Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

Megfogyatkozott barlanglakások és barlanglakok fényünk, rendes bútorunk. minden. Tisztaság, rend mindenütt. De a barlanglakás falai meg. repedtek. Az egyik helyiség­ben vészt jelző halomban áll a beszakadt föld. Nyomasztó ér­zéssel megyünk újra az ud~ ahol egy főre 1500 forint 'Jut.' Nagy kérdés, hogy akinek a barlangban van- vize, villanya, televíziója, háztartási gépei, miért érái jól magát az üregi nyírlak igényszintjén, lakás dolgában?! Nem olcsó társadalmi teher, tétel számunkra a barlangla­kások megszüntetése. Tolna 'megyében 1959-ben kezdődött el ez az akció. Akkor még 590 barlanglakás volt, a mai 59-cel szemben. És hogy így alakul­hatott, az államunknak nem kevés pénzébe került! Sipőcz Győző, a Tolna me­gyei Tanács ékv-osztályának helyettes vezetője számította ki, hogy csak a IV. Ótéves terv eddig eltelt időszakában megszüntetett 37 barlanglakás felszámolása 5 millió forintba került. A megürült barlang- lakásokat le kellett rombolni, nehogy új lakójuk kerüljön. Ami pedig a jövőt illeti. .. A tervek adottak. Ezek sze­rint a barlanglakások meg­\ barlang nem embernek való] szüntetésének határideje Tol­na megyében 1978. december 31. A megvalósítás érdekében a Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága 43 lakás fel­építésére 8 millió forintot irányozott elő. Ennyit tudunk tehát adni állami segítségként, a barlang- lakásokban élőknek. Ezenkívül viszont arra is szükség van már, hogy ők maguk is részt vállaljanak lakáskörülményeik megváltoztatásában. Felsorolni is sok lenne, hogy milyen és hányféle kedvez­ményben részesülhetnek azok, akik önerejükből szeretnének lakáshoz jutni. Az ösztönző kedvezmények közül csak né­hányat; a helyi tanácsoktól in­gyen telek, típusterv, kedvez­ményes fuvar, munkahelyi tá­mogatás. Jó ezt számon tartani, bár a jövő kétségkívül biztató. Még pár esztendő és az emlé­kezetbe utalhatjuk a barlang- lakásokat 1 VARGA JÓZSEF hatvan éve? Nem tudja pon­tosan. Négy gyereket szült', kö­zülük egy él. A többi? Nagyon valószínű, hogy a barlang ölte meg őket igen kisded koruk­ban. Izgat a kérdés, mi köti ide ezt a magányos asszonyt? Születése nem — legtöbben emiatt ragaszkodnak egy-egy házhoz, lakáshoz. Örömök se köthetik. Akkor mi? Az egész­séget megevő évek, a gyere­kek halálát okozó nedves, sö­tét helyiségek? Nem hiszem! — Elmennék-e innen? Én el. Csak mondják, mikor pa­koljak össze. Bemutatja a „lakást”, azután élújságolja, hogy milyen jól bevált a nylonzakcsó, mivél abban a kenyér egy hét után sem lesz kőkemény. Megmu­tatja a mindennapit. A néni fogatlan. Kenyere pedig a nylonzacskó ellenére is kemény. Kísérőmtől, Kasztner István­tól. a dunaföldvári Nagyköz­ségi Tanács lakásügyi előadó­jától kérdezem; — Miért nem segítenek? Győrök néninek tartásra köte­lezhető gyereke van. Megoldás lehet a szociális otthonba jut­tatás is! Hallgatás a válasz. Később mondja Kasztner István, hogy Györöknét rövidesen elviszik innen. Elvégre másokat is se­gítettek, hiszen 35 barlang- lakásban éltek Dunaföldváron ezelőtt harminc évvel, ma meg nyolc barlangnak van lakója. © Felújított lakásban vagyunk. A konyha tűzhelyén leves zu­bog, a ház asszonya hurkát készít elő sütéshez. Jó a han­gulat. A szoba hármas ablakán fény áramlik be, s rávetődik a sápadt arcú, beteg emberre. Bálint Ferencék egy hónap­ja költöztek el barlanglaká­sukból és itt élnek, a tanács által biztosított szoba-konyhás, kamrás házban. A sápadt férfi rokkantsági nyugdíjas. Tizennégy évig éj­jeliőrködött annak előtte zsá­kolással, még korábban kút- ásással kereste a kenyerét. — Volt helye a pénznek —• mondja —, öt gyereket nevel­tünk fel. A kérdésre, hogy nem vágy­tak-e el már korábban a bar­langlakásból, nemmel vála­szol. A közeli erdőre, dombok­ra, szabad levegőre, a termé­szetre hivatkozik. Az asszony rácáfol; — Jöttünk volna, de nem volt pénzbeli képességünk. A tanács pedig sokat szemtelen- kedett velünk. Kasztner István elvörösödik. # Megyénkben - 59 barlangla­kást tartanak számon a helyi tanácsok. Ezeknek az odúknak a múltjáról keveset tudunk. Kik és milyen céllal vájtak először a földbe barlangot, lakni? Ezt a legidősebb bar­langlakok sem tudják. Volt, aki