Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-04 / 3. szám

Peks Álomvárosunk tűzvédőimének . «■ , f . f s wi tOífOn@T0DOI 1 Ilét történet Egy meghívó margójára 'A TŰZ a világ leghatalma­sabb anyagi jellegű kultúrté- nyezője. Megtaláljuk az ég­bolton, a föld belsejében, a családok tűzhelyén, a gyárak kohójában. Óriási szerepét mutatja, hogy sok népnél ját­szott fontos szerepet a vallási rítusokban. Az ember egyaránt megis­merhette e fenséges elem üd­vös és káros hatását. A tűz megfékezésének szükségessége teremtette meg az oltás előbb kezdetleges, majd egyre fej­lettebb módszereit. A tűz ol­tása a dugattyús szivattyú fel­találásával kezdett eredményes lenni. A légüstős fecskendők, a szívó és nyomótömlő feltalálá­sa tovább segítette az oltást. Az oltási technika fejlődött, de a szervezettség soká hiány­zott. A falvakat rendszertele­nül, a házakat gyakran gyúlé­kony anyagból, gyúlékony te­tővel építették. Az épületek­nek nem volt kéménye. A füst a szabad tűzhelyeS pitvarok­ból az ajtón, az ablakon, vagy a tetőn át távozott. Eyen kö­rülmények között gyakran tragédiák támadtak egy-egy tűz következtében. A tűzvihar- ban olykor egész utcasorok égtek le. Nem csupán messze országokban pusztítattak ilyen tüzek, de Pakson, Dunaföldvá- ron, Szekszárdon, Pincsehelyen is. Nem kis részben azért, mi­vel a megelőző tűzvédelem is­meretlen volt. Nagy tüzek után olykor egyedi intézkedésre került sor; később — főleg a fejlettebb városokban — úgynevezett íüzir endet adtak ki. A bekerí­tetten helységeknek —falvak­nak — IX. József 1788-ban kelt híres tűzrendészet! pátense előtt nem volt tűzirendje. A védekezés szükségessége társa­dalmi összefogásban realizáló­dott. Az önkéntes tűzoltóságok sorát Aradon, 1335-ben az El­ső Aradi önkénytes Polgári Tűzoltókar nyitotta meg. Tol­na megyében először Szek­szárdon alakult — 1873. de­cember 21-én — tűzoltóegye­sület Szogzárdí Tornász Tűz­oltó Egylet néven, nyolcvanba* aktív taggal. A vidéki tűzvédelem megszer­vezésére jelentős jogszabály volt az 53.888/1888 számú bel­ügyminiszteri rendelet. Ez in­tézkedett az építkezések tűz­biztonságáról, a gabonabehor- dásról, a raktározásról, a ve­szélyes üzemek tűzvédelméről. Elrendelte, hogy minden város és község köteles tfizrendészeti szabályrendeletet kiadni. A rendelet szerint mindenütt kellett lennie tűzoltóságnak, — kötelesnek, önkéntesnek; vagy Tengelicen 1973 őszén kezd­ték el a Petőfi Sándor mű­velődési ház belső felújítását. A több mint 400 ezer forintos felújítás tavaly nyáron fejező­dött be. A kulturális élet ki­bontakozását részben a helyi­ség hiánya akadályozta, rész­ben az, hogy a művelődési ház vezetése megoldatlan volt. Varga György, a helyi általá­nos iskola tanára, a jelenlegi igazgató, tiszteletdíjasként te­vékenykedik a művelődési házban. A tavalyi művelődési prog­ram elég szegényes volt. A közönség hat előadásból álló, az állampolgári jogokat és köte­lességeket ismertető sorozatot, négy egészségügyi előadást hall­gathatott meg. Szerepelt Ten­gelicen a Déryné Színház, az Állami Bábszínház, a Rajkó­zenekar és a Sprint-együttes. fizetettnek. Megyénkben 1892- ig minden község és város ki­adta tűzrendészet! szabályren­deletét. Akkoriban Tolna me­gyében kétféle — önkéntes és köteles — tűzoltóság volt. Az 1920-as évek végén Szekszár- dan, Pakson, Dunaföldváron és Bátaszéken az önkéntes tűzol­tóságot fizetett személyzettel erősítették meg. PAKS TERÜLETÉN a tűz­védelmi viszonyok az ország többi helységéhez hasonlóak voltak. A házak falai vályog­ból, döngölt agyagból, nem