Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-15 / 12. szám

Megyénk kőrusmezgaíms Igényesség a műsorválasztásban, az előadásban Kevés a kórusvezető (2.) RT V-mozaik Fertőszőgí Bélóoéva?, a KÓTA megyei titkárával beszél­getünk a megye kórusmozgal- mánaik helyzetéről. A beszél­getés első részében a Kórusok Országos Tanácsának felada­tairól, a megyei kórusmozga- fom eredményeiről, az ifjúsági kórusok munkájáról volt szó. — Térjünk vissza a felnőttkórusok- hoz. Beszélgetésünk elején elmond* la, hogy elégedettek a kórusok tzhs* vonalával. — Nagyon jó irányú fejlő­dést tapasztaltunk szerepléseik alkalmával: minden szempon­tú Igényesedést. Igényesek a műsoTválasztásban, tnem fordul elő az, ami sok kisebb kórust jellemez, hogy évről évre, mű­sorról műsorra ugyanazt ének­lik. Igényeseik, de ugyanakkor tudják, mi az, ami számukra előadható, nem próbálkoznak olyan feladatokkal, ami szá­mukra túlméretezett vagy hanganyagukhoz nem illik. Gondot fektetnek a hiangikép- zésre. Nagy eredményük, hogy jó felfogásban énekelnek. Ezt alapos műelemzés, értelmezés előzi meg. A kárusvezetőt és az énekeseiket egyaránt dicsé­ri, hogy szánté hibátlanul vég­zik el! — A minősítő hangversenyen az is kiderült, hogy a kórusok külső meg­jelenése is alaposan megváltozott... — Egyáltalán nem mellékes! 'Az ízléses ruha megbecsüli az éneklőket, de megbecsüli a kö­zönséget, a zsűrit is. Nagyon hálásak vagyunk a fenntar­tóknak, akik mindezt átérezve, lehetővé tették, hogy kórusaink elegánsan állhlassainak ki sze- répelmi. — Mi n oka, hoqy ®q,ef kór», tokba manapság már nem egyszerű bejutni? ' — Ez is jó jel! Azt jelenti, hogy kórusaink létszámai sta­bilizálódtak. Nem lehet akárki, akármilyen gyenge hangon éneklő a kórusaik tagja, és akit felvesznek, az komoly munkát vállal. Az elért eredmények mellett ebben is jelentős sze­repük van a fenntartóknak. Megbecsülik az énekeseiket. Mözsön a minősítés után kis ünnepséget rendeztek számuk­ra és valamennyi kórustagot megajándékoztak egy~egy (könyvutalvánnyal! Hasonló példákat máshonnan is hoz­hatnék... és ez naigyon jó. — Él mi tSrUnik Ólokkal, akik gyengébb hangon ugyan, de szarai* sének kórusban énekelni ? — Miattuk lenne szükség még több kórusra. — Kik ónokolnok a »»gr* kin* saibanf — Kicsiben minden kórus tükörképe a településnek, ahol létrejött Kivétel persze egy- egy speciális kórus, mint a szekszárdi pedagógusoké. Ha a foglalkozásokat nézzük, leg­többen kétkezi munkások, — Mi vonzza a kórusokba az embereket? A zene sxeretetón kivüJ, hiszen az alapvető. — A kórus — közösség. És a felnőttnek is szüksége van olyan közösségre, ahol kelle­mesen tölti szabad idejét, sa­ját maga választotta módon, aktívan. A kórusmunka rend­szeressége, következetessége az emberek zömét megnyugtatja. — Mégis vannak olyan kórusok, amelyek időről időre szétbontanak, ahol állandó a veszekedés... — Annak idején az vette el a kórustagak kedvét a mun­kától, ha nem szerepelhettek eleget. Most ilyen gond nincs, évente két alkalommal, a Liszt Ferenc dalostalálkozón és a Forradalmi dalfesztiválon min­den kórus szerepelhet. Sok kó­rusnak van testvérkórusa más megyében, újabb lehetőség a szereplésre. Egyetlen dolog marad,'mint a bajok forrása: a kórusvezető személye. Ha nem fogadja el a kórus, ha nem elég jó szakember, azon­nal jelentkezik a teljesítmény­ben. — Vannak-a más prob lómák 1, ■ kónuvezetűkkel f — Igen. Legnagyobb gon­dunk. A szakember-ellátottság jó, van elég énektanárunk. Mégis állandóan karnagy- hiánnyal küzdünk! Kevés az olyan diplomás énektanár, aki az oktatás mellett vállalkozna rá. Nem éreznek igazi elhiva­tottságot, vagy csak a tisztelet­díjat keveslik? A kettő össze­függ. Jellemző, hogy minősített kórusaink nagyobb részét nem diplomás szakember vezeti. Megoldatlan a helyzet Hő.gyé- szen, baj van Németkéren, Sár- szentlőrinoen, Györlkönyben, ahol Blazsek Károly Frigves a ■kórusvezető, aki beteg... Duna- szentgvörgy márciusban készí­tett rádiófelvételt, azóta nem próbálnak. A madrigálkórus- hoz Pécsről jár le a kórus- vezető. Én is a kényszerítő kö­rülmények miatt kezdtem el újra a munkát a pedagógus- kórussal, hiszen munkaköröm­mel, megbízatásaimmal rop­pant nehéz összeegveztetmi. — Véfl-iftQI a kórusmozqalom 1975-os célkitűzéseiről hallanánk. — Jó úton haladnak a kóru­sok, eddivi törekvéseiket kell erősíteniük. Jó lenne, ha több mad magv.ar művet tanulnának meg. Említettem már a Balázs Árpád-műsort: erre készülünk most a legnagvebb erővel. A szerző ma°a választotta ki a bemutatandó műveket és maga kérte fel ^ -évii-'4 a rufiékat. Érthető, hoev min­denki ma,gvon igvrksziik. A nr - lbs “ifl-án lesz .a műsor, remél- hetőteg i erőt pdó WiTikv«- feént megyén1’-' ví-'srnTg-v’friá- nak. VTRÄG F. ÉVA A kamerák előtt A Talpalatnyi föld a felsza­badulás után újjászületett filmművészetünk egyik nagy alkotása. Most ismét Szántó Pál- regény — az Isten malmai — ad alkalmat a magyar falu felszabadulásának ábrázolásá­ra — a televízió képernyőjén. Hitelesen megformált arcok­ról, sorsokról klasszikusan tiszta eszközökkel tudósít ez a könyv. A Katkó István dra­maturgi munkája nyomán, Gaál Albert rendezésében készülő kétrészes tévéfilm ugyancsak nemes emlékezést, példamutató élményt ígér. * Régebbi időket idéz Páskán- di Géza Tornyot választok cí­mű drámája. A külföldön ta­nult és szinte kora szellemi életének teljességével megis­merkedett Apáczai Csere Já­nos nemcsak öngyarapitásra utazott, okult, tájékozódott Hazáját szerette volna följebb emelni; pedagógusként, nép­művelőként. A kor színvona­lán gondolkodó írót megvádol­ták: együttérez az angol for­radalommal. Erről szól a darab televízióváltozata, amely Mi- hályfi Imre rendezésében készült e Victor Hugo — drámai fő­szerepben. Ezzel a „blickfan- gos” címmel lehetne summázni Albert Maltz Egy nap Yersey szigetén című tévéjátékénak lényegét. S nem Maltz fantá­ziája: maga a valóság írta meg ezt a drámai helyzetet III. Napóleon államcsínyét köve­tően Hugo a már említett szi­getre emigrált Itt ő is, csa­ládja és számos emigráns ba­rátja is meglehetős biztonság­ban élhetett hiszen Yersey már az angolok fennhatósága alá tartozott Rokonszenves fiatal pár érkezik a szigetre. A férfi az illegális köztársasá­gi párt küldöttének adja ki magát. Kitűnő ötletekkel, szi­porkázó tervekkel biztatja a menekülteket hazatérésre, to­vábbi