Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

ben meghatározott mértéket. Az egy lakosra jutó pénzben! társadalmi juttatások reálérté­ke 55 százalékkal növekedett. — Szociálpolitikánknak meg­felelően a társadalmi juttatások aránya a lakosság összes jöve­delmén belül növekszik; jelen­leg már minden 100 forint munkajövedelmet országos át­lagban 36—37 forint társadal­mi juttatás egészít ki. — A IV. ötéves tervidőszak alatt mintegy 1 millió 500 ezer dolgozó munkaideje csökkent, s ezzel 1975 végére a bérből és fizetésből élőknek 95 százalé­ka 44 órás vagy rövidebb mun­kaidőben dolgozik. Folytató­dott az egészségre ártalmas munkahelyek korszerűsítése, a nehéz fizikai munka gépesíté­se, a munkavédelem fejlesz­tése. Ezek nyomán kevesebb a munkaköri ártalomból eredő megbetegedés, az üzemi bal­eset, kisebb a fizikai igénybe­vétel. — Jelentős eredményeket értünk el a lakásépítésben. A IV. ötéves tervben előirány­zott 400 ezer lakást ez év vé­géig mintegy 30 ezerrel túl­teljesítjük. Ez az év egyben a 15 éves lakásépítési tervünk­nek is befejező része. Az or­szág nagy eredménye, hogy a kitűzött célt 1975 végére el­érj ük: a tervezett 1 millió lakás | felépül, sőt néhány tía- 1 ezerrel többet építünk. Ennek eredményeként 15 év alatt hazánkban minden har­madik család új lakáshoz ju­tott. — A lakáshelyzet javítását pártunk a továbbiakban is fontos társadalmi feladatnak tekinti. Ezért a terv előírja, hogy az eddiginél több állami lakás épüljön. Megkülönböz­tetett figyelmet fordítunk rá, hogy az ipari központokban élő nagyüzemi munkások és a fiatalok lakáshelyzete to­vább javuljon. Az állam a jö­vőben is segíti a lakásépítő szövetkezetek tevékenységét, támogatja a saját erőből tör­ténő lakásépítést. Nagy vív­mányunk, hogy a lakosság 99 százaléka társadalombiztosí­tásban részesül. Az egészség- ügyi ellátást tovább fejleszt­jük, az év közepétől minden magyar állampolgár jogosult lesz az ingyenes orvosi keze­lésre. A népesedési helyzettel fog­lalkozva a beszámoló megálla­pította: hazánkban most már — egy sor intézkedés eredmé­nyeként — a születési arány- szám 17,8 ezrelék, ami európai viszonylatban már magas át­lag. — A már megtett és a ter­vezett intézkedések egész sora könnyíti a családok helyzetét. Az V. ötéves terv időszakában néhány éven belül minden há­rom- és többgyermekes csalá­dot önálló lakáshoz juttatunk. A mostani ötéves tervben az óvodai férőhelyek száma je­lentősen, 60 ezerrel gyarapszik. A hetvenes évek második fe­lében Budapesten, az öt nagy­városban és a'z ipari közpon­tokban megközelítően kielégít­jük az óvodai igényeket. Nö­veljük a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt. Ez hozzájárul a családi jövedel­mek közötti különbségek mér­sékléséhez. A következő 15—20 évben fokozatosan megteremt­jük annak feltételeit, hogy minden család és minden csa­ládot alapító ifjú pár önálló lakáshoz jusson. — Nagy vívmányunkat, nem­zetközileg is elismert társada­lombiztosítási rendszerünket egységesítjük, nyugdíjrendsze­rünket lehetőségeink szerint fejlesztjük. így 1975. július elsejével 1 millió 100 ezer személy nyugdíja, illetve nyugdíjjellegű ellátása fog emelkedni. — Társadalompolitikai el­veink szükségessé, gazdasági építőmunkánk eredményei le­hetővé teszik, hogy a termelő­szövetkezeti tagok nyugdíj­korhatára azonos legyen a Pr ^Folytatás a 4. oldalról) munkásokéval és az alkalma­zottakéval-. Ennek megfelelően a férfiak nyugdíjjogosultságá­nak határát náluk is 60 évben, a nőkét 55 évben állapítjuk meg. A korhatár egyszerre tör­ténő leszállítása azonban a termelőszövetkezeti gazdasá­gokban súlyos munkaerőhiányt okozna. Éjiért helyeseljük azt a megoldást, hogy a kor­határt öt év alatt fokozato­san, 1976. január 1-től kezdő­dően évenként egy-egy évvel szállítják le. — Továbbra is alapvető kö­vetelmény, hogy a fogyasztói árak az életszínvonal-politikai célokkal összhangban alakul­janak. A dolgozók életszínvo­nalát alapvetően