Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-22 / 18. szám
íiét levél nyomában.®« Épüli saját erőből ÍFőglor István 20 éves távirat- ifcézbeeítő levelet írt a Tolna megyei Népújság szerkesztőségének. Azért fogott tollat, mert elolvasta a lap január 5-i számában megj'elent, a megyében még fellelhető barlasigL^lkások- ról szóló riportot. Főgler István ibarlamglaíkás- bam született Leveléből idézünk : „Még áltató nos iskolás koromban gyakran csúfoltak a többiek. Putrismok hívtóik azt, akii barlang^ lakásban élt. De volt ennél csúnyább időszak is. Kiskorom bon. még mindig emlékszem rá, a KömJőd-i utcában külön csoportot alakítottak azok, akik házakban éltek, s alig váltottak szót azzal n gyerekkel, aki putriban lakott Nem egyszer még szánkózni sem engedtek. Art mondták, nekem nincs helyem közöttük... Elhatároztam, hogy addig harcolok, amíg ki nem mászunk a barlangból, és többet nem is baUok ezekről.” Jött még egy levél. Áz névtelenül. ugyan, de a barlanglakásokat vette védelmébe. Erről nem is érdemes többet mondaná. A két levél egy iktatás zárnom kerül irattárunkba, s valamikor tán érdekes adalékul szolgál annak, aki a köz- gondolkodás változásait kutatva a hetvenes évek embereiről ír. o Özvegy Főgler Ferenomé szabadkozik, félszegen nyújtja a kezét bemutatkozáskor. — Tegnap vágtunk disznót. Éppen most pakolok a füstölőbe, — mondja kezét törölget- ye, miközben befelé tessékel. Honnan honnan nem, két szomszédasszony is itt terem, amint leülünk az utcai szobáiban, ahol kellemes meleg van. Öreg szenes kályha duruzsol a sarokban. Bánki kitalálhatná különben, hogy a szobát ki lakja. A postát szimbolizáló fekete holló papínmaséból készült mása díszíti az egyik falat. Főgler István is postássapkában ül, 6 hidegtől gémfoeredefct kezét dörzsöli. A mama közben kávét készít be. Kávé mellett meghittebb a beszélgetés. Keadjük hát... Mindenekélőtt az a kérdés, hogy mi volt az a külső vagy belső kényszerítő körülmény, amely a szerény anyagiak között élő családot arra sarkallta, hogy leszámoljon a barlanglakással, hozzáfogjon élete megváltoztatásához? Csak a Pista gyerekkori emlékei? Talán. Elvégre Pistán sok múlik, hiszen pillanatnyilag ő a családiban a 'kenyérkereső, s ez a tény eleve na- -rvobb súlyt ad a legkisebb "gier <£iú minden szavának .!hatórozásának. — Ä férjem vetít äyesg az sem nyugodott. Itt dolgozott szegény a téglagyáriján, bosszú időn át Soikszor mondta, te asszony, elég volt a barlangi életből, építkezzücűd Főglemé szavasból á család szempontjából ma már történelmi események kerekednek ki. A sorsdöntő esztendő 1971 volt. A férj jól keresett, Pista is beáHt dolgozná* és minden 1975. január 22. hónapban utolsó fillérig terak-' ta a fizetését Gyűlt a forint, szépen gyarapodott — Amikor már volt annyi, hogy mozdulni mertem, bementem a tanácshoz, hogy mitévők legyünk. Nagyon kedvesek voltak ott hozzám. Sosem felejtem el, azt mondták, „Főg- lemé, nemcsak maguk, mi is fed akarjuk számolni a barlanglakásokat”. A segítség, amit a tanács adhatott, egy bontásra ítélt házban öltött testet Ingyen kapta meg a Főgler család ' a régi épületet, & Pista veszi át a szót: — Összejött akkor az egész család. Nyáron történt, nagyon meleg volt, amikor megkezdtük a bontást. Mi négyen vagyunk testvérek, de nemcsak mi, hanem a szomszédok, jó- barátok is segítettek. Rengeteg téglát faanyagot összehoztunk. Képzelje, hogy jártunk aztán. Már az utcán, a ház előtt volt az építőanyag, a homok, a sóder is. Olyan zápor söpört végig a Kömlődi utcán, hogy elvitt 'mindent Újra kellett kezdeni. Apám szitkozódott, hogy miniket még az ág ás húz, és fel akarta adni az építkezés tervét. Anyám beszélte rá újra. 1972 tavaszán kezdődhetett a munka. A helyzet is nagyon kedvező volt, hiszen Feri, — a középső Főgler fiú — kőműves, az egyik Főgler lány férte szintén. l A tágas trtoai szobát decemberiben bútorozták be. A sarokban új televízió áll, alatta lemezjátszó, lemezek sorakoznak. Rádióamatőrök Emzéperiksz, emzéperiksz! Jelentkezz, jelentkezz! _a tév é Mézga-sorozatának csodarádiója jut eszembe, amint a szekszárdi rádiósklub kis szobájába lépve megpillantom a japán gyártmányú FT 250-es adóvevőt. Talán azért ez az asszociáció, mert aki megmutatja a 150 watt kimenőteljesítményű masinát — Weisz László — maga is emlékeztet egy kicsit az örökké izgő-mozgó, barkácsoló, tévébeli Aladárra. Legalábbis itt a rádiós- szobában nagyon otthonosan mozog Laci, a Garay Gimnázium másodikos tanulója. Látszik, idejének jelentős részét ez a kevesek által ismert hobbi, a rádiózás tölti ki. — Vagy négy éve, 1970 nyarán a bátyám hozott el a klubba. Persze, akkor még nem sokat értettem mindabból, amit itt láttam, de addig beszéltek, amíg ősszel beiratkoztam a tanfolyamra. VERSENYEK, j DIPLOMÁK Hogy a hetedikes Weisz Laci első látásra, hallásra nem sokat értett az egészből, azt könnyen elhiszem, mert most nekem egyszerre hárman magyarázzák — közben megszaporodott a társaság Neumann Ferenccel, a GELKA elektroműszerész tanulójával és Kis- antai Bélával, az állami gazdaság adminisztrátorával — az amatőr rádiózás lényegét, és még csak azt se mondhatom, '.egy kezdem kapisgálni a dolgot. A versenyek, a diplomák, — Pista vette, — mondja az asszony — havi kétezret keres, meg aimi rájön, szóval kétezren felül kap havonta. — Miire, mennyit (költenek? — Egy nagyobb kiadásunk Van havamba. A televízió részlete 300 forint. Ez még edtart egy éviig. Utána már fellélegezhetünk. Be kell ám osztani a pénzt, hiszen én özvegyi nyugdíjat csak egy év múlva ■kapok a férjem után. A férj. Újból és újból rá- terelődiik a szó. Emlékek villannak fel az egykori téglagyári munkásról, aki röviddel azután, hogy sikerült felépíteniük a szoba, Ikonyhás, kamrás házat, meghalt — Alig élvezhette szegény párom a munkáját. Pedig de örült, de örült... Sokszor, — amikor már olyan gyenge volt a betegsége miatt, mint- egy madárfióka — körbejárta a házat, végigtapogatta a falakat — És mi lett a barlang sorsa? — No, az csúnya véget ért. Befalaztuk, lakhatatlanná tettük. @ Pista csupa tűz, amikor a jövőről beszél. Anyja leplezetlen büszkeséggel hallgatja. — Tavasszal tovább folytatjuk az építést A disznóólát meg a melléképületeket lebontjuk, aztán még egy szobát és egy konyhát húzunk fel. Akkor az újjal együtt már háromszobás lesz a házunk, mivel a mostani konyhát is szobává alakítjuk. Gyűjtünk rá, fogunkhoz verjük a garast a kapcsolatteremtést igazoló lapok nekik viszont annál többet jelentenek. — Nehéz volt, különösen eleinte, — folytatja Laci —de beleszoktam és a vizsga is sikerült. Hetvenegy nyarán kezdődhetett az igazi amatőrmunka, vagyis a „QSO-zás” az összeköttetés létesítése. Alikor ősszel szólt Valkay Lajos bácsi, a technikai főelőadó, hogy indulhatnék a „Lenin ifjú távirásza” országos bajnokságon. Első lettem, és még aznap, november 7-én a lenin- városi klubból én továbbítottam a Magyar Úttörők Szövetségének díszparancsát, amely az ország valamennyi úttörőjéhez szólt Hetvenkettő februárjában megkaptam az egyéni adóengedélyt, tehát már otthon is „dolgozhattam”. Laci odaül a készülék elé, néhány kattintás, gombcsavarás és máris sikerül elcsípni egy érdekesnek ígérkező adót Néhány betű és szám kerül az előtte fekvő papírra, egy pillantás a falon lógó bekeretezett rádióstérképre, meg a fiókból előkerülő iskolai atlaszra, és kiderül, hogy egy, a déli szélesség ötödik fokán haladó amerikai hajó adását halljuk, valahonnan Nyugat-Afri- ka partjai mellől. Sajnos a kapcsolatot nem sikerül vele felvenni, mert egy elefántcsontparti amatőrrel „társalog”. KÖKAVADÄSZAT, RÄDIÖTÖBBTUSA Mi pedig Lacival folytatjuk a beszélgetést Újabb országos Éppen a napokban kaptunk háromezer forintot. Eladtunk egy szép hízót 25-ért kilóját Ez már a bővítésbe megy. Nem is hagyjuk abba a diisznótar- táist! Az utca túlsó oldalán van egy telkünk, arra építünk ólat. Tavasszal megint három malacot veszünk, s jövő ilyenkorra megint mehet a piacra a hízó. Tervek, tervek, tervek, melyek az egyénre érvényes észszerű takarékosság jegyében fogantak. Ez garantálja a teljesítést is. Pista különben nemrég járt a gimnáziumiban, hogy megtudakolja, hogyan kezdhetné ei a tanulást levelező tagozaton. Biztatták. Minden jel arra mutat, hogy ez a Főgler fiú újra beül munkája mellett az iskolapadba. — Sokszor gondolok arra, hogy szegény férjem ugyan mit szólna ehhez a tenger sok változáshoz? Csakugyan, mit is tudna szólná? Az asszony fekete kendőjét igazgatja. Nem tud válaszolná a saját 'kérdésére. Pista nem sokkal később már elmenőben mondja: — Azt hiszem, rég a múlté lenne a barlanglakás, ha mindenki legalább annyira törekedett volna, mint mi. Nem dicsekvésből mondom, ne értsen félre. Dehogy értem, dehogy értem félre. Becsukom magam mögött az új vaskaput, s akaratlanul nézek fel a házszámtáblára., Kömlődi utca 14. Gondolatban aláírgm: Épült saját erőből, Pakson, 1972-ben. VARGA JÓZSEF első helyezés, jutalomként egyhónapos üdülés a Szovjetunióban, „rókavadászat”, rádió- többtusa — ami morze adásvételből, tájékozódási futásból, gránátdobásból, lövészetből és rádióhálózatban történő forgalmazásból áll; orosz, német, angol rádiós nyelvvizsga, magasabb amatőrfokozat elérése —■ dióhéjban ennyit Laci akkori rádiós-tevékenységéről. Aztán 1973-ban új hívójelet kapott „A” fokozatú engedélyre: HA 3 NU, addig azonban vagy háromezer összeköttetés és több diploma volt mögötte. A tavalyi esztendőt a rádió- többtusának szentelte. Az eredmény; az országos első helyezés az ifjúsági kategóriában. SOK DX ES 73 Közben; hogy én is értsek valamint abból, ami a rádiósszobában történik, a készüléket morzéről átkapcsolják beszédre. Angolul jön a hívójel, Laci ugyancsak angolul válaszol a nyugat-európai amatőrnek, aki váratlanul magyarul folytatja. A dániai Le- borg városából beszél Karcsi — az amatőrök a hívójel mellett csak keresztnevüket használják — szomorúan állapítva meg, hogy az időjárás náluk is hasonló a magyarországihoz: „Hogy is mondják csak... az eső jön nemsokára.” Hát igen, úgy látszik, távolba ' szakadt hazánkfiának nyelvtudása kissé már megkopott. No, annyi baj legyen, az egyNincs a világon akkora távolság.. Életveszélyes „szórakozás' ! Úgy tűnik, vannak akik külön örömüket lelik abban, hogy másokat bosszantsanak, másoknak kárt okozzanak, sőt mi több, mások életére törjenek. Mert agyé bosszantó, ha valaki menni akar, és észreveszi, hogy a gépkocsi gumija lapos. Még bosszantóbb, ha mind a négy kerékből hiányzik a levegő. Az viszont már kár is, ha az elkövető elvitte a szelepsapkákat is. Ugyanez az eset már emberélet ellen irányul, ha mindez egy orvos kocsijával történik, akinek nagyon sürgősen, életveszélyben lévő beteghez kellene menni. A legrosszabb esetben a vandalizmus tehát gyilkossággá is válhat és nem egyedik esetről van szó. Egy orvos — most az influenzajárvány kellős közepén — miután nyolcvanegynéhány beteget ellátott a délelőtti j rendelésen — elindult volna, hogy a lakáson fekvő súlyos betegeket is felkeresse. A nem éppen kis forgalmú rendelő előtt álló kocsiját azonban nem tudta kinyitni, mert valaki — ki tudja miért — „szakszerűen” szétverje a gépkocsi zárszerkezetét Bosszúság? Igent Kár? Igen! Lehetett volna miatta emberhalál? Igen! Nem kitalált esetekről van szó! Mindkettő megtörtént. A városban. Fényes nappal. A tettes ismeretlen. Tehát folytathatja brutális „játékát”. Lehet, hogy .éppen valamelyikünk életébe kerülő „szórakozását”. w másra találás öröme kölcsönös. Küldenek neki sok 73-at és ugyancsak sok DX-et kívánnak. A 73 rádiósnyelven szívélyes üdvözletét, a DX pedig nagy távolságú összeköttetést jelent. Nemsokára postára kerül majd a lap is, amely igazolja, hogy néhány percre kapcsolat létesült az Oz 5 CK állomás és a szekszárdi rádióklub egyik amatőrje között. Laciék a falat szinte telje-1 sen elborító bekeretezett diplomákat mutatják. Ezek a laikusok számára nem jelentenek sokat, ők viszont tudják, hogy mindegyik diploma mögött kemény, sokszor több napos versenymunka van. A rádiószobában ott az összecsukható ágy, meg a székek, amelyeken alszanak egy-egy keveset, ha éjszakába húzódik a forgalmazás és váltják egymást, a fiókokból a kapcsolatteremtést igazoló lapok kötegei kerülnek elő. Van köztük színesen nyomott, amely a feltehetően nem kispénzű amatőrt ábrázolja saját szuperteljesítményű készüléke mellett és van olyan, amelyik biztosan nem nyerne díjat a nyomdászati világkiállításon. Persze, nem a lap minősége lényeges, hanem a távolság nagysága, az adóállomás helye, az egy-egy vr/se-i nyen létesített összeköttetések száma. A szekszárdiak teremtettek, már kapcsolatot példá- * ul vatikáni pappal, de van barátjuk Lengyelországban — aki most tanul magyarul, hogy a nyáron, ha majd idelátogat, rádió nélkül is megértsék egymást — és az ausztráliai Sid- ney-ben. is. Mert csodálatos készülék a rádióamatőröké. Mint Neumann Feri mondja, nincs a világon akkora l 'lol- ság, amit ennek segítségével át ne lehetne hidalni. GYURICZA MIHÁLY
