Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 5. szám
KORUNK A szén és a szénbányászat jelene és jövője Néhány éweí ezelőtt még arról tanácskoztak a szakemberek, hogy a kőolaj- és földgázlelőhelyek majdani kimerülése után egyáltalán visszatér-e az emberiség a szénhez, a még megmaradó készletek kiaknázásához. A vitára az adott alkalmat hogy a gyengébb energiahordozókról a nagyobb kalóriájúakra való áttérést eddig sohasem követte visszafordulás a régihez. Most, az 1973—74. évi energiaválság folyományaként, másként történt, ami egyben a vitát is eldöntötte. A szenet ugyanis világszerte „rehabilitálták", folyik a korábbi tervek, elképzelések felülvizsgálata, a széntermelés pedig egyre fokozódik. Uj gépeket, eszközöket konstruálnak, hogy a szén- termelést még intenzívebbé lehessen tenni. Sok országban nem azért nyúltak hozzá ismét a szénkészletekhez, mintha valamiféle új előnyét fedezték volna fel a szén- hidrogénekkel szemben, hanem kényszerűségből. Mégpedig a kőolaj és a földgáz nagymértékű áremelkedése miatt, valamint azt figyelembe véve, hogy a szén készletek földrajzi eloszlása egészen más, mint a szénhidrogéneké, így néhány ország valamelyest mentesülhet a nagyobb kiadások egy részétől, az olajtermelők „ultimátumának" kihatásaitól. CSÖKKENÉS UTÁN NÖVEKEDÉS Hazánkban az 1960-as évek elején kialakított energiakoncepció szerint az utóbbi évtizedben fokozatosan kisebbedett a szénbányászat szerepe. A felhasznált szén mennyisége az 1965. évi 31,4 millióról 1975-re 26,5 millió tonnára csökken. A mennyiségi változás mellett nagyarányú változás ment végbe a felhasználás szerkezetében is. Csökkent a vasút, a lakosság és az ipari fogyasztók szénigénye, s növekedett a villamosenergia-ipar szénfogyasztása, Az energiaszerkezet korszerűsödését jelzi, hogy míg 1950—52-ben a szén 75 százalékban fedezte az ország energia- igényét, addig 1965-re a részesedése mintegy 55 százalékra esett vissza, 1975-ben pedig várhatóan 30 százalék körül lesz (persze mindezt az egyre fokozódó energiatermelés tükrében kell figyelembe venni). Az energiaszerkezet korszerűsítése a következő években is tovább folytatódik, a szén aránya tovább csökken az energiahordozók között. De ha a széntermelés az eredeti elképzelések szerint csökkenne tovább, az arány 1990-re nem lenne magasabb 10 százaléknál. Az igények változása azonban a széntermelésnek ehhez viszonyított növelését teszi szükségessé, ami azt jelentig hogy a szén aránya 1990-ben még kb. 18 százalékos lesz, az országos össztermelés pedig mintegy 41 millió tonnára emelkedik. QJ BÁNYÁK, FOKOZOTT G ÉPESlTÉS Az elmondottakból kiviláglik, hogy a termelés komoly mértékű felfuttatására, nagyarányú fejlesztésére van szükség a szén- bányászatban. Mivel a meglévő bányák fokozatos kimerülésével lehet számolni, korszerű, nagy kapacitású új bányák megnyitásáról kell gondoskodni. A tervek szerinti öt mélyművelésű és egy külfejtésű új bánya telepítésével az 1990. évi igénynek csaknem a felét (kb. 20 millió tonnát) fedezni lehetne. Az új bányatelepítési javaslatok az oroszlányi, a dorogi, a tatabányai és a borsodi szénterületre terjednek ki, valamint a bükkábrányi lignitfejtést fcglciják magukban. Az elmúlt évek tendenciáira jellemző volt a nem gazdaságos bányák leállítása, a termelés erőteljes koncentrációja: 1965-ben még 133 bánya működött az országban, 1970-ben már csak 84, 1975 végére pedig vórhatóon csupán 53 írvarad üzemben. Ezzel párhuzamosan jelentősen növekedett az egy bányaüzemre jutó termelés mennyisége: a mélyművelésű bányákban 750-ről 1300 tonnára, a külfejtéseken 44-ről 27 000 (!) tonnára fokozódott a hozam. A számok további érdekességeket is elárulnak. Többek között azt, hogy a gépi jövesztés aránya 5,9 százalékról 54 százalékra, a gépi rakodásé 32-ről 72 százalékra nőtt az utóbbi tíz évben. Ha azonban mintegy 15 év múlva el akarjuk érni a 40 millió tonna körüli szénkitermelést, a korszerű gépek egész sorát kell még beszereznünk. A szénbányászatban jelenleg a vágathajtás gépesítésében tapasztalható a legnagyobb lemaradás. ENERGETIKAI KOMBINÁT BUKKÁBRÁNYBAN Talán ellentmondásosnak tűnhet, hogy az energiakoncepció értelmében, tulajdonképpen „visszafogjuk" a szénbányászatot, ugyanokkor mégis jelentősen növeljük a széntermelést. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a jövőben csupán ott fogjuk felhasználni a szenet, ahol gazdaságosan tehetjük meg, akkor viszont igen nagy mennyiségben. Kiderült például, hogy a gyenge fűtőértékű hazai barnaszén és lignit csak erőművekben alkalmas eltüzelésre. Az is bebizonyosodott, hogy érdefnes építeni egy olyan óriás erőművet, ami annyi villamos energiát ad majd, mint a mai össztermelés fele. Az 1980-as évek elejére a Bükkábrány falu térségében feltárt tetemes lignitvagyonra felépül az prszág legnagyobb bányája, és a 2000 megawatt teljesítményű óriás erőmű. Megállapították, hogy a föld alatt mintegy 500—550 millió tonna lignit van, amelyből az erőmű évi 21—22 millió tonnát használhat fel. Ez a lignitmennyiség több lesz, mint az összes mélyművelésű bánya termelése együttvéve. A lignitréteg egyébként 8—13 méter vastag, és általában 30— 50 méter mélyen helyezkedik el. A kitermelést természetesen a legnagyobb fokú gépesítéssel fogják elvégezni. Nem lehet kétséges, hogy ilyen mennyiségű szénvagyont nem szabad kihasználatlanul hagyni, még akkor sem, ha a kitermelt szén kalóriaértéke messze elmarad a mélyművelésű bányák sze- neiétől. Csak meg kell találni a kisebb kalóriaérték melletti hasznosítás módját, ami a szakembereinknek sikerült is. A szénbányászat 1975. évi terveiből 335 ezer toimáyal több szén -Tip izálják a bányák berendezéseié, új bányamező lép be a termelésbe Visonián A szénbányászat a W. ötéves terv első négy évében — a népgazdasági érdekeket szem előtt tartva — az elemi csapások ellenére — lényegében teljesítette a változó igényekhez igazodó tervét Ez vezérli az iparágat 1975-ben is. Az idei igények magasabbak, mint amennyit eredetileg — az ötéves terv készítésekor — erre az esztendőre terveztek. Ezért célul tűzték ki, hogy az előirányzott 26 millió 592 ezer tonnát 335 000 tonnával túlteljesítik. A többletét a mélyművelésű bányákból akarják felszínre hozni, a visontai Tho- rez külfejtésű bánya tervét ugyanis az Őszi nagy esőzések okozta károk, valamint geológiai problémák miatt, csak később tudják pontosan meghatározni, A véglegesen még jóvá nem hagyott beruházási program szerint mintegy 2 milliárd forintos fejlesztési lehetőséggel számolnak. Ebből a legtöbbet gépesítésre, illetve szénvagyonpótlásra fordítanak, folytatják a termelés korszerűsítését, növelik a koncentrációt. Gépbeszerzésekre mintegy 800 millió forintot költenek. Elsősorban a régi, már elhasznált gépeket pótolják. Zömmel szovjet jö- vesztő-rakodó kombájnokat és szovjet, valamint várpalotai önjáró biztosító berendezéseket vásárolnak. El akarják érni, hogy a gépi jövesztés arányát 44 százalékra, a gépi rakodásét 70 százalékra emeljék. Különösen fontos feladat a vágathajtási sebesség fokozása. Jelentős összegeket költenek vágathajtó gépekre, mert viszonylag itt a legelmaradottabb a gépesítés. Ezeket a Bányagépgyártó Vállalat, illetve a Közép-dunántúli Szénbányák gyártja. Az egyenletesebb szállítás érdekében korszerűsítik a szállítószalag-láncokat és növelik a bányák föld alatti tárolókapacitását Az igényeknek megfelelően alakítják át a föld alatti energiahálózatot Önműködő szivattyútelepek létesítésével és más eszközökkel automatizálj ált a kiszolgálófolyamatokat Az új gépek beszerzése mellett a meglevők jobb kihasználása a műszaki fejlesztés legfontosabb idei feladata. Közben megkezdik nagyszabású tipizálási programjuk végrehajtását. A rendkívül nagy jelentőségű, más iparágak számára is példamutató kezdeményezés célja az, hogy kevesebb típusú berendezés alkalmazásával olcsóbbá, 'gyorsabbá, egyszerűbbé tegyék az alkatrészellátást és lehetőséget teremtsenek arra, hogy a bányavállalatok, a bányaüzemek: szükség esetén segítséget nyújtsanak egymásnak. Elsőként a szállítóberendezéseket tipizálják. Az alapgép a jól bevált lengyel gyártmányú páncélkaparó lesz. A gumihevedereket zömmel a Bányagépgyártó Vállalattól, kisebb részben lengyel import ból szerzik be. A tipizálással párhuzamosan új, az iparág igényeinek megfelelő profilokat alakítanak ki a bányavállalatok központi műhelyeiben. így biztosítják az üzemek gazdaságos és gyorsabb ellátását. Nóg- rádban például többek között a függősínes szállítóberendezések, a függőakna kiszolgáló berendezéseinek gyártására, szerelésére rendezkednek be. Tatabánya lesz a hidraulikus berendezések központi javítóbázisa, Dorogon készülnek majd a mezőbeli szivattyúk, Várpalotán a szállítóberendezések automatizálására szolgáló készülékek. Teljes ütemben folytatják a megkezdett beruházásokat. Befejezik a csordakúti bánya építését és belép a termelésbe a visontai külfejtés nyugati bányamezője. Bányatűzvédelemre, munkavédelmi beruházásokra, vízbiztonsági és vízvédelmi munkákra mintegy 200 millió forintot irányoztak elő. Tudományos kutatásra 28 millió forint áil rendelkezésre, Széntelepek lakott települések alatt Egyes országokban a szénmezők felett lakott települések vannak, ezért a települések alatt ún. pillérek formájában nagy szénkészleteket hagytak a föld alatt. Újabban viszont az energiahiány fokozódása ezeknek a pilléreknek a lefejtését is követeli a szén- bányászattól. Hazánkban pl. Dudar község alatt tartanak számon kb. 3 millió tonna szénvagyont. Ennek kitermelését rövidesen megkezdik, annak a körültekintő aktív megelőző módszernek az alkalmazásával, melyet a korábban elvégzett, a község alatti kísérleti omlasztásos frontfejtéskor dolgoztak ki. A kísérlet során 1,8 m vastag szénréteg lefejtése után 1,1 m süllyedés következett be. A süllyedés egyenletes vplt és legaktívabbnak mutatkozott a lefejtés utáni 90. és 120. nap között A kitermelt szén mennyisége 360 ezer tonna, 1 tonna szénre 6,37 Ft ún. bányakár esett mely összeget a kisebb épületkárok és a vízellátás zavarainak elhárítására fordítottak. A kísérleti szakasz felett tehát' nem észleltek olyan károkat, amelyek a teljes készlet leművelését lehetetlenné tennék a jövőben. Hasonló gondokkal küzdenek a lengyel szénbányákban is, ahol Felső-Sziléziában 2700 km1 területen 2,2 millió lakost érint a község alatti biztonsági szénpillérek lefejtése. A készletek kitermelését mégis megkezdték, hiszen Lengyelország fejtésre alkalmas szénkészletének közel a fele fekszik ezekben a pillérekben. 1971-ben az összes termelésnek már 40 százaléka származott a pillérekből. Jelenleg Katowice és Bytom alatt fejtik a szénvagyont. A várható felszíni károsodások megelőzésére tudományos előkutatást végeztek és a kőzetmechanika eredményeinek ‘alkalmazásával elérték, hogy eddig csak olyan egyenletes és függőleges irányú süllyedés következett be, amely semmiféle veszéllyel nem fenyegeti a szénmezők feletti települések lakóit. Szénkitermelés méfvrrtüv»fS«se!. .■és külszíni fejtéssel.