érintő fo­gyasztói árszínvonalat a jövő­ben is központilag kell szabá­A beszámoló következő ré­sze az ideológia, a tudomány, a közoktatás és a kultúra kér­déseivel foglalkozott. A Központi Bizottság úgy ítélte meg, hogy a beszámolási Időszakban társadalmi viszo­nyaink fejlődésével, gazdasági építőmunkánk eredményeivel összhangban növekedett ha­zánkban a marxizmus—leni- nizmus befolyása, erősödött a társadalomban a szocialista közgondolkodás, szélesebb körben tudatosodtak a szocia­lista erkölcs és életmód nor­mái, újabb sikereket értünk el a szocialista kulturális forra­dalom eredményeinek gyara­pításában. — A marxizmus—Ieninizmus eszméinek, a szocialista világ­nézetnek újabb térhódítása ör­vendetes, nagy eredmény. Ezt látva sem feledkezhetünk meg azonban ideológiai munkánk fogyatékosságairól, az e téren még előttünk álló nagy fel­adatokról. arról, hogy a társa­dalmi tudat szocialista átala­kulása csak egy egész korszak alatt mehet végbe. — Az utóbbi időben kettős folyamat ment végbe. A íő irányzat az, hogy erősödött, széles körben teret hódított a szocialista közszellem, amely nagy­szerűen megnyilvánul a termelőmunka nagy sike­reiben, a szocialista brigádmozgalom­ban, a szocialista munkaverse, nyékben, a kommunista szom­batokban, a lakóhelyi önkéntes társadalmi munkában, az ele­mi csapások idején megmutat, kozó tömeges, példás helytál­lásban. Egyidejűleg társadal­munkban jelen vannak, sőt időnként még meg is élénkül­nek a szocialista elveinkkel, céljainkkal, erkölcsi értékren­dünkkel össze nem egyeztet­hető jelenségek is. Igen fontos, hogy erről beszéljünk, különö­sen a mostani helyzetben, ami­kor az anyagi jólét növekedé­sével a „miből éljünk” nagy társadalmi kérdése mellett mindinkább szerepet kap az is, „hogyan éljünk”. — A tudomány, az oktatás, a közművelődés, a művésze­tek, az ideológia és a propa­ganda területén dolgozók nagy és eredményes munkát végez­tek, de még nagyobb felada­tok várnak rájuk. — A párt ideológiai munká­ját a marxizmus—Ieninizmus általános érvényű tanításainak terjesztése, alkotó alkalmazása, elméletünk gazdagítása jellem­zi. A két kongresszus között, különösen a kongresszusra való felkészülés időszakában a párt számos elvi jelentőségű kérdéssel foglalkozott. — A beszámoló időszakában tovább növekedett a párt­propaganda hatékonysága, szocialista szemléletfor­máló szerepe. A két kongresszus között évi átlagban több mint kétmillió íyozni és azokon csak központ! elhatározás alapján lehet vál­toztatni- Az ár-, bér-, jövede­lem- és szociálpolitika együt­tesen szolgálják a dolgozók, a lakosság életkörülményeinek javulását. — Hazánkban az eljövendő 15—20 évben az egy főre jutó nemzeti jövedelem a mostani­nak két-, két és félszeresére, az ipari termelés volumene két és fél-, háromszorosára, a mezőgazdasági termelés más­fél-, kétszeresére, az építőipari termelés két és fél-, háromszo­rosára emelkedhet. Az anyagi termelés bővülését teljes egé­szében a munka termelékeny­sége növelésével kell és tudjuk fedezni. — Pártunk politikája feje­ződik ki a fejlett szocializmus ember vett részt szervezett po­litikai oktatásban. Tovább nö­vekedett és javult a sajtó, a rádió és a televízió szerepe a közvélemény tájékoztatásában, a politikai nevelőmunkában és a közművelődésben. — A társadalom szocialista jellegének erősítése megköve­teli az ideológiai területen dol­gozó valamennyi párt-, társa­dalmi és állami szerv jól ösz- szehangolt munkáját. Különö­sen nagy szükség van a párt­tagság ideológiai képzettségé­nek, a párt eszmei egységének szüntelen erősítésére. Ideoló­giai kérdésekben is nélkülöz­hetetlen az igazunkba, igazsá­gunk meggyőző erejébe vetett rendíthetetlen hit, a forradal­mi éberség, a nyílt kiállás né­zeteink mellett, a vitakészség csakúgy, mint az érvelés, a meggyőzés és bizalom az em­berek Iránt. — A X. kongresszus állás- foglalásainak megfelelően tervszerűbbé váltak a tudomá­nyos kutatások, javult össz­hangjuk