Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-15 / 12. szám

ÖN KÉRDEZ

| cr a p CO Q

Levélcímünk:

7101 Szekszárd, Posfajfiók 71.

/

Gázpalackok terven felül

Mechtl István Kalazná, Kossuth u. 15. szám alatti olvasónk írta: „öt hónapja adtuk Ö3 a gázpalackigénylést. Akkor tizennégy napon belül arról értesítettek, hogy még 1974-ben bekötik. Levélben kértem, tegyék minél előbbre a bekötés időpontját, mivel másfél hónapos és tizenkilenc hónapos gyermekeimnek még éjjel is kell ételt melegíteni, és mindehhez éjjel csak az olajkályha áll rendelkezésünkre. Mivel választ nem kaptam, október 3-án személyesen kerestem fel a vállalatot. Ekkor megígérték, hogy két héten belül eldöntik, bekötik-e hamar, vagy sem. Eddig azonban semmi válasz nem érkezett. Miben bízhatok?"

A kérdésre Fessel Tibor, a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat igazgatója válaszolt: Tájékoztatásul elmondom, hogy 1974-ben terven felül közel kétezer pb-gázfo- gyasztói igényt rendezett a Tolna megyei önálló üzem és ezzel a sorban beérkező igényeknek az átfutási idejét egy-másféLéyrőLJéI_éyre (Csökkentette^- A beérkezett igények sorrendiségének betartását változatlanul fontosnak tartjuk és csak nagyon méltányos esetben rendezzük az igényeket soron kívül. Fentiekre való tekintettel úgy rendelkeztem, hogy a Tolna megyei önálló üzem még decemberben kösse be Mechtl István kalaznói olvasójuk pb- gáztűzhelyét

Házastársi pótlék

Reisz Ádám Cikó, Hársfa U. 3. szám alatti olvasónk leveléből idézünk: „1967-ben mentem nyugdíjba. Akkor még nem kaphattam a feleségem részére plusz 100 forint háztartási segélyt. Azóta ő is betöltötte a hatvanadik életévét, dolgozni pedig nem jár. Kérem, segítsenek hozzá, hogy a részére járó 100 forintot is megkapjam."

Hogy megkaphatja-e, erre így válaszolt Bán János, a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője:

— A jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint házastársi pótlék annak a nyugdíjasnak jár, akinek a havi nyugdíja az 1291 forintot nem haladja meg. Reisz Ádám nyugdíja a megállapításkor (1967. VIII. 27.) 1714 forint volt, melyet a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság azóta felemelt. így tehát Reisz Ádám nem rendelkezik a házastársi pótlék megállapításának feltételével.

Lesz játszófér, de másutt

Csapó Miklós Dombóvár, Balassi Bálint u. 31. szám alatti olvasónk így kezdte a levelét: „Valaha Ujdombóvá- ron, a II. utca folytatásában, a Balassi utcában nagylak három házhelynyi játszóterei a gyermekeknek. A következő öt-hat utcával lejjebb van. Most aggódva tapasztal«!*)

hogy a területre építőanyagot hordanak. Ha ezt a területet beépítik, hol fognak játszani a környék gyermekei?"

A kérdésre a dombóvári Városi Tanács V. B. műszaki osztályának vezetője, Csillag László válaszolt:

— A Balassi Bálint utcában lévő beépítetlen lakótelken kialakított játszóteret a telekkel szomszédos ingatlanok tulajdonosainak kérelmére szüntettük meg. A játszóteret erre a területre nem tervezte senki, csak mint üres területet a gyerekek birtokukba vették. Sajnos a területen olyan események zajlottak le, amelyek sürgetővé tették az üres telkek mielőbbi beépítését. Az idősebb gyerekek nem törődve a szomszédos ingatlanokkal, oda gyakran labdát rúgtak be, különböző tárgyakat dobáltak, a kerítéseket letaposták, rongálták a terület mellett lévő lakóház vakolatát, cserépfedését és nem egy esetben életveszélyesen megfenyegették az ingatlan tulajdonosát, amikor az felhívta figyelmüket a rongálásra, illetve az ingatlanra történő illegális behatolás megszüntetésére. Tervünk az, hogy az iparterület és a lakóterület között lévő, illetve a későbbiekben kialakítandó zöldsávban alakítunk ki játszóteret.

Időszakos bérlettel olcsóbb

Heidt György Varsád, Kossuth u. 66. szám alatti olvasónk így indokolja a kérését: „1974. október 15-től létrehoztak Gyönkön egy öregek napközi otthonát, ahol meleg ételt, meleg helyiséget, társa, ságot biztosítanak nekem is. Varsádról napi öt forintért járok oda-vissza, amit csekély — 770 forintos nyugdíjamból nem tudok téríteni, hisz a napközi ellátásért is költenem kell. Úgy tudom, hogy a fővárosban adnak ki bérletet a nyugdíjasoknak. Ebből kiindulva fordultam egy hónapja all. sz. Volán Vállalathoz kéréssel, írásban, de levelemre a mai napig választ nem kaptam. Kérem, segítsenek."

A kérdésre Pech József, a Volán 11. sz. Vállalat forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettese válaszolt:

— A mai napig a Volánvállalatok területén semmilyen rendelkezés nem intézkedik a nyugdíjasoknak nyújtható kedvezményekrőL Vállalatunk saját hatáskörében nem jogosult ilyen kedvezmény megadására. Ezért indokoltnak vélt sérelmével felsőbb szervek megkeresését tudjuk ajánlani.

— Ajánljuk az időszakos bérlet váltását. Egy jegy nyolc utazást tesz lehetővé akát-égjácányba-iSr^z utazás megkezdésétől számított harminc napon bellije azzal __ a kikötéssel, hogy az., első négy utat-az első utazástól számitott^tizenöt napon belül le kell utaznf. Ellenkező esetben a feignem használt szelvény éfvényft~ veszti. A jegy beszerezhető a gyönki autóbusz-pályaudvaron is. Először egyforintos, bérlete igazolványt keU) Kálíani,

majd ugyanott megváltható maga a bérletjegy is. Ara Gyönk és Varsád között 18.50 forint.

Derítőtisztítás

bosszúsággal

Inhoff Istvánná Tolna, Táncsics u. 17/1. szám alatti lakos a következő észrevétellel fordult hozzánk: „Felháborodva fordulok Önökhöz. A Talajerőgazdálkodási Vállalat tolnai kocsiját kihívattam két kisméretű akna — derítő, ülepítő — kiszippantására. Háromnegyed órás munkájuk

volt, két fordulót csináltak. Egy-egy fordulóért 100—100

forintot, összesen 200-at kértek. Kisfiam lázas beteg volt, orvoshoz készültem, és pénzem fogytán... Csak százat adtam nekik, azzal a megjegyzéssel, hogy ez még órabérnek is sok, az Önök igazgatója sem keres többet.

Szitkozódva távoztak. Fél év múlva ismét megtelt az akna, a tolnai tanácsházán erre kijelölt füzetben jelentettem újabb kérésemet. Két hónapig hiá'oa vártam. Szabadságot vettem ki, hogy kilessem érkezésüket. Jöttek, de mikor megismerték a házat, továbbmentek. Fenyegetéseimre aztán mégis megálltak, és elvégezték a munkát. Távozásukkor elismervényt Írattak velem alá, amit eddig egyszer sem tettek, és köszönés nélkül távoztak. Valamennyi lakosnak ugyanez a panasza; csak félne!«, hogy megbosszulják rajtuk, ha háborognak. Most abban a reményben jelzem önöknek az esetet, hogy többé nem mernek talán 100 forintos borravalókat behajtani."

Olvasónknak Jung Henrik, a Tolna megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat igazgatója válaszolt:

— Inhoffné panaszához hasonló eset elvétve előfordul, és — tájékozódásom szerint — az elmúlt években is előfordult. A panasz érdemi kivizsgálását akadályozta az, hogy Inhoffné- nak nem volt nyilvántartott bejelentése, így a munka elvégzésére dolgozóink utasítást nem kaphattak. Az alkalomszerű „magán” vállalkozásokra viszont lehetőség nyílik különösen akkor, ha arra ajánlatot, vagy felhívást kapnak. Mindez elkerülhető lenne, ha a szolgáltatást igénylők igényeiket a vállalathoz jelentenék be. Jelenleg 12 gépegységünk végez szolgáltatást a megye területén, változó munkahelyeken, így azok ellenőrzésére csak esetenként kerülhet sor.

— A szolgáltatás igényelt szintű ellátását egyrészt a munkák szervezésével, dolgozóink nevelésével, másrészt a lakosság jogszerű magatartásával tudjuk csak elérni. Külön problémát jelent az adott területen jelentkező munkaerőhiány, amelynek oka egyrészt a kellően meg nem becsült munka, másrészt pedig az ehhez kapcsolható bérezési probléma,

Jogszerű volt a számlázás

Kovács Pál Paks, Hunyadi

u. 33., a következő kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz: „A Víz- és Csatornamű Vállalat paksi kirendeltsége 1974. VI. 11-én vízbekötési munkát végzett nálam. Felhasznált 6 folyóméter háromnegyedes horganyzott gázcsövet — elszámolásában 10,7 folyóméter cső árát követeli, továbbá 2 fm védőcső beépítését is meg akarja fizettetni, pedig azt nem építette be. Az elvégzett munkáért 2400 forintot fizettem be azonnal, ennek ellenére még követelnek tőlem 381 forintot. Levélben kértem a számla felülvizsgálását. Válaszul levélben megfenyegettek, hogy ha nem fizetem be 8 napon belül, átteszik az ügyet a bírósághoz. Kényszer- helyzetemben befizettem. Csakhogy én is munkásember vagyok, én nem mernék el nem végzett munkáért díjazást kérni. A velem szembeni eljárást jogtalannak tartom."

