Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között szerepel Lenin összes műveinek 43. kötete, amely az 1921. március—június között elhangzott beszédeit, az ebben az időszakban írt cikkeit, tanulmányait, feljegyzéseit tartalmazza. A 2. kiadás kötetét a kiadó marxizmus—le- ninizmus klasszikusainak Szerkesztősége rendezte sajtó alá. A fegyverkezés és leszerelés legfontosabb kérdéseit tárgyalja a francia Rogel Mayer most megjelent könyve. A Gazdasági-filozófiai kéziratok történetfelfogásával kapcsolatos kérdéseket vizsgálja Ágh Attila tanulmánykötete, A materialista történetfelfogás születése. A mai házasságok problémáit, sok érdekes vonatkozását világítja meg Kertész Magda könyve. Kontra György a gyermek egészséges fejlődése című kötetét a kiadó a Hazafias Népfronttal közösen jelentette meg. A Gondolat Könyvkiadónál látott napvilágot Dénes Zsófia új kötete, az Ügy, ahogy volt, sok érdekes irodalmi portréval. A kiadó Szemtől szembe sorozatának új kötete Karcsai Kulcsár István könyve Louis Jouvet, a világhírű francia színész és rendező életút javai. Az útleírások sorozatában látott napvilágot Thor Heyerdahl új könyve, A Kon-Tiki- től a Ra-ig; a rendkívül érdekes könyv alcíme; Egy elmélet kalandja. Megjelent Aradi Nóra és Fukász György Technika és művészet című tanulmánykötete, a Studium könyvek sorozatában pedig Szvecsnyikov Okság és állapotösszefüggés a fizikában című könyve. A Magyar Helikon kiadványai között találjuk Kari Marx és Friedrich Engels A német ideológia című klasszikus művét, mely mellékletként Marx több kisebb írását (A fenomenológia hegeli konstrukciója, A polgári társadalom és a kommunista forradalom stb.) is tartalmazza. Thackeray műveinek sorozatában jelent meg a kétkötetes A Newxome család. Irodalomtörténeti érdekesség Vra- csanszki Szofronij önéletrajza, A gyarló Szofronij élete és szenvedése címmeL Rendkívül gazdag az Európa Könyvkiadó termése. A népszerű Európa-zsebkönyvek sorozatában látott napvilágot Jorge Amado Végtelen földek című regénye, a nálunk is népszerű lengyel Stanislaw Lem Álmatlanság című tudományos-fantasztikus elbeszéléskötete, továbbá Dino Buz- zati elbeszéléseinek kötete, a Hajtóvadászat öregekre. A szovjet irodalom könyvtára két új kötete a Szovjet drámák, melynek anyagát az 1925-től 1961-ig terjedő termésből Király Istvánná válogatta kötetekbe. Most került a könyvesboltokba Charlotte Bronte Viliette című regénye; a második kötet a Henry Hastings kapitány című kisregényt is tartalmazza. Ismét megjelent a hagyományos Égtájak, amely öt világrész elbeszéléseiből ad kitűnő válogatást, Karig Mária szerkesztésében. Karácsonyra jelent meg — ez alkalommal harmadik kiadásban — a Virágos gyertyák, avagy egy jó házasság története, ez a XVII. századi világhírű kínai regény. Most került a könyvesboltokba William Faulkner Sartoris című regénye, Lev Tolsztoj kétkötetes Anna Kareninája, Thomas Hardy Egy tiszta nő című regénye, Görgey Gábor versfordításainak kötete, a Vadász- szerencse, s a Népek meséi sorozatban a püspökladányi cigánymeséket tartalmazó A cigány meg a sárkány, illetve a vptják mondák, mesék ízléses kötete, a Vatka meg Kalmez. Az érem két oldala Uuzamosabb ideje nyo- ® * mon kísérjük lapunkban a Király István nézetei körül folyó vitát. Ellenfelei főként azt helytelenítik, hogy Király a közeire nézésre, a mindennapok forradalmiságára teszi a hangsúlyt időszerű feladataink kijelölésében. Ez a feladatkijelölés Király bírálói szerint azért téves, mert az imperializmus részéről bennünket fenyegető fő veszély ma a nacionalista uszítás, az ellene való harcra kell tehát tenni a hangsúlyt, már csak azért is, mert az integráció soron levő feladata miatt is ma elsősorban nem a szocialista haznfiság, hanem inkább a proletár nemzetköziség áll a történelem előterében. Hogy mi a fő veszély ma, arról nagyon figyelemreméltó megállapításokat tett Pach Zsigmond Pál akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója (Szocialista nemzeti öntudat — proletár nemzetköziség, Társadalmi Szemle 12. sz.). A Kultúrpolitikai Munkaközösség legutóbbi állásfoglalásához írt hozzászólásában a többi közt kifejti: a burzsoá nacionalizmus