Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

Nap mint nap a lakosság közvetlen szeme láttára dolgozni nem könnyű. Talán még nehezebb árutermelés helyett szolgáltatást végezni. De fokozzunk: súlyosbodik a dolog, ha életünk egyik legbonyolultabb, legproblematikusabb kérdéséhez, a lakáskérdéshez is kapcsolódik. A városgazdálkodási vállalatnál pedig pontosan ez a helyzet.

Félreértés ne essék, nem akarjuk sajnáltatni a városgazdálkodásiakat, még kevésbé felmenteni valóságos hibáik alól. Maguk sem óhajtják sem a sajnálkozást, sem a felmentést. Orbán György igazgató azt mondja, amikor az újságíró arról kezd beszélni, hogy azért a lakók sem angyalok és olyan jelentéktelen dologgal is a vállalathoz szaladnak panaszkodni, amit maguk is könnyűszerrel meg tudnának oldani:

— Nem, nem baj ez. Bárcsak minél többen jeleznék, ha valahol hanyag, rossz munkát végeztünk. Ha mindenről tudnék, akkor tudnék intézkedni is.

Lantos Istvánná, a pártszervezet titkára megjegyzi, hogy ma már — nem kis mértékben a kongresszusi munkaversenynek és a szocialista brigádmozgalomnak köszönhetően — egyre kevesebb a reklamáció, ellenben annál több a dicséret.

Hogy a párttitkár, vagy iSolymosi István szb-titkár hozta-e szóba először a fűtés- szerelő ifjúsági brigádot, nem is fontos, ellenben annál inkább az, hogy a továbbiakban állandóan visszakanyarodott a beszélgetés a fűtésszerelő ifjúságiakra, köztük gyakran Bemáth István munkájára.

1949-ben október utolsó napján még gazdasági cseléd voltam, lovakat hajtottam, másnap, november 1-én már az állami gazdaságban dolgoztam. Fogatos lettem, de csak névleg, mivel nekem ló nem jutott. Iga híján olyan szaladj ide, szaladj oda munkát végeztem. Ezekben a hetekben alakult az állami gazdaság, mindössze 15o hold földön, de futnivaló volt bőségesen. Mi. újberekiek akkor tulajdonképpen a Baranya megyei Bárhoz tartoztunk, nem mint kerület, hanem, mint üzemegység. Az új helyzet számomra kezdetben különösebb válto1915. március 18.

Mondom, hogy nem a termelési eredményekre vagyok kíváncsi, hanem az emberi vonatkozásokra, amelyek ezt a brigádot a jók között is a legjobbá teszik.

A KISZ-titkár, Debulay Miklós sorolja:

— Most már rendszer a brigádnál, hogy munkájukra egyéves garanciát vállalnak. Egyébként ez más brigádoknál is megvan, például a kőműves- és a festőbrigádnál is. A fűtésszerelők szocialista szerződést kötöttek a Babits- iskolával. ök segítenek a gyerekeknek technikai felszerelések készítésével, az iskola pedig műsort ad a vállalati rendezvényeken.

Előkerül a brigádnapló. Levelek a lakóktól, ahol a város, gazdálkodási vállalat dolgozói végeztek valamilyen munkát Baka László, a 180 lakásos bérházból Bemáth István fűtésszerelőt és munkatársait dicséri. Sík Magda, Széchenyi utcai lakos megköszöni a jó munkát az igazgatóhoz küldött levelében. Az ő lakásában is a Bemáth-brigád dolgozott.

— Persze nemcsak ezt a bri.

gádot dicsérik, s igazságtalanság lenne, ha csak őket említeném. Több, hasonlóan jó brigádunk is van.

Végül a gazdasági és társadalmi vezetőkkel megállapodtunk abban: a fűtésszerelő ifjúsági brigád a legjobb, de akkor sem tévednénk, ha a másik két szocialista brigád példamutatásáról beszélnénk.

— Három szocialista bri. gád... — az újságírónak nem is kell folytatnia a köz beszólást, már sorolják is:

zást nem hozott. Legfeljebb annyiban, hogy később keltem, fél három helyett öt órakor bújtam ki az ágyból és nem kommenciót, hanem havi fizetést kaptam.

A szántást, a vetést, a jószággondozást, a takarmányozást ugyanúgy végeztük, mint cselédkorunkban, Valamikor tél közepén egypár lóhoz jutottam és hordtam a takarmányt a kisebb üzemegységekbe, Ledneczky-pusztára, Szőkepusztára, meg öcsényszállásra. Ütöttük, vágtuk a világot és a jó időt, a kitavaszodást vártuk. Tavaly ősszel én is részt vettem azon a fogadáson, amit az igazgató elvtárs Szekszár- don a központban a mi tiszteletünkre adott. Lehettünk úgy hatvanan, valamennyien huszonöt éves állami gazdasági szolgálattal. Ezen az ünnepségen felszólalt Osztermayer János és bizony visszaemlékezéseit hallgatva én is elérzéke- nyültem. A huszonöt év gyorsan elszaladt, hamar letelt, sokkal hamarabb, mint a Rothnál egy esztendő.

