Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-04 / 29. szám
A múlt emléke Pálfán Színházi jegyzet Hetenként négy könyvtár Hét premier Nemrég nyitotta meg kapuit Kazahsztán legnagyobb — 100 000 kötetes — falusi könyvtára Uzunban, a vidék jelentős állattenyésztési központjában. Kazahsztánban 1974-ben minden héten négy, összesen több mint 200 könyvtárat nyitottak. A közművelődés fejlődésére jellemzőek a következő számok is: 25 évvel ezelőtt az ország 6 százalékának volt középvagy felsőfokú iskolai végzettsége, ma viszont már több mint a felének. Ebben az időszakban a mezőgazdaságban dolgozó diplomás szakemberek száma a üzenhatszoro- sára növekedett. Az ÄUami Déryné Színház Hkeres gyakorlata, hogy bemutatóit egy-egy vidéki művelődén házban tartja. Ott játsszák először darabjaikat, ahol igazi közönségük várja a színházat: kisebb-nagyobb községekben. Ezúttal Bátán két premierre került sor: szombaton délután a gyermek nézők őrömére A négy süveg című zenés mesejátékot mutatták be, a szerző, a bolgár Paneso Pancttv jelenlétében. A négy süveg Igazi népmese, így hát semmi akadályt nem jelent a kisiskolás nézőknek, hogy kitalálják a végét... A bolgár hegyek között, Ikerfalván játszódik a történet. A falu nevezetessége, hogy itt él Pet- kó gazda négy fiával, akik teljesen egyformák. Hogy meg lehessen őket különböztetni, mind a négyen más színű süveget hordanak. A négy fiúnak az érzelmei is egyformák: mindannyian a szép Bonkába szeretnek bele. Bonkának tetszenek a fiúk, dehát csak egyhez kötheti életét. Ez a nagy kérdés: melyikhez? A fiúkat öt esztendős vándorútra küldi Petkó gazda, hogy ez alatt próbát tegyenek. A vándorút ötödik évében a szép Bonka fiúruhába öltözik, és az ikrek után indul, megtudni, mi történt velük... A próbákból, a fiúk sorsából aztán kiderül, hogy az egyforma külső nagyon is különféle belsőt takar, no és persze az is, hogy a kincs önmagában még nem boldogít. A történet végén Bonka keze mellett szívét is elnyeri a legderekabb ikerfiú. A kétrészes előadás szép és kedves díszletek között, üde és stílusos jelmezekben folyik, a színészek ismét bizonyítják, hogy színvonalas meseelőadásokra képesek. A gyermek nézők mégis sokszor türelmetlenkednek: főleg a felvonások vége felé. Túl hosszú számukra az előadás, vagy talán nem elég pergő a darab? Éppen a Déryné Színház más gyermekelőadásai bizonyították, hogy a gyerekek élvezettel figyelnek akár egy órán át is, ha a darab bővelkedik izgalmas fordulatokban, ha maguk is bekapcsolódhatnak a cselekménybe. A kedves bolgár mesejáték ezeknek az igényeknek bizony nemigen felelt meg. Bolond vasárnap Az új, praktikus, de ízlésesnek egyáltalán nem mondható „népviselet" bevonult a színházba is. Fekete posztócipőkben, a szoknya alá húzott tréningnadrágokban, ötven- esztendős berliner kendőkben igyekeztek szombaton este az idősebb bátai asszonyok a község reprezentatív művelődési otthonába, hogy megnézzék Valentyin Petrovics Kata- jev bolond vasárnap" című bohózatát. Ök nem, a jegy- szedőként, ruhatárosként sürgölődő helybeli fiatalok viszont valószínűleg hallottak a már klasszikussá vált szovjet szerzőről, hiszen Valentyin Katajev „tananyag” az iskolában. Nálunk legismertebb műve „A távolban egy fehér tri- torla” emlékezetes olvasmány- élménye a fiatal és a közép- Itorú MinzedékTielCc A „Bolond vasárnap” zenés, táncos betétekkel jócskán megtűzdelt bohózat. A történet egy előkelő, tehát méregdrága moszkvai szállodában játszódik, ahol csupa exkluzív, de legalábbis magas beosztásban dolgozó személyiség pihen. Köztük van Leo Bujká- lov, a Központi Anyagellátó igazgatója is, akit a váratlan és valószínűtlen fordulatokban bővelkedő bohózat csaknem minden szereplője keres — és aki természetesen mindenki elől bujkál. A keresésben a legkitartóbb egy bizonyos Zűrösei? nevű anyagbeszerző, aki elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, aláíratja az igazgatóval az 50 kiló fehér festékre szóló igazolást. Ez, mint ahogy lenni szokott, csak a darab végén sikerül, amikor a közönség már alaposan kikacagta magát a sok nevetséges helyzeten és a nem kevésbé nevetséges hősökön. A bőségesen adagolt humor, a szatíra nyilai ezúttal is, mint már annyiszor, a bürokráciát, a gyarló emberi tulajdonságokat, például a féltékenységet, a fontoskodást, a sznobizmust veszik célba — sí- i keire L Mert a „Bolond vasárnapi- sikert aratott Bátán. Nemcsak a premierre érkezett és az első sorokban helyet foglaló vendégek mulattak jól, hanem a mögöttük ülő parasztemberek is. És ez Katajev vígjátékira tehetségén kívül a Déryné Színház művészeinek játékát is dicséri, főként a Zürcsevet alakító Nyerges Ferencet és a Tudorkina szerepét játszó Szatmári Olgáét. 4 VFÉ—GY Lesodródott 6 te a lökdösődőkkel. A pinceszerű helyiség végén, ajtónyi résen áttörve a fal, s odaát, valami raktárból, gyufa meg öngyújtó világánál rámolt a jónép. Két asszony valamilyen ruhaszövetet húzkodott. Ki volt már gombolyítva teljes hosszában a vég ruhaszövet, átkozódva citálták, rángatták, de egyikük sem engedte eL Néhány papírzsák szétszakadhatott, amikor a falat áttörték, s a sáros csizmák bokáig tapmet-aTT a kristálycukorban. Ö egy hosszúkás faládát ért legközelebb. Le volt szögelve, de nem feszegette föl; még aztán a nagyok elcsikarják. Jó nehéz láda volt, kivált fölfelé, a lépcsőn. Nem vitte messzire, csak a szomszéd utcába, s ott, egy lebombázott ház kapualjában a leszakadt lépcsők alá dugta. Akármi van benne, érték. Nem kővel rakták azt teli. Úgy számított, fordul még néhányszor. Legközelebb egy szögletes kosarat fogott fel, de mire kifelé igyekezett volna, már eláldták a lejárót a nyilasok. — Le van foglalva, rámolás nincs! Aki egy szöget elvisz, letartóztatom! — (kiáltotta éppen az ismerős nyilas, a tuskófejű. Húzódozott volna félre a megriadt tömegben a kosárral. De csak észrevette őt is, s ráförmedt: — Teszed le rögtön!... Neked semmi se elég?™ Ha még egyszer ilyen helyen talállak™ így aztán maradt a láda. Tele zseblámpa- elemmel. ***•• ' . Tudott az Avason egy feltört pincét*— zsidó- pince lehetett az is —, de nem mert kimenni az utcára a ládával. Az oldalzsákban hordta fel az elemet. Azt sem tömte meg nagyon, inkább többször fordult 76. A hóna alá kapta a végén a felfeszített üres ládát te. Akárki láthatta, hogy üres. Nagy érték ez, ennyi rengeteg zseblámpaelem. Bármit cserélhetne érte a mai világiban. Lehetséges, biciklit is. Még sohasem volt ennyi értékes holmija. S ez egészen, de egészen az övé, a családban sem tud róla senki, azt csinálhat vele, amit akar. Zöld kerítése van a pince előterének, ezt jól megjegyezte. És hogy a kéttornyú templomtól merrefelé kell indulni az avasi pincesorhoz, ahol a fordulóban már látni a zöld kerítést. Először arra gondolt: itt éjszakázik most már; nincs az ilyen pincénél biztosabb óvóhely. De ahogy az alkonyat sűrűsödni kezdett, eszébe jutott a közeli temető. És enni sem adnak a pincében. És pokróc sincs, amivel betakarózhat. Trappolva futott lefelé a lejtős úton. Egy ismerős óvóhelyre kéredzkedett be éjszakára, ahol már máskor te szívesen látták. Légiriadó volt aznap éjjel. Bombák robbantak, nem nagyon messzire. Hajnalban már a korán kelők után kiszökött. De várnia kellett még. Csúnya idő volt; fújt a szél, csapkodott az eső. Alig kezdett világosodni, fölment a hegyre. Nem bombázták le éjjel a pincét. A láda is a helyén volt, a korhadó ászokfa mögött, az elemek is. „Ez az, hogy engem is akármi érhet — gondolta eltűnődve a láda fölött. — Mindig közelebb a front, le te bombázhatnak itt. Édesanyámék meg semmit sem tudnak a rejtekhelyről; pocsékba menne az egész. Ha legalább Magdáékat megtaláltam volna...** Ekkoriban már eszébe sem igen jutott Magda nénje. De ha idegen óvóhelyen keresett szállást, és vallatták, csak mondta azt is, mint a jól betanult leckét, hogy a nénje itt lakik valahol. Egyik este — közvetlenül azután, amikor túlságosan messze ejcsavargott a periférián, s a szovjet páncélosok hirtelen (benyomulása miatt a krumpliverembe szorult — bekéredzkedett egy kaszámyaszerű bérház óvóhelyére, már biztonságos távolságban a lövöldözéstől. Ahogy mondta a szokásos leckét, egy ráncos képű, hunyorj öregember főikéit a priccsről, s közelebb jött. 77. — Parázsó?™ Nofene...' ■Kiderült, hogy falubelije az öregember. Azaz csak volt falubeli, mert réges-rég a városban lakik. Ismerte Magda nénjét, vagyis inkább Rezső bátyját ismerte, már innen, a városból, a vas- gyárbóL És tudta róla, hogy falubelijét vette feleségül, az egyik Parázsó-lányt. — Valahol a Győri-kapuban laknak azok •— mondta. — No, várjál csak. Nem látom mostanában Rezső bátyádat, be te vonulhatott ő, az látod, meglehet. De megtudom holnap a címét Megkerítjük őket, várjál csak™ 18. Az utolsó pillanatban találkozott Magda nén- jéveL Egy nappal később már nem találta volna otthon. Tele a lakás batyukkal, csomagokkal, bőröndökkel. Üresen ásítottak a kitárt ajtajú szekrények. Egy cseppet seri! örült neki Magda. — Éppen te (hiányoztál még nekem, ebben a nagy felfordulásban. Mint púp a hátamra, úgy hiányoztál nekem. Meghízott, mióta utoljára látta, kigömbölyö- dött. De nem túlságosan. És bokáig érő, nagyrózsás köpenyege volt, mint otthon az úri asz- szonyoknak. Rezső bácsi valahol a közelben katonáskodott, és hazaengedték néha éjszakára. Egész éjjel pakoltak tegnap te. A menekülés végett. Főművezető volt a vasgyárban az após, és elintézte, hogy egy kiürítő teherautóra vegyék fel Magdát te. Igaz, csak két bőröndöt vihet pogy- gyásznak, de a többi holminak, 6 az értékeknek különben te az apó6ék adnak majd helyet. — Most micsináljak veled? Kire hagyjalak?... Anyósomra nem .hagyhatlak, bajnak, most is beteges. Meg az igazat megvallva, mit szégyenkezzen veled, nem vagy te a városi élethez szokva... Elvigyelek Németországba? — Én mehetek. Akármikor. Az lenne még szüret, kijutni Németországba. Hitlert te láthatná. Meg a szárnyas bombát, mindent. (Folytatjuk) 78.