pincének, kamrának készí­tette — vélik —, később meg tudja az ég milyen kényszer változtatta lakássá a pincé­nek szánt barlangot. Milyen kényszer? íme, a magától értetődő válasz; a sze­génységé! A barlanglakások több mé- •ter hosszan nyúlnak be a domboldalak testébe, és egy irányba. A helyiségeket — szo­bát, konyhát, kamrát — egy­más után alakították ki, s nem egymás mellé. A barlangi zu­gokban áporodott a levegő, napfény sohasem hatol be a — Szemtel enkedtünk? Hi­szen maguk jóval ezelőtt nem fogadták el a felkínált új la­kást. Ott van erről a jegyző­könyv a tanácson! Az asszonynak tüzérfüle van. Nem hallja meg, amit nem akar hallani. Mondja a magáét. Minek vitatkozzunk? Sokáig volt barlanggal hatá­rolt a horizontja... varra. — Megoldás? — Holnap kijön a műszaki szakértő. Ha tényleg életveszé­lyes a lakás, úgy szükség­megoldást alkalmazunk — mondja a vb-titkár. Ha tényleg? Hiszen mozog a lösz, és meg nem állítja semmi! A jövő — nem is a távoli — biztató. A községi tanács 1975 Ne menjenek be! szobákba, konyhákba. Ablakuk nincs. Friss levegő csak az aj­tók nyitásakor áramlik be. Kik laknak ma barlang­lakásokban? Nézzük meg együtt Duna­földváron és Pakson. Nem ok nélkül éppen itt. Dunaföldvá­ron és Pakson van még a leg­több barlanglakás. e Dunaföldvár, Kakas-hegy. Közép-burgundiai dűlő. Özvegy Győrök Györgyné- nél vagyunk. Érkezésünkre a 85 éves asszony kijön a kony­hából, s míg megszokja a fényt, szemét sűrűn fedi el a tenyerével. Hívására beme­gyünk, hellyel kínál bennün­ket. Rozogaságtól sírnak a szé­kek. — Mióta él itt, Győrök néni? Elbizonytalanodik. ötven, © Pakson a Nagyközségi Közös Tanács vb-titkára, dr. Tarján Balázs vállalja a kalauzolá­sunkat. Szívesen jön, úgy­mond a barlanglakások ügye melegen tartott, mindennapos. A Kömlődi utcát járjuk. Az udvarok végében löszpart ma­gasodik. — Itt volták a földrajzi adottságok a legjobbak a bar­langlakások kialakításához. Ez az utca valamikor csak bar­langlakásokból állt, volt be­lőlük 30—40. — Ma? — Úgy tudom, kilenc. Hídvégi Jánosékat látogat­juk meg. A férfi óvatosságra int bennünket. — Ne nagyon menjenek be, mert leszakadhat! — És maguk? Maguk itt él­nek. Az asszony zsebkendőt vesz elő, nem tudom, hogy sír-e csakugyan, vagy megszokásból fogja, gyűrögeti a kicsi vá­szondarabot. — Mi törekedtünk — mond­ja —, nézzék meg. Ott a tévé­antenna a partban, van rá­diónk, mosógépünk, hűtőszek­első negyedében kezdi építtet­ni azt a négy lakást, amelye­ket csak a barlanglakásokban élőknek utalhatnak ki. Hid- végiéké lesz az egyik. De bírja-e addig a mennye­zet? Az igazsághoz tartozik az is a barlanglakásokról szólva, hogy hiába a jószándék, az ál­lam, a társadalom segítsége. Mióta elkészült és érvényben van a megye barlanglakásai­nak felszámolási terve, sok jó szó, energia ment kárba. Ép­pen a közelmúltban vizsgál­ták meg, hogy 9 paksi bar­langlakó család közül melyik hagyná itt a löszpartba vájt lyukat egészségesebb, ember­hez méltóbb lakásért? Nyol­cán mondtak nemet. Csak Hidvégiék feleltek igennel. — Ilyenkor tanácstalanok vagyunk — mondja a vb-tit- kár —, nagyon felemás hely­zet lenne, ha a barlanglakókat karhatalommal vinnénk az új lakásba. Pedig ez is megtör­ténhet ... Történjék! Á szegénység örökéként megmaradt barlang- lakásokban rengetegen lelték halálukat, vesztették el egész­ségüket ! e Eddig a beszélgetések. A közelmúltban felmérést végzett a Tolna megyei Ta­nács V. B. ékv-osztálya. A felmérésbe nagyon érdemes belelapozni. A számok, adatok tárgyilagosak, hűen tükrözik a valóságot. Jelenleg 9 Tolna megyei községben vannak még bar­langlakások, bennük 94 em­ber lakik. Foglalkozásuk sze­rinti megoszlásuk vegyes, mert van közöttük segéd- és alkal­mi munkás — ők a többség —, de van takarító, parkőr, nyug­díjas. tsz-járadékos, szociális segélyezett. De — és erre ér­demes nagyon sokunknak fel­figyelni — van közöttük tsz- tag. hivatásos gépkocsivezető, építőipari munkás, sőt, férfi­szabó is. ök valamennyien el­végezték a nyolc általánost Az egy családtagra eső jöve­delem dolgában sem állnak rosszul, hiszen vaa csalód. Bálint Ferencnél A jobbat könnyen megszokja az ember Fotó: KOMÁROMI Nyolcvanöt év nagy idő

Next

/
Thumbnails
Contents