Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

t Kállai Ernő emlékezete KÁLLAI ERNŐT — akinek munkásságát és emberi alakját január 29-én (halálának 20-ik évfordulója alkalmából) em­lékülésen idézte fel a Magyar Képzőművészek Szövetségének művészeti írói szekciója — a XX. század magyar műtörté­nészei, kritikusai, esztétái és művészetszervezői között meg­különböztetett hely illeti meg._ Amiként a századfordulón Lyka Károly a nagybányai művészek heroldja, Bölöni György pedig — 1910 körül — a Nyolcak propagátora volt, — úgy Kállai a két világháború közötti (és a második világ­háború utáni) legértékesebb művészeti törekvések támoga­tására, a Bauhaus-gondolat népszerűsítésére. Kozma Lajos, Derkovits, Ferenczy Noémi, Czóbel, Bokros-Birman, Szalay Lajos, továbbá a magyar szür­realista és nonfiguratív festők (elsősorban Vajda Lajos, Kor- niss Dezső, Lossonczy Tamás és Martyn Ferenc) elismerteté­sére tette fel az életét Az 1890-ben született Kállai a tanári diploma megszerzé­se és külföldi tanulmányutak után végigharcolta az első vi- környéki iskolában tanított 1920-ban — nem érezve jól magát a „szegedi gondolat” és a tiszti különítmények Ma­gyarországán — Berlinbe köl­tözött A 20-AS ÉVEK második fe­lében Kállai a dessaui Bau- hausnak volt a tanára; ő szer­kesztette a híres képző- és iparművészeti iskola folyóira­tát is. A náci hatalomátvétel után a Bauhaus működése le­hetetlenné vált, s Kállai — orosz származású feleségével hazatért Magyarországra. A másfél évtizedes német- országi tartózkodás időszaká­ban sem szakadt meg kapcso­lata a hazai művészeti élettel; munkatársa volt az „Ars Una” és a „KŰT" című folyóiratok­nak, s 1925-ben Budapesten napvilágot látott „Üj magyar piktúra” című könyve, amely egyrészt találóan jellemzi a század eleji magyar festészet legfontosabb mestereit (Rippl- Rónai, Gulácsy, Kemstok, Ne­mes Lampérth, Uitz stb.), más­részt művészetünk nemzeti jellegéről is sok figyelemre méltó s ma is érvényes megál­lapítást tesz. Kállaira — vilá­gosan kitűnik ez fejtegetései­ből — erősen hatott a marxiz­mus; „A polgárság teremtette a tőkét és a tőke nemzetközi nagyhatalma egész sorát nö­vesztette nagyra az olyan erőknek, amelyek végered­ményben a tőke és vele a pol­gárság sírját készülnek meg­ásni ...“ MAGYARORSZÁGRA VISZ- SZAÉRKEZVE Czóbel Béla munkásságát dolgozta fel ön­álló kötetben (1934). Esszéit, cikkeit, tárlati beszámolóit a „Magyar Művészet”, a „Nyu­gat” (itt jelenik meg a Pa- tyomkin című Eizenstein-film- ről szóló írása is...), a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának legális folyóirata: a „Gondolat”, a haladó polgári „Korunk Szava" és a „Nyu­gat” utóda, a „Magyar Csil­lag” közli. Kállai Ernő bátor, engesztel­hetetlen ellenfele volt a fa­sizmusnak... Egyik tanulmá­nyában — amely a 30-as évek végén jelent meg a „Magyar Művészetiben — kemény íté­letet mond „a humánum sö­tét kerékbetörői és megcsúfo- 1ói” felett, — félreérthetetle­nül célozva a náci állam bar­bárságára és a göbbelsi kultúr­politika bűneire. Ugyanebben az írásában — nemes pátosz- szál — arról vall, hogy „nincs ma magasztosabb küldetése a művészetnek, mint hogy teljes erejével minden emelkedett szellemi élet gyökerét: a sza­bad emberség érzületét ápolja és hirdesse.“ 1936-ban 6 (és Bálint György) látja el bevezetéssel azt a mappát, amely Derko­vits „1514” című fametszet- sorozatát tartalmazza, majd testes monográfiát publikál Mednyánszky László remb- ranti erejű művészetéről (1943). Baloldali gondolkodását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy — 1943-ban (!) — szükségesnek tartja megem­líteni: a „népi demokrácia” kifejezés Mednyánszky írásai­ban bukkan fel először... 1944 legelején — pár héttel a német megszállás előtt — nyomták ki átfogó esztétikai koncepcióról tanúskodó — „Cézanne és a XX. század konstruktív művészete“ című művét, amelyet azonban a Sztójay-éra alatt nem volt sza­bad terjeszteni. A FELSZABADULÁS UTÁN Kállai nagy aktivitást fejt ki: tárlatokat rendez (így pl. Márffy Ödön festményeinek gyűjteményét is ő mutatja be), részt vesz a Kodály Zoltán el­nöklete alatt működő Magyar Művészeti Tanács tevékenysé­gében, katedrát kap az újjá­szervezett Iparművésze ti Főis­kolán, cikkírója az „Alkotás”, a „Kortárs”, a „Szocializmus”, a „Világ” és a „Szabad Szó” című lapoknak s egyik meg­alapítója a magyar avantgarde művészeket tömörítő „Európai Iskoládnak. A dogmatizmus éveiben Kál­lai Ernő kiszorult a magyar szellemi életből. „A szépség ti- tokzatának nyughatatlan kuta­tója, a szenvedélyes és vidám vitatkozó” (Berda József) húsz évvel ezelőtt — hatvannégy esztendős korában — halt meg; az óbudai temetőben nyugszik. Barátai — élükön Gyarmathy Tihamér festőmű­vésszel — néhány évvel ez­előtt sírkövet állítottak ham­vai föló. dévényi ív an ß habán kerámia Magyarországon Katona Imre könyve A habán kerámia története sok fejtörést okozott a kuta­tóknak, s bár' azt már koráb­ban megállapították, hogy a habánok azokkal az anabap­tistákkal azonosok, akik az üldözések elől menekülve Ma­gyarország különböző részén védelmet kaptak és letele­pedtek, azonban útjuk, mű­vészetük számos kérdést ve­tett feL Katona Imre könyve most nemcsak a habán iroda­lom összegezésére vállalkozik, hanem arra is, hogy — rész­ben saját kutatásai alapján — feltárja a magyarországi ha­bán művészet egész történe­tét. A majolika hazája Itália, egész pontosan Faenza, a ma­ter maiolicarum, innen indult hódító útjára. A faenzai mes­terek Európa különböző részén bukkantak fel, a tridenti zsi­nat határozata után pedig azok, akik eretnekség gyanú­jába kerültek, igyekeztek el­menekülni a pápai hatalom előL Zárt közösségekben él­tek, ezt jelenti a habán= Haushaben elnevezés is, s kü­lönböző mesterek kerültek ki közülük, mindenekelőtt a legnagyobb hírt szerzett fa­zekasok. A habán kerámia a XVI. század végén jelenik meg Európában, első magyar- országi emlékük az Iparművé­szeti Múzeum 1606-os évszá­mú korsója, mely már ponto­san mutatja a habán stílus­jegyeit, s egyben azt is, hogy a habán kerámia megjelenése szoros kapcsolatban van az anabaptisták megjelenésével. Katona Imre könyve végig­kíséri az anabaptisták útját, s a kerámia történetét. A ha­bán kerámia stílustörténetével kapcsolatban fontosnak tart­juk annak megállapítását, hogy mennyiben befolyásolta a megrendelők ízlése az új­keresztény kerámiát, „ugyan­is a XVI. és XVII. század fordulóján létrejött, csodála­tosan szép edényeken az ana­baptisták mesterségbeli tudá­sát a magas megrendelők ki­finomult ízlése avatja mű­vészetté”. Tisztázza a sok vi­tára okot adó delfti-hatás kér­dését is, néha szinte vallás- történeti rétegeket is érintve. Elmondja, hogy 1664-ben az anabaptista telepeket ért sú­lyos csapások következtében küldöttséget menesztettek a Hollandiában élő mennonita hittestvéreikhez, s figyelme arra is kiterjed, hogy méltas­sa a küldöttség vezetőjének, Benjamin Poleynek szerepét is. Ugyanakkor megállapítja, hogy a .stílusorientáció kialakításában a mester­kapcsolatoknak csak másod­lagos szerep jutott, sok­kal fontosabb „az általános divathullám, mely a kínai porcelánok hatására Delft közvetítésével Európa-szerte általánossá vált”. Külön feje­zet foglalkozik a habán kálya kérdésével, a bokályokkal, vé­gigkíséri a habánok munkáját az anabaptisták katolizálása utáni időszakban, majd meg­lehetősen teljes beszámolót közöl a köz- és magángyűjte­ményekben fellelhető habán kerámiákról. Művészeti Irodalmunk igen jelentős eredményeket mutat­hat fel az elmúlt években, év­tizedekben, úgy véljük azon­ban, egészen kivételes hely il­leti meg Katona Imre köny­vét, mely a műfaj példamuta­tó alkotása. Azzá teszi forrá­sai bősége és megbízhatósága, s a szerző saját kutatómunká­ja, mely számos vitatott kér­dést tisztáz megnyugtató mó­don. A kiadó előszava azt ír­ja, hogy nemcsak hazánkban számíthat a könyv érdeklődés­re, hanem európai, sőt világ- viszonylatban is. Úgy érezzük, ez semmiképp nem túlzás: Katona Imre munkája legföl­jebb néhány részletkérdést hagy nyitva, s ez azt is