1950-re fordulva ott tartottunk, van állami gazdaság, legyenek megbízható és hozzáértő irányítók is. Úgy ment ez abban az időben, hogy a fizikai dolgozók közül, szemre néhány embert kiválasztottak, s vagy bevált az illető, vagy nem. Fazekas Károly személyzetisnek rajtam is megakadt a szeme. Kerülgetett, kerülgetett, egyszer megszólított: Kizl elvtárs, volna kedve tanfolyamra menni? Mit tudom én, eddig még nem gondolkodtam

19 brigád tett felajánlást a kongresszusi munkaverseny keretében. 16 teljesítette is vállalását. Hét brigád küzdött a szocialista címért, három kapta meg.

— Nem kevés egy kicsit?

— Nem — az szb-titkár nagyon határozottan válaszol. S megerősíti véleményét a párttitkár is. — Szándékosan emeltük magasra a mércét. Nem címeket akarunk osztogatni, hanem azt kívánjuk elérni, hogy szocialista brigádjaink tényleg megteleljenek a hármas követelménynek.

— Ami a szocialista módon dolgozni kérdést illeti, rendben is van a dolog, de nem ilyen mértékben a szocialista módon élni... Itt megszakítjuk a beszélgetést, mert jelen írás folytatásaként szeretnénk pár órát valamelyik brigád körében eltölteni.

Annyi azonban még ebbe a cikkbe tartozik, hogy 1972 előtt a városgazdálkodási vállalatnál semminemű munka- verseny nem volt. Abban az évben hét brigád alakult, egy évvel később már tizenegy, tavaly pedig tizenkilenc működött. A jelenlegi három szocialista brigádban a párttagok száma hat. A vállalatnál harmincnégy tagú pártszervezet működik, a KISZ-tagok száma hatvan, a szakszervezeti szervezettség aránya majdnem 93 százalék. _

Legközelebb valamelyik brigádról számolok be. Mostani cikkünkben véleményt mondtak a vezetők, a következőben beszélnek a dolgozók.

r*r LETENYEI GYÖRGY

rajta.' Hát csak gondolkodjon és adjon választ. Ennyiben maradtunk, 6 jobbra, én balra.

Tagadhatatlan, izgatott a dolog, és néhány nap múlva merő kíváncsiságból megkértem Fazekas Károlyt, mondja el, hogy tulajdonképpen milyen iskoláról lenne szó. Behívott az irodájába, és a felvilágosítást megkaptam. Március 10-én Ádándon kéthónapos tanfolyam kezdődik, s akik eredményesen elvégzik, állat- tenyésztési brigádvezetők lesznek abban a gazdaságban, amely tanulni küldte őket. Ádánd, Ádánd. Hol van? Eddig a nevét sem hallottam. Nekivágjak? Némi töprengés után kijelentettem: megyek. Bennem lehetett az az érzés, tanulni talán mégiscsak köny- nyebb, mint egész nap az eke után járni. A tanfolyamon persze hamar rájöttem; az észmunka sokszor jobban. kifárasztja az embert, mint a zsákolás. Ám, ha egyszer benne vagyok, csinálom.

Bőrönd nem volt a háznál,

két szatyorba csomagolva vittem a fehérneműt, közte a pizsamát, amit erre az alkalomra vásároltunk, hogy most már ez is legyen. Életemben először tettem meg ilyen hosz- szú utat, van szám, amit nem tudtam, megkérdeztem és hiba nélkül megérkeztem. Itt most megállók. Abban az időben bizonyos bátorság vagy éppen könnyelműség kellett beülni egy ilyen szaktanfolyamra. Hogy miért? Mindössze hat általános iskolát végeztem, de aj az igazság, hogy amit gyeSzekszárd—Bezons:

rektoromban tanultam, annak nagy részét a cselédévek alatt el is felejtettem. ,

Az írás nehezen ment, a kezem görcsöt kapott, az előadásokat figyelve megfájdult a fejem és az első napokban elég döcögve olvastam. Szerencsére így volt ezzel mindenki, egymás előtt nem is restelltük magunkat, sőt aki jobban boldogult, az vacsora után segítette a társait. Ezen a tanfolyamon ismerkedtem meg az elvtár- siassággal és a közösség erejével. Belejöttem a jegyzetelésbe és hát nem hagytam magam. Szakkönyveket vásároltam, olvastam, tanultam, iparkodtam, törekedtem. ...„J

Azt még elmondom, hogy a tanulás mellett nekem nagyon furcsa volt, hogy sokan vagyunk. Cselédidőmben hozzászoktam a magányossághoz, hetekig szántottam és ilyenkor reggeltől estig senkihez sem szóltam azonkívül, hogy a lovakat biztattam. Itt meg társalgás, beszélgetés, vitatkozás állandóan. Ádándon jól éreztem magam. És még ott határoztam el, hogy hazatérve belépek a pártba.

A tanfolyamot eredményesen elvégeztem, hazautaztam és másnap reggel munkára jelentkeztem. Megmondom őszintén, nem volt mindegy, éppen azért nem, mert a fo- gatosokat kivétel nélkül ismertem. A fogatosbrigádot bízták rám ugyanis, és éppen

Tizennegyedik történet

Elmondja: Kizi AntaL

Született: Várdombon, 1924- ben.

Állandó lakása: Várdomb/. Kossuth Lajos a.

Családi állapota: nős.

Szakképzettsége: vizsgázott magtáros.

Beosztása: műszakvezetö.

Munkahelye: Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerület újbereld takarmánykeverő üzeme.

Édesapja foglalkozása: 1945 előtt: ácsmester.

az volt a szerencsém hogy á fogatosokat ismertem. Jól megértettük egymást. Gondolom, ha abban az időben létezett volna szocialista brigádmozgalom, mi is elnyertük volna a szocialista címet

Ádánd nekem sokat jelentett Egyebek között azt jelentette, hogy kimozdultam az otthonomból és országot láttam. Később Budapestre kerültem SZOT-iskolára, aztán megfordultam, már mint régi állami gazdasági dolgozó Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, de az a kéthónapos tanfolyam a legemlékezetesebb.

FELJEGYEZTE:

SZEKULITY PÉTER

Munkaverseny és szocialista brigádok a városgazdálkodási vállalatnál

Visszaérkezett a francia testvérvárosban járt nőküldöttség

Hírt adtunk arról, hogy a megyeszékhelyről az ottani testvérvárosi bizottság meghívására Bezonsban járt egy nőküldöttség, melynek vezetője Szultos Jánosné, a 2. sz. általános iskola igazgatóhelyettese volt, tagjai pedig Eszenyi Antalné, a HNF városi titkára, Szurovecz Erzsébet, a 3. sz. általános iskola igazgató- helyettese és Demeter Annamária, a megyei tanács dolgozója. A látogatásra, melyről a magyar delegáció a múlt hét végén tért vissza, a nők nemzetközi éve alkalmával került sor. Amint azt Szultos Jánosné elmondotta, az egyhetes be- zonsi tartózkodásnak tapasztalatcsere jellege volt A v<«a- déglátók 12 oktatási intézményt, az ifjúsági házat, sport- létesítményeket mutattak meg a látogatóknak, továbbá megismertették őket az egészségügyi ellátással. Bezons a francia fővárost övező, úgynevezett „vörös gyűrűhöz” tartozik, az iskolák jó felszereltsége a várost immár fél évszázada irányító kommunisták de- rekas munkáját dicséri. Az alsófokú oktatási intézmények belső díszítése kizárólag a tanulók munkája, ez városszerte szinte egy hetente rendszeresen cserélődő tárlat formáját ölti. Nagy súlyt helyeznek a fizikai munkára nevelésre, mert már az általános iskola elvégzése során számolni kell a majdani elhelyezkedési nehézségekkel, a munkanélküliséggel. Az otthon és iskola kapcsolatairól, valamint az állam által a nőknek nyújtott kedvezményekről a francia vendéglátók hallhattak érdekes információkat. Ott a miénkhez hasonló szülői munka- közösség fogalma ismeretlen, a szülési szabadság és gyermek- gondozási segély terén pedig messze a francia színvonal felett járunk. A magyar küldöttséget fogadta A. Bettehcourt polgármester és minden napjuknak, párizsi látogatásaiknak is résztvevői voltak a város kommunista vezetői. Az elsősorban pedagógiai jellegű tapasztalatcsere folytatására az idei szüreti napok alkalmával kerül sor, amikor a miénkhez hasonló összeállítású delegáció látogat Szekszárdra Marie- Therése Labreuil tanárnő, az ottani testvérvárosi bizottság titkárának vezetésével. Ol. _

Folytatódtak a FIN rendesvényei

Vasárnap folytatódtak megyénkben a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei. Dal- mandon ifjúsági találkozót rendeztek, mintegy ezer tanuló üzemi és mezőgazdaságban dolgozó fiatal részvételével. Megjelent a találkozón Varjas János, KISZ mb. első titkára is. Az ünnepélyes megnyitó után egész nap kulturális és sport- események követték egymást. Délután Muszti Bea és Dobol Andris pool-beat énekesek

szórakoztatták a közönséget, a műsorban fellépett még Műszói András előadóművész és a Gemini zenekar.

Simontomyán felszabadulási lövészversenyt rendeztek, Pakson sportnapot és Bonyhádon a Lamport Zománcipari Műveknél sportversenyeket tartottak, Dombóváron pedig „Gyere velünk, sportolj velünk” címmel sportvetélkedőn mérték össze felkészültségűket

: úttörőcsapatok.

rá**h™'r’w V» •■"•.«’’ ff— J

3 Ojev^SOtortenet

Tizennegyedik történet ^ Elmondja: Kizi AntaL Született: Várdombon, 1924-