otthoni küzdelemre. Igaza van-e? Bátrabb-e, mint az emigráltak, vagy egészen másféle terveket forgat a fe­jében? •— Mészöly Miklós a rövidesen forgatásra kerülő té­véjáték dramaturgja, rendező-^ je Hajdufy Miklós, • S két mai törénet: Csák Gyula Családi sírbolt című tévéjátéka a mi időnk úrhat námságának gúnyrajza. Egy vásározó kiskereskedő kastély - vásárlása, majd „tündöklése és bukása* — dióhéjban ennyi a Horváth Tibor rendezésében kamerák elé került darab té­mája. — Dömölky János írta és ő is rendezi a Témák cí­mű filmet Szocialista brigád­tagok vitatkoznak egy tévé- drámáról, s közben saját éle­tük is e dráma részévé válik, A mikrofon előtt Néhány külföldi hangérde-j kesség: Az Egyesült Államokban,’ mint ismeretes: számos ma­gán- és kalózrádióállomás is működik. Ez utóbbiak egyike többek között a következő cí-j mekkel adott „helyszíni tudó­sítást”: Kirándulás az asszony! szívben; Utazás a Hold gyom­rában; Napemberek inváziója a Hawaii-szigeteken; Jónás nyomában (óceánátkelés cet­halban.) A műsorkészítők mindvégig valóságos esemény­ként tálalták szuperszenzációi­kat. ÁtviUant az agyán, hogy most németnek is vallhatná magát. Ha tudná, hogyian kell németül mondani. Dönnyögött rá valamit. — Láttam, micsoda magyar vagy. Hová mész? Legalább tízen kérdezték meg tőle, mióta egye­dül baktat, szembe a menekülők karavánjaival. De miből gondolhatták azok is, hogy ő magyar?... Idegen országban honnan lehet azt tudni vala­kiről, hogy magyar? Megvonta a vállát. — Hazafele. Magyarországra De látta már ő azt, hogy a nyilas nem elégszik meg ennyivel. Észrevette az egyenruhás nőt is, egy fiatal nőt, aki a sofőr mellett ült a fülkében, s azt gondolta: „Úgyse gombolkozok ki. Német­országban ezek nem parancsolnak. Vagy legfel­jebb is hátul, az autó mögött gombolkozok ki.” — Hát hogy kerülsz te ide? Töprengett egy pillanatig, rosszul ne szóljon már. — Menekült vagyok én... De az az, hogy itt még ermi se adnak. Egy emberrel voltam, aki értett a nyelvükön, de még neki se adtak. A nyilas engedett a szigorúságából. Háttal for­dult a szélnek, cigarettára gyújtott. — És aztán az jobb lesz fiú, ha az oroszok el­visznek majd Szibériába? — Á, nem visznek azok... —, s hogy a nyilas szemöldöke megrándult, másképpen folytatta: — Megszököm én, ha vinnének. Akármikor. Meg­szöktem én Pest alatt is, voltam én már odaát-. — Te? Odaát? — Nem is egyszer. Persze, hogy voltam. Későn vette észre, hogy rosszul szólt, mert a nyilast ez a dolog bővebben is érdekelné. Akik 25. a sapkáját elvették, azokat is törte a roösz, mi van odaát * A mellőző kocsik után pillantott a nyilas, majd a karórájára. Megszigorodott a hangja megint — No, lépj csak fel az autóra. Egy-kettő. Ott hátul. Majd segítenek. Nem mozdult az innenső partról. Sunyin ol­dalra lesett — üldözni nemigen üldöznék, de hátha utána lőnek. „Azt kéne mondani, hogy a kutyát nem hagy­hatom itt” — gondolta. — Mozgás!