Tolna Megyei Népújság, 1975. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

1949 óta pártmunkás Kongresszusi küldőn Szakosról Íjból háztáji kocakihelyezési akció •— Háromszor is megnéztem a névsort, amikor a megyei pártértekezlet jelölő bizottsá­ga szétosztotta a javaslatokat tartalmazó lapokat, első olva­sásra nem akartam elhinni, hogy valóban én is szerepelek azok között, akik megbízást kapnak a Tolna megyei kom­munisták képviseletére a XI. kongresszuson. Semmi kétség, Hajnal Lajos, az én vagyok. Nem mindenkinek adatik meg, hogy részt vegyen a pártkongresszuson. Engem pe­dig most már másodszor ér ez a megtiszteltetés. — Mikor volt az első? — 1951-ben, az MDP máso­dik kongresszusán. Ha jól tu­dom, az eddig megtartott tíz közül ez volt az ötödik, öt­venhat után ugyanis a párt ezen a téren is rendbe tette a dolgokat, hangsúlyozva a foly­tonosságot a KMP felszabadu­lás előtti két kongresszusa, az MKP 1946-os harmadik, az MDP 1948-ban megtartott egyesítő, az 1951-es második és az 1954-ben tartott harma­dik kongresszusa, majd az ellenforradalmat követő MSZMP-kongresszusok között. — Szóval 1951-ben_ — Igen. Tudom. A „feszített terv” kongresszusa. Legalább­is ma már sokan ezt látják és hajlamosak egyértelműen hi­básnak tekinteni az ott hozott határozatokat, állásfoglaláso­kat, noha néhányat közülük tényleg el kellett később vet­ni. De ez a kongresszus mérte fel, összegezte az 1948 óta be­következett politikai, gazdasá­gi, társadalmi, kulturális fej­lődést, értékelte azt a rend­kívül gyors előrehaladást, ami nálunk ezekben az években végbement. Kimondta, hogy hazánkban megvalósult * munkáshatalom. És ezt ma Uj. ■L. ' sem szabad megtagadnunk) Nem szabad, annak ellenére, hogy az akkori vezetés néhány hibás következtetést vont le. Igenis, ki kellett mondani, hogy a magyar parasztság fel- emelkedésének egyetlen útja a szocialista átszervezés, a ter­melőszövetkezet. Irreális volt azonban elhatározni az átszer­vezés befejezését az első öt­éves tervidőszak végére. Hajnal Lajos a szakcsi, öt alapszervezetet irányító csúcs­vezetőség titkára. Immár ti­zenötödik éve. Pártmunkás pedig több mint negyedszáza­da, pontosabban 1949 óta. A mostani megbízatás, megtisz­teltetés személyében egy régi harcost — és ne fukarkodjunk a jelzővel, veteránt — ért. — Kovács, vagy kereskedő szerettem volna lenni. De a sokgyerekes cselédeknél már az is luxusnak számított, ha inasnak mehet a fiú. így aztán ' ahogy kimaradtam az iskolá­ból, kisbéres lettem, majd nagybéres, mígnem összekü­lönböztem a kulák gazdával. Tettlegességre került a sor és hát nem én húztam a rövideb- bet. Ott, a tanyán. De a bíró­ság előtt már igen. Akkor dön­töttem úgy, hogy én többet parasztnál, földbirtokosnál cse­léd nem leszek. Elszegődtem a malomba kocsisnak, majd amikor a fűtőt elvitték kato­nának, én léptem a helyébe. A békési Gulyás-féle gőzmalom­ban ért a felszabadulás... A Hajnal család 1945-ben nyolc hold földet kapott. Ez kevés is volt, de sok is. Mert saját ház, felszerelés nélkül • igen nehéz volt megművelni. 1946-ban települtek át Csib- rákra és megkezdték az új éle­tet, a gazdálkodást tizenöt holdon. Itt lépett be a Ma­gyar Kommunista Pártba. 1949-ben a huszonkét csib- ráki kommunista — köztük Hajnal Lajos — százhatvan hold földön — termelőszövet­kezetet alakít. Ekkor már tag­ja a pártszervezet vezetőségé­nek, majd tsz-elnöknek vá­lasztják. 1951-ben a dombóvári járási pártbizottságon mező- gazdasági osztályvezető, 1952. augusztusában a paksi járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetésével bíz- zák_ meg. Közben kéthónapos, öthónapos pártiskolát végez, elvégzi az egyéves tsz-elnök- képző iskolát, 1958-ban pedig az egyéves pártfőiskolán kezdi meg tanulmányait. Az ellen- forradalom után hazamegy Csibrákra, dolgozik az erdé­szetben, nyáron arat és csépel. Táviratot kap, hogy várják vissza Paksra, de otthon ma­rad. Két évig mezőgazdasági felügyelő Mucsiban és Kurdon, majd 1958-ban ismét tsz-el­nöknek választják Csibrákon. 1960-ban fontos megbízást kap: pártszervezőként segíti- irányítja Szakcson a mezőgaz­daság Szotialista átszervezését és amikor már a szövetkezet­ben van az egész falu, megvá­lasztják pártalapszervezeti titkárnak. Egy év múlva már a csúcsvezetőség titkára. Tagja a járási pártvégrehajtó bizott­ságnak, majd most legutóbb, a járás megszűnése után a vá­rosi pártbizottságba és a vég­rehajtó bizottságba választot­ták. Közben úgy kétévenként ..megkeresi” a honvédség is, bevonul szolgálatra, tovább­képzésre, tartalékos tiszt. És még egy „apróság” a dióhéj­ban elmondott életrajzhoz: Három gyermekük van Hajna- léknak. ■— Sokat várok, vagy hogy pontosabban fogal­mazzak, várunk mi a szakcsi, várongi és lápa- fői kommunisták és hadd te­gyem hozzá, a pártonkívüliek is. a tizenegyedik kongresszus­tól. Szinte meglepő, hogy az irányelveket mennyire ismerik a pártonkívüliek is. És azt a politikát, amit a párt most már csaknem két évtizede folytat és amit a Központi Bizottság az irányelvekben ígér, jónak tartják. Ezt fogja megerősíteni a XI. kongresz- szus. Ami pedig az itthoni dol­gokat illeti: Fejleszteni, erősí­teni akarjuk a szövetkezeteket, lehetőségeink vannak különfé­le közös vállalkozásokra, ezék előkészítése, megszervezése — erre egyébként a járási párt­értekezlet is felhívta a fi­gyelmet — a közeli jövő fel­adata. j. j. Gyerekek a könyvtárban Ni AGVETES 1. Szemük rányílik a világra I A megyei könyvtár gyermek- részlegének vezetőjével, Mecse­ki Jánosnéval beszélgetünk. A gyarmekkönyvtárosokról azt tartják szakmájukban, hogy va­lamennyien megszállottak, hogy ■ ezt a munkát nem lehet hiva­talnokmódra végezni. Aki erre vállalkozik, annak szabad Ide­jét, életét át- meg átszövi a tö­rődés, a szándék, hogy a fo­gékony, betűhöz vonzódó gyer­mekekben elmélyítse a könyvek szeretetét, szemüket rányissa a világra. Mecseki Jánosné meg­szállott gyermekkönyvtáros, egyébként három gyermek édesanyja. — Miben különbözik a gyer­mekkönyvtáros munkája a fel­nőttek kölcsönzőjében dolgozó könyvtárosokétól? Miért kell ehhez a munkához „megszál­lottnak” lenni? — A gyermekkönyvtáros gyerekekkel foglalkozik. Ez az alapvető különbség... Pe­dagógusnak is, pszichológus­nak is lennie kell, de a könyv­tár kívánta módon. Büntetni, fegyelmezni, számon kérni nem szoktunk, nem is sza­bad. Iskolába kötelező járni. A könyvtárba látogató gyere­kek saját maguk döntik el, hogy jönnek, vagy sem, és csak akkor jönnek, ha érde­mesnek találják. A felnőttek nem vennék szívesen, ami nálunk természetes: minden­kivel külön-külön foglalko­zunk. Minden gyereket isme­rünk, és igyekszünk számon tartani, hogy mi érdekli, mi­vel foglalkozik. A gyerekek tudják, hogy meghallgatjuk őket, így aztán sok mindent megtudunk róluk. A könyvtár oldott légkörében olyasmit is «Imondanak nekünk, amit az iskolában, vagy otthon sem.:: Éppen ezért fontos számunk­ra, hogy kapcsolatunk legyen a szülőkkel és az iskolával is. A gyerekek szülei sokszor nem tulajdonítanak jelentősé­get a könyvtárnak, és annak sem, hogy gyerekük mennyi időt tölt el nálunk. Az isko­lákkal jobban állunk: hár­man vagyunk a gyermek- könyvtárban, felosztottuk a város négy általános iskoláját magunk között. így mindig tudunk az iskolai események­ről, és a hozzánk járó gyere­kek dolgairól is. Most készü­lünk szocialista szerződést kötni az iskolákkal, amely rög­zíti majd az iskolák és a könyvtár kapcsolatának rész­leteit — Milyen formában működik együtt a gyermekkönyvtár az iskolákkal? — Rendszeresen tartunk órákat a könyvtárban. Ilyen­kor egy-egy osztályt foga­dunk, és a könyvtáros veszi át a tanító tanár szerepét. Vagy a tananyag előkészítése történik ezeken az órákon — könyvekkel, vetítéssel — vagy pedig összefoglalás, amit já­tékos formában végzünk, ve­télkedővel, totóval, teszttel. A gyerekek már azért is szí­vesen jönnek hozzánk órára, mert itt nem felelnek... Har­madik és ötödik osztályban olyan órát tartunk, ahol a könyvtárral ismerkednek meg a tanulók. Végigkísérjük őket az épületen és megnézhetnek mindent, ami érdekli őket. — A gyermekkönyvtár! plaká­tokon találkoztunk Bölcs Ba­gollyal, egy bizonyos varázs­szőnyeggel. .. Mi a szerepük? — A gyerekek igénylik a változatosságot, az új ötlete­ket. Állandóan törni kell a fejünket, hogy ki tudjuk elé­gíteni az igényeiket. Bölcs Bagolyt már megunták, a va­rázsszőnyeget még nagyon szeretik. A napközis kultúr- foglalkozások főszereplője. A napközis csoportok időnként itt tartanak foglalkozást, és akkor kerül elő a nagy kék szőnyeg, ami „varázsszőnyeg­gé” válik, ha eljönnek a ki­csik. .. A foglalkozás címe „utazás a mesék birodalmá­ba”. Meghívó levelet kapnak, itt játékmestert választanak, kitöltik az útilaput, költenek egy varázsigét, úgy ülnek „fel” a szőnyegre és akkor jön a mese. — író-olvasó találkozókat Is rendeznek? — Legutóbb írő-„nem ol­vasó” találkozót tartottunk... Az iskoláktól hallottuk, hogy a gyerekek nem szívesen ol­vassák a Puskák és galambok című könyvet. A Móra kiadó­tól meghívtuk az egyik szer­kesztőt, és olyan gyerekeket, akik nem ismerik a regényt. Történelmi hátteréről beszél­gettünk. Úgy érzem sikerült a kísérlet, de ez majd később igazolódik... Van egy kezde­Mecseki Jánosné gyermekkönyvtáros ményezésünk, aminek a * cél­ja, hogy megtanítsuk a gyere­keket filmet nézni. Egy-egy könyv kapcsán, és nem a könyvektől elszakadva. Pél­dául Mándy Iván Locsolókocsi című művét elemeztük, és azután megnéztük a filmet. Rá szeretnénk vezeti a gye­rekeket arra, hogy a film al­kotója az élet mozzanatait úgy ragadja ki az idő folya­matosságából, úgy csoportosít­ja, hogy azok együtt új, ön­álló egészet alkossanak. Ha a gyerek tud arról, hogy a filmnek szerkezete van, és tu­datosan keresi azt, közelebb jut a mondanivaló feltárásá­hoz is. Az ilyen filmnézés se­gít az olvasásban is: gazda­gítja, színesíti a fantáziát, se­gíti az átélést, kedvet kelt az olvasáshoz. (Folytatjuk) VIRÁG F. ÉVA 1975. március 13. I Tárnok Lajos, a Tolna me-> gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója az új ház­táji kocakihelyezési akcióról nyilatkozott a Tolna megyei Népújságnak. — Igazgató elvtárs* a termed lószövetkezetek és az állami gazdaságok vágóállat-termelése mellett számottevő az, amié Tolna megyében a háztáji dukál? — Ezt a kérdést én a szükJ ségletek oldaláról szeretném megközelíteni. A mezőgazda- sági nagyüzemek évről évre növelik a vágóállat-termelést, de változatlanul szükség van a háztáji gazdaságok és az egyéni termelők eladásra fel­kínált hízó állataira. Magyar- országon az egy főre jutó húsfogyasztás nő. Hogy szá­mottevő-e az, amit a háztáji produkál? Sokan nem is gon­dolják, hogy tavaly a vállala­taink által felvásárolt mennyi-) ség 40 százalékát a kisáruter- melők adták. Tekintettel a növekvő igényekre, feltétlenül fontos, hogy a termelési kedv ne csökkenjen, a sertéshizla- lás mennyiségileg tovább nö­vekedjen, a minőségi áruter­melés javuljon. Ehhez a vál-J lalat megfelelő segítséget ki-- ván nyújtani a kisáruterme- lőknek. Ismét „beindítottuk^ a törlesztéses kocakihelyezési akciót — Az akció nem ismeretlen a termelők előtt, 1973-ban már volt ilyen, s akkor a ház­táji és az egyéni gazdaságok: 1290 kocát kaptak. Biztosra vehetjük: ennek eredménye^ hogy tavaly 96 ezer hízott sertést vásároltunk háztáji és egyéni termelőktől. L. ’1 — Jelenleg milyen u érdetek Kúé&t •H — A termelők a feltételeket ismerik. Élve a lehetőséggel február végén, március ele­jén néhány hét alatt a koca­igénylés elérte a tavaly előtti kihelyezés mennyiségét. — A vállalat honáét adja » kocákat? . — A nagyüzem! gazdasá­gokból. A kihelyezés céljára vemhesített kocasertések da­rabjáért a vállalat 3500 fo­rint alapvételárat, törzsköny­vezett, illetve törzskönyvi elő­jegyzésbe vett állománnyal rendelkező gazdaságok részére 4 ezer forint alapvételárat fi­zet. Ezen felül, ha a kéthóna­pos vemhes kocasertések leg­később 1975. június 30-ig át­adásra kerülnek, ötszáz forin­tot sürgősségi felárként szá­molunk el. Nos, ezeket a vem. hesített kocasertéseket kapják a fogadási szerződés megkö­tése után az egyéni ég a ház­táji gazdaságok. — Hogyan, milyvn feltételek­kel? Részletfizetésre? — Az akció június 30-ig tart. Garantáljuk a vemhessé, get, a hús jelleget. A kihelye­zett kocák ára 3500 forint, il­letve 4000 forint. A vételárat két részletben kell törlTszteni. Az első részlet 1976. március 31-ig esedékes, a második 1976. szeptember 30-ig. Ki-ki saját maga döntheti el, hogy természetben-e, vagy kész­pénzben egyenlíti ki a koca árát. A törlesztés természet­ben hízott sertéssel, süldővel, malaccal történhet. Az esetle­ges takarmánygondok enyhí­tésére kocák után darabon­ként 8 mázsa táptakarmány beváltására jogosító utal­ványt adunk. Az akció jól in­dult, az eddigi jelentkezések azt mutatják: az érdeklődés kielégítő. Az akció még tart, fogadási szerződést még lehet kötni a területi felvásárlónk­nál és a járási kirendeltsége- ínknéL

Next

/
Thumbnails
Contents