Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-15 / 63. szám

A felvonulási terén Jelentés az előkészületekről 23 külföldi ország a tavaszi BNV-n Szokatlanul kell ezt a ripor­tot kezdeni; így: Jelentem az olvasónak, hogy néphadsere­günk szorgalmasan készül az április 4-i díszszemlére k ° A felvonulási téren most nem lehet autókkal parkolni. Végig kirakták az ikszes táb­lákat, keressen a sofőr alkal­mas helyet, ahol várakozhat — ha talál. Mert Pesten parkolni, lassan nemcsak szerencse kér­dése. Szóval a teret most szorgos katona- és munkás­kezek vették birtokba, készí­tik a felvonulásra, hazánk nagy ünnepére Ct locsolókocsí dolgozik: Spriccelik a vizet, a kefével dörgölik a betont. Három me­net után már ragyogó is a placc, jöhetnek a kitűzők. Jönnek is, szépen sorban, de milyen szép szál legények. Egyikőjük sincs száznyolcvan centi alatt. A szurony hegyén piros zászló. A főtribün mö­gött állnak. Elhangzik a ve­zényszó, elindul a sor. Kika­nyarodnak a térre, sarkos for­dulás balra, aztán irány a Népstadion, párhuzamosan a tribünökkel. Szabályos térkö­zökben elmarad egy-egy kato­na, szögletesen fordul, s vi~ gyázzba merevedik. A sor meg halad szépen, amíg az első em­ber is a kijelölt helyére nem ér. Közben, ne felejtsük el, hogy tribün is kell a nézőközönség­nek. Hidászok dolgoznak, per­sze ők is katonák. A talán vi­lágháborút is megjárt rámpa­tagokat izmos kezek rakják helyükre. A vastartókra talpfa Vastagságú gerenda kerül. Nagy hórukkolás, mert az egyik rámpa kicsit ferdén álL Húszán is kapaszkodnak rá, vezényszó, és máris helyén az alkotmány, amely azt a célt szolgálja, hogy vasúti kocsik­ról könnyítse a járművek le­járását, azaz ideiglenes rako­dónak szolgáljon, most azon­ban egy-egy tagon harminc ember fog majd állni. Ki is próbálják a kiskatonák, ho­gyan áll majd a sor, nersze, nincsenek annyian, hogy meg­töltsék az egész tribünsart, de mutatónak megfelel. Nem is tudunk tovább rájuk figyelni, mert az Ajtósi Dürer sor házai felöl erős motorzú­gás hallatszik. Jönnek a heli­kopterek. Alig valamivel na­gyobbak, mint amilyenek a szekszárdi hegyet permete­zik. Kilenc jön. Hármas cso­portokban. A tribün mellett az irányító autó. Főtiszt rádión keresztül diskurál a helikop­tervezetőkkel. „Négyes egy kicsit emeld, hetes jobbra két métert, második század köze­lebb az elsőhöz.” El is pörög­nek felettünk szépen, mintha máris a díszszemle felett re­pülnének. Alig állapíthatjuk ezt meg, újabb, de most már erősebb dübörgés. Újabb heli­kopterek. Kilenc. Hármas Cso­portokban. Itt már alig szól az irányító, mint csak utánuk, amikor eltűnnek a Hősök tere felé, hogy „köszönöm, jól ment.” Szállítógépek következnek: Kétmotoros, mokány kis gé­pek. Kicsinek látszik alulról, de mondják a téren bámész­kodó és „jól beavatott” pesti­ek, hogy harckocsikat is tud­nak ezek szállítani. Komótos berregéssel ballagnák át a tér felett. Iskolagépek csoportjai következnek. Átsuhannak a téren, s másfél perc múlva a kis lökösök következnek. Sik- lanak a légben, alig győzi az ember a fejét utánuk fordíta­ni. De már figyelni kell a kö­vetkező csoportra. Ezek gyor­sabbak, hangosabbak is, szeb­bek is. Sivítás, villanás, és máris elnyelte a lökösöket a légtér. „Figyeljünk” kiált az egyik ember a téren. Nagyon kell figyelni. Szu- perszónikus harci gépek dübö­rögnek át a légtéren a dísz­tribünök felett. Csak három percig kell várni, és jön a légi­parádé zárója: Szuperszoni­kus, még gyorsabb, még erő­sebb repülők jönnek, a tribün előtt felcsapják a gépet a rsa- gasságos ég felé, rózsaalakban szétnyitják zárt alakzatukat, tisztelegnek — most még csak a bámuló közönségnek. Vége a gyakorlatnak. Tehergépkocsi gördül a tér­re, fehérsapkás, -kötényes ka­tonák szállnak le róla. Az épí­tők kezet mosnak az egyik laj­tos kocsinál, csajkát fognák és sorba állnak a kosztért. Leves, meg jó kiadós pörkölt, tarho­nyával. (Jó volna sorba állni, s csajkát tartani a finom ételért.) Szóval így készül a tér a nagy ünnepre. Ka már itt vagyunk, ugor­junk át a tér másik oldalára, az Építők Rózsa Ferenc műve­lődési házához. Itt lesz a pártkongresszus. Kész a deko­ráció. A homlokzaton nemzeti- színű és vörös zászlók sora. Közepén Xl-es szám, arany­színű dekoranyagbóL ízléses, szolid dekoráció. Az udvaron már ott a tévé közvetítőkocsi-» ja, a színes is, meg a másik is. Ünnepre készülünk. PÁLKOVÁCS JENŐ Hazánkban az orosz és szov­jet irodalom javarésze az Európa Kiadónál jelenik meg. A felszabadult könyvkiadás talán legtöbbször megjelent műve Lev Tolsztoj: Anna Ka­renina című regénye, amely 420 ezer példányban látott napvilágot. írója egyébként talán a legolvasottabb orosz szerző, hiszen a Háború és béke 289 ezer példányban, 11 kiadásban, s a Feltámadás 10 kiadásban, 178 ezer példány­ban jelent meg. A statiszti­kák még számos érdekesség­gel szolgálnak. Például Dosz­tojevszkij eddig megjelent müveinek összpéldányszáma megközelíti a 650 ezret; 13 ki­adást, 190 ezer példányt ért meg Alekszej Tolsztoj Golgo­tája — és a korban közelebb álló szerzőkről beszélve — Ehrenburg Vihar című műve is több mint félszázezer pél­dányban került az olvasók­hoz. Sok hívet szerzett magá­nak a költői hangú Pausz­1975. évi tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárra eddig hét szocialista ország és 16 euró­pai, illetve tengerentúli állam, valamint Nyugat-Berlin 648 cége jelentette be részvételét. A legnagyobb kiállítók ezúttal is a Szovjetunió, az NDK, Ausztria és az NSZK. A külföldi vállalatokon kí­vül 591 magyar ipari, kereske­delmi vállalat vesz részt az ez­úttal másodízben sorra kerülő tavaszi szakosított vásáron. A hazai vállalatok kiállítási anyagának összeállításában nagy hangsúlyt kap az ország felszabadulásának 30. évfordu­lója, a három évtized alatt el­ért sikerek, gazdasági eredmé­nyek bemutatása. Valamennyi kiállító 9 ága­zatban (műszeripar, híradás- technika, irodagép- és számí­tástechnika, energiatermelés és villamosgépgyártás, fémmeg­munkálás—kohászat, építőipar —klímatechnika, közlekedés— anyagmozgatás, könnyűipari tovszkij: eddig megjelent munkái meghaladják a 60 ez­res példányszámot. Igazi si­kerkönyvnek bizonyult Szimo- nov: Nappalok és éjszakák cí­mű, hat kiadásban 103 ezres példányszámban megjelent könyve, de hasonlóan fogad­ták az Élők és holtak című munkáját is, ennek négy ki­adása majdnem 30 ezer pél­dányban kelt el. Solohov világhírű és ná­lunk is nagy sikerű Csendes Don című trilógiája 346 ezer példányban, Emberi sors cí­mű — filmről is ismert — re­génye 248 ezer példányban lá­tott napvilágot. A fiatalabb szovjet írónemzedék tagjai szintén ismertek a magyar ol­vasók előtt; egyetlen példa: a kirgiz irodalom büszkesége, Csingiz Ajtmatov: A verseny­ló halála című műve máris három kiadást és 50 ezres pél­dányszámot ért el. A közeljövőben 70 szovjet szerző müve jelenik meg ha­alapanyag- és gépgyártás^ va-' lamint vegyipar és bányászat) mutatja be legkorszerűbb gyártmányait A múlt évi első szakosított vásár sikere nyomán nőtt a nemzetközi érdeklődés, s en­nek megfelelően nőttek a ki­állítási területigények is. A vásárra felépül a több mini 5000 négyzetméteres D-csar- nok. A legtöbb korszerűtlen* régi épületet lebontották, így mintegy 3000 négyzetméternyi fedett kiállítási területtel bér vült a vásárközpont. Egyébként a tavaszi vásáí* kezdete és befejezése (május 21—29) az eddigi gyakorlattól eltérően a hét közepén lesz* így a vásár idejére csak egy hét vége esik. Ezúttal is öfc szakmai napot rendeznek, hi­szen a vásár mint a beruhá­zási javak seregszemléje tu­lajdonképpen nem a nagy­közönségnek, hanem a szak­embereknek szól. zánkban. A legjelentősebb vállalkozás a Szovjetunió XX. századi irodalmát tükröző so­rozat: A szovjet irodalom könyvtára. Az Európa Kiadó gondozta „A 20—30-as évek szovjet kisprózája” című an­tológiát, amely a szovjet pró­za immár klasszikus mesterei„ nek írásait kínálja. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából je­lenteti meg az Európa Kiadó például Vaszil Bikov váloga­tott kisregényeit, Solohov Em­beri sorsát, a Mai szovjet el­beszélők című kötetet. Ugyan­csak évfordulós kiadvány lesz „A második világháború a szovjet költészetben” című kö. tét. A világirodalom remekei című rangos sorozat ezúttal Konsztantyin Szimonov hábo­rús trilógiájával — a Nappa­lok és éjszakák, az Élők és holtak, és a Nem születünk katonának című regényekkel — gazdagodik. Hetven szovjet szerző műve jelenik meg a közeljövőben Pintér István# A borsodi iparvidék — a főváros után — a háború alatt kibontakozott antifasisz­ta harc egyik legjelentősebb területe. Miskolc, Diósgyőr, Űzd nem csupán ipari, ha­nem hadiipari üzemek cent­ruma. Az iparvidék jól szer­vezett, forradalmi tradíciók­kal vértezett munkásgárdával rendelkezett. Ez a körülmény már a háború közepén erő­teljesen éreztette hatását. 1942 végén, 43 elején a hadi­üzemek között elsőként innét érkeznek bérmozgalmakról hírek. 1943. májusában bér­követelő munkástüntetésre, majd szeptemberben külön­békét sürgető nagy meg­mozdulásra kerül sor. A bel­ügyi szerveknek állandóan fo­kozódó gondot okozott e te­rület dolgozóinak növekvő háborúellenes megnyilvánulá­sa. 1975. március 15. A nagy hadiüzemekben dol­gozó szociáldemokrata és kommunista munkások közö­sen szervezik az ellenállást. A Diósgyőri Vasgyárban dol­gozó kommunista Berbai Fe­renc, Fekete Mihály, Urban- csok Mihály, a baloldali szo­ciáldemokrata titkár Rónai Sándor, a szakszervezeti ve­zető Oszip István állnak a mindjobban terebélyesedő an­tifasiszta ellenállás élén. A munkásság politikai hangulata is mind kedvezőbb feltétele­ket teremt a háborúellenes küzdelem számára. 1944 nya­rán a helyi kommunista cso­port munkája, amely eddig a kommunista párt központi irányítását jórészt nélkülözte, a fővárosból is támogatást kap. így az 1944. szeptember 21-én megszervezett újabb béketüntetés mögött már a szervezett irányítás is kimu­tatható. A munkásság meg­mozdulása inspirálólag hat a helyi nem munkás lakosság­ra, sőt a munkaszolgálatos századokra is. Ilyen előzmények után ala­kult meg 1944 őszén a Ma­gyarországi Kommunisták An- tináci Komitéja — népszerű nyelven a MÓKÁN. A szer­vezet a fegyveres harc meg­szervezésére vállalkozott. A nyilas hatalomátvétel titán a MÓKÁN felhívással fordult Miskolc és Diósgyőr lakosságához: „Katonák, mun­kások, polgárok! Csak közös összefogással, erőink közös harcbavetésével vehetjük fel a harcot a nácizmus ellen! A MÓKÁN-komité az öntuda­tos magyar katonák, munká­sok, parasztok és polgárok szabadságharcos szervezete, felvette a küzdelmet a gyű­lölt megszállók és népünket halálba kergető nyilasok, a fasiszta gyilkosok és béren­ceik, a hazai háborús bűnö­sök ellen. Minden becsületes magyar férfi és nő csatlakoz­zon a MÓKÁN-komitéhez, hogy szervezetten vehessük fel a harcot a fasiszta gyilko­sok és bérenceik, a hazai há­borús bűnösök ellen, és meg­akadályozzuk városunk kifosz­tását. Nincs idő a tétovázás­ra ...” — olvashatjuk az ipar- vidékszerte terjesztett és a szervezet illegális nyomdájá­ban készült röpiratban. Ebben az időben a MO- KAN-nak már több, mint 100 tagja volt, befolyása pedig a legtöbb miskolci és diósgyőri gyárrészlegben érvényesült. A munkások akciója nyomán, el­lenállása nőtt, erősödött a til­takozás Szálasi uralma ellen. Amikor pedig a kormány el­rendelte a gyárak leszerelését és velük együtt a munkások elszállítását, a MÓKÁN veze­tősége ez ellen is fellépett. Kapcsolatot teremtett a gyá­rak műszaki vezetőivel, ka­tonai parancsnokaival és kö­zösen megakadályozták, il­letve késleltették a gyárak le­szerelését, a lakosság áttele­pítését. A Diósgyőri Vasgyár dolgo­zói családtagjaikkal együtt a Lyukó-völgyben és a környé­ki erdőkben kerestek menedé­ket. Az iparvidéken a lakos­ságnak az ellenállása olyan méreteket öltött, hogy a német hadseregcsoport vezetője meg­felelő karhatalmat követelt az erdőkbe vonult munkások el­távolítására. Jellemző, hogy még a háború után is Hans Frissner náci tábornok me­moárjában a borsodi iparvidék húszezer munkásának felkelé­séről ír, amely — szerinte — a nácik amúgy is súlyos ka­tonai helyzetét e térségben katasztrofálissá tette. 1944 novemberében a MÓ­KÁN fegyveres csoportjai a vasgyárban, Miskolcon és a környező vidéken rendszeres akciókat hajtottak végre. Megtámadták a német és ma­gyar katonai őrségeket, zavar­ták az összeköttetést. Akció­juk eredményessége különö­sen megnőtt akkor, amikor Szabó Lajos nemzetőrökből álló százada is csatlakozott a MOKAN-hoz. November közepén a térség, ben a németek helyzete egy­re tarthatatlanabbá vált és komolyan számoltak azzal a veszéllyel, hogy a szovjet csa­patok támadásával egyidejű­leg a borsodi partizánok hát­ba támadják őket. Ezért no­vember 17-én a német véderő falragaszokon jelentette be, hogy a „közös hadviselés ér­dekében” túszokat szednek és azokat kivégzik, ha a lakos­ság továbbra is akadályozza a város védelmét és az „ellen­séget” segíti. A németek szo­rongatott helyzetükben nem merték fenyegetéseiket bevál­tani, s ez a körülmény is nö­velte a MÓKÁN befolyását. November végén a MÓKÁN a szovjet hadsereg támadásá­nak segítésére elhatározta, hogy feltérképezi a német és magyar tüzérségi állásokat, azokról készített térképet át­juttatja a szovjet csapatokhoz. Túl katonai jelentőségén, a MÓKÁN vezetői úgy vélték, ezzel megvédhetik a város épületeit a sok kárt okozó, de elkerülhetetlen ágyútűztőL Berla Anna budapesti ifjú­munkáslány vállalkozott a ve. szélyes út megtételére, a tér­kép szovjet csapatokhoz való eljuttatására. A németek ré­mülten látták, hogy a szovjet tüzérek egymásután lőtték ki ágyúikat. A szovjet felszaba­dító hadművelet során a MÓ­KÁN egyes csoportjai fegy­veresen csatlakoztak a vá­rosért folyó harchoz. A MÓKÁN és általa befő-' lyásolt lakosság jelentős szere­pet játszott abban, hogy a né­metek makacs védekezése el­lenére a Vörös Hadsereg na­gyobb veszteség nélkül vonul, hatott be a városba — olvas­ható a Miskolc felszabadulása utáni TASZSZ jelentésben. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents