Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

Korszerűbb termelési szerkezet — hatékonyabb munka Hétfői kérdésünk: Megyénkben általános-e már az egészségügyi dolgozók általános munkaidő-csökkentése? r „Egész gazdasági tevékeny­ség ürtke-t a társadalmi terme­lés hatékonyságának eddiginél erőteljesebb növelésére alapoz­zuk. Ez megkövetelj a terme­lési szerkezet további átgondolt korszerűsítését, a műszaki-tu­dományos haladás gyorsítását, új technológiák bevezetését, a jövedelmezőség javítását, a belső és külső erőforrások jobb felhasználását" (Az MSZMP kongresszus irányelveiből) Látszólag sem a követel­mény, sem a megfogalmazás nem új. Napjainkban mégis más hangsúllyal kerül mindez szóba. A világgazdaságban je­lenleg végbemenő folyamatok ugyanis sok ^szempontból új helyzetet teremtenek. A kiéle­ződött nyersanyaga és ener­giahiányt, illetve a nagy ará­nyú árváltozások hatását szo­cialista tervgazdaságunk bizo­nyos mértékig kivédi ugyan, de teljesen nem függetleníthe­ti magát a világgazdaságban végbemenő folyamatoktól. Felülvizsgálni és igazodni így a termelés szerkezeti át­alakításának követelménye sem a régi jelszó egyszerű is­métlése. Többről és másról van szó. Az új helyzet szük­ségessé teszi a korábban ki­alakított gazdaságfejlesztési irányok és arányok felülvizs­gálatát és az új helyzetnek megfelelő módosítását. A szer­kezeti változások, a népgazda­sági, az ágazati és a vállalati fejlesztések irányát például határozottan kialakulóban lé­vő és tartósnak ígérkező új nemzetközi érték- és csere­arányokhoz, a szigorúbb piaci feltételekhez szükséges igazí­tani. Vagyis a termelés szerkeze­ti átalakítására irányuló erő­feszítéseket a meglévő nyers­anyag- és energiaforrások — a hazai termelés és az importle- hetőségek — ésszerűbb, taka­rékosabb, hatékonyabb hasz­nosítására indokolt összponto­sítani, úgy, hogy mind a köz­ponti, mind a helyi fejleszté­sek valamennyi piacon ver­senyképes és jövedelmező végterméket eredményezze­nek, gazdaságosabban elégít­sék ki a hazai szükségleteket, csökkentsék az egyre dráguló tőkés importot, s így végered­ményben a társadalmi terme, lés hatékonyságának fokozá­sát, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását szolgál­ják. Fokozni a hazai természeti erőforrások kiaknázását A termelés szerkezeti átala­kításának legfőbb eszközei je­lenleg is, a jövőben is a köz­ponti fejlesztési programok. Befejeződik a közúti jármű- gyártás, illetve a ruházati ipar rekonstrukciós fejlesztési prog_ ramja. Továbbra is megkülön­böztetett módon fejlesztik a vegyipart, ezen belül a petrol­kémia hazai bázisát. S a köz­ponti erőforrásokból nagyobb eszközöket összpontosítanak a hazai természeti kincseink ki­aknázására. Fokozzák például legjelentő­sebb ásványi kincsünknek, a bauxitnak ipari feldolgozását a kitermelés növelésével és a timföldgyártás termelékeny eb. bé tételével, gyárak re­konstrukciójával. De az egyéb hazai természeti források tel­jesebb, jobb, gazdaságosabb kiaknázására szintén új, átfo­gó tervek készülnek. A régi alacsony olaj- és földgázárak mellett például a szénbányá. szat csak korlátozott mérték­ben, s nagy állami támogatás­sal fejlődhetett. A szénhidro­gének ugrásszerű áremelkedé­se viszont növelte a szén ver­senyképességét, felhasználási körének bővítési lehetőségét. Ennek megfelelően nemso­kára új ligniterőmű építését kezdik el Bükkábrányiban. Ezenkívül az idei, majd az 1976—1977. évi népgazdasági terv a termelés hazai nyers­anyagbázisát bővítő, már fo­lyamatban lévő kiemelt be­ruházások üzembe helyezési hatar.dejét is előbbrehozza, így a hazai földgáz- és olaj- termelést, illetve -feldolgo­zást a Dunai Hőerőmű, vala­mint a Székesfehérvári Köny- nyűfémmű bővítését, az ózdi acéltermelés fokozását célzó beruházások kivitelezését gyorsítják meg az eredeti ter­vekhez képest. (További két beruházás — a dunaújvárosi Hullámpapírgyár, illetve a gyulai Húskombinát — határ­idejének előbbrehozása a tő­kés import csökkentését, il­letve a dollárbevételek foko­zását szolgálja) Régi feladat, új követelmények A feldolgozott késztermé­kek áremelkedése nem követ­te a nyersanyagok és az ener­giahordozók költségnövekedé­sét. Miután az ipari kész­termékek kereslete is mérsék­lődött, kiéleződött a verseny a tőkés piacokon. így a világ­piaci változások legérzéke­nyebben a hazai feldolgozó- ipart érintik. A feladat — a korszerű kereslet és jövedel­mező termékek gyártási ará­nyának növelése, s a nem gaz­daságos termelés kiszorítása — valójában a régi. De az előre­haladás eddigi szerény üteme napjainkban már teljességgel tarthatatlan. Már az idén és a jövőben azok az üzemek és vállalatok fejlődhetnek gyor­1974. októberében a Nép- szabadság hasábjain megis­merkedhettünk olyan szovjet elvtársakkal, akik 30 évvel ez­előtt hazánk felszabadításában mint harcoló katonák vettek részt, jelenleg pedig a szovjet tudományos élet kimagasló alakjai. E sorozatban október 25-én az említett lap bemutatta Szergej Sztyepanovics Szerge- jev professzort, a moszkvai Tyimirjazev Akadémia Sta­tisztikai Tanszékének vezető­jét, a mezőgazdasági tudomá­nyok kandidátusát. A cikkben szűkebb hazán­kat, Tamásit is megemlítette, mint az általa vezetett egysé­gek felszabadítási úvonalát. Valamint arról is tudomást szerezhettünk, hogy 1975 ele­jén a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetém vendége lesz. A Kapos-Koppányvölgye Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és az egyetem kö­sabban, amelyek megértik a kor parancsát és növelik a korszerű, a keresett, a jó mi­nőségű, a divatos, vagy for­matervezett cikkek részará­nyát termelésükben Mások a tavalyinál szerényebb terme­lésnövelésre, esetleg stagná­lásra, sőt visszafejlesztésre számíthatnak. Kik számíthatnak támogatásra ? Az állami támogatások le­hetősége korlátozott, a helyi erőforrások pedig nem min­dig elégségesek ahhoz, hogy a megrekedt vállalatok kimoz­duljanak a holtpontról. Hitel- nyújtásra, központi támoga­tásra elsősorban azok az üze­mek számíthatnak, amelyek gyorsan megtérülő fejleszté­sekkel, minden piacon ked­vezően értékesíthető termé­kekkel képesek előállni. Mindenekelőtt a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyülése, az integrációs fo­lyamatok kibontakoztatása út­ján. Ez ugyanis lehetővé teszi a feldolgozó — köztük min­denekelőtt a gépipari — üze­mek számára a termékösszeté­tel határozottabb átalakítását, a profil szűkítését mind a végtermékek, mind az alkat­részek és részegységek gyár­tásában. A hazánkban készü­lő kb. egymillióféle terméket — ennek mintegy a fele a gépipar produktuma — fizikai képtelenség korszerűen elő­állítani. Márpedig ami nem megy, kár erőltetni. Meglévő erőforrásainkat a lehető leg­ésszerűbben kell hasznosíta­nunk. Korunk világgazdasági vál­tozásai éles reflektorfénybe helyezték a termelés szerke­zetének, összetételének, a gaz­dálkodás, az irányítás mód­szereinek fogyatékosságait. A tennivalók elől nem lehet ki­térni. Az idei esztendő váljon tehát a távlatokat mérlegelő, határozott cselekvés időszaká­vá. zött fennálló szoros kapcsolat következtében az a megtisztel­tetés ért bennünket, hogy Szergejev professzort Tamási­ban üdvözölhettük. Kolozs István, a szövetség titkára és munkatársai tájé­koztatták Szergejev elvtársat a szövetségi munkájáról és ezen keresztül a szövetséghez tartozó termelőszövetkezetek szervezeti felépítéséről, gaz­dálkodási eredményeirőL Bessenyei Zoltán, a szakcsi Üj Élet Termelőszövetkezet el­nöke, a szövetség elnökhelyet­tese pedig konkrétan az Űj Elet Tsz munkáját és ered­ményeit ismertette. A baráti hangú eszmecserét külön hangulatossá tette a Tamási Általános Iskola út­törőinek köszöntése. A köszön­tés a 30 évvel ezelőtti harcok résztvevőjének szólt és az út­törők által feltett kérdésekre Szergejev professzor röviden felelevenítette a dunántúli harcok egyes mozzanatait. A kérdést munkatársunk dr. Horváth Jenő főorvosnak, a Tolna megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya vezetőjé­nek tette föl néhány nappal azután, hogy az Orvos, Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Tolna megyei bi­zottságénak elnöksége megtár­gyalta a munkaidő-csökkentés végrehajtásának helyzetért. Az elnökség ezt megelőzően tájé­koztatót hallgatott meg arról, hogy ebben az esztendőben mi­re telik az egészségügy költ­ségvetéséből. Az ágazat 1974. évi költség­vetése 253 770 000 forint volt, s ebből a béralap 112 400 000 forintot tett ki. Az idén majd­nem millióval magasabb az egészségügyi ágazat költség­vetése és mi sem természete­sebb, mint az, hogy növekedett a bénalap is, ami megközelíti a 120 milliót Ez utóbbi növe­kedésben nem kis szerepe volt és van a munkaerő visszapót­lására központilag biztosított forintoiknak. Mint erről jóval a munkaidő-csökkentés bevezeté­se előtt már hírt adtunk, az általános munkaidő-csökkentés végrehajthatóságát biztosítandó 55 főleg ápolónői státust kap­tak megyénk fekvőbeteg-inté­zetei és a szociális otthonok. Mint azt a megyei főorvos elmondotta, az érd ékelt intéz­ményiek időben készítették el az Egészségügyi Minisztérium irányelvei alapján amunfcaidő- csöKkentés végrehajtásának he­lyi felkészülési terveit. A tervezéshez mintául szolgálha­tott az 1969-es — részleges munkaidő-csökkentést célzó — tervezés is. A nagy köriiHe&intésael el­készített terveknek tulajdonít­ható — hallhattuk —, hogy zökkenőmentes volt a munka­idő-csökkentés bevezetése a megyei, a bonyhádi, valamint a pincehelyi kórházban, to­vábbá néhány szociális ottho­nunkban. Az intézmények kö­zül a megyei kórház 30 tan- folyamos ápolónővel töltötte be munkaerő-visszapótlásra kia- pott státusát. A nővérek kép­zése máris megkezdődött, ők munka mellett szerzik meg képesítésüket. A bonyhádiak szerencsések voltak, mert hat A professzort elsősorban az általa művelt szakterülettel kapcsolatos kérdések érdekel­ték; a számvitel, az informá­cióáramlás, a közgazdasági szabályzók érvényesülése és új státusukra hat szakképp zett nővért sikerült beállita- miok. Pincehelyen két szak­képzetlen nővér állt munkába, míg a szociális otthonok plusz hat státusát oly módon sike­rült betölteni, hogy a felvettek­nek — kettő szakképzett kivé­telével — el kell végezniük az e hónapban indított szociális gondozónői tanfolyamat. Az általános munkai dő­csötakentés végrehajtását sza­bályozó miniszteri utasítás a végrehajtás határidejét 1975 el­ső negyedévében határozza meg. így megyénkben azokban a kisebb egészségügyi intéz­ményekben, ahol még nem si­került érvényt szerezni az in­tézkedésnek, az év három első hónapjában esedékes a mun­kaidő-csökkentés alkalmazása. Ez évben további 33 státust tudunk egyéhként biztosítani középfcáder szinten, 13 főt ve­hetnék föl az intézmények a takarítónők munkaerő-vissza­pótlására. Pillanatnyilag két ponton problematikus az álta­lános munkaidő-csökkentés végrehajtása. Az egyik a járó- beteg-eliátás, pl. a bőr- és nemibeteg-gondozás, vagy a paksi rendelőintézet, — ahol létszám- és béralapkihatáea a munkaidő-csökkentésnek nincs. — A másak neuralgikus pont a bölcsődék hálózata, mivel egész rossz ezeknek a gyermekintézményeknek a létszámellátottsága. — Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy rosszul állunk a végrehajtással, ami nemcsak a már említett irányelvek, a helyi körülmények hatására is lépcsőzetességet követel. Egy bizonyos, az egészségügy álta­lános munkaidő-csökkentésé­nek bevezetésére központilag biztosított pénzeszközeinket ed­dig még a jó végrehajtás ér­dekében használtuk föl. Ez a kezdet arra kötelez bennünket, hogy hasonló módon járjunk el az első negyedév még hát­ralévő hónapjaiban is, ahhoz, hogy az általánosnak szánt in­tézkedés valóban általános le­gyen az egészségügy háza táján, Az érdekeltek régóta vártak kormányzatunknak erre az in­tézkedésére, meg is érdemlik a könnyítést — mondotta vé­gül dr. Horváth Jenő főorvos. ezekkel összefüggésben a sző-' vétség és a termelőszövetkeze­tek kapcsolata. A baráti eszmecsere a késő délutáni órákban ért véget, amikor szívélyes búcsú után vendégünk és kísérője tovább­utazott a Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetemre. Köszönjük akkori helytállá­sát és mostani látogatását Tar — Schiszler KOVÁCS JÓZSEF Harminc éve a felszabadításunkért harcolt —* most vendégünk volt

Next

/
Thumbnails
Contents