Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-24 / 20. szám
A korszerűség ára A termékekéi és a termetéit kor» szerűsíteni úgy érdemes, ha a fejlesztésre fordított anyagi, szellemi értékek a termelő és a fogyasztó t»é' mára kamatostól megtérülnek,, Egy nagy teljesítményű, Bzárn jegyvezérlésű — numerikus — szerszámgép 20—30 millió forintba, a hagyományos berendezés tízszeresébe kerül. Drágának látszik, ám feltehetően megéri az árát, mert hiszen vásárolják, a hazai szerszámgépgyártóik külföldön is találnak rá vevőket. A magyar Spar — mind tapasztalatait, mind technikai felkészültségét tekintve — képes lenne orsós magnetofonok, közöttük sztereo készülékek előállítására. Mégsem csinálják. Azért nem, mert a ráfordítási költségek, s az elérhető ár nem állnak arányban egymással. Két példát említettünk, s bármennyire egyszerűen, érzékeltetik: a korszerűség ára, ha forintban akarjuk kifejezni, csak bonyolult számítások végeredményeként mutatható ki. Elemek vetélkedője Vállalva a leegyszerűsítéssel járó veszélyt: egy termék hiába korszerű, hiába képes annak előállítására a gyár, a vállalat, ha a költségeik nagyok, ha csekély a kereslet, ha értékesíthetőségének ideje túl rövid... Sok a ha; az újdonság, legyen akár termék, akár eljárás, kockázatot hord magában, többletköltséget követek Ezért a folyamat főbb elemeit kell összevetni. Mi miibe kerül, 6 mi érhető el annak fejében? Maradjunk a már említett magnetofonnál. A sokoldalú számítások végeredménye az volt, hogy orsós készüléket nem érdemes gyártani, ám kazettásat, ■ annak sztereo típusát is, igen. Némely alkatrészt ugyan külföldről kell megvásárolni, bizonyos új berendezések is szükségesek, ám ezekkel szemben ott áll — roegint- csak leegyszerűsítve — a termelőnek is, a vevőnek is elfogadható ár, az export biztos tehetősége, a bosszú évekig tartó kereslet. így már érthetőbbé válik, bogy 1974-ben a magnetofonok termelése 1973- hoz mérten negyven, kivitele barnásáé nllriVfWiii eOeefce- cséts. Elkerfilhefefíei ót Van-e más lehetőségűn*; rabit a korsaerűBftéB? ldfaflt fcfcúeOaéot a párt XL resszusa Irányelveit, ahol ezt olvashatjuk: „Legfontosabb feladatunk m népgazdaság belső tartalékainak jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása. A termelés növekedése mindenekelőtt a termelékenység emelkedésétől függ”, Mindezek kulcsát a korszerűbb gyártás és gyártmány adja. Forgatjuk-e a képzeletbeli kulcsot, s főként értően mozgatjuk-e? Tagadhatatlanul lényeges változásokon ment át mind az ipar, mind a mező- gazdaság ilyen értelemben. Gyorsult a termékváltás, megnőtt az itthon kidolgozott vagy külföldről vásárolt új eljárások, termékek súlya a teljes termelésen belül. Ugyanakkor a szükségesnél még mindig kisebb szerep jut a költségeknek — holott például csupán az anyagköltségek egyszázalékos csökkentése a népgazdaság számára 5,5 milliárd forintot jelentene —, az időtényezőknek, s csak most kezd polgárjogot kapná az értékelemzés. Eredmények tükre m Jó néhány kiválóan dolgozó vállalatnál hallani: most látjuk igazán gyengéinket. Való igaz, hogy az eredmények tükrében élesebbé válnak a kihasználatlan lehetőségek, • mulasztások, melléfogások. Ott, ahol úgy , korszerűsítenek”, bogy a múzeumba kívánkozó gépek, berendezések közé beállítanak néhány újat, nagy teljesítményűt, aligha remélhetnék kézzel fogható hasznot. Kiadás van, bevétel nincsen. Sajnos, nem ritka eset ez, ahogy a legyártott, de vevőre nehezen találó termékeké sem szabályt erősítő kivétel. Sűrűn beszélünk arról, hogy minden tekintetben felgyorsult az élet tempója. Nos, a telefon feltalálása és széles körű alkalmazása között 56 év (1820— 1876) telt eb A tranzisztor esetében már csupán öt (1948— 1953) esztendő. Villanásnyi hivatkozás, ám miért csak beszélünk arról, 'hogy az időnek értéke van? Miért nem bizonyítjuk ezen érték megbecsülését a találmányok, újítások mielőbbi alkalmazásával, a tudományos eredmények gyom gyakorlati kamatoztatásával, a meglévő korszerű berendezések növekvő kihasználásával? A korszerűbbet mindenki A kereskedelem szakmai és szakszervezeti feladatairól tárgyalt a KPVDSZ központi vezetősége A kereskedelem tavalyi tevékenységét értékelte, idei mtawi feladatairól tárgyalt és a szakszervezet legfontosabb tenni vakot határozta meg csütörtöki ülésén a Kemske- detorú, Pénzügyi és Vendég- íátóiipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Huszár István, a Mfr rasztertanács elnökhelyettes^ ott volt Szundi István baUce- reskedekni miniszter. Az ülésen Ligeti LászK főtitkár ismertette az elnökség jelentését, amely szerint a kereskedelem munkája, a vállaitatok, a szövetkezetbe gazdálkodása a múlt évben a tervezettnél kedvezőbben alakult. A kiskereskedelemi forgalom növekedése a IV. ötéves terv során tavaly volt a leggyorsabb, meghaladta a 10 százalékot Az idei forgalom a számítások szerint 8,8 százalékkal növekszik, — várhatóan a legnagyobb 11,2 százalék** a fejlődés a vegyes iporcilrlrkereskedelemben, a legkisebb, 5,4 százalék, a ruházati szakmában, — s a lekötött hazai és import árualap legalább a tavalyi kedvező tafcnsságellá- ttsahrw elegendői, Foglalkozott a beszámoló a tedranptmHKági, a TTMinkTt- és , üzemszervezési feladatokkal, s értékelte a kereskedelmi dolgozók munka- és életköriilmé- nyeit. A szakszervezet a kormányhatározat megvalósításával teljesítette szakmai kongresszusának határozatát, a múlt évben az egész kereskedelemben bevezették a 44 órás munkaidőt A főtitkár bejelentette, hogy központilag is támogatják a munka- és üzemszervezési, a technikai fejlesztést, a racionális munkaerő-gazdálkodást A minisztérium vezetői megszüntetik például a nyitva tartással kapcsolatban a helyi szerveket korlátozó rendelkezéseket (MXtt óhajtja, de vajon ügy, hogy mérlegeli, mennyibe kerül gyárnak, iparágnak, s nem utolsó sorban a népgazdaságnak? S gondolnak a számit gatás közben arra is, hogy minek színesfém oda, ahol a műanyag tökéletesen megfelel, md- ne(k olyan alkatrész a 'berendezésbe, melynek élettartama ötszöröse a tübhiekénék, miért forgácsolnak tucatnyi alkotóelemet amikor azokat forgács nélkül is, például saj tolással kialakíthatnák? Az összhang igénye Kérdéseink magukban hordják a feleletet. Az újságLapon persze könnyebb megadni a választ mint a gyakorlatban, az ipari, mezőgazdasági, építőipari, szállítási üzem gyártásáé gyártmányfejksztési osztályán, a főtechnológus szobájában, a főmérnöki irodában, a műszaki értekezleten. Am figyeljük csak miként ír Galbraith, az ismert amerikai közgazdász Az új ipari állam című — magyarul is megjelent — könyvében: ^A modern tudomány ét technika igazi vívmánya, hogy közönséges képességű embereknek bizonyos szűk területeken nyújt alapos kiképzést, majd megfelelő szervezet segítségével más szakosított, de hasonlóképpen közönséges emberek ismereteivel kombinálja tudásukat”. Elfogadhatjuk? De még menynyire. Sőt megtoldhatjuk azzal, (hogy a szocialista társadalom e „kombinációt” függetleníti a profitérdekek szövevényes hálójától, azaz tág teret nyit előtte. Olyan társadalmi háttér ez, mely sürgeti a nagy erejű nekirugaszkodást Világgazdasági folyamatok, belső problémák egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy jobban kell élnünk meglévő adottságainkkal, szellemiekkel, anyagiakkal egyaránt Ha ez történik, akkor a korszerűség ára, s haszna is közelebb kerülhet egymáshoz, növekvő összhangjuk pedig mindazmyiunk javára vétik. MÉSZÁROS OTTÓ S millió szólőalany Kismór ágyról Az Ultetvénytervező Vállalat mórágy! (pontosabban kis- mórágyi) 33 hektáros törzstelepe adja Magyarország évi alany vessző-termelésének 16 százalékát. Az alanyvesszők letermelése több mint két hete megkezdődött Helybeli, valamint Mőcsényből, Alsónáná- ról és Bátaapátiból idejáró 50 asszony szorgos munkája eredményeként ottjártunkig már több, mint 600 ezer vesszőt kaptak meg a Berlandieri 5/c és 5/bb fajtákból az átwe- • vő nagy oltványtermelő gazdaságok. Az idei terv 5 milBó vessző előállítása. Az átvevők Nagyréde, Mohács, Pécs-Vasas termelőszövetkezetei és egy somogyi gazdaság. Az oltványok ezek közvetítésével jutnak majd a szőlőt telepítő-felújító gazdaságokhoz, illetve kistermelőkhöz. Az itt dolgozó asszonyok több mint fele, régi dolgozó, tudásban szakmunkást okon álló (de képesítést szerezni nem akaró) betanított munkás. Keresetük havi 2000—2200 forint, kötetlen munkaidőben, ami kinek-kinek lehetővé teszi, hogy otthoni háztartási lekötöttségétől függően ossza be munkáját. A munkakörülmények lényegesen jobbak is lehetnének. A vállalat által megvásárolt régi iskolában ugyan már kialakították a telepvezetői lakást, de a régóta ígért szociális helyiségek, zuhanyozó ebédlő megvalósítására — részben tervezési hibák, részben kivitelező hiánya miatt — még mindig nem került sor. Takács Ferenc kertész- üzemmérnök, telepvezető tervei között szerepel ugyanitt egy 120 négyzetméteres feldolgozóterem létrehozása is, hogy változtatni lehessen a jelenlegi; viszonylag szűk munkatermi elhelyezésen. A törzstenyésztő telep az idén 3 hektárral bő- vüL •*£*•• •! ■ n Ol t 5 Fotó; CL K ’■ A kollektív szerződések teljesítésének beszámolói és a módosítások By énkor és elején készítik el a vállalatok és az üzemek a múlt esztendő munkáját értékelő mérlegbeszámolót. Ebben az időszakban határozzák meg az elkövetkezendő hónapok megvalósulásra váró terveit is. Közben pedig munka- verseny-felajánlásokkal készülnek hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára és a XL pártkongresszus köszöntésére, ami nem kis feladatot ró az üzemek, vállalatok dolgozóira. A kongresszusi felajánlásokat sok helyen már teljesítették. Sajnálatos módon azonban nemcsak a megyén belül, de országszerte is elterjedt az a nézet; hogy a párt- kongresszusra való készülés miatt az idén nem kell elkészíteni határidőre a kollektív szerződések teljesítésének beszámolóit és a módosításokat — Ez nem felel meg a valóságnak — mondotta Egyed Dezső, az SZMT közgazdasági munkatársa. — Az 1970-ben kiadott 14/1970. Mü. M. rendelet, valamint a Munkaügyi Közlöny 1971/31. számában található határozat szerint a vállalatoknak, üzemeknek minden év március 31-ig kell beszámolniuk az előző évi kollektív szerződésben foglaltak teljesítéséről. Ezeknek a beszámolóknak tükrözniük kell a vállalat gazdasági célkitűzéseit, és azt, hogy az adott évben mennyire segítették a vállalati célkitűzések megvalósítását. Mindezek mellett a beszámolónak a Munka Törvénykönyvéhez hasonlóan egyes fejezeteket, mint pl. a munkaviszonynyal, a fegyelmi ügyekkel, vagy a bérezéssel kapcsolatos kérdéseket külön kell értékelni és indokolni. A beszámoló készítésének elsőrendű követelménye hogy az minden dolgozó számára közérthető legyen. A beszámolókat a módosítást követő vita előtt legalább egy hónappal kell kiadni az érdekelteknek, hogy azok a beszámolókhoz érdemben hozzá is szólhassanak. Nem az a cél, hogy nagy tömeg vitassa meg az elhangzottakat, hanem kis Csoportok, kis kollektívák foglalkozzanak megfelelő alapossággal a beszámolókkal és az esetlegesen rögzített hibák korrigálására módosítási javaslatot tegyenek. A kollektív szerződést tárgyaló termelési tanácskozáson a gazdasági vezetés részéről olyannak kell megjelennie, aki a beszámoló elkészítésén is dolgozott, aki ismeri azt és az abban felvetődő kérdésekhez hozzá is tud szólni. Ha a módosítással kapcsolatban valakinek hasznos észrevételét, javító szándékú megjegyzését nem fogadják el, annak a vállalat 15 napon belül megküldi az elutasítás indoklását. Ä kollektív szerződések tel-' jesítésének beszámolóit és. a módosításokat tehát el kell kéj szíteni március 31. és április 30-ig, mert ezzel kapcsolatban módosító jogszabály nem jelent meg. A megyei munkajogi bizottság véleménye, hogy a kongresszusra való felkészülésre tekintettel a kollektív szerződések teljesítésének beszámolóit és a módosításokat együttesen is elkészíthetik az üzemek, vállalatok, intézmények. ISIS. január 24»