a társadalmi igények­kel. Tudományos kutatásra és fejlesztésre jelenleg a nemzeti jövedelem 3 százalékát fordít­juk; ez a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó ütem­ben emelkedik. — Eredményekről szólha­tunk a társadalomtudomá­nyokban — elsősorban a tör­ténettudomány, a közgazdaság- tudomány területén —, abban a tekintetben, hogy munkájuk­nak jobban középpontjába ke­rültek fejlődésünk legfonto­sabb kérdései: a társadalmi fejlődés és a gazdasági építés, a tudományos és technikai for­radalom hazai kibontakoztatá­sának lehetőségei, a szocializ­mus távlati feladatai. Az igény az, hogy még tevékenyebben vegyenek részt a szocialista tudatformálásban. — A párt szilárdan vallja a tudományos kutatás szabadsá­gának elvét — szögezte le a be­számoló —, és a jövőben is ar­ra törekszik, hogy ezt a maga eszközeivel érvényesítse. A tu­domány művelőitől viszont azt kívánja, hogy ésszerűen hasz­nálják fel a rendelkezésre álló erőket és eszközöket, ve­gyék figyelembe a szocialista építés tényleges szükségleteit. Kádár János ezután a köz­oktatás feladatairól beszélt, kiemelve az általános iskolai és a szakmunkásképzés fej­lesztését. A szocialista társada­lom növekvő igényeinek meg­felelően 15—20 éven belül ál­talánossá kell tenni a felnö­vekvő nemzedék középfokú is­kolázottságát. Hangsúlyozta: a társadalom további felemelke­dését szolgáló céljaink szük­ségessé teszik, hogy erőtelje­sen fejlesszük közművelődési rendszerünket — Művészeti életünket is eredményes alkotómunka jel­lemzi — folytatta. — A párt nagyra értékeli az irodalom­Spftlse 15—20 évre szóló prog­ramnyilatkozatának az élet- színvonal fejlesztésére vonat­kozó lelkesítő célkitűzésében is: — Az egy főre jutó fogyasz­tás érje el a mai színvonal két-, két és félszeresét oly módon, hogy az iparcikkek aránya az összfogyasztásnak legalább egyharmada legyem 1,5—2 millió lakást kell építe­ni, növelve a több szobás la­kások részarányát, javítva a lakások minőségét és fejleszt­ve a lakáskultúrát. Át kell térni az ötnapos, 40 órás mun­kahétre. — A fejlett szocialista tár­sadalom építése során megte­remtjük a végső célunk, a kommunizmus építésére való átmenet műszaki-gazdasági alapjait. ban, a művészetekben elért eredményeket. Az írók, az al­kotó művészek társadalmi fe­lelősségüknek megfelelően hoz­zájárultak társadalmunk jó közérzetének kialakulásához, a szocialista nemzeti összefogás, egység kibontakozásához. Műveikkel segítették népünket kulturális színvonalának fel­emelésében. — A párt a valóságból indul ki, amikor megállapítja, hogy politikai egyetértésünk az al­kotókkal örvendetesen erősö­dik, de irodalmi és művészeti közéletünk világnézetileg, esz­meileg még nem egységes. Egyrészről e területen is nö­vekszik a szocializmus eszméi­nek befolyása, másrészről a szocializmus hazai építésének új kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom, a külpoliti­kai helyzet egyes problémái nyomán az irodalomban, a művészetekben, az alkotások­ban nálunk is tükröződik egyes személyek, csoportok, rétegek távlatvesztése. Ez megmutat­kozik mind a témaválasztás­ban, mind a feldolgozás módjá­ban. — Ezeken a területeken és ezekben a kérdésekben a tisz­tázódásnak elsősorban ideoló­giai vitákban kell történnie. Nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy azok, akik az iroda­lom, a művészetek terén esz­mei vitapartnereink, az esetek nagy többségében politikai szövetségeseink. Ez a politikai szövetség nem zárja ki, sőt igényli az ideológiai vitát. A vitákat olyan módszerekkel kell folytatnunk, hogy közben a politikai szövetség erősöd­jék. El kell érni, hogy szövet­ségeseink a marxizmus—leni- nizmus eszméi alapján az ideo­lógia területén is közelebb ke­rüljenek hozzánk. — A párt továbbra is min­dent megtesz szocialista ha­zánk irodalmi, művészeti éle­tének fejlesztéséért. Kulturális, művészeti életünkben tovább kell erősíteni a politikai és az ideológiai egység irányába ha­tó tendenciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista köz- életiség erőit. — Továbbra is biztosítjuk az alkotói szabadságot. Ugyanak­kor a pártnak, a munkásál­lamnak jogában áll, hogy a művek között társadalmi és művészi értékük szerint válo­gasson. Az idők folyamán szükségszerűen változnak a ki­fejezési formák is, művé­szeinknek meg kell azonban érteniük, hogy a forradalom elsősorban nem a művészi for­mákban, hanem a társadalom­ban megy végbe. Az alkotók azonosuljanak a néppel, a mű­vészeti alkotások érthetően és valóban a népről, a néphez szóljanak, a szocializmust épí­tő magyar nép életét, munká­ját, harcát fejezzék ki. — Minden humanista ér­téknek továbbra is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmatikus művészetszemléletet, mind a társadalmi kérdésektől elfor­duló, vagy a hibákat hamisan általánosító negatív állásponto­kat. Azokat a műalkotásokat pártfogoljuk, amelyek a való­ságot szocialista elkötelezett­séggel, pártosan, magas művé­szi színvonalon ábrázolják. — A nemzetközi életben végbemenő változások, a bé­kés egymás mellett élés politi­kájának és vele együtt az ideológiai harcnak az előtérbe kerülése is megkívánja a cél­tudatosabb, következetesebb ideológiai munkát. — A különböző társadalma rendszerű országok békés egy­más mellett élésének viszonyai között ideológiai és kulturális téren is növeljük aktivitásun­kat. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az ideológiai harc frontján nincs békés egy­más mellett élés: az állami kapcsolatokban partnerek le­hetünk, a kapitalizmus és & szocializmus ideológiája azon­ban két egymással szemben­álló, kibékíthetetlen ideológiai' Az ideológiai nevelő munka különösen fontos feladata a szocialista hazaüság és a pro­letár internacionalizmus erősí­tése. — A nemzetközi helyzet is szükségessé teszi, hogy fejlesz- szük együttműködésünket test­vérpártjainkkal ideológiai te­rületen is. A testvérpártok ideológiai együttműködése az elmúlt években már szép ered­ményeket hozott, hozzájárulta szocialista országok, a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének erősítéséhez, a marxista—leninista ideológia befolyásának növekedéséhez a világ minden részében. — Fő célunkat abban foglal-] hatjuk össze, hogy tovább erősítjük társadal- : inunkban a marxizmus— Ieninizmus eszméit, a szó- i cialista világnézet befolyá- i sát, a tömegek szocialista j tudatát, a szocialista er- I kölcsöt. — Mindenekelőtt azt a szem­léletet kell erősíteni, hogy a társadalom létalapja a munka, a termelés. Eddig is azok vol­tak többségben és a jövőben is azoknak a tábora növekszik, akik munkájukkal, személyes felelősségvállalásukkal, küzde­ni tudásukkal, életmódjukkal azt bizonyítják, hogy az egész nép és benne az egyén boldo­gulása is csak a szocializmus útján, munkával és a közös­séggel együtt érhető el. Társa­dalmunkban ma már milliók gondolkodnak így. De ha mel­lettük csak ezrekre vagy néhány tízezerre tehető is azoknak a száma, akik a munka köny- nyebb végét fogják meg, akik a közösség rovására próbálnak élni, ebbe sem lehet belenyu­godni, mert az ilyenek maga­tartása súlyos . erkölcsi kárt okoz a társadalomnak. — Pártunknak az az állás­pontja, hogy az élet minden területén növelni kell a szo­cializmus aktív híveinek meg­becsülését, a szocialista mó­don végzett munka, a szocia­lizmus ügye iránt elkötelezett magatartás tiszteletét. Erősíte­ni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozi­tív erői, a szocializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a társadalomellenes magatar­tást, a fegyelmezetlenséget, a cinizmust, a közösség megká­rosítását Arra törekszünk, hogy társadalmunk, közszelle- mét illetően is a munka társadalma legyen, a vég­zett munka értéke szerint osszon erkölcsi és anyagi elismerést. (Folytatás a 6. oldalon) 1975. március 18. Növekedett a marxizmus—Ieninizmus befolyása, fejlődött a szocialista kultúra

Next

/
Thumbnails
Contents