Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-16 / 64. szám

Lev élk ént — riport

A világ, alulnézetből

Magyarázatot szeretnék kérni Önöktől. Miért van az, hogy Tengelicen annyira lenézik a cigányt? Miért bánik rosszul velünk a tengelici tanács és miért nem léphet be a cigány a termelőszövetkezetbe, ha ő is úgy dolgozik, mint bárki más?

Mindezekre önöktől várom a választ.

Tisztelettel:

Orsós Sándor Tengelic,

Petőfi Sándor u. 49.

V7" álaszalok, bár ez már

* ráadásnak számít, kedves Onsós Sándor. Hosszan beszélgettünk, amikor ott jártam és ha nem kellett volna sietnem, azt hiszem nemcsak az ebédet beszélgettük volna el, hanem együtt talál bennünket még a vacsoracsillag is. És ott, a szüleinek szép, sátortetős családi házához ragasztott nyári konyhában, ahol feleségével és két gyermekével él. Igaz, vitatkoztunk is, mert azt állítottam, amit most sem hallgathatok el. A tanács nem bánik általában rosszul a cigányokkal és mivel a termelő- szövetkezetnek sok a cigány tagja — mint például az édesapja Orsós István, aki 1951 óta tagja a tsz-nek, vagy a. mama, aki 70 óta dolgozik ugyanott — nem igaz, hogy cigány nem léphet be a termelőszövetkezetbe! Legföljebb arról lehet szó, hogy a községi tanács némelykor úgy tesz különbséget cigány és cigány között, hogy az maga mit tett azért, hogy munkája nyomán ugyanolyan megbecsülés vegye körül,, mint bárki mást. Ami pedig' á termelőszövetkezetet illeti, abban is régen határozott már, hogy időről időre ennyi meg ennyi tag fölvételére van szükség és mód. Gondolom, ha maga történetesen nem vájáriskolát végzett volna, hanem olyan szakmát tanul, amelyikkel jó hasznát tudná venni' szakképzettségének a közös gazdaság, könnyebben megtörténne a fölvétel, vagy alkalmazás. Má már nemcsak a tengelicinek, valahány termelőszövetkezetnek sok szakképzett emberre van szüksége. Szóval vitatkoztunk erről sokáig és így dérült ki az is, hogy akkor kérte a fölvételét, amikor 1973-ban leszerelt. Akkor nem volt mód a fölvételre. Ma 1975-öt írunk. A kérelmet nem ismételte meg, így pedig igazságtalan dolog megvádolni a termelőszövetkezetet

Mindettől függetlenül örültem annak, hogy megismerkedhettem magukkal és ennek két oka van.

A z egyik: szeretek olyan emberekkel találkozni, akik pillanatnyilag sem rossz sorsukkal úgy elégedetlenek, hogy a többet, a még többet, a legtöbbet akarják, kerüljön az akármilyen nagy munkába.

A másik: szeretem a nyílt tekinteteket, a nyílt beszédet, még akkor is, ha sokszor az őszinte szó csengése érdesebb. Mi őszintén beszélgettünk és látja, egyetértettünk abban, hogy nem szabad ma már a cigányokat egy kalapba tenni. Magukat különösen nem, hiszen ha mind könnyebben is, de a két kezük munkájából éltek, és ha mégsem sikerült

1975. március 16.

teljesen feledtetniök a régmúltat, annak az a magyarázata, hogy baj van a maguk gondolkodásával, meg a köz- gondolkodással is.

Bevallók még valamit. Minek előtte elmentem magukhoz, nem hallottam magáról se jót, se rosszat. Először összetévesztették Orsós Simonnal, aki mo6t szakmunkásképzőbe jár és az Alkotó Ifjúság pályázatra írt egy helytörténeti dolgozatot Tengelic fölszabadulásáról. Aztán meg azt mondta egy ember:

— „Ja ezek azok az Orsósék, akik Karancskesziből jött rokonaik miatt menekültek el a Petőfi utcába.”

Egy másik így vélekedett:

— „Nálunk mindig a jövevényekkel van baj, nem az itt született cigányokkal.”

Egykori - tanítója pédig így emlékezett:

— Nem volt különösebben érdeklődő fiú, de úgy tudom, hogy -a .vájáriskolát Kjpaalón jórendűen végezte eL,4 z előző két információ nem, ez az utóbbi stimmel. Jól tudta a tanító úr, hogy magából vájár lett. Csak azt nem tudta már, hogy katonaidejét leszolgálvá Tengelicen akar élni, mert azt látja a családban, hogy itt lehet boldogulni. Lám két bátyja ács, egyikük az ácsmestersé- gen kívül szakmásító tanfolyamon szerezte meg a gépkocsi- vezetői képesítést Nős ember a két legidősebb, a saját házukban laknak és magával együtt hatszoros nagymamává tették a maga rokonszenves 48 éves édesanyját, aki legalább olyan boldog büszkeséggel mutatta meg nekem 11 .leszerződött süldőjét, mintha azok , mesebeli királykisasszonyok lennének valami kacsalábon forgó várban. Az külön meghatott, amilyen röstelkedéssel a mama az írástudatlanságáról beszélt, hogy „nem úgy volt az régen, mint most. Senki se törődött azzal, ha úgy nőtt föl a cigány- gyerek, mint o vadvirág."

