Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-08 / 33. szám

Olaj és gáz — egy csővezetékben Magasra szökött az olajkuta­tást láz az egész világon. En­nek oka az, hogy többszörö­sére nőttek a kőolajárak és fo­kozódtak az energiagondok a Föld legtöbb országában. 1960-ban Irán, Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia és Venezuela ál­tal létrehozott, később új tag­államokkal kibővült Kőolaj- exportáló Országok Szövetsége (OPEC) 1974-ben a tőkés világ készleteinek 70 százalékával ' rendelkezett, a világ kőolaj­kereskedelmének 85 százalékát bonyolította le. A kőolájból származó jövedelmük elérte a 80 milliárd dollárt, az 1972. évi 15 milliárd dolláros bevé­tellel szemben. Az OPEC-országok 1974-es számított adatairól a táblázat tájékoztat: olajkincséhez szintén nagy re­ményeket fűznek a szakembe­rek. Az Alaszka északi részén A Szovjetunióban elkészült a világ első olyan létesítmé­nye, amelynek segítségével a földgáz és a kőolaj egy cső­vezetéken szállítható. Az új létesítmény a nyugat­szibériai szamotlori lelőhelyén működik, onnan egy ötven ki­lométeres csővezetéken már áramlik a kőolaj és a földgáz a szurguti erőműbe. A vezeték átmérője mindössze 700 milli­méter, de teljes mértékben ki­elégíti az Északon fekvő vil­lanytelep fűtőanyag-szükségle­teit. Az erőmű villamos ener­giája pedig nagy kincs azon a vidéken, ahol hatalmas mé­retekben folyik a kőolaj és a földgáz kitermelése. zött szerepeljen a következő! „ ... Nyugat-Szibériában a kő­olajtermelést évi 125 millió tonnára kell emelni.” A szak­emberek szerint azonban Nyu- gat-Szibéria a jövőben évente 500 millió tonna kőolajat és egy billió köbméter földgázt ad majd az országnak. Ily módon Nyugat-Szibéria már most a Szovjetunió egyik legnagyobb kőolaj- és földgáz­termelő körzete. Hatalmas kő­olaj- és gáztermelő ipar ala­kul ki. Energetikai és építő­ipari központ létesül. Épül as úthálózat, a kőolaj- és gázve­zetékek. egész rendszereit fek­tetik le. OPEC-tagországok Termelés (millió tonna) Szaúd-Arábia 398,18 Irán 290,12 Venezuela 146,49 Kuvait 130,77 Nigéria 108,05 Líbia 87,27 Irak 84,41 Arab Emirátusok 82,46 Indonézia 70,12 Algéria 49,35 Katar 24,67 Ecuador 10,90 Az olajfelhasználó országok célja az OPEC-országok ener­gia-ellátási fölényének megtö­rése. Az elmúlt évben vég­zett kőolajkutatások 4 milliárd tonnával gyarapították az OPEC-országokon kívüli is­mert kőolaj tartalékot. Mexikó­ban 3,0 milliárd tonnás mező kiaknázása kezdődött meg, 5 milliárd tonnás ismert kész­lettel rendelkezik az Északi­tenger alatti shelf; a kínai partok közeléből is újabb fel­tárásokat jelentettek. A Szaha­Feltárható A készletek tartalékok kimerülé­(milliárd sének vár­tonna) ható ideje (év) 17,4 43 7,79 27 1,81 12 8,31 64 2,59 24 3,31 38 4,09 48 3,31 40 1,36 19 0,98 20 0,84 34 0,74 63 rától délre és a Dél-Amerika dzsungeljeiben végzett kutató­fúrások is eredményesnek ígérkeznek. A Délkelet-Ázsiá- ban lévő olajkészletek kiak­názásáért folyó „offenzíva” so­rán 1970—85 között közel 55 milliárd dollárt kívánnak be­ruházni a különböző országok olajtársaságai. A Dél-kínai- tengeren a Paracel-szigetek körzetében, valamint a Pápua Uj-Guinea körüli tengerfenék található óriási kőolajkincs, valamint az Egyesült Államok partjai előtt feltárt olajmezők nagymértékben megnövelik az ország kőolajtartalékát. A napokban megkezdődtek az idei kölcsönös vegyiszál- szállítások a HUNGAROTEX és a lengyel TEXTILIMPEX külkereskedőm vállalatok kö­zött. A néhány évvel ezelőtt kö­tött magyar—lengyel vegyiszál- szakosítási és -szállítási szerző­dés értelmében az idén tíz­szer annyi textilalapanyagot ad a két fél egymásnak, mint Tizenegy évvel ezelőtt a geo­lógusok megállapították, hogy a Szamotlori tó a kőolaj kü­lönleges természetes tárháza. A közelében más gazdag lelő­helyeket is feltártak. Mindez lehetővé tette, hogy a kilen­cedik ötéves terv feladatai kö­1971-ben, a szállítások első évében. 