ritkán sár tapasz';, ássál, sövény­ből készültek. A tetőzet fából volt. Szalmával, náddal, sással, később fazsindellyel fedték az épületeket. A házak szorosan álltak egymás mellett. Főként akkor fejlődött a paksi tűzvédelem, amikor a település mezőváros lett. A paksi kovács-bognár céh 1846- ban Rádiger Mátyás kovács­mestert bízta meg a „tűzbizto- si hivatal” ellátásával, Köte­lezték a céheket, bizonyos esz­közök — létra, csáklya, ved­rek, hordók — tartására. Fel­szerelést 1851-ben vásároltak. Ez három fecskendőből, kilenc vízhordó lajtbód és hét, a ku­tak mellé helyezhető vízeskád- ból állt; Kezelésükre azonban képzett ember nem állt ren­delkezésre. 1869. február 20-án délelőtt dühöngő tűzvész pusztított Pakson. Tumpek Ádám város­bíró jeletéséből ismerjük rész­leteit. 137 ház, egy kápolna, egy fecskendőfészer, valamint sok melléképület elpusztult A város elöljárósága a tűzesetet követően foglalkozott ugyan azzal a gondolattal, hogy szükség lenne szervezettebb tűzoltásra, de még négy év­nek kellett eltelnie a tettig— Végül Mádi Kovács János paksi földbirtokos tette meg az első lépéseket. Többször járt külföldön, bejárta az orszá­got, és így módja volt megis­merkedni a már működő tűz­oltóegyletek szervezésével. Mindezeken túl valószínűleg kapcsolata volt Széchenyi Ödönnel, aki később a buda­pesti tűzoltóság létrehozásában játszott jelentős szerepet. A megalakuláshoz anyagiakkal is hozzájárult. Elkészítették az alapszabályt és az egylet rend­szabályait, amelyhez a minta a szekszárdi egylet alapszabálya volt. Felterjesztették jóváha­gyásra a Belügyminisztérium­ba, ahol 1874. február 11-én történt az aláírás. Az újonnan megalakult egyesület az első nagy próbán 1874. július 25-én esett át. A zsúfolt, éghető anyagból A kölesdi ÁFÉSZ a korszerű lakáskultúráról rendezett kiál­lítást. Vidám hangulatban zaj­lott le a hagyományos szüreti és búcsúbál. Jól dolgozott a társadalmi munkában is ki­váló tizennégy évesek klubja. A nők klubja azonban meg­szűnt; nem működött sem a gyermek-, sem a bábszakkőr, sem az irodalmi színpad. Az idén az iskolával köt szocialista együttműködési szerződést a művelődési ház. Megindul a gyermek- és a színjátszó szakkör, a nyugdíja­sok klubja, a sakk-szakkör, az ifjúsági klub. Politikai ok­tatás, több TIT-előadás, a Déryné Színház vendégszerep­lése, az ŐRI egy műsora, to­vábbá kisgépeket és háztartási cikkeket bemutató kiállítás szerepel a tengelici művelődési ház 1975-ös programjában. készült építkezés és az erős szél ellenére mindössze két la­kóház égett le. Ugyanebben az évben egy szérű is kigyulladt. A beavatkozás szintén ered­ményes volt. A FEJLŐDŐ TESTÜLETI ÉLETET egy sajnálatos ese­mény zavarta meg. Pakson 1883. január 22-én tűz ütött ki. Az időben érkezett tűzoltókat késleltették az oltás megkez­désében, mivel az épület — biztosítva volt... E sérelem mi­att január 28-án tartott köz­gyűlésen az egyesület tényle­ges működését ideiglenesen szüneteltette. Az ezzel kapcso­latos döntés és panasz meg­járta a hivatalos utat. Az ügy­intézés lassúsága miatt évek teltek el. Az egyesületi munka újjászületésére adott ösztön­zést az 1309. július 20-án ki­tört tűzvész. A leégett épüle­tek száma 412 volt. Egy idős ember e3ett áldozatul: mene­külés közben elesett és meg­égett. Elpusztult 400 baromfi, 30 sertés, 1X6 kutya és macska. Az összes kár 250 000 forint volt. A tűzvészt követően a köz­ség képviselőtestülete határo­zatban intézkedett az újjáépí­tésről. Bizottságot küldött ki, hogy megjelölje azokat az úgy­nevezett fixpontokat (utcasar- sarkok), ahol a házakat csak bádogfedéssel vagy cserépte­tővel volt szabad felépíteni. A tűzoltóegyesület is elégtételt kapott a jó néhány évvel az­előtt elszenvedett sérelemért, és folytatta működését Paks 1944. december 2-án szabadult fel. A véletlen úgy hozta, hogy a szovjet helyőr­ség parancsnoka hazájában hi­vatásos tűzoltó tiszt volt. így a tűzoltóegyesület a szolgála­tot alig pár napos késéssel folytathatta. A parancsnok el­rendelte, hogy állandóan hat­hat főből álló tűzoltóügyelet álljon készenlétben. A tűzoltó­ság tagjait felmentették min­denféle egyéb munka alól. Az egyesület élete ismét fellen­dült. A keletkezett tüzek ol­tását gyorsan, szakszerűen haj­tották végre. A rendszeres gyakorlatozás eredményeként már 1946-ban, majd azt köve­tően részt vettek a járási, me-1 gyei, sőt az országos tűzoltó­versenyeken. Munkájuk ered­ményességének egyik bizonyí­téka a szertár klubhelyiségé­ben őrzött mintegy félszáz ok- levéL A helytálló testület új tűzol­tószertárat, gépkocsit, majd gépjárműfecskendőt kapott. Ma már az állami tűzoltóké­val azonos típusú gépjármű­fecskendő áll rendelkezésére. A belügyminiszter megbe­csülését tükrözi, hogy számos paksi önkéntesnek adomá­nyozta a Tűzbiztonsági érem kitüntetést • A TESTÜLET NESZTORA NÉMETH FERENC, aki 1916 óta tagja az egyesületnek. Je­lenleg is ő tartja karban a fel­szereléseket, a szertárat. Nyolcvanegy éves kora ellené­re ma is részt vesz vala­mennyi testületi megmozdulá­son. Hozzá hasonló lelkes embe­rek Pakson mindig voltak, vannak, és lesznek. Ezért volt életképes, ezért lehetett szá­mítani mindig a fennállásának századik évfordulóját meg­ünnepelt paksi tűzoltóegyesü­letre. Feladatai ma is jelentő­sek. Közre kell működnie az ország első atomvárosa tűzvé­delmének biztosításában. CSÖGLEI ISTVÁN tűzoltó őrnagy Sokszorosított meghívó. Ki­vitelben nem különbözik a töb­bitől. Ellső pillantásra tartal­mában sem. A szöveg a követ­kező: „A Bonyhádi Dolgozók Horgászegyesülete ezúton hív­ja meg a eporttánsait 1975. ja­nuár 12-én vasárnap, reggel 9 órai kezdettel tartandó 1975. évi közgyűlésünkre. Helye: Bonyhádi Cipőgyár kultúrter­me. (Központi szálló emele­tén). Felhívj,uk a sport társak fi­gyelmét, hogy jelenléti ívet fektetünk íeL Mindazok, akik a közgyűlésről távol marad­nak, az alapszabályzat szerint száz forint bírságot tartoznak fizetni. Napirendi .pontok: el­nöki megnyitó, titkári beszá­moló az 1974. évről, pénztáros beszámolója, 1974. évi zárszám­adás és vagyonmérleg, 1975. évi költségvetés ismertetése, pénz­tári ellenőrök jelentése, hozzá­szólások, az 1975. évire befize­tett j egyek kiosztása. Felhívjuk a sporttánsiak fi­gyelmét, hogy pontosan ’kez­dünk, mindenki időben jelen­jen meg ... Minden régi & ú j s porttá remak az 1975. évben fogásban gazdag új esztendőt kivárnunk. Uj tagokat is hoz­hatnak a közgyűlésre.” A meghívó szövegében két lényeges eltérés van a megszo­kottól. Az eiső, oki nem jelenik meg az alapszabályzat szerint száz forint bírságot tartozik fizetni. A horgászok kitaláltak egy új szervezési formát és ezt még alapszabályzatban is rögzítet­ték. Minden tagot anyagilag is érdekeltté tettek abban, hogy a közgyűlésen megjelenjen. Száz forint jutalmat kap, ha megjelenik. Mert így is fel le­het fogni a dolgot. Ha az etn­Parkvédők és parkrongálók Ballagtam az utcán. Rámkö­szönt egy régi ismerős és mind­járt meg is kérdezte: „Ugye, maga még az újságnál dolgo­zik? ■— Ott — válaszoltam. — Na,- akkor mondok én magának egy témát Menjen a Tartsay lakótelepre és nézze meg, mit művelt ott