— Tetszik tudni, olyan rossz az, ha azt mondják valami hivatalos helyen, hogy itt, meg itt írjam alá. Mindig azt felelem, hogy nem látok, otthon maradt a szemüvegem.

Az írni, olvasni, számolni tudásnak ezért van különös rangja a maguk családjában, még tán a legkisebb, a lány is ezért akar gépírónő lenni. A betű miatt. Ki beszélte rá azt a lányt a gépírónőségre, ha nem a mama?

Maguk, Sándor, büszke emberek lehetnek. Azok, mert ha gyarapodásukat látva azt mondja néhány korlátoltan gondolkodó falubeli, hogy „az még semmi, amit anyagi javakban szerettek, mert még mindig nem úgy élnek, mint azok, akik a régi szegénysons- ból emelkedtek ki.”

Nem érdemes figyelni az így vélekedőikre, mert neon

sokkal többet tudnak ők sem, mint a cigánysorsból kiemelkedettek. Nincs az otthonaikban több könyv, nem járnak sűrűbben színházba és moziba, nem küldik tanulni a gyerekeiket, egyszóval, ők sem úgy ülnék á kúltúra asztala mellett, ahogy ülhetnének, pedig ott tartunk mi, kedves Sándor, hogy a nép általános jólétét és az egyén még nagyobb boldogulását csak a művelt emberek tudják megteremteni a továbbiakban.

Megmondjam mi jutott eszembe már ott maguknál és később a tanácsházán, ahol a a titkár elvtárs elmondta, miért nem veheti meg maga azt a főutcai házat, amiben bent van a villany és a víz, és amibe magúk azért külön is beleszerettek, hogy a házhoz 500 négyszögöl kert tartozik?

p gy könyv jutott eszem^ be, amit Ágh István írt 1971-ben A madár visszajár címmel. Ugyan, olvassák már el maguk közül is sokan, mert olyan ez a nagyon igaz, költőiségében is a valóságot feltáró könyv, hogy Tengelic minden lakójának ismernie kellene! Miért? Mert önismeret nélkül sincs előrehaladás. Az a könyv nemcsak .az anyagi' lét változásainak a térképe, jó rajzg annak is, hogy az emberek hogyan tanulnak mai módon gondolkodni ahhoz, hogy mái módon éljenek.

Idéznek a könyvből.

„Kinek épül a jövő ebben a faluban?

Brigádvezető: Akik itthon maradnak, gyönge képességűek. Sokan részeges szülők gyerekei. Dolgoznak már korán, de csak azt teszik, amit kell, nem tudják miért.’’

„Tanító: Nagyrészt selejt marad. Milyen falu lesz itt ezeknek az utódaiból? A cigányok nagyon szaporodnak, azok mind itt maradnak... Hiába laknak a faluban, még nem értek föl a megfelelő szintre. Túl fiatalon házasodnak. Tavaly két tanköteles lány is férjhez ment, ki kellett őket tiltani az iskolából. Legrosszabb a helyzet a cigányokkal meg a nazarénusok- kal, nagy családjuk van és keveset törődnek a gyermek- neveléssel. Tíz évvel ezelőtt még egyetlen cigány sem volt az iskolában, most meg harmincnégy, a tanulók tizenkét százaléka. Sok a iüllött család, szerencse, hogy gyerekeiket sikerült nagyrészt óvodában, bölcsődében elhelyezni, A harmincnégy cigánygyerek közül négy-öt jó rendű van, a többi alul marad. Felük, életkörülménye nagyjából elfogadható,A cigányok negyedrészét egyenrangúnak tartja magával ' a lakosság, de volt olyan eset is, amikor egy cigánycsaládot már teljesen befogadtak, aztán idehívták távoli rokonaikat; aztán megint visszáestek a régi ■ szintre. Az a jó, ha ' külön vannak, egyben nem lehet bírni velük.’’

A brigádvezető, _ aki azt mondja, hogy azért jó, a tengelici tsz, mert mindenki itt született, itt akar jó életet teremteni:

. a brigádban nálam sok a cigány és a részeges. Volt olyan tag, aki annyira ivott, hogy még a gyerek születésekor se került nekik tüzelőre. Elvittem elvonókúrára, kezeskedtem neki az OTP-nél, hogy legalább ruhájuk legyen a

M. ÉRDI JUDIT RAJZA

gyerekeknek — ez sem segített. A cigányok szeszélyesek, de ragaszkodók. Az analfabéták mindig számítanak a tanácsaimra. A legtöbbje tanulékony; egyszer ■ teknővájókat vettünk föl, sohasem volt kapa, vasvilla a kezükben, egykettőre beletanultak.’’