1975-ben a lengyel partner több mint hatmillió rubel értékben szállít Elana márkájú poliészter szálas anya­got 15 magyar felhasználónak. Cserébe a HUNGAROTEX a Magyar Viscosa Gyár más tí­pusú szintetikus termékeit — poliamid és poliakril szálas anyagokat — exportál Len­gyelországba, ugyancsak kö­rülbelül hatmillió rubelért. Nyugat-Szibériában szint® gomba módra szaporodnak a települések és a városok. Újabb ég újabb lelőhelyeket tárnak fel. Ezen a vidéken napról napra óriási változások történnek, Nyugat-Szibéria meghódítását mégis számos nehézség akadályozza: járha­tatlan mocsarak, áthatolhatat­lan tajgai erdők, nyári hőség és téli dermesztő hideg, amely eléri a hatvan fokot. Ilyen körülmények kö­zött nagy érdeklődésre tart számot az új rendszerű fűtőanyag-szállítás. Hiszen sokkal könnyebb csupán egy csővezetéket lefektetni a mo­csaras vidéken, mint külön a kőolaj és külön a gáz számára. Az új szállítási rendszer je­lentősége, hogy lehetővé teszi Nyugat-Szibéria természeti kincseinek sokkal alaposabb, sokrétűbb kiaknázását. (BUDAPRESS — APN) — TERRA — Magyarország — Lengyelország Fokozódik a szintetikus termékek cseréje S hogy nemigen mozdult, elkapta a kabátgal­lérját, megpenderítette, s úgy ülepen rúgta, hogy elesett. Sírva indult visszafelé. De biztos távolságban megállt. — Los, los! — kiabálta a német, és lekapva a géppisztolyt a nyakából. Kelletlenül indult tovább, vissza-visszanézve. „Hülye!... Úgyse találnál el, hülye!...” Amikor eltűnt a katona — elbújhatott megint a híd alá — lehúzódott a töltés szélébe. Kanya­rodott valamicskét az út, itt már akkor sem lát­hatja a német, ha kinéz a híd alól. Magára borította a takarót, lekuporodott. Néz­te a part tövében lehasaló kutyát, és hálát ér­zett iránta: milyen hűségesen kitart mellette ilyenkor is. Kidobott neki egy kekszet a takaró alól. Az a baj, hogy ezek nem tudnak oroszul, ö meg németül csak keveset tud, és éppen azt nem tudja, hogyan kell mondani: Én magyar vagyok, és haza akarok menni. Pedig Henriktől megtanulhatott volna néme­tül. Magda biztosan megtanult. Persze Magda meg oroszul nem tanult meg. Hacsak a front valahol őt is utói nem érte. 20. Henrik az a sebesült német őrmester volt, akit Rezső bátyja szervezett be a meneküléshez. Fél karja felkötve, gipszben. De nemigen lát­szott, hogy fájlalta volna. Eleinte ő hátul ült Henrikkel, a felponyvá- zott teherautóban, a ládák közt De a sűrű iga­zoltatások miatt a sofőr azt mondta: jobb, ha előre ül Henrik. Cseréljen vele valamelyik asz- szony. Persze Magda megértette, hogy őrá hord a szó, ő volt a fiatalabb. — Kirázza itt a lelket belőlem, a fene egye 88. meg — mondta, amikor elhelyezkedett hátul, a ládák közt. — Még ki se értünk Miskolcról, és látod, már hogy parancsnokol?... Később, ahogy távolodtak a várostól, elma­radtak az igazoltatások, és Henrik estefelé hát­ra ült, hozzájuk. Beszédes, jókedvű fiatalember volt; nem lát­szott rajta, hogy nagyon bánkódna a felkötött karja miatt. Folyton beszélt, mutogatott, gri­maszokat. vágott. Ök persze nem értették, de nevettek rajta; jobb kedve lett akkorra Magdá­nak is. Valamit magyarul is konyított Henrik. Azt mondogatta Magdának: — Te nem tudod nemet, és nem tudom má- gyár, nemjo, nemjo. Elkezdte tanítani Magdát németül. Megfogta az autó oldaldeszkáját, s mondta, németül: — Auto. Magda elismételte: — Auto. Megfogta a Magda kabátját: — Rock. Tetszett Magdának a játék. Kacagva ismé­telte: — Rokk.;: Aztán jött az ő sapkája, a nadrág, a csizma meg minden egyéb. De már csak a rokkra, meg az autóra emlékszik, mert az hasonlít a magyarhoz legjobban. Aztán kezdte elölrőL — Auto. — Auto — már ezen is kacagott Magda. — Rock. — Rokk..: Ö rögtön gondolt rá, hogy most megtanul­hatna németül, és milyen jó lenne, ha már tud­na beszélni, mire kiérnek Németországba. Mégis más az, ha tud az ember németül, a né­metek is másképpen néznek rá. De annyira besötétedett közben, hogy már nem láthatta, mire mondja Henrik, amiket mond. Azért csak figyelt, és megpróbálta a szavakat megjegyezni. Akármikor megkérdez­heti majd a nénjétől, melyik mit jelent. Henrik: — kittel. Magda: — KitéL Henrik: — Nemjo, nemjo.. ] Kitl... Kitt... Magda: — Kitől. Henrik: — Strumf. .1 Magda kacagott: — Strumf. i S kezdték megint elölről a rokknál: most nem az autónál kezdték. Magda hűségesen ismételte 89. a szavakat, kuncogott, fel-felkacagott. Majd egyszerre komolyra váltott a hangja, és azt mondta: — No, mára elég lesz. Érted, Henrik?... Má­ra elég a tanulásból. — Mara eleg, nem tudom — mondta Henrik. — Tudod vagy se, de mára elég... Ende, ér­ted? Ende, mára ende... Slusszpassz. Másnap nem tanulhatott Henriktől németül, mert őt előreültették a sofőr meg a felesége mellé, a fülkébe. Amikor egy sorompónál várakoztak, a sofőr hátrament, s beszólt a ponyva alá; — Ne rázassa magát, Magduska, ha nem mu­száj. A gyerek ellehet itt, neki igazán mindegy. — Megszokja az ember, nem is ráz — mond­ta Magda. — És legalább tanulok németül. Többet mentek visszafelé, mint előre. Sok volt a várakozás mindenütt. Harmadnap elirányították őket egy városba, a Dunához. Nem volt akkora város, mint Mis­kolc. Valami okból onnan nem mehettek tovább. Délben értek oda, de még az éjszakát is ott kellett tölteniük. Amikor a sofőr megkapta az eligazítást, me­lyik útvonalon mehet, Henrik kijelentette, hogy az neki nem jó, ő sokkal hamarább hazaér né­met katonai kocsin. Mehetnek vele ők is mind a ketten, hajnalban indul a városból a német konvoj. Gyorsabb lesz így, és főleg biztonságo­sabb; majd a vasgyári kocsit bevárhatják oda­kint, a megadott címen. Elintézte a parancs­nokkal, hogy ők ketten jöhetnek. Az öreg sofőr a feleségére nézett, és meg­vonta a vállát. Neki mindegy, ő nem szól bele. Ha kevesebb az utas, kevesebb a felelősség. Magda csak sóhajtozott, ő nehezebben állt rá. Mondván: ő azért nem szívesen szakad el az ismerősöktől. Jó, jó, hogy odakint találkoz­nak majd, de addig sem szívesen szakad el. — Bár ki tudja, civil kocsival mikorra ér­nénk ki, az biztos, hogy a német katonaság előtt nyitva minden út... És úgy a partizánoktól sem kellene félni. És persze Henrik is csak úgy lehet segítségükre, ha végig vele maradnak. Lepakolták a Magda csomagját, és útnak bo­csátották a vasgyári autót. (Folytatjuk) 90. Kőolajkutatás az egész világon

Next

/
Thumbnails
Contents