és koz- mopolitizmus (szupranaciona- lizmus) közt jogosulatlan az a kérdésföltevés, hogy az első, vagy a második-e a fő veszély, főként a magyar történelmi tapasztalatok birtokában. Mert a legvadabbul nacionalista magyar uralkodó rétegek, ha osztályuralmuk veszélybe került, habozás nélkül elárulták a nemzeti érdekeket és kiszolgáltatták az országot Bécsnek, az antantnak, a német imperializmusnak, csak hogy uralmukat fönntarthassák. Azért tehették ezt, mert a nacionalizmus és kozmopoli- tizmus „nem ellentétei, hanem kiegészítői egymásnak” — írja Pach Zsigmond Pál —, egy tőről erednek, egymásba át- meg átjátszanak. Egyszerre kell harcolnunk velük szemben; mindkettejükkel kell szembeszegeznünk tényleges ellentétüket: a hazafiságot és az internacionalizmust “ (Kiemelések a szerzőtől.) f^ondolom, a történész £1- w letékessége ebben a kérdésben elvitathatatlan, egy helytelenül föltételezett fő veszély címén tehát Király álláspontja nem minősíthető tévesnek. S azt hiszem, főként a történelmi tanulságok alapján, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus sem választható szét egymástól, főleg nem állítható $zen&° be egymással. Legutóbb Kádár János hívta fel a figyelmet a pártfőiskolán mondott beszédében arra, hogy a szocializmus építése még sokáig nemzeti keretek közt folyik, természetszerűleg tehát a nemzeti érdekek, hagyományok és érzelmek figyelembevételével, azokra alapozva. Ugyanakkor az elébb említett magyar történelmi tanulságok arra is figyelmeztetnek, hogy eddig minden haladó mozgalmunkat, forradalmunkat a burzsoázia nemzetközi osztályszövetsége tiporta sárba Éppen ezért nem lehet kétséges egy pillanatra sem, hogy munkás-paraszt államunkat, szocialista forradalmunkat, amely szabadságot, szociális biztonságot és szellemi-kulturális fel- emelkedést hozott egész népünknek, csak a nemzetközi proletárszolidaritásra támaszkodva védhetjük meg és fejleszthetjük tovább, szocialista hazafiságunknak tehát elválaszthatatlan része, vele föl- bonthatatlan egységet alkot a proletár internacionalizmus. Persze, az a tény, hogy a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szétvá- laszthatatlan, nem biztosítéka annak, hogy köztudatunkban ilyen szétbonthatatlanul is van jelen. Az időszerű feladatok kijelölésében tehát valóban azt is mérlegelni kell, hol sürgő- sebb, több a tennivaló: a szocialista hazafiság, vagy az internacionalizmus fejlesztése erősítése terén? Ezt mindig az adott helyzet, főleg a belső helyzet alapos elemzése döntheti csak eL A vita legújabb hozzászőlója, Tóth Dezső szerint — aki egyébként fölhozza a to veszély érvét is —, Király rosszul elemzi a helyzetet, sőt bizonyos Jelenségek megítélése már-már illuzórikus nála. (Tévesztett hangsúly — történeti hangsúly. Népszava, dec. A szocialista nemzeti egység Pártdokumentumokban is leszögezett tényét az irodalomra konkretizálva Tóth Dezső áíiíHentlk Király ^Ptalanul állítja, hogy a volt népi írók és tanítványaik is egyértelmű“ szocjahsták már, mert ez * jobbjaikról sem ál1 jn kategorikusan, meg kevesbe a tanítványaik- Az* ~Egyértelmű’ azonosulásuknak legalábbis olyan jelet, amely a szocialis- ™ internacionalizmus tudatos, aktív ervenyesítésére is kiterJ]eln^oen adták, s ha igen legalább annyiszor annak jelét hogy korántsem mentek BÁRDOS1 NÉMETH JÄNOSs DERESEDŐ Deres deresedő, nő bennem az idő, , szarva szarvat ellik, egyre nő kiskeddig. Aztán apad lassan minden új tavaszban pityeredű kedvem vére folyik csendbe«. Piros az ég alja, mindegy: jobbra, balra, mindegy mit csinálok, te gyújts hold, világot Pohár bort, fekhelyet meleg falak mellett, képeskönyvet, szebbet az elfáradt szemnek. Gyógyírt gyógyítónak, csengőt a csikónak, csillagnak ezüstöt, hozzá pipafüstöt Ennyi kell már, nem több, még egy pohárt öltök, ‘még egy gyerek fejét meg simítom elébb. Még egy botot vágok, aztán a világot sarkam alá hajtom, s rám borul az alkony. nacionalista tudatmaradványoktól". Tóth Dezső főként ennek alapján tartja elhibázottnak, hogy Király a közeire tekintő munkás hazafiságot hangsúlyozza aktuális feladataink sorában, ő elsődlegesen fontosnak a nacionalizmus elleni harcot, a távolra tekintő internacionalizmus erősítését tartja. Ezért mutat megértést és tartja indokoltnak Pinái Pál gyanakvó „vívóállását" a ha- zafiság érzelmi motívumainak előtérbe kerülése esetén. G ondolom, felesleges vitába szállnunk Tóth Dezsőnek a volt népi írókról adott értékelésével. A kérdést nem ezen a fórumon kell eldönteni, ha egyáltalán eldöntésre szorul. Mindenesetre aggodalommal kell felfigyelnünk arra, ha valaki még a volt népi írók legjobbjai, tehát például Illyés Gyula szocialista meggyőződésében is kételkedik, ha emlékezetes legutóbbi, népszabadságbeli kiállását nem tartja kielégítőnek. Ezen túlmenően azonban szögezzük le: a helyzetmegítélésnek a volt népi írók problematikája csak egyik eleme és esetleg nacionalista tudatmaradványaik egyáltalán nem indokolhatják a nacionalizmusnak, mint fő veszélynek a kikövetkeztetését. Persze, egész irodalmi helyzetünket sem elemezhetjük itt, de ez most nem is szükséges. Király István ugyanis a mindennapok forradalmiságát a fiatal irodalom, a fiatal írók műveinek elemzése alapján fogalmazta meg, ebből általánosítva állította hangsúlyos feladatként az ifjúság, s a nemzet időszerű tennivalói sorába. Művekből, nyilatkozatokból idézve szűrte le, hogy ifjúságunk egy jelentős és éppen értékes része kiábrándult, talaj- talan, nem találja a helyét, úgy véli, a „fényes szelek”, a nagy hősi küzdelmek ideje múltán számára már nem nyílik érdemleges cselekvésre tér. Elsősorban nekik fogalmazta meg, hogy a hétköznapok is forradalmi tetteket kívánnak, a szocialista építőmunka is forradalmi helytállást, cselekvést követel, a mindennapok forradalmiságát. A kiábrándultaknak, a közönyösöknek, a tétováknak, a munkában csak a javak megszerzésének lehetőségét látóknak javasolta a munkás hazafiságot, számukra tételezte a legfőbb veszélynek a kozmopolitizmust, a szuprana- cionalizmust, a burzsoá „élvezetvallást”. Királynak ezt a helyzetelemzését a liatal irodalomról több kritikus is megerősítette. Az Alföld különszámában, amelyet a fiatal irodalomnak szentelt, Tarján Tamás fiatal kritikus A helyzet című áttekintésében megállapítja például: „...az olvasó a műveket forgatva soha nem látott, megdöbbentő egységet tapasztal: a pesszimista szemlélet, a magányba- meditálásba visszahúzódó in- teilektuel-magatartás, a társadalmi méretű rosszkedv uniformisát alig néhányan nem viselik” (Alföld, 1974., 4. sz. 69. o.) U gyanitt egy másik kritikus, Agárdi Péter is áttekinti a fiatal irodalmat, s noha lát bíztató eredményeket is, azt kénytelen megállapítani, hogy olyan fősodor, amely a magyar irodalom folytonosságában a legértékesebb, az elkötelezett népi-forradalmi- szocialista vonalat tovább vinné, még nem alakult ki a fiatal írók között Ugyanakkor fölemlíti, hogy a groteszk in- tellektualitás, sőt elvont filozofálás, a modernség-kultusz mögött érvényesülő kozmopolita elképzelések, az elkötelezettség, a népiség érvénye kétségbevonásának, a privatizáló menekülésnek, a lemondó, túláltalánosító gesztusoknak számos jelét tapasztalhatjuk a fiatal íróknál, s műveikben a „balos” anarchikus póz, a nemzeti problematika naroő- nyik értelmezése is megtalálható. Jjkzt, hiszem, „a helyzet” ** így mégis teljesebb, mintha csupán a volt népi írók tanítványaiban föllelhető nacionalista tudatmaradványokat vesszük számba, s annak alapján állapítunk meg fő veszélyt. Mindezek fényében Király elemzése, helyzetmegítélése mégsem látszik tévesztettnek, sem a feladatkijelölése. S talán az ifjúságnál szélesebben is érvényes. Mert ha mindehhez hozzávesszük „a capuai fiúk üzenetét” (akik közt nemcsak fiúk voltak), hozzávesszük a túlságosan is gyakran hallható „én is a piacról élek” önzést, s nem utolsó sorban a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalásának a szocialista munkát, a termelést a nemzetfogalom központjába állító meghatározását, akkor azt kell mondanunk, _ hogy Király helyesen hangsúlyozza a mindennapok forradalmiságának fontosságát és a kozmopolitizmus (szup- ranacionalizmus) elleni harcot, s eddigi bírálói nem tudtak még olyan ellenérveket felhozni, hogy ezt a hangsúlyt tévesnek, vagy éppen káros- mák tartsuk. HOMORÖDI JÓZSEF TÉLI SÉTA JÁRAY RUDOLF FELVÉTELS
