Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 5. szám
Meglátogatta óhazáját 180 ezer honfitársunk — Terrek 1975-re a Magyarok Világszövetségénél Dr, Szabó Zoltán főtitkár nyilatkozata Tv*napi£ Veres Péter csodája Kedvezően alakuló világpolitikai közegben, a Magyarok Világszövetsége a korábbinál is gyümölcsözőbb munkát Végezhetett 1974-ben, és az 1975-re kidolgozott program további eredményes előrehaladást ígér a kapcsolattartásban a külföldön élő magyarokkal. Az új év alkalmából adott nyilatkozatát ezzel a gondolattal foglalta keretbe dr. Szabó Zoltán, a Magyarok Világszövetségének új főtitkára, aki Tóth Ferenccel, az MTI tudósítójával beszélgetett. , — Világszövetségünknek az a fő küldetése — mondta —, hogy építsük és szélesítsük a kapcsolatokat külországokban élő honfitársainkkal. A többséggel olyan szálak szövődtek és erősödnek, amelyekre nem ellenséges érzület, hanem a kölcsönös rokonszenv, a közös érdekek, az együttműködés jellemző. — Tavaly szeptember végéig — tehát 1974. első három negyedévében — kereken 180 ezer külföldön élő magyar látogatott haza, ami számunkra már több év óta tartó töretlen emelkedését jelenti, például 1973. azonos időszakában 160 ezren jártak nálunk. Figyelemre méltó, hogy e 180 ezres sokaságból 85 ezer volt az úgynevezett első generációs magyarok száma, a többiek már második és harmadik nemzedéket képviselnek. Ahhoz, hogy bennük a magyarságtudat és az óhazához való érzelmi kötődés, ragaszkodás valóban élő legyen — egyáltalán, ftiogy ezek az emberek a magyar kultúrával, történelemmel, az országépítéssel, a múlt értékeivel, jelenükkel és tervezett jövőnkkel megismerkedjenek •— az egyik alapvető feltétel a magyar nyelv ápolása, „ébren tartása”, a fiataloknak pedig a nyelv oktatása. Ennek egyik létesítmé- nyese az anyanyelvi konferencia és e folytatólagos — 1970 óta már több tanácskozást tartott — intézmény védnöksége gondozásában évente négyszer jelenik meg és jut el a világ minden tájára a „Nyelvünk és kultúránk” folyóirat, s a védnökség már három tankönyvet is megjelentetett, 6—18 éves korosztályoknak. Több olyan országban, ahol magyar iskolák működnek — így például Ausztriában és Svédországban — hivatalos tankönyvek fogadták el és használják ezeket a kiadványokat —■ Népszerű olvasmánya külországi honfitársainknak a világszövetség kéthetenként megjelenő lapja, a „Magyar hírek”, sokan hallgatják a Magyar Rádió rendszeresen sugároztt „Szülőföldem” című adását. Magyar művészek és csoportjaik (összesen 160-an) 1974-ben kilenc országban, 17 városban vendégszerepeitek ottani magvarok körében, s ezeknek a műsoroknak, összejöveteleknek kereken 10 ezer részvevője volt — 1975-ös programunk jellegét a felszabadulási jubileum formálja elsősorban. Sajátos eszközeinkkel igyekszünk bemutatni sok-sok ország magyar lakója előtt Magyarország 30 éves fejlődését eredményeinket. Ilyen célú országjáró utakat, kulturális programokat is szervezünk a hazalátogatóknak. Számos más évforduló kínálkozik ebben az esztendőben tartalmas rendezvények szervezéséhez. A szocialista Magyarország — hagyományainkat megbecsülve — készül arra, hogy megemlékezzen nemzeti múltunk, kultúránk olyan kiemelkedő személyiségeiről mint Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Jókai Mór, Bartók Béla, József Attila. 