Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-11 / 35. szám
Nemzetiségpolitikai munka a bonyhádi járásban Beszélgetés Szentes Pállal, a Hazafias Népfront járási titkárával — A Hazafias Népfront rétegpolitikai munkát végez. Ez a törekvés mit jelent a bonyhádi járásban? — Gondolom itt az a kérdés, hogy mire helyezzük a hangsúlyt? Abból indulok ki, hogy a bonyhádi járásban a lakosság mintegy 20 százaléka német anyanyelvű. Ebből most már könnyűszerrel következtethetünk az itt folyó rétegpolitikai munka jellegére. Egyik fő törekvésünk, hogy a községekben a helyi őslakosság és a volt telepesek minden vonatkozásban megtanulják becsülni egymást és közös erővel törekedjenek megoldani a helyi feladatokat, együtt alakítsák ki a helyi politikát. Elmondhatom, hogy az utóbbi néhány évben ilyen vonatkozásban igen eredményesnek nevezhető a munkánk. A közös cél, a közös érdekek egybekovácsolják az embereket, — Hogyan, miként? — 30 község tartozik a bonyhádi járáshoz. Említettem már, hogy szinte kivétel nélkül mindegyikben megtalálható a német anyanyelvűek kisebb-nagyobb csoportja. Egyedül talán Győré a kivétel ez alól és Mőcsény, bár Mőcsényben is élnek, ha kis számban is, német anyanyelvűek. Jól tudjuk, hogy főleg az idősebb emberek körében hosszú évekig volt egyfajta bezárkózottság, visszahúzódás, tartózkodás, passzivitás. Ez megítélésem szerint megszűnőiéiben van, s én úgy látom, a német anyanyelvűek közéleti- sége örvendetesen nő. Megemlítem a falugyűléseket. Nagyon érdekes volt részt venni, azokon és végighallgatni a felszólalásokat. Okos, jó javaslatokat mondtak el az emberek, bátran beszéltek a hibákról, a hiányosságokról is. A felszólalások mindegyikéből kiérződött a község, a szűkebb haza, a munkahely szeretete, megbecsülése, továbbá a tenni tudás, a tenni akarás. Aláhúzom, hogy itt most elsősorban azokról beszélek, akik régebben hosszú ideig alig, vagy egyáltalán nem nyilvánítottak véleményt — Kizárólag a közös munka kapcsolja össze a járás községeiben az embereket? — Főleg és elsősorban a közös munka. Természetes és nyilvánvaló, hogy miután a termelőszövetkezetben együtt dolgoznak a volt telepesek, a helyi őslakosok, ilyen formán megtanulják egymást tisztelni, becsülni. De én azért továbbmegyek. Úgy gondolom, azt sem hallgathatjuk el, hogy nemzetiségi politikánk a gyakorlatban mind jobban beváltja a hozzá fűzött reményeket Nemzetiségi politikánk jegyében sok színű, s megítélésem szerint figyelemreméltó kezdeményezések, elképzelések valósulnak meg a járás községeiben. Megemlítem a teveli termelőszövetkezet vegyes kórusát. A kórus tagjai magyarok és német anyanyelvűek. Műsorukban viszont kétnyelvűek. Vagy beszéljünk a mórágyi kezdeményezésről. Ebben a kis községben április 4-re készülve a fiatalok összegyűjtik az ottani német lakosság régi bútorait, használati tárgyait és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére helyi kiállítást rendeznek. Ebben a gyűjtőmunkában az a nagyon lényeges, hogy nemcsak a német anyanyelvűek végzik, hanem kivétel nélkül, mindenki a tizenévesek közül. De hát ez természetes. A kismányolci Orbán Pál például székely ember, mégis árusítja a német naptárt. Nyilvánvaló, hogy ez a gesztus, ha parányi méretekben is, de jól érzékelteti, miként érvényesül nemzetiségi politikánk a valóságban, a gyakorlatban. Cikón, Tevelen, Mórágyon, Nagymányokon, Apar- hanton vegyes kézimunkaszakkörök működnek. Ezekben a szakkörökben a lányok és az asszonyok egymásnak adják át tudásukat. Biztosra veszem, hogy minden belefér az úgynevezett rétegpolitikai munkába ugyanúgy, mint a nemzetiségi estek, amelyeknek a bonyhádi járásban már hagyományai vannak. A rétegpolitikai munka részeként kezeljük a nemzetiségi tanácskozást is, amit néhány nappal ezelőtt Bonyhádon tartottunk. A Hazafias Népfront szervezte, 32- en vettek részt ezen a tanácskozáson a járás községeiből. Sokat mond a résztvevők foglalkozás szerinti összetétele. Mutatja, nincs semmiféle hátrányos megkülönböztetés, az élet minden területén képességeiknek megfelelően érvényesülnek és érvényesülhetnek a német anyanyelvű állampolgárok. — A tanácskozás résztvevőinek többsége tsz-tag volt, de ott láthattuk a nyugdíjas bányászt, a tsz-elnökhelyettest, a párttitkárt, a főkönyvelőt, a cipőgyári dolgozót. Ezen a tanácskozáson megalakult a járási Hazafias Népfront-bizottság mellett működő 16 főből álló nemzetiségi munkabizottság. Rengeteg feladat vár erre a munkabizottsága, főleg olyan szempontból, hogy tovább javuljon a rétegpolitikai munka, ami ebben az esetben a Hazafias Népfront keretei között nemzetiségi munkát jelent. — Köszönjük a beszélgetést Szentes elvtárs. Szp Hétfői kérdés helyett Részlet egy jelentésből, mely arról szól, hogy a dolgozó nők háztartási munkáját a nőpolitikái határozatok végrehajtása érdekében hozott helyi intézkedések miben és mennyiben könnyítették meg, 1973. január 17 óta: „Az ipari szolgáltatások közül: textiltisztítás, lakáskarbantartás, elektroakusztikai cikkek, villamos háztartási gépek és személyi szolgáltatások fejlesztésére 21 millió forintot juttatott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Eredményesen, mintegy 45 százalékkal fejlődött a textiltisztítási szolgáltatás, amit főként a felvevőhálózat kiszélesítésével, Szekszárdon és Dombóvárott vegytisztítószalon, Szekszárdon tömbmosoda létesítésével, valamint új szolgáltatási formák — ágyneműkölcsönzés, kárpitozottbútor- és szőnyegtisztítás — bevezetésével ért el a vállalat.” Nem szándékom elvitatni a tevékenység eredményeit, jogom, okom sincs kétségbe vonni a fejlődés tényét. De nem hallgathatom el azért, hogy van és nem is kicsi ellentmondás a mennyiségi és minőségi fejlődés között. Emlékezem, évekkel ezelőtt, ha e hasábok valamelyikén bírálattal kellett illetnünk — lakossági panaszokra alapozva a j élzést — a Tolna megyei Textiltisztító és Ruházati Vállalat tevékenységét, jött a magyarázat, hogy korszerűtlen körülmények között dolgoznak, ergo: a hibák megszüntetésének tárgyi akadályai vannak. Később, amikor már mindannyiunk örömére megteremtődtek a korszerűbb szolgáltatás tárgyi feltételei, — új helyet, gépi felszereléseket kapott a Textiltisztító és Ruházati Vállalat — a szolgáltatások gyöngeségét kifogásolva el kellett fogadnunk, hogy most már valóban megvan minden a jobb munkához, csak éppen elég szakember nincs. Majd elkövetkezett az a boldog időszak is, amikor a' vállalat, közkeletűbb nevén a Patyolat, munkájáról elismerően beszélhettünk. Most megint valami baj van. Lépten-nyomon jelzik a textiltisztítás, ágyneműkölcsönzés ügyfelei, hogy csúsznak a határidők. El kell menni többször is a mosatásra beadott holmikért, mire hozzájuthatnak. Az ágyneműkölcsönzés frontján pedig az a helyzet, hogy az esedékes cserenapot követő harmadik-negyedik napon kapják meg mind többször a szolgáltatás igénylői a tiszta ágyneműt. így kényszerülnek arra, hogy — jobb híján — saját ágyneműjüket használják a soros csomag megérkezéséig, így viszont nem sok értelme van az ágyneműkölcsönzésnek. E zavarokra nincs elég megnyugtató válasz. E zavarok feletti bosszúságunkat nem tudja feledtetni az a 45 százalékos fejlődés, amit a bevezető sorokban idéztünk! Nem lehet elfogadni ugyanis azt a felvilágosítást, bogy a mosásra beadott holmik határideje kényszerűségből módosul. Azért kényszerűségből, mert — mint azt a szekszárdiak tapasztalhatták is — „hónapok óta igen nagy a víz vastartalma, s ilyen vízben nem tud mosni a Patyolat”.!?!) Találkoztam olyan ágyneműkölcsönzővel, akit a felvevőhelyen csaknem homlokon csókoltak hálából, azért, mert a panaszkönyvbe bejegyezte véleményét, a szolgáltatás pontatlanságára vonatkozóan. Nem tudom kívüle hányán jelezték még, hogy baj van, és segíteni kell ezen. Erre egyébként nemcsak azért lenne szükség, hogy akik Tolna megyében már élvezői lettek a Patyolat szolgáltatásainak, bizton számíthassanak is igényeik pontos kiszolgálására. Szükség lenne azért is, mert éppen a bevezetőben említett jelentés megyei szintű vitájában fogalmazódott meg, hogy a Textiltisztító és Ruházati Vállalatnak a kiépített felvevőhálózat birtokában most már bővítenie kellene a szolgáltatásait megyeszerte is és elsősorban a nagyobb településeken; a mosáson kívül kiterjeszteni a textiltisztító és ágyneműkölcsönző, valamint kárpitozottbútor- és szőnyeg- tisztító tevékenységét is... No de, amíg a szolgáltatások — remélhetően csak átmeneti — pontatlansága, esetenként minősége ellen, addig szó eshet, tett viszont annál kevesebb születhet a szolgáltatás körének további bővítéséért! — László — |A kongresszusi irányelvek tükrében Állami gazdaságok — ma és holnap AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK, valamivel több mint 830 ezer hektár mezőgazdasági, ezen belül 660 ezer hektáron felüli szántóterületen gazdálkodnak. Az összes mezőgazdaságilag művelt területnek 12,8 százalékát, a hazai szántóknak pedig 13 százalékát művelik közel másfél évtizede. Úgy tűnik tehát — legalábbis a területi adatok alapján — hogy az állami gazdaságok szerepe, jelentősége viszonylag hosszabb ideje változatlan. Ezzel szemben az MSZMP Központi Bizottságának a párt XI. kongresszusára kiadott irányelvei azt állapítják meg, hogy az állami gazdaságok szerepe egyre növekszik gazdasági életünkben, társadalmunkban. 1973-ban az állami gazdaságok az összes mezőgazdasági termékek termelésének 16 szá_ zalékát, az árutermelésnek pedig ennél is nagyobb hányadát adták. Területi arányuknál tehát nagyobb mértékben járultak hozzá a-z ország élelmiszer-ellátásához, a mezőgazda- sági termékek exportjához. Az 1973-ashoz hasonlóan alakult a múlt esztendő termelési eredménye is, erről azonban teljesen pontos és végleges adatok még nincsenek. De nemcsak az országnak adott termékek mennyiségében, az ellátásban, és az exportban elért eredmények jelzik az állami gazdaságok tevékenységének fejlődését, mind számottevőbb súlyát. Egyre sikeresebben teljesítik azt a fel. adatukat is, amely a gazdálkodás korszerű megoldásainak kipróbálásával, új termelési eljárások bevezetésével, elterjesztésével kapcsolatos. Pedig ez, mezőgazdaságunk mai szintjén már nem is olyan egyszerű. Legjobb mezőgazda- sági nagyüzemeinkben teljesen joggal vallják: ha egy-egy termelési ágban jó eredményt akarnak elérni, akkor a termelés minden elemét, minden fázisában magas szintre kell emelni, s az egyes elemek között összhangot kell teremteni. Ha a gazdálkodás egy-egy területén ezt a követelményt kielégítik, akkor beszélnek iparszerű termelési technológiáról, termelési rendszerről. Azokat pedig akik arra is vállalkoznak, hogy egy-egy általuk kidolgozott, kipróbált iparszerű termelési technológi_ át másoknál is bevezetnek, a rendszer gazdájaként emlegetik. Ma már — mint ez eléggé közismert — több termelési rendszer működik a magyar mezőgazdaságban. E termelési rendszerek zöme az állami gazdaságok tevékenységéhez kötődik. Tavaly hazánkban csaknem félmillió hektáron termeltek termelési rendszerben kukoricát, cukorrépát, napraforgót, s néhány más növényt. Ebből 200 ezer hektár az állami gazdaságokban, a többi terület pedig a termelő- szövetkezetekben volt. így tehát a rendszergazda állami gazdaságok nagyon is gyakorlatiasan vesznek részt — a korábbi éveknél lényegesen hatékonyabban, — termelőszövetkezeti közös gazdaságok termelésének korszerűsítésében. A SZOCIALISTA MEZŐ- GAZDASÁGI NAGYÜZEMEK, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok között formálódó kapcsolatok egyre erősebbek. A legjobb termelőszö-5 vetkezetek hosszú ideje példaképüknek tekintik a legjobb állami gazdaságok termelési megoldásait, gazdálkodási módszereit, termelésszervezési eljárásait. Ez a helyzet egyébként nagy felelősséget ró az állami gazdaságokra, s nagy felelősségtudatot is követeL Jogos az állami gazdaságokkal szemben az a várakozás, amely a központi intézmények részéről is megnyilvánul; ne csak hosszú távon, hanem a gazdálkodás rövidebb időszakaiban is mutassanak példát tetteikkel. Az állami gazdaságok fizikai dolgozói a munkásosztály részét alkotják. Az állami gazdaságok dolgozói a társadalmi termelésben lévő helyzetük révén sokat tehetnek mezőgazdaságunkban a szocialista termelési viszonyok fejlesztéséért. Az irányelvek kimondják: „A termelőerők jobb hasznosítása azt igényli, hogy— folytatni kell a szövetkezetek termelést szolgáló társulásainak, közös vállalkozásainak és vállalatainak létrehozását* és bővíteni az állami gazdaságoknak az állami vállalatiknak és a termelőszövetkezeteknek a fejlett, iparszerű mező- gazdasági termelés kiterjesztését elősegítő, szerződéses alapon nyugvó közös tevé- kenységét." TÖBB MÓDJA ES FORMA“ JA — s jelenleg még elég sok jogi és közgazdasági akadálya — van annak, hogy az ál-> lami gazdaságok, állami vállalatok és termelőszövetkezetek összefogva, közösen hozzanak létre olyan termelő, feldolgozó egységeket, amelyek a bennük alkalmazott technológia, magas színvonalú szervezettség, a fegyelmezettség Térvén képesek a legkorszerűbb igényeket, követelményeket kielégíteni. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ilyen közös tevékenység feltételei egyre jobban megérnek. A gazdálkodásban, az emberek ismereteiben, gondolkodásában lezajló változások olyan utak keresésére kell, hogy ösztönözzenek, amelyek még hatékonyabbá teszik a termelést, tovább növelik a termékek minőségét, előállításuk gazdaságosságát, a munka termelékenységét. A közös vállalkozások tehát egyre számottevőbb szerepet kapnak, s kibontakozásukat köny- nyítő körülményeket igényelnek. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei elismerően szólnak az állami gazdaságok tevékenységéről, ugyanakkor nagyon megtisztelő és egyben nehéz feladatok megoldását várják azoktól a tízezrektől, akik az állami gazdaságokban dolgoznak. Az állami gazdaságok eddig megtett útja — akár a gazdálkodást, akár a társadalmi haladást nézzük is — arra ígéret, hogy a gazdaságokban dolgozó kommunisták példája, ösztönzése segítségével az állami gazdaságok teljesítik azokat a feladatokat, melyek a gazdálkodásban, a társadalmi viszonyok fejlesztésében előttük állnak. (sí—I) 1OT5. február JJL Hétfői meditáció