a park­kal egy teherautó! Tönkretette. Ráment a járdára, a betonla­pok felugráltak a sárból, a fü­ves részt is összeszabdalták a nagy gumikerekek, öttonnás kocsival mentek rá a felázott parkra. Amikor szóltam a gép­kocsivezetőnek, azt válaszolta: nekik azt mondták, vigye el az itt tárolt sódert. Ö pedig nem tud érte berepülni. Esetleg jöhettek volna akikor is a só­derért, amikor megfagy a föld, vagy könnyebb lovas kocsival is kivihették volna, ha már annyira sürgős — magyaráz­tam. De hiába. A ’gépkocsive­zető csak azt hajtogatta: neki ezt a sódert el kell inn-en vin­ni. Ez az ukáz! Ha odamegy, megláthatja őket, ott rakodnak még. Szóltam a parkőrnek is: írja fel p rendszámot és intéz­kedjen. Mert mégiscsak tűr­hetetlen, hogy elvisznek több száz forint értéket és tönkre­tesznek sok ezer forint értékűt A paridban mindenütt táblák. „Legyen Szekszá rd virágos, így szépül majd a város” „Legyen parkunk mindig tiszta, ez az úttörőink célja”. E táblák kö­zött mentek el. Ilyen táblák veszik körül a gépkocsikat, amelyre dobálják a sódert. A bér nem fizet száz forint bün­tetést, akkor megmarad száz forintja, tehát ennyi jutalmat kap a saját egyesületétől. Képzeljék el ml lenne, ha ezt a száz forint jutalmat min­den értekezleten bevezetnék? Több értekezlet, több résztve­vő..., vagy kevesebb résztvevő és több bevétel. Akkor lenne a legeredményesebb az értekez­let, ha csak az elnök jelenne •“meg. Akkor sok pénz folyna be az értekezlet kasszájába. Még a gondolat is megbizsenegtetá az embert: ha az idén is any- nyi értekezlet lesz, mint amennyi tavaly volt és annyian maradnak távol, akkor komoly bevételre lehetne számítani a büntetésekből. És komoly meg­takarítást is elérhetnénk, hisz minél kevesebb a résztvevő, annál kisebb az értekezlet re­zsije, kevesebb kávé, cola meg miegymás fogyna. Én a magam részéről sok fantáziát látok a bonyhádi hor­gászegyesület módszerében; Ajánlom is elterjesztésre, ment a módszer nem követel meg­győző munkát, ugyanakkor mégis eredményes lehet. Ha nem jelennek meg a tagok, ak­kor nő a bevétel, ha megjelen­nek, akkor száz forint marad a zsebükben. Ez a módszer a pontos kez­dést is lehetővé teszi, amely­re egyébként a meghívó is fel­hívja a figyelmet. Ha valaki pontosan megjelenik, megma­rad a száz forintja, ha valaki kásáik, fizet száz forintot, mert merem remélni: a bonyhádi horgászok következetesek lesz­nek, csak azokat ’ számítják megjelenteknek, akik a pontos kezdés előtt aláírták a felfekte­tett jelenléti ívet, park valóban olyan, amilyen­nek ismerősöm mondta.' Nem csodálom, hogy felháborodott. Felháborodott, szólt és intéz­kedésre szólította fel a park­őrt. A parkőr oda is ment a rakodókhoz. Ott állt és beszél­getett velük. Kezében szeges ; botját tartotta, szeggel felfelé. A szegnyárson néhány felszúrt papír. — Ott ds van még sóder! —. mutatott a parkőr egy távolabb bi kupacra. — Majd azt is elvisszük! — mondta a gépkocsivezető. — Csak ügyeljenek a tiszta­ságra! — búcsúzott tőlük a parkőr. Lassan, körültekintően lép­delt. Időnként felnyársalt egy- egy papírszeletet a szöges bot­jára. Ügyelt a park tisztaságá­ra. Többre nem, mert legjobb tudomásom szerint sem a gép­kocsivezetőt, sem a gépkocsi üzembentartóját eddig még nem büntették meg. Pedig megérdemelték volna! Ezek után mit tehetnek a parkvédők? Verjék meg a park rongálóka t ? Ez törvénybe ütköző cselekedet és jogosan sújtana le rájuk a törvény. A parkr öngól ókra nem?! (Szalai) 1975. január 4, Közművelődés Tengelicen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents