Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-11 / 35. szám
Látószög — avagy nehéz a kívülállók dolga Az újságíró feladata, hogy cikkeket írjon: másként hogyan jelenhetne meg a lap? Egy-egy cikknek általában rövidke kihordási ideje van, az újságírók közül sem dolgozik senki hibaszázalék-mentesen. De milyen nehéz is az alatt a rövid idő alatt, amit a „helyszínen” tölthetünk, pontos képet alkotni! Aggályos körültekintés ide vagy oda, számtalan alkalom van a tévedésre. Itt van például egy friss eset. A múltkoriban levelet kapott a szerkesztőség egy kisközségből, egy kétgyermekes édesanyától. A felháborodott hangú levél arról értesített, hogy a falu óvodájában belenyírtak egymás hajába a gyerekek. Ez még semmi, de amikor a mama az óvodai szülőértekezleten szóba hozta az esetet, a többi szülő kinevette és az óvónő is letorkolta. Hát igazság ez? Elindultunk kideríteni. A levél tartalma figyelemre méltó, ám tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen eseményeknek alaposan utána kell járni, meg kell tudni a pontos történetet és a másik fél véleményét is ahhoz, hogy aztán derengjen, hol is az igazság. Ezzel indultunk el a kisközségbe. Először a levélírót kerestük meg. Erős, pirospozsgás fiatalasszony, szenvedélyesen beszél. Szavai meggyőzőek; nem csupán az egyszeri eset, de a gyermekek féltése vezette, amikor tollat fogott. Mert ugye milyen óvoda az, ahol a gyerekek papírvágó ollóhoz nyúlhatnak és senkitől sem zavartatva használhatják? És mire kerülhetne még sor, ha ez így menne tovább? Az anyuka azzal búesúzik tőlünk, hogy „tudom mennyi baj van két gyerekkel, é3 el tudom képzelni mennyi lehet 27-tel. Fel kellene venni az óvónőnek a dada mellé még valakit, esetleg ft volt, nyugdíjba került dadust* Bólogatunk — meggyőződéssel — és indulunk az óvodába. A hallottak alapján nem sok jót várva... És természetesen — ahogy ilyenkor lenni szokott — kellemesen csalódunk. Az óvoda falusi viszonyok között jól felszerelt és barátságos, az óvónő rokonszenves, fiatal nő. A kevés szakképzett, óvónőképzőt végzett óvónők egyike, aki egy kisközséget választott, ahol már ötödik éve dolgozik. Keze nyoma ott van az óvoda falain, tárgyain, a sok apró, boltban, pénzért nem kapható, csak ügyességgel, türelemmel, szeretettel elkészíthető apró tárgyon, díszen. Szóval az óvoda nem úgy fest, mint ahol elhanyagolják a gyerekeket. Az óvónő mehetne nagyobb helyre is: mégis marad, mert a kis faluban nagyon sok minden legfontosabb forrása az óvoda: mese, kézügyesség-fejlesztő játék, az innen-onnan (főleg a tv-ből) szerzett ismeretek rendszerezése. Az óvónőt szeretik a gyerekek, — ezt nem ő mondja, láttuk — a levélíró édesanya kisfia is, a szülőkkel eddig konfliktusa nem volt. De az a hajnyírás azért megtörtént...! Hallgatjuk az óvónőt: A dadust képeskönyvjavítás közben rángatta el égy kicsi, mert sürgősen WC-re kellett mennie. A dadus szaladt, a javítgató olló az asztalon maradt 3 (az óvónő) ebben az időbért a tornateremben foglalkozott a nagyobbakkal. Amíg kinn a dadus és a kicsi dolga tartott, — három percig —• a gyerekek zsákmányul ejtették az ollót. És rögtön csattogtatni is kezdték. A kicsik máskor nem fémek az ollóhoz, a nagyok pedig megtanulják használni, ez számukra tananyag. Melyik családban nem fordul elő ilyesmi? És az óvodában is négy év óta először... Az óvó néni nyeldesi köny- nyeit, mi pedig zavarban vagyunk. Mint annyiszor máskor is, most sem egyszerű a dolog, nem lehet feketén-fehéren dönteni, igazat adni egyiknek, vagy másiknak. Hiszen azt sem felejthetjük el, hogy a levélíró édesanya panaszai között szerepelt, hogy a többi szülők nem osztották aggodalmát, sőt meg is mosolyogták, amikor felszólalt. Meg, hogy tényleg kevés a két felnőtt a gyermekek mellett, igaz, ezt a felettes szervek is tudják, hamarosan felvesznek egy másik óvónőt is az óvodába. És mi mit mondhatunk? Hogy igaza van ennek is, annak is? Vagy hogy sokszor bolhából csinálunk elefántot, önmagunk és embertársaink bosszantására? Hogy egyszerűbben is megoldhatnánk problémákat? Levél, indulatok, sírás és újságcikk nélkül? Vagy próbáljunk „ítélkezni” egyik vagy másik féI*Tcárára, nagyokos bölcselkedéssel ? Nehéz néha a dolgunk, ilyen esetekben kell az olvasót kérnünk, vonja le a tanulságot saját maga. Az eset szereplőinek nevét, községüket titokban tartottuk. Hiszen nem ez volt a fontos, a lényeg — az a bizonyos tanulság... (virág) Asszonyklub és népi együttes Madocsán Két év telt el azóta, hogy a madocsaiak Krisztián Istvánná pedagógus vezetésével megalakították a tsz nőbizottságának lányok-asszonyok klubját. Amellett, -hogy a klubtagok létszáma a kezdeti 80 helyéit majdnem megkétszereződött, »komoly — a község életében meghatározó — szerepet kapott a klub; fórummá vált a lakókat érintő legapróbb kérdésekben fs. Krisztián Istvánná javaslatára