Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-17 / 14. szám
Hz egyeleaii-iiistolai felkelik isiéi rendje Hamarosan könyvesboltokban a részletes tájékoztató Ha, január 17-én harminc esztendeje annak, hogy a Szovjetunió Vörös Hadserege és a lengyel csapatok — szétzúzván a hitleristák hadgépezetét — felszabadították Varsót a sokéves náci megszállás alól. A katonai és politikai helyzet 1945. január derekára érett meg annyira, hogy Varsó felszabadítása lehetségessé vált. Január 12-én a Vörös Hadsereg 1200 km hosszú arcvona- lon, hatalmas erejű támadásba kezdett. Már az első napon 15— 20 km-es mélységben fölszaggatta a nácik védekezésre berendezkedett frontszakaszát, ily módon harmadnapra már 100—150 km mélységben nyomulhatott előre. Ennek az előnyomulásnak eredményeként szabadultak föl a nagy lengyel ipari központok, mint például Radom, Kielce, Radomsko és Czestochowa. A Vörös Hadsereg január 16- án közvetlenül Varsó előtt állott. Az I. Lengyel Hadsereg — együttműködvén a Szovjetunió Vörös Hadseregével — a január 17-ére virradó hajnalon átkelt a Visztulán és megkezdte bevonulását Varsóba. Ezzel egy időben délnyugatról és északnyugatról a szovjet egységek vonultak be a lengyel fővárosba. Aznap estére Varsó felszabadult. A felszabadítókat iszonyatos kép fogadta: a visszavonuló, menekülő nácik fölgyújtottak és fölrobbantottak mindent, ami még épnek, vagy felhasználhatónak látszott. A szovjet kormány azonnali és hathatós segítséget nyújtott a lengyel főváros még- életben maradt lakosainak: 600 ezer tonna lisztet, rengeteg gyógyszert és kötszert küldött a sokat szenvedett városba. Rövidesen megérkeztek Varsóba a szovjet mérnökök, hogy kidolgozzák Varsó újjáépítésének távlati tervét. Varsó felszabadításával nemcsak a lengyel nép előtt nyílt meg az újjászületés korszaka, hanem igen fontos ka tonai jelentősége is volt: megnyílt az út Berlin felé, hogy a szovjet hadsereg végső csapást mérj éri a még makacsul védekező nácikra. B. A. Elkészült oz egyetemi-főiskolai felvételik idei rendje. Eszerint a nappali tagozatokra felvételüket kérhetik a középiskolák utolsó éves diákjai, illetve azok az érettségizett — képesítőzött dolgozók, akik 35. életévüket még nem töltötték be. A középiskolai végzettségű szakmunkástanulók bármelyik felsőoktatási intézménybe abban az évben jelentkezhetnek felvételre, amelyben a szakmunkás képesítést legkésőbb augusztus 31-ig megszerzik. A felvételi kérelmeket az érettségi, illetve képesítő bizonyítványt kiállító középiskola igazgatójához kell benyújtani: a munkaviszonyban óllók kötelesek kérelmükhöz a munkáltató írásos javaslatát is mellékelni. Ha a jelentkező a középiskolát 1973- ban, vagy korábban, illetve estilevelező tagozaton végezte, közvetlenül a felsőoktatási intézmény dékáni (főigazgatói, igazgatói) hivatalába küldje kérelmét. A felvételi kérelmet a középiskolák február 10—25. között, a felsőoktatási intézmények pedig március 30-ig (a tanárképző főiskolák, a gyógypedagógiai tanárképző főiskola, a tanítóképző és óvónőképző intézetek az alkalmassági vizsgák miatt március 20-ig) fogadják el. A művészeti főiskolákra történő jelentkezés feltételeit külön rendelkezésekben részletezik. A felsőoktatási intézmény a jelentkezőt a szabályszerűen előterjesztett felvételi kérelem alapján — legalább nyolc nappal a kitűzött vizsgaidőpont előtt — felvételi vizsgára hívja be. A felvételi vizsgákat június 24. és július 20. között tartják — kivéve a matematika és a fizika írásbeli vizsgákat. Az idén a matematika és a fizika felvételi tárgyból megírt közös írásbeli érettségi dolgozat egyúttal megfelel a főiskolai. egyetemi felvételi vizsga írásbeli részének is. A közös írásbeli időpontja: május 2ó—27 lesz. A tudományegyetemek bölcsészettudományi, valamint állam- és jogtudományi karaira pályázók tárgyanként központilag kitűzött, egységes feladatok alapján tesznek írásbeli felvételi vizsgát. Ugyanilyen feladatok alapján folyik a vizsga a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a gazdasági főiskolákon, az orvostudományi egyetemeken, a tanárképző főiskolákon, az agrár-, a kertészeti és az állatorvostudományi egyetemeken, valamint a felsőfokú intézetekben is. Az érettségi eredménye helyett azonban most is a felvételi tárgyaknak a középiskola utolsó két évében elért eredményét veszik figyelembe. Az elérhető pontszámot a közeli napokban megjelenő minisztériumi tájékoztatóban közölt táblázat szerint lehet kiszámítani. A gyógypedagógiai tanárképző főiskolán, a tanítóképző és óvónőképző intézetekben az idén általánossá teszik a kötelező alkalmassági vizsgát annak megállapítására: rendelkezik-e a jelöt a pályához szükséges testi adottságokkal. A többi között megvizsgálják látásukat, zenei hallásukat, hangjukat. Ugyancsak kötelező, de más jellegű alkalmassági vizsgát kell tenniük a tanárképző főiskola énekzene, rajz, vagy testnevelés szakjaira jelentkezőknek. ősztől egészségügyi főiskola indul: hároméves nappali tagozatán közegészségügyi-járványügyi ellenőröket, diétásnővéreket és egészségügyi védőnőket képeznek, akik főiskolai oklevelet kapnak. Az egyetemi-főiskolai felvételik minden kérdését részletező minisztériumi tájékoztató hamarosan a könyvesboltokba kerüL. MIECZYSLAW JASTRUN: x VARSÓ Újak az emberek is, akik romokból építik Varsót Örömük, gondjuk a tied. filézd: a tegnapi templom helyén, a megszenesedett romok felett ma gránittorony ágaskodik. És én gyakran állok örvénylő áradatában, a dialektika fejlődő városában, és elnézem utcáit, zsúfolt tereit, melyek már kirajzolódnak munkánk nyomán, és körülhint már a ' fényük, zsivajuk fülembe csap. Uj benned minden kő, minden alak ó, ifjúság fővárosa! hol a sok ódon formát gyakorta keresztezik össze nem hangzó új vonalak hogy aztán új, sose látott harmóniában kapcsolódjanak terekbe, utcákba, járdákba, parkokba, fasorokba. Itt, hol a barbárok után nem maradt más, csak fekete nagy pusztaság, s mint egy temetői lámpasor, figyelmeztettek az ég fele szálló tűzoszlopok, hogy múltba roskad ez a kor, ma már zümmögnek a villanyvezetékek, ^ és napról napra tágabb szemmel nézed, hogyan épül a jövő, hogyan lép ki a szörnyű múlt után a kövekből, s hatalmas fehér oszlopokkal, pillérekkel és boltívekkel hogyan hág át a zajló Visztulán. Sőt, még a pusztulás szörnyű műve is szolgál neki, a viharból nyugodt arányokkal bontakozik, s ugrásra készül, hogy ami növekedett benne esztendők során, most eay év alatt a valóságba csapjon át. Mint ahogy az áram feltarthatatlanul elkúszik a hidakig, s tíz megfeszített utcát hirtelen csomóra köt s az utca. mely eddig mankóján döcögött, mint a féllábú miomorék, elindul fiatalon a központ felé, hol a villamosok ágvútüze ég, a mozgás csillaga gyűjti a sugarakat, s piros fénnyel meg zölddel intik a járókelőt. És égy vessző suhintására, melynek árnyéka ráhullott az Óiiáros falaira és felébresztette a köveket, egy új fasor nagy, szellős távlata nyílik a jöyő felé. mely eav mellékutcával arrébb már arra vár, hogy fényből emeljünk neki épületet. (Bacsó Péter fordítása) Két-háram hajításnyira lehetett tőle az út, és nem messze onnan a fejreállt autó. Sötétedett már, és szinte ijesztő volt így a döglött gépszömyeteg, égnek meredő kereikeivel. Óvatosan közelítette meg, s az útra is figyelt közben, Előbb-utóbb csak visszajönnek az őrzői. Az egymásról rámolt, elnyomorodott papírdobozokon idegen felirat volt: „Koestlin”, de alatta magyarul a város neve: „Győr”. A partold alban sárba taposva a tömérdek keksz és a hosszú szelet nápolyik. Szedegetni kezdte a nápolyit, mohóm tömte magába, és köpködött a sártól. - Csak akkor jutott eszébe, hogy ez lehet a paipírdobozokban is. Bontogatnia sem kellett a felszakadt dobozokat Kapkodva tömte a szájába, s ha éppen oda nem fért, az inge alá a kekszet, meg a nápolyit; meg sem igen rágta, fudokolva nyelte, nagy darabokban. Csak amikor végkéop eltelt már, s kitömte magát mindenütt a ruhája alatt, akkor csillapodott. Még mindig nem jöttéik az őrzőik. Viszont a kutya is ott volt már, s közelebb merészkedett. — Zabáij, neszei... Dobott eléje a földbe taposott kekszből. — Most zabálj, az istent a hasadba! Ne azt zabáid el, amit ón cipelek. De a kutyának nem ízlett a keksz, sem a nápolyi. Csak ímmel-ámmaiL vett a szájába egy darab kekszet, azt is csak elnyálazta. És Málha szórt eléje tisztát. Igaz, már a kenyér sem kellett neki az előbb, nem ment be érte a lyukba. „Teleehette ez magát pocokkal. Vagy ürgével”. Jó kutya lenne ez otthon, pusztítaná a mezed pookot. Itt meg, amit pusztít, azt is csak a németeknek pusztítja. SÍ. Autók jöttek q front felől. Katonai menet- oszlopban. Pisla fényszemük szabályos időközökben bukkant ki a domb mögül; a fényszórójuk éppen ide világított volna, ha bekapcsolják. Nagyobb egység lehetett; nem akart a vonulásnak vége szakadni. Unta már őket, s inkább a másak irányba figyelt. Nem láthatott messzire a sötétben; egy széles kanyar után eltűntek a pirosam égő macskaszemek is. Bár azt észre lehet venni, a tompított fényt is, ha arról jönne autó. Csak most vette jobban szemügyre a sofőrfülkét. Az üvegek betörve, az ajtó leszakadva. A felfordult ülések bele kilóg. Ninos benne halott ember. Óvatosan betapogatott a legsötétebb sarokba, s visszakapta a kezét, mert valami puhához ért. Szemét erőltetve figyelt. Nem mozdult semmi. Megtapogatta újra azt a valamit: jó bolyhos tapintása volt Meleg takarót cibált ki az egymásra borult üléspámák alól. A pokróccal együtt valami egyéb puhaság is a kezébe akadt, nem merte megfogni. Aztán megnézte közelről: szőrös krampusz volt, rugós akasztóval a feje búbján. Tovább kutatott a sötét zugokban, die úgy látszik,- kitakarították már a fülkét. Lehetséges, volt itten halott is meg sebesült; az nem létezik, hagy se halott, semmi, ekkora felfordulásnál Már abba akarta hagyná a kutaszkodást, amikor feltűnt neki egy lapos, szögletes tárgy, melyet a szóthullt ülés tartozékának nézett az előbb. Fatáska, de gyanúsan nehéz. Vagy golyók vannak benne, vagy kincseik. Már az biztos. Könnyen kinyílt, kések, villák, kanalak voltak benne, szép, katonás sarakban. Minden fajtának külön rekesz, minden darabnak külön vágaték. örülne az anyja. De ez már csakugyan nem cápekedni való. Le^míkább a fatáskát sajnálta itt hagyni, mert fogantyúja is volt. Telerakhatná nápolyival. Csak az a baj, elfogja a helyet teljesen az a sok rekesz. Míg a kazettával piszmogott, a rekeszeit próbálta feszegetni, azon vette észre, hogy már erősen közeleg egy autó hunyor! szempár ja, mégpedig a veszélyes irányból Kiterítette gyorsan a takarót, két, majdnem sértetten papíidobozt tett a közepére, meg a krampuszt, és batyut csiráit belőle, mint az any32. ja szokta a szőlőbe menet — hamvassal háti- kosárrai — a batyut megkötni. Odaért közben az autó, de megállás nélkül ment tovább. Mindegy, itt nem maradhat. Akármikor jöhetnék. Most a másik irányból a domb mögül fényűéit föl néhány autó lámpája. Megvárta, míg elhaladnak és batyuval a hátán áüopatoodoftt az úton. Eltévesztette az irányt a nagy izgalomban, mert a sűrű sötétségben nem talált rá a szénaboglyákra. Eszébe jutott közben a kuya is, elmaradt valahol. Füttyögött neki, szólítga-tta. De semmi nesz, sehol semmi mozgás. Kódorgott tovább a valksötétben az út fölött, a domboldalon. Igen elnehezedett már a vállán a batyu. Azóta meg is találhatta valaki az oldalzsákot a boglya tövén. Benne a jó bicskák, az aranyak, a törhetetlen üveg, minden — nem ér annyit az egész kiborult rakomány. Már sírt a méregtől, fáradtságtól; nem törődött az erősödő repülőzúgással. Voltaképpen észre sem vette a repülőzúgást, csak amikor kd- világosodott körülötte a táj. Alatta a domboldalon húsz vagy harming lépésnyire a boglyák. Lehetséges, hogy ott jött el közöttük a valksötétben. Emlékezett rá, hogy szélről a harmadik boglyáiban turkált; zihálva, bukdácsolva szaladt idáig az elnehezedett batyuval. Leroskadt a tövébe és kitapogatta a lyuk szájánál a tarisznyát. Semmi vész, nem vitték el. Nem is igen nyúlt bele senki; ugyanolyan kitömött, mint volt — Jól van, Grisa — mondta lihegve, hangosan. ».®PP jókor küldtétek a Sztálin-gyertyát — tette gondolatban hozzá. — Épp a legjobbkor.” Kialudt a fény a táj fölött, és egyszerre olyan sötét lett, félredolgát végezni is csak annyira merészkedett el hogy a boglyát már elérje a karjával (Folytatjuk) 33. Harminc éve szabadult fel Varsó