1975-ben lesz 150 éves a Magyar Tudományos Akadémia, 100 esztendős a zenéakadémiánk. Világszövetségünk az idén is hathatósan segíti az anyanyelvi konferenciák védnökségének a magyar nyelv, kultúra terjesztése érdekében végzett munkáját. Ennek során előmozdítjuk az említett tankönyvek új kiadású megjelentetését. 1975-ben a „Magyar szavak világa” — 8—12 évesek tankönyve — ismételt kiadását tervezzük. Uj tankönyv készül a 12—16 éves korosztály számára. Ismét szervezünk a Balatonnál nyári nyelvművelő táborokat, ahol együtt tölthetik a vakációt külföldi és itthoni magyar gyerekek. Nyelv- tanulás — kulturális és általános ismeretek megszerzése és bővítése — a célja a sárospataki nyári kollégiumnak is, amelyre 16—20 éves fiatalokat várnak. Meghívunk Magyarországra külföldön élő magyar ének- és táncegyütteseket. Hazai művészeket viszont a tavalyinál is nagyobb számban küldünk ki vendégszereplésre. A véletlen ágy hozta, hogy a Koboí-est utón azonnal elhangzott a kritika is: a bemondónő sajnálkozva közölt*. hogy _ ox adás csak részben volt színes. Tapasztaltuk. Ondicséretben ugyan nem volt hiány, s még az elmaradt Kossuth-díjról is (?) említés tétetett, pedig amikor a „The Cabos story” amerikai üzletembere nem alkalmazta színházában a cipőtisztítóból művésszé avanzsálni akaró Cabost, teljes egyetértésünket bírta: ezt a produkciót még egy képzeletbeli Brodwayn is nehéz elképzelni. .. Az is baj, hogy ezek a tréfák bizony gyengécskék, nem beszélve a fültépő dalszövegekről; az ember ilyenkor csodálkozik, hogy hányán vetemednek versírásra, amikor a formaérzék minimumával sem rendelkeznek. No és hát azért mégis csak az az igazság, hogy Kabos—Cabos nem azonos a nagy komikusokkal, Latobárral, vagy nagy névrokonával, „a“ Kabossal. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek jó percei, s ha igazi humort kapna szövegben, versben, képességei messzebb vinnék. így viszont be kelt érnünk azzal, aaát kaptunk. rís> Kevés frónak volt ifjúságunkra olyan hatása, mint Veres Péternek. Ma is jól emlékszem arra az izgalomra, amellyel könyveit olvastam, a Mit ér az ember, ha magyar-t. Az Alföld parasztságát, majd a Számadást, a Gyepsort. írásai nyomán egy új, ismeretlen világra tárult ablak, mely már azért is izgalmas, mert a mi dunántúli világunktól távol esett, de még Inkább azért, mert szavai nyomán egyszerre lelkifurdalást kellett érez- nünk gimnáziumi éveink vélt gondtalanságáért Jóval később, az Őszi változatok néhány sora idézte fel ezt az időszakot amikor visszatekintve ezekre az évekre, őzt írta, „az olvasó közvélemény figyelmesebbje, különösen a munkások, parasztok és diákok” már számon tartották, s én is felidézhettem ézt az időszakot, amikor ő értünk harcolt. mi pedig egy kicsit érte, hisz a papi gimnázium komformista légkörében nagyon rosszul hangzott a heve. Később már a felszabadulás után, sok gyanakvás kísérte útját, nemcsak minisztersége miatt, ami igazán nem illétt' rá, hanem A paraszti jövendő című könyve okán is. Talán a sze rep is hozzájárult, paraszti voltának csizmás túlhangsúlyozása, s miközben néha