IMF iért vettem „kölcsön” a könyvből ezeket .a sorokat? Mert gondolkodásra kényszerítőek és azt tartom, hogy a gondolkodó ember nem lehet tétlen ember. Abban, . amit a, brigádvezető öt évvel ezelőtt elmondott a tanítóval,

, sok az igazság, akár a haladást bizonyítja, akár azt, hogy az élet minőségi változásai új gondokat löknek a felszínre, méghozzá kényszerítő erővel. Úgyhogy lassan, de biztosan végezve a dolgainkat el kell sorvasztanunk ezeket a gondokat.

— Mi már megoldottuk a

cigánytelep fölszámolását — mondta a községi tanács vb- tibkára, aki elmondta azt is, hogy a község cigány lakosságával régen nem rendőrségi problémák vannak. Most inkább az a baj, hogy többen szeretnének új házat, annál különbet, mint amilyen az, amibe a telepi putriból először beköltöztek. Ilyen indítékkal buzog, úgyszólván az egész lakosság; soha sem elég jó a frissen megszerzett jó, mindig megy a versengés az újabbért, a, még jobbért.

Volt aztán még egy számomra furcsa epizódja is a tanácson tett látogatásnak. A titkár megerősítette korábbi szavait, lakhatatlannak minősítette azt a főutcái házat, amit Orsós Sándor meg akar venni 60 000 forintért úgy, hogy kap valami pénzt a szüleitől, az apósáéktól és kölcsönt is kér az OTP-tőL

CMegtudtam a házról, hogy ma már 90 ezer az ára. Azonkívül azt is, hogy a szomszédság nem örülne Orsós Sándoroknak.)

— Tételezzük föl, hogy én akarom megvenni a házat és kifizetem készpénzben. Meg- vehetem?

A vh-titkár meghökkent

— Miért ne? Természetesen

megveheti.

— No de Orsós Sándor állítólag azért nem veheti meg, mert a ház lakhatatlan? Hogyan vehetem meg akkor én?

— Hát— költeni kell rá.

Bizony költeni, mert az a

ház negyvenezerért is drága!

*

Ez az a pont ahol Orsós Sándornak van némi igaza,

amikor azt kérdezi, hogy miért bánik velük rosszul a tengelici tanács. Gondolom más lett volna a helyzet, ha az állampolgárt megillető nyíltsággal azt mondják neki a tanácsházon, hogy nem tudják javaslattal alátámasztani az OTP-kérelmét, mert meg van szabva, hány a cigány lakosság élet- és lakáskörülményeit javítani célzó hitelt nyújthat az OTP. S ha elmondják még azt is, hogy miután nincs Tengelicen cigánytelep, most a nagycsaládosok lakásgondjai-* nak a megoldása élvez sürgősséget, mindjárt más. Sándor-* nak nem kell megkülönböztet tésre gondolnia,

A vb-titkár:

— Orsós Sándor még csak 23 éves, a szülők háza kétszobás, van konyha, kamra fürdőszoba előszoba.

— Mindez igaz. De a fiatalok a két gyerekkel a földes nyári konyhát lakják és méltányolható az a kívánságuk, hogy ennél jobb körülményeket teremtsenek maguknak, saját födél alatt.

— Igen, igém Idővel biztosan sikerül is.

úcsúzáskor azt kérdezték, Sándor, hogy most mi lesz? Nem tudtam válaszol-’ ni, ahogy mo6t sem tudok. Mindenesetre azt azért meg- . írtam itt, hogy ma már néma- régi előjellel kell beszélnünk a megye cigány lakosságának helyzetéről. Maguk régen nem alulnézetből látják a világot, mint tették a szüleik és nagy- szüleik! 1945 óta 30 év telt el. Gondolt már maga arra, hogy csak közel húsz év alatt hány évszázados utat tett meg a cigányság java-eleje a földbe vájt putrikból az olyan sátortetős, nagy ablakos házakba, mint amilyen a maga édes- apjáék háza?

Gondolkodjék ezen és azon is, hogy ha elmegy dolgozni a Középhídvégi Állami Gazdaságba, ott milyen szakmát tanulhatna meg a munka mellett. Úgyis _ adósa magának, mert Komlón még úgy gondolta a jórendű bizonyítvány birtokában, hogy beiratkozik, technikumba. A két gyerek, az asszony, ma sem akadály. ' Rengetegen tanulnak ebben az . országban őszülő fejű emberek a fiatalokkal egy sorban. Miért lenne éppen maga kivétel, ha már olyan érzékeny még a vélt megkülönböztetésre is?

Ezzel a választ befejezem.

Tisztelettel: lAszlö IBOLYA j

1