jelen­ti, hogy munkáját nemcsak a teljesség igénye, hanem maga a teljesség jellemzi, ugyanis imponáló felkészültsége és mindenre kiterjedő figyelme a legapróbb részleteket is fel­tárja, s mindent elmond, amit a habán kerámiáról el lehet mondani. S ez nemcsak a szakembereknek fontos, ha­nem a szerencsésen szaporodó gyűjtőknek is, akik, kezük­ben Katona Imre könyvével, biztonságosan indulhatnak el ezen a szép úton. Külön hangsúlyozni kell a könyv művészi kiállítását, a Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalata ugyanis igazán nem fukarkodnak, s bár megszoktuk kiadványai nevéhez méltó ki­állítását, ez a gazdagon il­lusztrált, finom papírra nyo­mott, s külsejében is kivéte­les szépségű könyv nemcsak azoknak jelent örömöt, akik a habán kerámia iránt érdek­lődnek, hanem azoknak is, akik szeretik és gyűjtik a szép könyvet A tipográfiát, a bo­rítót és kötést kitűnő könyv­művészünk, Lengyel Lajos tervezte. CSÄNY1 LÁSZLÓ Staub Ferenc festménye. Szabó Lőrinc legkedvesebb saját versei A második Nyugat-nemze­dék nagy költői közül csak Szabó Lőrinc versei nem ju­tottak be eddig a világiroda­lomba, ellentétben Illyés Gyu­la és József Attila müveinek sok nyelvű, nagyszámú fordí­tásaival Nagy bánata volt ez a költőnek is, akivel erről ha­lála előtt egy évvel beszéltem utoljára. Akkor jelent meg nagy gyűjteményes kötete: „Szabó Lőrinc Válogatott Ver­sei 1922—1956” a Magvető Könyvkiadónál. Ebből egy pél­dányt ajándékba hozott. Mint aki több versét és tanulmá­nyát németre fordíttattam és meg is jelentettem, izgatott verseinek angol fordítása is. Minthogy volt esély költészeté­nek angol bemutatására, meg­kértem, hogy az átadott aján­dékkötetben ő maga jelölje ki az általa leginkább kedvelt és legfontosabbnak tartott verse­ket, és azokon belül is jelölje meg azokat, amelyeket egy ki­sebb gyűjteményben legjelleg­zetesebbnek tartana. Szabó Lőrinc kötetében saját- kezűleg a következő című vagy kezdetű verseket jelölte meg gondolatjellel, és a még fontosabbakat még egy csillag­gal is. A csillaggal és gondolatjellel megjelölt versek a következők: A Sátán Műremekei: Mér­get revolvert! Grand Hotel Mi- ramonti, A költő és a Földiek. Te meg a világ: Materializ­mus, A belső végtelenben, Ha­lálfélelem, Az Egy álmai, Sem­miért egészen, A homlokodtól fölfelé, HajnaB rigók, Kartár­sak, Különbéke, A rabszolga, Sivatagban, Hare az ünnepért^ Rossz férj panasza, Halott hú­gom könyvei, Egy döglött légyhez. Halott nép. Régen i* Most: A tükör vallomása. A gondolatjellel ellátottal! pedig ezek: Föld, Erdő, Isten: Mondják^ hogy szép, A barbár tanítvány. Kalibán: Kalibán, Szénásszer kér. Fény, fény, fény: Kísérte­tek, Szerelmes június, öda a genovai kikötőhöz I—IV. A Sátán műremekei: Negyedóra Isten és a Hivatal közt. Te meg a világ: Hazám, Tenger. Mosztári tücsök. Különbékes Kutyák, Mindennap valaki, A rabszolga. Lód őriás lesz. Hangverseny, után, Lepkék tánca. Harc az ünnepért: Egy raguzai leánderhez. őszi ég alatt: — Egy téli bodzabokor­hoz ... Tücsökzene: Síppal, he­gedűvel, Templom utca l<Li Napfény és vihar, A szem örö­mei, Hangok, Tavak világa. Víziborjú, Mézpergetés, Babits, Pillanat, Dalmácia, Cila, Fe­lejteni?, Gombák. A Huszon­hatodik Év: 9. A meghitt perc, 47. Pár négyszögláb rét..., 92. Valami örök, 100. Soha. Vala­mi szép: „Kis nép fia”, Fent és lent, Országos eső, Kisörsi nádas, őszi meggyfa, Sokizü­leti gyulladás, Mozart hallga­tása közben. Kevés nagy magyar költő hagyta hátra „költői végrende­letét” legkedvesebb saját ver- seiffűL GÁL ISTVÁN GALAMBOSI LÁSZLÓ: ŐRTÜZEK FÖLÖTT Az őrtüzek fölött könyörtelen tombolt a tél ölelj át kedvesem. Te jól tudod, mit nem tud senkisem: kövekre hulltam, háltam késeken. Hajolj hozzám. A fenyőgallyakon pillangóznak zöldszárnyú csillagok. Szeress! Törékeny ág az alkalom, a tavasz tolla talán fölragyog. Bátrabban jár a Nap. Az ablakon omolni kezd a könnyű jégvirág. A hóban hervad már a patanyom. Ringatja fény az ormok illatát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents