Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
Bonyhád története — Münchenből Gyerekkoromban, a húszas években vasárnap délutánonként apámmal sétálgattunk a Határárok partján. Estefelé csaknem mindig találkoztunk a község evangélikus kántortanítójával, Knábel Vilmossal, a gyerekeivel, tömött, hátizsákkal, oldalán ásóval, kezükben római mécsesekkel, vagy egyéb antik leletekkel hazafelé tartott Wosinsky Mór híres ásatásai után, amelyek a kilencvenes években zajlottak le Cikó és Széplak határában, még mindig maradt a földben római, vagy még régibb maradvány. Bonyhádon, mint minden szellemi jelenséget, humorral kísérték a Knábel család buzgalmát. A derék tanító e hobbija mellett még többféle társadalmi munkát is végzett: a tűzoltóság parancsnoka volt énekkart sőt olvasókört szervezett Magam semértettem, honnan ered, mit kárpótol ez a lázas tevékenység? Most végre megtudtam. Halála után pár évvel életének legjelentősebbnek látszó alkotása jelent most meg: Bonyhád helytörténete. Sajnos azonban nem magyarul, és nem is itthon, Tolna megyében, hanem a Német Szövetségi Köztársaságban, Münchenben. Pontos címe: „Geschichte Bonyhádi (Bonnhards) von der Urzeit bis 1945." (Bonyhád története az őskortól 1945-ig). A sorozat címe: „Die Deutschen aus Ungarn“ (A németek Magyarországból), kiadója a Bajorországban élő, magyarországi származású németek kiadóvállalata, amelyet dr. Paul Flach irányít. A 44 oldalas, kéthasábos, rajzokkal és fényképmellékletekkel sűrűn díszített munkának bizony itthon kellett volna megjelennie. Tudtommal készül is Bonyhád nagyközség tanácsának kiadásában egy gyűjteményes kötet Bonyhád történetéről. Knábel Vilmos munkája azonban így is megérdemelné a magyar nyelvű kiadást, nemcsak a megjelenési helyhez képest föltűnően tárgyilagos tény- és adatszerű, történelmi összefoglalása miatt, hanem azért is, mert bár bőven fölhasználta az idevonatkozó nyomtatott irodalmat, egyházi és községi levéltárak okmányait, a kötet legelevenebb értéke a fél évszázadnál hosz- szabb időre terjedő személyes ismeretség és részvétel Bonyhád közéletében. A szekszárdi múzeumba kerültek mindazok a leletek, amelyeket a bonyhádi tanító a kő- és bronzkorszakból és a kelták és rómaiak idejéből kiásott. A község első említése 1309-ben fordul elő. A török hódítás kezdetén azonban már jómódú település lehetett, mert 1550-től 1670-ig gyakran szerepel a törökkori defterekben. A sivataggá vált vidék betelepítése 1703-ban kezdődött, 1724- ből és 1780-ból való a két legfontosabb letelepedési szerződés. Egy 1744-es összeírás szerint a lakosság megoszlása magyar, német és szerb. Az en- ciklopédista-polyglott kiváló hebraista tudós plébános, Winkler Mihály 1731-ben építtette az első katolikus templomot. Mindvégig rendkívül jelentős az evangélikus hitközség szerepe. Knábel saját kutatásai alapján fölfedezte 1848 —49. Perczel Mór mellett másik nagy szabadsághősét, Borbély Józsefet. Borbély Perczel Mórral együttműködve már 1848. június 19-én hozzáfogott a helybeli honvéd hadsereg szervezéséhez, Bonyhád maga négyszáz honvédet állított ki. Kossuth Hírlapja 1848. szeptember 19-én már megdicséri az Ozoránál fölsorakozott bonyhádiakat, akik október 7-én döntően szóltak bele az ozorai csatába. Perczel Mór és Miklós hírneves Zrínyi szabadcsapata Dőry Vince, Perczel Sándor, Béla éa Gyula Irányításával jelentős szerepet vitt a szabadságharcban. A Bach-kor- szak elején, 1850. július 29-én a szabadcsapat 33 tagját büntetésből Eszak-Itáliába vezénylik. A Bach-korszak 1850. és 1857. között a fokozott hadisarc, rekvirálás és adózás mellett a kolerát, skarlátot és tífuszt jelentette a községnek. Amiről a fáma nem beszél, a nagyon kiterjedt Perczel-csa- ládnak akadt két olyan tagja is, akik a Bach-korszak alatt a közigazgatás irányítását elvállalták: Perczel Qyula és Jenő. A nép a kiegyezésig Kossuthot, Perczelt, Garibaldit várta. A gimnázium megszervezése 1870-től veszi kezdetét Két kimagasló tanár, Mar- hauser Imre és Forberger László alapítják meg Petőfi sárszentlőrinci iskolájából az egyre inkább terebélyesedő tanintézetet 1867. után megszerveződnek azok a társadalmi és nevelési intézmények, amelyek 1945-ig összetartják a túlnyomórészt iparosok és tisztviselők által irányított középosztályt: az olvasókörök, a nőegyletek, a kaszinók stb. Megindul az iparosítás is. Hazai különlegesség volt a Dominó és Játékárugyár 1906- ban, amelyből a ma ezernél több munkást foglalkoztató Zománcgyár nőtt ki. Bár a kisiparosság Java része cseh és szerb származású, már 1833- ból maradtak fenn magyar nyelvű mesterlevelek. 1918—19- ben is a kisiparosság lesz szószólója a demokratikus szervezkedésnek. 1919. május elseje az egész község hatalmas ünnepe. Magam is emlékszem, hogy mint elsős elemista, hogy vonultunk ki a végeláthatatlan tömegben a vásártérre. A Szegedről Baján át előre nyomuló ellenforradalmi hadsereg Bony- hádot teszi meg egyik fontos központjának. A fehérterror szétveri az 1918—19-es köz- igazgatási szerveket. A kiváló szerző élete és tevékenysége is csak így érthető meg: Knábel Vilmos volt a Tanácsköztársaság idefén a vármegyei főtanfel- ügyelő. Ezért ötödmagával börtönbe Is vetették. A felszabadulás hozott neki teljes, bár kései elégtételt Helytörténeti múzeumot szervezett, bár ennek anyaga a szekszárdi megyei múzeumba került, 6 irányította az 1848— 49-es centenáriumi ünnepségeket Knábel művének utolsó fejezete a Volksbund évtizedének eseményeivel foglalkozik, ismerjük el, a kényes kérdésben derekasan foglalva állást a magyar nemzeti érdekek és így az igazság mellett Basch Ferenc és Mühl Henrik agitáció- ját csaknem szélhámosságnak ábrázolja, a hidasi német iskolát pedig közönséges Potem- kin-trükknek írja le. Részletesen kifejti, hogy a kisebbségnek minden joga megvolt, amire anyanyelvi művelődéséhez szüksége volt Kiemeli a hazafias németek mozgalmának jelentőségét és személy szerint méltatja Perczel Béla, Pór József, Tűrje István, Kerényi Henrik, Gömbös Miklós és Tompa Gusztáv érdemeit. Csak röviden foglalkozik a fölsza- hadulás történetével, de sajnálatos módon nem részletezi a székely telepesek letelepedésének és gyökérverésének nagy nehézségeit Bonyhádnak a történelem forgószelében átalakult képéről Knábel Vilmos müncheni könyvén kívül még két jelentős tanulmány látott napvilágot legutóbb, az egyik András- falvi Bertalan pécsi dolgozata a Bonyhád környéki gazdaság átalakulásáról, a másik pedig Szilágyi Mihály úttörő értekezése a XVIII. századi bonyhádi zsidó kereskedőréteg kialakulásáról az Izraeliták Évkönyvében. Ezekről azonban más alkalommal fogok beszámolni. GÁL ISTVÁN SfJfßfj/KffSSSSiSifjJltSt (MIMoto — KS) Matisse magyar kapcsolatai Henri Matisseról, a XX. századi francia képzőművészet egyik atyamesteréről, a „Fau- ve”-ok (Vadak) csoportjának vezető egyéniségéről — halálának huszadik évfordulója alkalmából — terjedelmes cikkekben emlékeztek meg a francia művészeti folyóiratok.- A nyolcvanöt éves korában, 1954 novemberében elhunyt művésszel foglalkozó publikációk legfontosabbja azonban Louis Aragon vaskos, rengeteg reprodukciót tartalmazó (s ez oknál fogva meglehetősen drága...) munkája, amelynek műfaját nem könnyű meghatározni. (Aragon „ro- man”-nak, regénynek nevezi könyvét, amely magyarul is meg fog jelenni.) Matisse műveit túlnyomó- részt francia és amerikai múzeumok és magángyűjtemények őrzik, de sok fontos műve van a moszkvai Puskin múzeumban és a leningrádi Ermitázsban is. (A Szovjetunióban igen becsülik a francia mester életigenlő, humanista szellemű művészetét... M. V. Alpatov professzor pár év előtt kiadott Matisse-mo- nográfiája nagy sikert aratott a szovjet művészetbarátok körében.) Mi, magyarok, sajnos nem büszkélkedhetünk eredeti Ma- tisse-művekkel (bár a század elején még a „Virágok” és a „Gitározó férfi” című Matisse- festmények budapesti műgyűjtők tulajdonában voltak), számos magyar művész azonban személyes kontaktusban állott a francia mesterrel, akihez az egyik legszebb verset a mi Kassák Lajosunk irta: „Fogadd üdvözletem Henri Matisse / ki csupa játék és csupa báj vagy. / Levett kalappal sétálok képeid erdejében ..." A következőkben — mellőzve a Matisse-ról szóló magyar nyelvű írások (Kam- pis Antal, Czigány Magda stb.) számbavételét és mellőzve Ma- tisse-nak a magyar piktorára (Vaszary János, Gadányi Jenő, Bartha László stb.) gyakorolt megtermékenyítő hatását — megkísérelünk rövid áttekintést adni a francia és az egyetemes művészet nagy megújí- tójának magyar festőkkel, szobrászokkal és műgyűjtőkkel fennállott perszonális kapcsolatairól. Henri Matisse — néhány évvel a Fauve-ok szenvedélyes polémiákat kiváltott 1905- ös tárlata után — 1908-ban magániskolát nyitott Párizsban; a művészeti irodalom Académie Matisse néven em- leti ezt a — mindössze pór évig fennállott — szabadiskolát. Matisse mester európai és tengerentúli növendékei között két fiatal magyar is volt: Perlrott-Csaba Vilmos (1880—1955) és Bornemissza Géza (1884—1966). akik utóbb mindketten a modem magyar művészet jelentős alakjai lettek. Matisse Perlrott-Csabát is. Bornemisszát is kedvelte és pályájukat a szabadiskola megszűnte után is figyelemmel kísérte. Bornemissza Géza hagyatékában — Matisse kézírásával — a következő szövegű, iskolalátogatási bizonyítvány” maradt fenn: K-Alulírott bizonyítom, hogy Bornemissza Géza úr — oki mint tanítványom dolgozott műtermemben az elmúlt évben és az idén — kitűnt mun- kájának komolyságával és művész tehetségével. Ennek igazolásául adtam ezt a bizonyítványt. Paris, 1909. április 20. Henri Matisse, 33 Boulevard des Invalides". Ferenczy Béni (1890—1967) „írás és kép” című könyvéből (1961) tudjuk, hogy a magyar kisplasztikái és grafikai művészet későbbi klaszikusa is megfordult Matisse párizsi műtermében; Perlrott-Csaba Vilmos kalauzolta el a fiatal magyar szobrászt „A tánc”, „A zene" .a „Fény, meleg és gyönyör” alkotójához. Memoárkötetében Ferenczy Béni életteljes, de iróniától sem mentes jellemzést nyújt Matisse-ról. Perlrott-Csabán és Bornemisszán kívül a Párizsban élő fiatal magyar művészek közül Brummer József szobrászt (1883—1945 ) is jól ismerte Henri Matisse. Brummer — aki hamar felhagyott a szobrászattal és tekintélyes műkereskedő lett előbb Párizsban, majd az Egyesült Államokban — 1924-ben nagy Matisse-kiállítást rendezett New York-i galériájában. Ezt volt az első reprezentatív óceánontúli Matisse-tárlat; a katalógus előszavát Brummer írta. Matisse-szal kapcsolatban állott Czóbel Béla Kossuth-díjas festőnk (szül. 1883-ban) is, aki feleségével: Modok Mária festőművésszel (1896—1971) és Hatvány Ferenc festő-műgyűjtővel (1881—1958) 1948-ban felkereste az idős, testileg már erőtlen, de szellemileg még teljesen friss mestert. Matisse szívélyesen fogadta Czóbelt is, Hatványt is; a két magyar művészt régtől fogva ismerte. Hatvány Ferenc a „Magyar Művészet” című folyóirat 1949. évi 1. számában érdekes cikket közölt a Matisse- nál lezajlott látogatásról, és a francia mesternek Czóbellal folytatott beszélgetéséről. DÉVÉNYI IVAN 1975. Január & FÖLDEST JANOS: ÖREQ HALÄSZ (Horváth Terme emlékére) Együtt lélegzett a földdel, vízzel, füvei, falevéllel. Vízpart volt az dgyafodra, a nagy-ég a takarója. Meleg szíve mindig tárva, mindenkinek Jóbarátja. Semmit se kért, mindig adott: vidámságot. Jófalatot Nincstelen volt, mégis gazdag, önzdk tőle tanulhattak. Öreg nóta szád a vizen: egyszer fyqft ü huszár izén» S indult a szentmihály lován, mint szokott: vígan, tétován. Nem zúg már az erdő neki, fü, fa virág eltemeti. Hiányzik a víznek, vadnak: a madarak megsiratnak. Őszi emlek * 4<
