Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-30 / 25. szám

Semmi értelme. Ha csak az nem, hogy a szé­na gazdája majd nagyot néz. — Mi lehetett ez? — találgatja majd a maradékból, amit meg­hagynak, a környékbeli egerek. Lefelé menet az úthoz mindenütt az éjjeli kódorgás nyomai: itt is, ott is szétszóródva, földbe taposva a keksz, ahogy a ruhája alól ki pergett. Lehet, végig az autótól így vezet a nyom. Ha keresték volna az őrzők, könnyen megtalál­hatták volna. Gyorsabbra fogta a lépéseit. S ahogy az út­hoz, az árokpartra ért, levetette a leventesap­Járt a faluba, a Hangya szövetkezethez, másodnaponként egy teherautó. Hozta az árut, majd kiszaladt utána a vasútállomásra, s ott is elintézte a feladni- meg átvennivalót. A sofőr nem is igen bánta, ha a gyerekek az állomásra menet felkapaszkodnak; befogta őket odakint a pakolásnál. ö is megjárta így sokszor az állomást, ha kedve szottyant egyet kocsikázni. Azon a borús novemberi napon nem is a ko­csikázás végett kapaszkodott fel — hátul, szo­kás szerint —, amikor a sofőr bebrugatta a motort. Igazában azt remélte; hátha a frontot az állomástól már jobban lehet látni. Napról napra közelebbről hallatszott az ágyú­szó. Beszélték, hogy az oroszok már átkeltek a Tiszán. Mire a kisbíró azt mondta: annál rosszabb nekik, ha átkeltek! ö fix helyről tudja: indul a nagy német támadás, és aki átkelt, azt mind 64. belehajtják a folyóba. („Marhák! Épp azért csalogatták át a Tiszán őket, hogy most az egész hadsereget vízbe fojtsák! Ennyi eszük sincs!... Sok marharépát esznek, attól megy el az eszük...”) A csendőrök eltűntek a faluból. Németekkel volt tele a csendőrlaktanya. Jobbára az intel­ligencia is elmenekült, csak a református pap nem, s egy öreg tanító, akiről az a hír járta, hogy kommunista. A főjegyző utoljára kiadta a csordásnak, aki a szomszédjukban lakik, hogy a község bikáját is menekíteni kell. Hajtsa el Egerbe, ilyen meg ilyen parancsnokságon adja át, papír ellené­ben. Mindenki vásárolt, ha volt még pénze. Kö­rös-körül a Hangya boltban üresen ásítottak már a polcok. Elfogyott a falvédő, a nyárról maradt légypapír, a lagziba való díszes ostor- szíj, a fatalpú szandál. Az árpakávé, a fogpor, még a műrostos cipőpertli is. _Az anyja előző nap talált még egy tízpen­gőst, a komódfia mögé lecsúszva. Rögtön sza- lajtotta Pirost, hogy vásárolja eL Akármit kap érte, többet ér, mint egy darab papír. Csak levesízesítő kockát adott már a hangyás Marci bácsi Pirosnak. Ki is próbálták még az este, de egérízű lett tőle a krumplileves. ... Annyira elgondolkodott a teherautón, egy halom üres zsák tetején heverészve, csak későn fogott gyanút: már rég oda kellett volna ér­niük! Azt is csak most fogta fel, hogy már jó ideje nem ráz az autó: a topekán — a beton­úton — haladnak. Kilesett a ponyva alól: ismeretlen volt a táj. Most aztán mit csináljon? Ha leugrik, összetörheti magát. Még a sze­kérről is, ha menet közben lelép az ember, el­vágódhat, ha nem vigyáz. Dörömböljön a sofőrnek? De észrevette már a sofőr a mozgolódást há­tul. Leállt az út szélén. Kiugrott a fülkéből, s elhúzta a ponyvát. — Hát te?!.. A jóistent benned!.. Most ki­rakjalak?... Hosszút káromkodott, aztán elővette a dóznit, s cigarettát sodort. 