megmosolyogtuk, talán azt is hittük, eljárt fölötte az idő, remekműveket írt, s lankadatlan buzgalma a fia talokat is zavarba hozta. Nemcsak a remekművekkel. Azzal is, hogy szünet nélkül olvasott, tanult, s ítéleteit felhőzhette téve dés, vagy akár elfogultság, folyton ereznünk kellett, hogy ez az olvasmányairól állandóan beszá móló tanulékonyság az egész világot akarja meghódítani. Minden érdekelte. A mongolok titkos történetéhez éppúgy reflexiókat fűzött, mint Thomas Mannhoz Születésnapján egy szép adás Idézte nem az emlékét, hanem eleven emberi voltát, hisz ő Is megszólalt, s milyen kár, hogy oly kevés film őrizte meg lénye kedvességét, szavai tiszta egyszerűségét Helyette így kortár sainak kellett vaüaniok, s itt jóval több is kevés lett volna. Valóban az ország Péter bácsija volt alig van ember, aki ne őrizne személyes emléket róla, sí a nagyon áttételes és keveset mondó Móriez-emlék helyett például szívesen hallottunk volna balmazújvárosi parasztokat, földmunkás és páiyamunkás társakat, vagy névtelen olvasókat, akik felejthetetlen emlékként őrzik 0 vele való találkozást. Nagyságának titka épp az, hogy ma is elevenen él, ma is csak Pété«’ bácsi, aki egyformán lelkiismereti kérdést csinált egy gazos kukoricatáblából, vagy egy stilisztikai kérdésből. Ez marcdandóságőnak titka is.' Mert ott érezzük jelenlétét mindennapi dolgaink között, akár fejét csóválja, akár lelkesen helyesel, de mindenképpen jelen van. S vele együtt a viláqiroda- Ilont van jelen. Cs, L, — Rokon gyerek — mondogatta Gábor bácsi, már a vonaton. — Elveszítette a szüleit a nagy felfordulásban, azt sem tudja, szegény, élnek-e, halnak-e. Nem hagyhattuk magára... Nagyon rendesek voltak hozzá. Senki nem mondta volna róluk, hogy vadidegenek. Gábor bácsi mindig kiverekedte az ő részét is, ha osztottak valamit a menekülőknek. Még szállást is úgy keresett — nagy volt a tömeg, nehéz Volt szálláshoz jutni —, hogy rögtön bejelentette: „Gyerekkel vagyok!” De ezek a barátságtalan népek, ezek nem adtak sem szállást, sem ennivalót, csak vartyog- tak valamit a zörgetésre. Pedig Gábor bácsi ért a nyelvükön, és beszélt is velük, azután csak magyarul káromkodott. Magyar pénzért ezek nem adtak semmit; cigarettát vagy takarót kértek. Volt éppen takarójuk, jó pár darab. Gábor bácsiéknak, meg cigaretta is egy teli hátizsákkal, de nem akarták a cserehoimit elherdálni. Ki tudja, meddig elhúzódik még a háború; időbe tart, míg Hitler kibékül az amerikaiakkal, és megindulnak az orosz ellen. Sok csomagjuk volt. Ki sem igen bontogatták, lehetett ott még egyéb is. Amikor le kellett szállniuk a vonatról, mert nem ment tovább a vonat, Gábor bácsi valahonnan egy nyikorgós babakocsit szerzett De abba sem fért bele minden, jutott mind a hármuknak cipekednivaló. Elég nagy kín volt tegnap a babakocsival meg a csomagokkal a meredek úttalan úton felkec- meregni ide, a faházhoz. De tele volt a falu menekülőkkel; sem szállást nem kaptak már, sem ennivalót A kövér Rebus néni fújtatott, szuszogott Minden kőhajításnyira leállt megpihenni. — Éppen bolondok napja van — mondta. —• Velünk aztán járatják a bolondját... Ma hajnalban ő arra eszmélt, hogy betakargatja valaki. — Aludj csak, kisfiam. Korán van még, aludjál szépen... Később, amikor felébredt, fázott A tegnap esti takaró helyett — biztos pedig, hogy takaróval feküdt — csak a saját kabátja volt ráterítve. Gábor bácsiék sehoL Se a gyerekkocsi, se a sok csomag. „Akkor meg én vissza is megyek* — határozta el, miután meggyőződött róla, hogy egyedül maradt „Ki tudja, másik Győr volt-e az csakugyan. Lehetséges, nincsen is másik Győr... Eicsaltak ezek engem.” Megtapogatta a tarisznyáját. De éppúgy keményre volt tömve; nemigen hiányzott belőle semmi. Észrevette az odakészített papírcsomagot a fejénél. Félbevágott, ragacsos pékkenyér volt benne, meg egy darabka füstöletlen, sózott szalonna. S a tegnap esti vacsora maradéka: szója- babkonzerv. Azt nagyon nem szerették. „Valameddig megleszek én ezzel — gondolta. — Azért csak jó emberek voltak. Ha ilyesmire van figyelmük.” „Nagyon messzire nem érhettünk még. Arra tartok majd mindig csak egyenesen, arra, amer- ről a civilek jönnek... Hiába, ha egyszer nem tudok a nyelvükön. Még kenyeret se tudnék kérni.” „... Bár, ha tudnék, ezek akkor sem adnának. Se kenyeret, se semmit, Gábor bácsinak sem adtak." „Oroszországban volna jő, ott én már tudnék kenyeret kérni. Daváj kleba, dájminye kleba... Érdekes, hogy a magyarra egyáltalán nem is hasonlít”. Körbejárta kétszer a faházat. Csakugyan nem voltak sehol Gábor bácsiék. Azelőtt sohasem látott ilyen fenyőtobozt; másformák Magyarországon. Nagyon tetszettek neki ezek a szétnyílt fenyőtobozok. Valósággal egy apró kis gyermek-karácsonyfa mindegyik. & Összeszedett egy ölre valót. De ugyan hová tehetné. Az oldalzsák degeszre tömve, Kedvetlenül elhajigálta a tobozokat. Az apraján kezdte, utoljára maradtak a szebbek. A leg- szebbiket azért nem dobta el. Bedugta egyelőre az inge alá, Keresett még egy fenyőtobozt, s megcélozta vele a bozót széléről leskelődő kutyát. Rövidre sikerült Dobott még egyet-kettőt, aztán visszament a faházba, és megpróbálta belegyömöszölni a tarisznyába a Gábor bácsiéktól örökölt elemózsi- ás csomagot Orosz katonai oldalzsák volt eredetileg ez a tarisznya. Imitt-amott átlyukaszgatta a golyó, de hát nem mákot tartogat ő benne. A nyilasoktól jobb oldalzsákot kapott, az majdnem új volt még. De elcserélte később; dugóhúzós, gyöngyháznyelű bicskát adott érte egy orosz katonalány. Grisától kapta ezt a mostani oldalzsákot. Amikor felderítette, hogy a szálláshelyen, a pincében el van falazva egy hordó bor. Igazi orosz prémsapkát is kapott akkor Grisától; ha lehajtotta, a legnagyobb télben sem fázott a füle. Ideát vették el tőle á prémsapkát. Azóta csak ez a rossz leventesapkája van. talán az utolsó rongy rajta, ami még hazai Szerencse, hogy tavaszodik lassacskán. Azt a prémsapkát nagyon megszerette. Milyen jó volna az most, ha megvolna. De lehetne azt viselni nyáron is, ha felhajtja az ember. Hazamehet, ha sikerül megint találkoznia Gri- sával, semmi mást nem kér tőle, csak egy ugyanolyan prémsapkát, amit ideát elvettek tőle, és a kályhába hajították a magyarok. Nem ingyen kérné. Errefelé is voltak pincék. S ahol pincék vannak, ott dugeszbornak is lenni kell. (Folytatjuk) & C V V '7 ^ Fekete Gyulot-«*:: v-r «a «íű meg a katonák • •; sK-:: -