bevezették a klubban a mindenkit érdeklő kézimunkázást Ez az, ami elMeglepve veszi tudomásul, otó mostanában a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységébe érkezik, hogy a főépület előtt lévő parkban fűzfák várják a tavaszt. Nem természeti csoda történt, hanem a Dózsa György brigád társadalmi munkában hatalmas fákat emelt ki földdé! együtt a tanács által megjelölt területről és ültette el nagy gonddal a gyáregység előtti parkiban. Fándli János brigádvezetővei beszélgettem a brigád munkájáról, tevékenységéről. A beszélgetést panasszal kezdte a brigád- vezető: A történet ott' kezdődik, hogy a Tyereskava brigád, ahová óik is tartoztak, nagy létszámú volt. Az értékelő bizottság javasolta; a hatékonyabb munka és a könnyebb irányíthatóság érdekében alakítsanak két brigádot az egyébként jól dolgozó Tye- reskova brigádból. A javaslatot tett követte. Tavaly január 11-én kettévált a brigád, a legnagyobb egyetértésben. A daruvezetők — •olómennyi nőddgozá — felsősorban összetartja a tagságot, amire hat a foglalkozások szervezettsége és rendezettsége. Gazdag programot bonyolítottak íe az elmúlt évben. Ónálló előadás keretében szó volt a népesedéspolitikáról. A család pénzügyminisztere címmel a családos asszonyok pénzügyi gondjairól esett szó. Élménybeszámoló hangzott el Ausztráliáról. Népdalokkal, közmondásokkal és népszokásokkal is ismerkedtek. Egész napos kiránduláson láthatták vábbra is a Tyereskova nevet választották, a darukötözők pedig Dózsa György néven alakítottak brigádot. A panaszuk az, hogy a Dózsa György brigádot mindenki új brigádként kezeli, pedig valamennyien már az eőző évben tagjai voltak a Tyeres- kova brigádnak. A brigád gazdasági munkája elsődlegesen abból áU, hogy a termelést mindenben segítsék, kiszolgálják a termelő brigádokat A daru vezetőkkel összhangban lelkiismeretesen, nagy szorgalommal végzik munkájukat és kötözésl hibából sem baleset, sem g yártmónysécütés nem fordult elő. A gazdasági munka mellett minden társadalmi megmozduláson részt vesz a brigád. Naplójában rögzíti tevékenységét és negyedévenként rendszeres vállalást tesz a szocialista brigádokkal szemben támasztott hármas követelményeknek megfelelően. Oszlánczi János, Dombóvár Kalocsát, Halast, majd Kiskőröst. A halasi csipke hazája és a kiskőrösi Petőfi-ház komoly élményt jelentett valahányuk- nak. Beszélgettek még a vírusos megbetegedésekről, előadás hangzott el a hiedelmek és babonák leküzdéséről is. Társadalmi munkában hozták rendbe a temetőkertet. A klubból 44-en szabó-varró tanfolyamon vettek részt. Többen bedolgozói a Decsi Háziipari Szövetkezetnek. Ez az ötlet is a klubban született Madocsán járva szinte kötelező látogatást tenni a népi együttesnél, mely fennállásának 30. évfordulójához közeledik. Vezetőjük Földesi János, idős kora ellenére is töretlen lelkesedéssel és tettvággyal irányítja a 28 éves, negyventagú aranyérmes együttest és nem is eredménytelenül. Az elmúlt évben három napot töltöttek a jugoszláviai Vin- kóvpiban „Az alma ünnepén”, ahol négyszer léptek a közönség elé. Ez év júniusában Trencsén- be mennek a madocsaiak, az ottani művészeti együttes egy korábbi magyarországi szereplését viszonozzák. Hivatalosak a linzi fesztiválra, és meghívást kaptak ismét Kalocsára, a Duna menti népek folklórfesztiváljára. Magyar tájak táncai címmel márciusban a képernyőn láthatjuk őket Most egy kis csoport alakításán fáradozik Földesi János, hogy biztosított legyen az utánpótlás. A közeljövőben ci- terazenekar is alakul. Szé — 1875. február U. Dombóvár fi Dózsa György brigád A bátaszékl Búzakalász Termelőszövetkezetben néhány éve kezdtek termelni kelbimbót A káposztához hasonló ízű növény előnye, hogy télen is le lehet szüretelni, a fagy nem tesz kárt benne. A kis területen végzett kísérlet bevált, s tavaly már hét hektáron vetették el a magot. Betakarítása egész télen munkalehetőséget biztosít a tsz zöldségkertészetében dolgozó asszonyoknak, s ami szintén nem elhanyagolandó, az értékesített termésért szép pénzt kap a szövetkezet, Bátaszékről az ősz óta több száz mázsa megtisztított kelbimbót vittek a hajai hűtőházba, ahonnan szinte a teljes mennyiséget a tőkés országokba exportálják. Néhányan pedig a fóliasátrak vázai mellett már az idei nyarat készítik elő. Dróthálókra szórva szitálják át a melegházi földet. Ebbe a talajba kerül egy hónap múlva a paprika magja. — kz —Hl« A zöldségkertészetben dolgozó közel félszáz asszony egy másik csoportja pedig a télre is meghagyott, fűtött fóliasátor alatt kézzel és késsel távolítja el a négy-öt centi átmérőjű gumókról a legfelső leveleket. A tavaszias, februári napokon a földeken kezdik meg a termés feldolgozását. Az erős kapával kivágott torzsáról itt szedik le az asszonyok a kukoricához hasonlóan elhelyezke^ dó, csak annál jóval nagyobb szemeket. Téli munka a földeken
