötték a több mint háromé negyed millió magyar kommunista legmagasabb fórumát A karzaton úttörőharsoná- sok sorakoztak fel, jelükre dobszóra, zászlókkal vonultak be a terembe a piros- és kéknyakkendős pajtások, ök jöttek köszöntem, mégis úgy fordult, hogy előbb őket, s általuk legifjabb nemzedékünket köszöntötték a felnőttek: a kongresszus meghívottai és küldöttei helyükről felálltak bevonulásukra. A szónoki emelvényről vidám gyermekdal hangzott fel majd négy pirosnyakkendős mondott üdvözlő szavakat. Elmondották, hogy az úttörőtársadalom munkával, tettekkel készült a párt XI. kongresszusára, cselekvőkészségükkel is bizonyítva, hogy bár az életük játék és vidámság, ha kell, felnőtt módra is tudnak gondolkozni, dolgozni. Jelszavunk; a tettek beszélnek — folytatták, majd beszámoltak különböző akcióikról. Arról például, hogy a népgazdaságot segítve minden pajtás hulladék papírból legalább saját tankönyveinek súlyát gyűjti össze. Szavakat gyakran szakította félbe a taps, akkor is, amikor egyikük így beszélt: Szeretnénk sokat játszani, erősödni, futkározni, ha lenne elég tornatermünk, úszómedencénk. Ez a kívánságuk — sok más között — belekerült egy jelképes diplomata(Folytatás a 7. oldalon) a Utdiiők .vös-jntik a párt XI. kongresszusát A küldöttek állva fogadják a legfiatalabbak üdvözlő szavait. A munkahelyi demokrácia kibontakoztatása