Kerekes Miklós, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója a következőket válaszolta:

— Felülvizsgáltattam Kovács Pál 2781 forintos számláját. Olvasójuk megrendelése alapján 1974. június 11-én vízbekötési munkát végzett vállalatunk, melyről ugyanezen a nakészült, mely az augusztus

15-én elküldött számla alapját képezi. A felmérési naplóban valóban 6 folyóméter háromnegyedes horganyzott gázcső szerepel felhasználásként és nem szerepel a 2 folyóméter védőcső. A számlában vállalatunk 10,7 folyóméter háromnegyedes horganyzott csövet és 2 folyóméter védőcsövet is leszámlázott a többi anyag mellett. Ennek jogalapját a Tolna megyei Tanács 1/1971-es számú rendelete képezi, amely előírja, hogy a házi bekötések számlázásánál az úgynevezett „utcaközép” elvét érvényesítjük. Ez azt jelenti, hogy a lakók a tényleges beépítéstől függetlenül a helyi tanáccsal közösen megállapított utcaszéiesség felét tartoznak a horganyzott cső vonatkozásában megfizetni. Ugyanez vonatkozik a védőcső beépítésére Is, amelyet mindenki arányosan és egyenlő mértékben tartozik vállalni, függetlenül attól, hogy az adott esetben szükség volt-e ennek beépítésére. Kovács Pál esetében, mivel ő az utcán húzódó vízvezeték oldalán lakik, védőcső-beépítésre nem került sor, de a hivatkozott rendelet alapján, hogy a lakók arányosan viseljék a házi bekötés költségeit, számára is 2 folyóméter került leszámlázásra. Ez mindenképpen a lakosság érdekeit szolgálja, mégpedig »vonatkozásban.

hogy a vízvezeték oldalán lakók ne élvezzenek olyan anyagi előnyt a vízbekötésnél, amely tőlük független okok miatt következne be, de ne kerüljenek hátrányba az utca másik oldalán lakók sem. Egyébként megjegyezzük, hogy Kovács Pál sem vállalatunk központjához, sem paksi üzemvezetőségünkhöz nem fordult felszólamlással számlája felülvizsgálása vonatkozásában, és ezért vállalatunk pénzügyi apparátusa a tartozás kiegyenlítése határidejének túllépése után jogosan szólította fel a panaszost.

\

Orvosi rendelő berendezése

. jaekó Barnabásné (Szék- Szárd, Szőlőhegy 246.) sok, szőlőhegyi kisgyermekes anya nevében írja: „Alábbi kérésünknek már többször hangot adtunk a tanácsnál. Először ígéretet még kaptunk, de hosszú ideje már azt sem.., Olvastam a Népújságban, hogy Szekszárdon kinövik a kicsinyek az orvosi rendelőt és a tanácsadóhelyiséget. Ez velünk, szőlőhegyiekkel nem eshet meg, mivel gyermekrendelőnk nincsen, csak helyette valami, ami semminek nem nevezhető. Itt van a felnőttbe- teg-eüátás és a gyermskta- nácsadás is. A berendezés nagyon hiányos. Nincs pólyá- zóasztcl; ölben kell öltöztetnünk a gyerekeket. A csecsemőmérlegnek nem jutott más hely, mint egy szék a sarokban. A rendelőből kikerülő hulladék a patak partját „díszíti".

Dr. Csehák Judit városi főorvos válaszolt: „A szőlőhegyi orvosi rendelőt évekkel ezelőtt magánháznál helyeztük el. A váró és rendelő karbantartásáról, berendezéséről az egészség- ügyi osztály gondoskodik.

1973-ban felülvizsgáltuk valamennyi külterületi orvosi rendelő berendezését, a szőlőhegyiét is. A hiányzó berendezéseket — pólyázó- asztalt, mérlegtartó állványt, folyovizes kézi mosót — 1974. januárjában megrendeltük OMKER- nél. Sajnos, orvosi bútorok, berendezések beszerzése igen nehéz; a megrendelt dolgokat az év végéig sem szállították. Az idén januárban a Hunyadi utcai gyermekrendelőből mérlegtartó asztalt, a pólyázó pótlására pedig vizsgálóasztalt szállítottunk a Szőlőhegyre. Reméljük, hogy ebben az évben külön megrendelésünkre, más cégnél elkészülő orvosi bútorokkal a külterületi rendelők berendezését is hiánytalanná tudjuk tenni. Takarítónőnket kioktattuk a szemét helyes kezelésére. Az egészségügyi osztály részéről a panaszt indokoltnak tartjuk, azzal egyetértünk.”

Telefonszamaínfe: 129—01, 123—él.

Ml VÁLASZOLUNK

I