65. — Hát, édes komám, én már nem fordulok vissza. Hazamész vonaton. Van nálad pénz?... Persze hogy nincs. f Nemsokára egy nagy városba értek. ' Rögtön gondolta, hogy ez csak Miskolc le­het Volt ő már egyszer Miskolcon. Csak ott van ennyi nagy emeletes ház. Irgalmatlan nagy téglaépület előtt állt meg az autó. Már nem haragudott a sofőr, még pénzt is adott — Nesze, tíz pengő. Ne mondd, hogy én nem becsülöm meg a potyautast... megette a fene úgyis a pénzt. Váltsál jegyet, és hazamész a legközelebbi vonattal. Hány éves vagy te?... No, letagadsz egyet-kettőt, aztán félárú jegyet kérjél, akkor még az jár. S ami pénzed marad, vágyéi rajta Marci bátyádnál egérfogót azt még láttam nála vagy ötöt.. Jó kemény barackot nyomott a fejére, s ott hagyta. Akkor neki eszébe sem jutott, hogy az a nagy épület vasútállomás. Ok szekérrel jártak benn a városban, sohasem látta még ezt az épületet, és ha mondják, sem hitte volna, hogy létezik ekkora nagy vasútállomás. Csak később, kódorgásai közben járt arra megint, s hogy sokan jöttek-mentek a szélesre tárt ajtókon, ő is bemerészkedett. Csak akkor látta, hogy állomás, és a túloldalon ott a ren­geteg sínpár, és rajta annyi vonat, amennyit egy falkában még elképzelni sem tudott volna. Hiszen éppen ezért tette ki oda a sofőr! Tud­hatta azt a sofőr, hogy ez állomásépület! Csakhogy, amikor a sofőr egyedül hagyta, ne­ki már Magda nénje járt az eszében. Ha ilyen váratlanul — s méghozzá: ingyen — a városba fölkerült, anélkül már csak nem mehet haza, hogy meg ne látogassa Magda nénjét. Nem lesz könnyű megtalálni, mert borzasztó nagy város, és a házukat sem tudja. Soha nem volt még náluk; amikor ő a szekéren itt járt, Rezső bácsi még csak udvarolt Magdának. De csak kijön az utcára valamelyikük. A bolt­ba, vagy vízért, vagy valaminek. Lehetetlen, hogy valamelyikükkel ne találkozzék. (Folytatjuk) 66. ,/i művészét hozzád is szol" így művelődnek Báfaszéken Szeszmentes ifjúsági presszó — Fafaragó szakkor — Szocialista brigádklub — Néptánccsoport a tervek között Az új esztendő első hónap­jában jó néhány művelődési in­tézményt felkerestünk már az­zal a céllal, hogy megismer­tessük olvasóinkat az egyes településeken folyó közművelő­dési munkával. Legutóbb a bátaszéki művelődési házba látogattunk el. Solymár Ottóné másfél éve vezeti a házat. Mint mondja, nehéz dolog összefogni a köz­ség lakóit, a művelődési ház jelenlegi adottságai miatt, ugyanis a nagytermen kívül csak egy használható klubte­rem van, és ez bizony kevés. Mégis a műsorszervezéssel né­mileg korrigálni lehet ezt a hiányosságot. Bár van egy kártyaterem, de itt nem lehet rendezvényeket tartani. A kö­zelmúltban tették.használható­vá a nagyterem melletti össze­kötő termet. Nemcsak az épü­let elavult, hanem a berende­zés is felújításra szorul. Az elmúlt évben fotószak­kör alakult, mely azonban helyhiány miatt az MHSZ-he- lyiségben dolgozik Ugyanitt működik a barkácsszakkör is. A kerámiaszakkör a cserép- és vázkerámiagyárban kapott helyet. Bábukészítéssel foglal­kozik a tizennégy éven alulia­kat tömörítő bábszakkör. Mű­ködik egy képzőművész­szakkör iá. Zeneszakkörként tartják fenn a -fúvószenekart, melyben évenként visszatérő­en komoly problémát jelent az Iskolát végző fiatalok újakkal való kicserélődése. Jelentős szerepet vállal a zenekar a községi ünnepélyek lebonyolí­tásában. Sokát szerepel az irodalmi színpad, mely a nem régen lezajlott megyei minő­sítésen sikeresen mutatkozott be, s most a szarvasi országos; minősítésre készülnek. Egy Radnóti-összeállítás és Mezei András. RÓ2£ák a temetőből című oratóriumának próbái folynak jelen pillanatban. Mű­ködik egy színjátszó csoport is. Ok egyfelvonásoaokat tanul­nak. A nyugdíjasok klubjá­ban kötetlen a program. Töb­ben fafaragással foglalkoznak, sőt Szegfű Alajos iparművész tanító vezetésével fafaragó­szakkört alakítanak ebben az évben. Az általános iskolások végzőseit segíti a továbbtanu­lásban a nyolcadikosok klubja. Néptánccsoport is működik, jó lenne azonban, ha ennek mun­kája iránt több fiatal érdek­lődne. Tervezett kulturális vállalásaik segítésére, vala­mint a szervezett munkásmű­velődés biztosítására 1975-ben szocialista brigádklubot sze­retnének létrehozni Bátaszé- ken. Működik egy székely asz- szonykórus, csupa tsz-asszony a tagja, s vezetőjük, Tamás Istvánná is a tsz-ben dolgozik. Kár, hogy Bodnár Jenőné ta­nárnő szakmai irányítását nem igénylik. Mindenesetre az a tény, hogy öntevékenyen ápol­ják a múlt hagyományait, ön­magában is figyelemre méltó. Szép sikereket könyvelhetnek el maguknak valamennyi bá­taszéki fellépésük után. Benkó Iván, Mészáros Mihály és Föl­des László — mindhárman ak­tív részesei a községben évek óta érezhető fejlődésnek — Bátaszék monográfiáját állít­ják össze. A terveknek megfe­lelően jövőre készülnek el a nagy munkával. Az ifjúság körében népszerű a helytörté­neti kutatás, Ai ifjúsági klub tavaly már­ciusban alakult újjá. Tagjai­nak 80 százaléka munkásfia­tal. Érdekes kezdeményezéssel állandó színházlátogatóvá vál­tak. Ugyanis az előadásokon külön helyük van és 50 szá-" zalékos kedvezménnyel láto­gathatják az előadásokat, va­lamint a belépődíjas rendez­vényeket. Számos nagy sikerű rendezvény résztvevői voltak a fiatalok. Dr. Simon József kandidátus Burmáról tartott előadást Dr. Anghy Csaba Észak-Amerikába kalauzolta el a klubtagokat. Katona Imre a Sárközt mutatta be a hall­gatóságnak. Mészáros Mihály Bátaszék múltját ismertetta Tamási Istvánná, a székely asszonykórus vezetője, szüreti népdalokra, Magyar József és felesége pedig szüreti táncok­ra tanította meg a fiatalokat. A táncoló fiatalok kérték — s kérésüknek helyt adva —1975- ben néptánccsoport alakul a művelődési házban. Találkoz­tak Kürti Papp Lászlóval és Vitai Ildikóval, a Csak az if­júság lehet olyan című elő­adói esten. Bodor Tibor szín­művész, a Madách Színház tagjaként volt a klubtagok vendége, ö tartott egy emlé­kezetes Váci-életművet bemu­tató műsort. Aztán Moldova György és Végh Antal művei­ből hangzott el szatirikus elő­adás. Több alkalommal ki­rándulást rendeztek, Harkány­ban és Fonyód-Bélatelepen pi­hentek, Balatonszepezden az úttörőtábor csinosításán egy hétig társadalmi munkában dolgoztak. Az idén pedig elő- jSzör is szeszmentes szórakozó- 'hellyé szeretnék átalakítani a művelődési ház melletti kocs­mát. Az ifjúsági klubban idén hangzik el „A művészet hoz­zád is szól" című hat előadás­ból álló sorozat. A bátaszéki művelődési ház­ban szép eredmények szület­tek. Igaz, hogy a ház adta le­hetőségek nem a legmegfele­lőbbek, de ezt a még széle­sebb körű társadalmi összefo­gással ellensúlyozni lehet és kell. SZÉKELY LÁSZLÓ Feltárulnak az őspannonok titkai Tágas sírkamra; kőpadlóján máglyamaradványok,, sarká­ban égett emberi csontok, ke­rámia és fémtárgyak: bor­dákkal díszített fénylő, fekete urnák, tálkák, csészék, füles bromzpitykék, gyűrűk, vas zabla töredékei — az évezre­dekbe vesző múlt megannyi üzenete. Kevés hiányzott hoz­zá, hogy az értékes üzenetek sohase érkezzenek el a ma emberéhez. A nagyberki-sza- lacskai szántókat meg akarták tisztítani a földhalmoktól, amikor a gyalu kőfalba ütkö­zött. Szerencsére a munkával leálltak: a termelőszövetkezet értesítette a Nemzeti Múzeu­mot™ A régészek a szakirodalom­ból tudták, hogy a szálacskái földvárak az időszámítás előtti VIII. században, mintegy 2800 évvel ezelőtt épültek. Pannó­nia őslakóinak, majd a kel­táknak, az i. sz. I. században pedig a rómaiaknak nyújtot­tak menedéket. A körülöttük lévő több száz, kisebb-nagyobb •— 2 —6 méter magas 30—60 méter átmérőjű — földhalmok pedig őskori sírokat rejtenek. Ezek feltárása már 1870-ben megkezdődött, de kevéssel utóbb abbamaradt, s csak 1943-ban folytatódott A ku­tatásokkal azonban ekkor is rövid idő múlva felhagytak. Most, a szalacskaiak hívá­sára megmozdultak a régé­szek: védetté nyilvánították a Somogy megyei nagyberki- szalacskai halmokat és hozzá­láttak a rendszeres ásatások­hoz. 1973-ban két halomból, tavaly öt halomból ástak ki érdekesebbnél érdekesebb le­leteket: kis bikafejes edényt, turbán formájú orsós gom­bokat több fejű tűket juhláb középcsontból készült dobó­kockát (!). Olyan kincseket amelyek töredezetten, össze­égve is Pannónia őslakossá­gának viseletére, művészeté­re, eredetére, más népekkel való kapcsolataira vallanak. A sírkamrákban elhelyezett tárgyak segítségével a rituális szokásokra is következtettél^ Megállapították, hogy a halot­takat ékszereikkel, fegyvereik­kel együtt hamvasztották el, a máglya maradványait, a hamvakat kőpadlóra helyez­ték, azok közelébe rakták a tárgyak töredékeit, majd ter­méskőből megépítették a sír­kamrát és azt több vagy ke­vesebb földdel borították. Né­hol a földbe is tettek edény­töredékeket. Eddig mintegy 200 kerámiát sikerült restau­rálni. Ezeket a Nemzeti Mú­zeum most készülő régészeti kiállításán mutatják be elő­ször. i Közben, amint a terepvi­szonyok megengedik, a régé»! szék tovább kutatják a halom- j sírok titkát. Főleg arra kíván- ! csiak, hogy mit rejt a leg-: nagyobb — hét méter magas,’ 60 méter átmérőjű — halom,1 Ez háromszor akkora, mint at többi, feltehetően törzsfőnöki’ sír, és újabb bizonyítékokat nyújt az őslakosság élet-: módjáról, szokásairóL Jövőre a földvárakat vallatják majd — immár rendszeresen —j hogy megismerjék az ősi te­lepüléseket is. A nagyberki- szalacskai halmok sora Ma-> gyarország legnagyobb, leg-r gazdagabb régészeti lelőhelye, valóságos kincsesbánya, még utódaink számára is tartogat meglepetést — állítják a szak­emberek. , Molnár Erzsébet 1 m ni.

Next

/
Thumbnails
Contents