— Nem értesz?! A nő kiszólt a sofőr mellől: — Hagyja már a csudába azt a kölyköt, hazu- dozik összevissza! Épp az hiányzik, hogy eltet- vezzen itt mindnyájunkat... Lehet, hogy ez a nő volt a parancsnok. Nem látta jól az üvegen keresztül az egyenruháját, különben sem tudott eligazodni a nyilas rang­jelzéseken. De ez lehetett a parancsnok, szeren­csére ez a nő. Most már letért az árokpartról, az oldalt húzó­dó, dombos legelőre. Fárasztóbb így a gyaloglás « gyepen, de legalább nem kérdezgetik. A kutya, mintha puskából lőtték volna ki, el- iramodott valami pocok, vagy ürge után. De később hívás nélkül a nyomába szegődött megint. Váratlanul egy falu bukkant ki a dombok közül. Csak a névtáblánál merészkedett vissza a kövesútra; idegen neve volt még ennek a falu­nak is. Egyszerre megdobbant a szive, hevesen kez­dett kalapálni: a szélső ház udvarán éppen a tyúkoknak adott az asszony és tisztára magyarul hívogatta a tyúkjait. De azután rákiabált a gye­rekre — a baglyához támasztott létrán mászkált egy ötéves forma gyerek, — s azt már nem ma­gyarul. Takaros házak sorakoztak az utcán. Bentebb emeletesek is, a templom körül. Egy kerekes leüt­nél civilek töltögették a kulacsaikat. Magyarul beszélgettek. Szívesen elkerülte volna őket, de ahogy a pocs- kolást meglátta, elfogta a szomjúság. Csakugyan vallatni kezdték a civilek is. Csa- patnyi gyerek bámészkodott a kútnái, helybeliek, de rögtön őt szúrták ki: — Hát te, gyerek?... Te hová tartozol? A falu után hegyek következtek és megint csak a kövesút mentén, az árokparton gyalogol­28. hatott. És egy szembe jövő csoportból megint megkérdezte valaki: — Mi van, fiú?.„ Meggondoltad magad? Úgy tett, mintha nem értené. Megvonta a vállát, s megállás nélkül ment tovább. De észre­vette most, ahogy néztek rá, hogy nem is őt né­zik, hanem a sapkáját. Levette a leventesapkát, és a kebelébe dugta. Tényleg. Itt nem látni ilyesmit a falusi gyere­keken. Másforma sapkát hordhatnak itt a le­venték. Nagyon elfáradt, mire fölért a tetőre. Félrehúzódott az útról, s egy fa tövébe leült.­Messzire elláthatott innen; lehet, egészen Ma­gyarországig. Nékitámasztotta a hátát a fának, nézte a völgyben párázó, elkövetkező falut, a hepehupán tanácstalanul kígyózó utat, amelyen már ritkultak a gyalogoscsoportok. És mintha ritkultak volna a járművek is. „Este lesz, mire odaérek... Csak aztán adnak-e ezek szállást De meghalok én akárhol.” Tulajdonképpen az volna a legjobb: beosonni a kertek alatt egy fészerbe, vagy valahová. Azaz, hogy a háábeliek nem is vennék észre, a kutya szagról is észreveszi. „Bizony isten. Az idegen kutyát meg pláne.” Tartott a szálláskereséstől; az se igen magyar falu még. Mindenféle emberek vannak, beenge­dik, aztán csak elaltatják. S elkaparják a kert­ben. Ki keresné őt éppen itt, senki. Még jó, ha csak elveszik a tarisznyáját, s kilökik a kapun. Hova mehet panaszra, ha nem tud a nyelvükön — van itt csendőrség egyáltalán? Mert látott ugyan ma két kakastollast az úton a menekü­lőkkel, de azok éppúgy lehették magyar csend­őrök is. Szeműiéi követte az út világító kanyarulatait a völgyben, s ahol egv dombocskánál megszakadt a kigyóvonal, a töltés tövében valami csoporto­sulást vett észre. Négy-öt ember és egy szokat­lan alakú, furcsa alkotmány — jobban szemügy­re vette: felül voltak a kerékéi. Lehetséges, autó, csak felborult. (Folytatjuk) 27. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents