Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
T "(Folytatás a 2. oldalról)' Benke Valéria ezután az oktatásügyünk eredményeit méltatta, és köszönetét mondott a pedagógusoknak; akik lelkes munkájukkal segítik a párt oktatáspolitikai határozatának végrehajtását.. A társadalomtudományok szerepe — A marxizmus—leniniz- mus elterjesztésében, továbbfejlesztésében és alkalmazásában, a valóságot híven ■ kifejező társadalmi önismeret kialakításában közismerten nagy szerepet vállalnak a társadalomtudományok. A kétségtelen tudományos eredmények , elismerésé mellett is jogos a megjegyzés, hogy nem született még elég helyes i-rány- . ba mutató elméleti válasz a társadalom által feltett kérdé- . sekre. A szocialista demokrácia, a közigazgatás, a vállalati gazdálkodás és mindezek tudati hatása is ilyen kérdéskörök. Még inkább adósak e tudo- . mányágák művelői azzal, hogy , közérthető formában tegyék .ismertté az elméletileg már felderített társadalmi összefüggéseket Hívei vagyunk a nyílt és : szabad közéleti vitáknak, amikor a történelmi eél legköny- nyebb és leggyorsabb útját igyekszik feltárni a kutató és vitatkozó értelem. így örültünk neki — mert pozitív hatású volt —, amikor az oktatási lehetőségek egyenlőségéről és a társadalmi mobilitás ezzel összefüggő kérdéseiről folyt vita. Ezt az sem kisebbíti, hogy ez a vita sem volt mentes felületes hangulati ele- .mektől. Még a kutatás körében sem Jó, ha a viták során nem keresik azt a szintézist, amelyben érvényesülhetnének az egyoldalú álláspontok pozitív elemei. Még rosszabb hatású, ha a pubilicisztika eszközeivel folyó, tehát a köztuda-t formálását közvetlenül célzó, írások- , nál történik ugyanez. így elismerésre méltó kutatási részeredményeket hoztak a nemzeti önismeret és öntudat, a nemzeti érzések témakörében folytatott viták, de sajnos ezek is egyoldalúságoktól voltak terhesek, mint ahogyan a szocialista hazafiságról és a vele összekapcsolódó internacionalizmusról, vagy a demográfiai helyzetünkről folytatott vitákban még haladó gondolkodású vitapartnerek is megengedhetetlenül könnyelműen bántak nacionalista áthallásokat lehetővé tevő megfogalmazásokkal. Benke Valéria. A nacionalizmus a legveszedelmesebb burzsoá eszme. Jelenlétével, arcot változtató képességével állandóan számolnunk kell. írástudóinknak történelmi kötelessége tollúkat úgy használni, hogy a nemzeti érzéseket segítsenek — megtisztítva minden rossz hordaléktól — a munkás nemzetköziség eszméivel egységben ápolni tovább. Egyik-másik kutató revizionista, ultrabalos vagy más zavaros áramlatok vizeire sodródott. Olyan is akadt köztük, aki megkérdőjelezi egész szocialista fejlődésünket. Ezeket az áltudományos teljesítményeket határozottan elutasítottuk. De azt is tudjuk: nem orvosság, nem igazi harc az ib'en nézetek és „elméletek” hatása ellen, ha a dogmatikus semmitmondás lapos általánosságait, vagy akár „erőteljes” kiátkozó gesztusait vetik be ellenük. Meggyőző érvekre és a társadalmi fejlődést segítő alkotó munkára van szükség. Az ideológia frontján nincs kompromisszum A tudományos és a kulturális életben dolgozó kommunistákra különösen nagy felelősség hárul eszmei törekvéseink megvalósításában. Nem szabad elfogadniuk a hamis alternatívák egyikét sem. Világosan értésére kell adniuk minden vi- tázónak, hogy ideológiánk alapvető kérdéseiben nem engedünk semmiféle félremagyarázást. Á szocialista hazafiságot nem lehet összekeverni a nacionalizmus semmiféle változatával. A proletár internacionalizmus, a szovjet—magyar barátság hazaszeretetünk elválaszthatatlan eleme. A munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét, a munkás-paraszt szövetséget ugyancsak nem engedjük kétségessé vagy vita tárgyává tenni. Szorgalmazzuk, hogy az oktatásban — az állaimi oktatásban is — a marxista—leninista elmélet kipróbált, nemzetközileg érvényes és pártunk gyakorlatában igazolódott eszméit tanítsák, ennek jegyében neveljék a fiatalokat és a marxizmussal ismerkedő felnőtteket. Pártunk tapasztalatai, a nemzetközi kommunista mozgaloméval egybehangzóan bizonyítják: az ideológia frontján nincs és nem is lehet kompromisszum. A hazai és a nemzetközi ideológiai harcot 6<xn lehet szétválasztani. Ezt a harcot nem egyedül vívjuk, hanem a szocialista országok közösségében, a nemzetközi munkásmozgalom részeként Eredményesebbé ki-; vánjuk tenni azzal is, hogy ideológiai tevékenységünket összehangoljuk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Kongresszusunk megelégedéssel állapíthatja meg, hogy ez az együttműködés — főleg a testvérpártok KB-titkárainak moszkvai tanácskozása óta — számottevően fejlődött A közelmúltban Prágában tartott tanácskozás további lendületet adott a közös munkához. Pártunk a jövőben is mindent megtesz, hogy az ideológiai együttműködésből rá háruló feladatokat hiánytalanul végrehajtsa és más testvérpár- tok tapasztalataival gazdagodva még eredményesebben vívja a harcot a békés egymás mellett élés érvényesüléséért és az ezzel együttjáró ideolóMég távolról sem tettünk meg mindent, hogy azokat is magunkkal ragadjuk, akikkel — ha nem is értünk mindenben egyet —, de a célokban, a szocialista tudat, erkölcs és közélet erősítésének szándékában sok ponton találkozunk. Nekünk az a véleményünk, hogy a gondolkodó ember mindig kritikusan nézi a világot. De aki jobbító hatással akar lenni a viszonyainkra, annak meg kell érlelnie magában az elhatározást, hogy a valóságosan épülő szocializmust vállalja, nem pedig egy minden ízében tökéletes szocializmus ideálképét. & azt is tudnia kell, hogy társadalomformáló tetteket csak szervezett erő vihet véghez. gia! Harcot a2 ellenséges és a marxizmustól idegen nézetek ellen a nacionalizmus, a kozmopolitizmus, és a különösen kártékony maoizmus ellen. Pártunk ezért a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok erőteljes fejlesztésével együtt tovább erősíti az ideológiai együttműködést a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szocialista országok testvérpártjaival és az egész nemzetközi kommunista mozgalommal. Mi abban látjuk napjaink forradalmárát, aki a szocialista eszmeiséget,- erkölcsiséget képviseli környezetének visz- szahúzó erőivel szemben, és egész életének példája fedezet erre. Ennek a harcnak a feltételei ma kedvezőbbek, mert társadalmunkban a szocialista bázis most sokkal erősebb, mint bármikor ezelőtt. Az emberek ma más értékmérő szerint ítélnek, mint korábban. Tömegesebbé — ha nem is általánossá — vált a kispolgári szellem legyőzésének, visszaszorításának igénye. Sokkal nagyobb politikai erő van a kezünkben, mint amennyit érzünk és mozgásba hozunk. Ezeknek a jóra kész erőknek politikai, erkölcsi, szellemi koncentrációjára van ma szükség. Itt van az ideológiai, kulturális intézmények, de a gazdasági, társadalmi szervezetek minden szintű vezetőinek nagy lehetősége, s egyben sürgető feladata is. meg azok a művészek, akik olyan életeszményt, erkölcsisé. get sugalmaznak, amilyet egy szocializmust építő nép magáévá tehet. Kritikusaink is akkor törhetnek ki felpanaszolt vissz- hangtalanságukból, ha vállalják, hogy közvetítők legyenek művész és a közönség között, hiszen a művészre is csak az a kritikus tud igazán hatni, aki megtalálja az utat a közönséghez. Pártunk művészetpolitikai koncepciója soha nem épült olyan feltételezésekre, mintha nálunk már egynemű és az értékes műveket könnyen befogadó közönség volna. Közművelődési, kritikai és más hatá_ rozataink az igények és a befogadóképesség emelkedését célzó nevelő feladatokat is magukban foglalják.7 Ez a koncepció feltételezi, megkívánja az odaadó, lelkes és jól képzett nevelők, propagandisták népes seregét; a tudományok és művészetek alkotóinak, az ideológiai élet, a közoktatás, a közművelődés munkásainál* olyan gárdáját, amely annak tudatábán tevékenykedik, hogy értékeket kí_ nál, gazdagító javakat ajánl dolgozó társainak. A programnyilatkozatban megfogalmazott távolabbi célokhoz az ideológiai és a kulturális életben is mindennapi tettekkel, a hétköznapi feladatok következetes megoldásával lehet eljutni. Pártunk politikája, a fő társadalmi folyamatokat úgy irányítani, hogy számításba veszi a különböző, a társadalom éledtében kölcsönhatásban érvé.- nyesülő elemeket. A nemzeti érzelmek, az adottságok, a hagyományok az egyéni szokások; életkörülmények és törekvések figyelembevételével ér-; vényesíti a szocializmus áll a- lános nemzetközi törvényszerűségeit, vezeti a milliókat a szocialista útra. Ezek között a feltételek koj zött munkálkodunk azon, hogy minden émber otthona legyen a fejlett, szocialista Magyar- ország — fejezte be beszédéi Benke Valéria. j Biszku Béla, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára testvérpártok küldötteivel beszélget a kongresszus szünetében. A mandátumyizsgáló bizottság jelentése s aki hatni akar, annak tudnia kell azonosulni is a cselekvő- képes szervezetekkel. A forradalmár itt válik el az utópistától, aki azért nem képes vagy nem hajlandó a konstruktív tettekre, mert egy eszményi szocializmus ábrándját kergetve elveti a reálisat, azt, ami a valóságban épüL — Egy -tudást és kultúrát is kereső nép várja íróink, művészeink eligazító szép szavát, eszméltető alkotásait Olyan alkotásokra vágyik, amik önmaga megismerésére, az ember otthonosan és igazságosan berendezett életének eszményeire tanítják. íróinkról, művészeinkről tudjuk, hogy vannak közöttük, akiknek még nem sikerült megtalálniuk a kiutat a minél nagyobb tömegekhez szólás és a csak kevesek, vagy azok által sem értett formai újítás dilemmájából. Mi is jól tudjuk, hogy a világirodalom és az egyetemes művészet történetében a szakmai bírálat és közönség nem egy nagy zseni megítélésében tévedett, de azt is tudjuk: nem mindenki zse_ ni, akit nem értenek. Sajnos korunkban már az újítás vált konvencióvá, és a formai újítás görcsös keresésének gyak. ran az az eredménye, hogy a műből nem hallani a felszólítást, nem érezni a vonzást a gazdagabb, igazabb életre; arra, hogy holnap legyünk jobbak, mint amilyenek mostanáig voltunk. A történelem által rájuk rótt ás nekik nyújtott lehetőséget ragadják Ezután a mandátum vizsgáló bizottság jelentését Havasi Ferenc, a bizottság elnöke terjesztette elő. A kongresszust előkészítő taggyűléseken, pártértekezleteken, párttagságunk nyílt, őszinte és pártszerű légkörben, alkotó módon vitatta meg a kongresszus írásban kiadott dokumentumait — mondotta. A Központi Bizottság határozata szerint a XI. kongresz- szusnak minden ezer párttag után egy szavazati jogú küldött volt megválasztható. _ A mandátum-vizsgáló bizottság megállapította, a -budapesti, a megyei és a megyei jogú pártértekezletek 758 szavazati jogú küldöttet választottak; ebiből 45 küldöttet húsz nagy- vállalati pártértekezleten közvetlenül választottak meg. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai, közül 90 elvtárs a szervezeti szabályzat IV. fejezete 15. pontja értelmében teljes jogú küldöttként van jelen. így pártunk XI. kongresszusának 848 szavazati jogú küldötte van, jelen van 843 küldött, a kongresszusunk tehát határozatképes; a hiányzó elvtársak igazoltan vannak távoL A kongresszus összetételét a következők jellemzik: A párttagságon -belüli aránynak megfelelően a küldöttek 73.6 ázázaléka férfi, 26,4 százaléka nő. A küldöttek 69 százalékának eredeti foglalkozása munkás és paraszt, 19,6 százaléka értelmiségi, 11,3 százaléka alkalmazott ég 0,1 százaléka tartozik egyéb kategóriába, A foglalkozás szerint a küldöttek 31,1 százaléka fizikai dolgozó. A küldöttek 25,1 százaléka függetlenített párt-, tömegszervezeti és társadalmi szervezeti, 21.6 százaléka állami, és gazdasági vezető, 17,1 százaléka értelmiségi, a küldöttek 4,1 százaléka a fegyveres testületek tagja, egy százalék egyéb, valamint adminisztratív foglalkozású és diák. (Folytatás a 4. oldalon) 1975. március 20.
