Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-10 / 288. szám

I T T T * T'—T , ‘ 1 •* / Vak Bottyán mellszobra a gimnázium bejára­tánál. Hosszabb ideje már, Kegy esetenként bemutatjuk Lapunk olvasóinak a megyebeli tele­pülésüket díszítő , szobrokat. A „díszítés” ugyan neun egé­szen pontos kifejezés, hiszen vannak köztük olyanok is, me­lyek kevésbé sikerültek, de a közterületeken álló szobrok, emlékművek léte mégis fontos. Részben, mert művészi igány- nyel készült alkotások, így az esztétikai nevelés segítői. Rész­ben, mert történelmi esemé­nyekre, személyekre emlékez­tetnek, amire szükségünk van, hiszen a történelmi tudat a szocialista bazafiság egyik al­kotó eleme. További szerepűik, hogy — megfelelő elhelyezés esetén — hangsúlyt adnak a település fontosabb pontjainak* figyelmet felkeltő, városképi jelentőségük van. Soisem vélet­len, hogy egy szobrot a köz­terület melyik pontján állíta­nak fel, vagy ha az: — hiba. A fontos Duna menti nagy­község, Paks szobrokban, em­lékművekben egyelőre szegény. A műemléki becsű Szent­háromság-szobor eldugott és éppúgy tatarozásra vár, mint a templom melletti bazársort díszítő barokk kori szenték szobrai is. Se ez, se amazok nem sokat mondanak a modem kor emberének. A 6-os fő közlekedési út mentán, jól hangsúlyozott he­lyen áll a nagyközség fel­szabadításáért életüket áldozott szovjet hősök emlékműve. Ki­sebb méretű párja a némeit- kéri út mentén emlékeztet a három évtizede történtekre. A konzervgyár Kulúch Gyula ne­vét viselő KISZ-szervezete 1969-ben állíttatta fel a nagy­üzem parkjában a Tanácsköz­társaság emlékművét. A Vak Bottyán Gimnázium bejáratá­nál jól sikerült mellszobor hir­deti a névadó kuruc generális emlékezetét, áld Pallos térségé­ben kelt át a Dunán, amikor megkezdte a Dunántúlt fel­szabadító hadjáratát, a Rá­kóczi-szabadságharc legjobban szervezett és sikerült fegyver­tényét. . Paks nagyközség fejlődésé­nek perspektívái az egész or­szág előtt ismertek. Az atom­erőmű építkezése legalább egy évtizedig sokaknak teremt itt munkaalkalmat. A változások szinte hétről hétre, hónapról hónapra mérhetők. A hagyo­mányos, falusias negyedek mellett fokozatosain kialakul az új centrum, a dombgerincen messziről láthatók az új lakó­telep házad. Az SZTK-remde- lő már működik, a falu köze­pén is emeletes házak épülnek. Mindez szinte elképzelhetetlen A Tanácsköztársaság emlékműve a konzervgyár parkjában. köztéri szobrok nélkül. A szob­rok segíthetnek haimonikusab- bá tenni a régi és új közötti átmenetet és nélkülözhetetlen részei egy jelentős település­nek. A nyáron írtunk már ar­ról, hogy a nagyközségi tanács lehetőséget teremtett, a megye­beli amatőr képzőművészeknek arra, hogy itt alkotótábort hoz­hassanak létre. Mindez nem csekély anyagi áldozattal jár. Csak a nagyközség keretéből húszezer forintot fordítottak segítésükre, anyagbeszerzésre és akkor még nem ejtettünk szót a megyei művelődési köz­pont, elsősorban tehát a me­gyei tanács támogatásáról. A kevés köztéri szobrú Paks any- nyiban tér ed a megyebeli te­lepülésektől, hogy itt tervsze-' rűen igyekeznek a hiányokat pótolni. Ahogyan a nagyközsé­gi tanács elnöke mondotta, cseppet eem valószínű, hogy minden itt munkálkodó fiatal tnärädandö értékű "alkotásokat hoz majd létre. Szctor.úkc i le­het vitatkozni, lesz még ilyen vita és legyen is. Egyáltalán nem kárhoztatandó, ha egy te­lepülés lakosai beleszólnak tá- gaibb otthonuk díszítésébe, szebbé tételébe. Osztjuk a ta­nácselnök véleményét, hogy ha a szárnyaikat itt 'bontogatok között akár egy is s.kad, aki komoly tehetségnek bizonyul, akkor a kezdeményezés nem volt hiábavaló. Képeink között, érzékeltetésül a kisegítő isko­la udvarán készülő szobrokról is bemutatunk egy csoportot. O. T. Foto: G. K. A szovjet hősök emlékműve. iiii ÜSSiMrAy Bakó László készülő beton szó borcsoportja a kisegítő iskola udvarán.

Next

/
Thumbnails
Contents