Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-06 / 285. szám
I * Olvasóvá nevelés Megszerettetni a könyveket ' Á világ megismerésének szép és egyszerű módja: olvasni. A könyvek kifogyhatatlan tárházai az élményeknek. Hogyan lehet nélkülözni mindazt, amit a könyvek nyújtanak? A kisgyerekkori mondó- ' kák ritmusát, zenéjét, a mesék csodáit messzi tájak harcosainak vérforraló küzdelmeit? A regényeket, amelyek feltárják az emberi lélek mélységeit, a megismerés kulcsát adva saját sorsunk problémáinak megoldásához? A műveket, amelyek tanítanak, konkrét ismereteket nyújtanak? Nagyon sokan vannak köztünk, akik nem láttak könyvtárat belülről és akik könyvet csak dísznek tártának a vitrinben. Pedig a helyzet manapság összehasonlíthatatlanul jobb, mint az egy emberöltővel ezelőtti. Akkor a kisvárosi könyvesboltok év-számra sem tudtak eladni szépirodalmat és a legnagyobb sikerű könyvek ötezer példányban jelentek meg. (Mint ma a fiatal költőik első könyvei.) Hogyan lehet megszerettetni a könyveket, az olvasást azokkal, akikben maguktól nem ébredt fel az érdeklődés? A kérdés nem a könyvtári forgalom és könyvesbolti nyereség szem pontjából érdekes. Azért fontos, mert az önművelődés, a világlátás, az értelmes élet mértékét jelzi viszo-; nyűnk az olvasáshoz. . ,, Már a bölcsőben ’Azt szokták mondani, hogy a gyertmekneveléis a fogamzás pillanatában elkezdődne. Az olvasóvá nevelés pedig a bölcsőiben indulhat, akkor, amikor a gőgicsólő, beszélni készülő kicsi elkezdi figyelni anyja dúdolását, a mondókákat, ver- siíkéket. fis amikor kedves tárgyává fogadja a színes, képes lapozható Leporellókat. Azok a szülők, akik nem tartják fontosnak saját maguk életében az olvasást, persze nem fogják kicsinyüket sem rászoktatni a könyvekre. így .aztán az olvasóvá nevelés „első menete” az általános iskolára mariad. , , boridon Hona őt évig tanított Decsen, egy időben a Változások a színházi műsorban .life alaöomcs föfircközok — ügy látszik — végiglátogatták & színházaikat és a szereplő együtteseket. Mostanában sorra Jelentik: be a szekszárdi művelődési központnak, hogy a (tervezett előadásokat, nem- tűd- íiák megtartsak.. könyvtárosi teendőket is ellátta. Szereti és fontosnak tartja az olvasást — Könnyen megállapítható, hogy melyik gyerek olvas rendszeresen, ki szereti a könyveket. Ezek a gyerekek sokkal könnyebben, gördülékenyebben fogalmaznak, és a szóbeli stílusuk is jobb. Általában fogékonyabbak, érzékenyebbek mindenre. Vagy azok a gyerekek szeretnek olvasni, eleik eleve fogékonyabbak és érzékenyebbek? Azt hiszem, az olvasás szeretete adottság. Minden gyerekben megvan, egyikben jobban, a másikban kevésbé. Úgy nehéz fejleszteni, ha otthon a szülőd környezetben helytelenítik, vagy lenézik az olvasását... Az iskola egymagában nehezen ér el eredményt, és csak azoknál, akik ráéreztek az olvasás örömére. Az iskolában számos olvasmányt kötelezővé tesznek, sokan állítják később, hogy ezek a könyvek vették el a kedvüket az olvasástól. Ha jól olvastatják a gyerekekkel a kötelező könyveket, ilyen élmény nem válhat belőlük. Mi az iskolában menetközben is beszéltünk a könyvekről, a gyerekek maguktól mesélték, hogy mi történt Nemecsekkel, hol tartanak egy másik könyvben.» Később már csak javasolnak A tizenéves kor sok változást hoz. Van, aki eddig szívesen és sokat olvasott, de hirtelen szégyellni kezdi „könyvkukac” hajlamát, idejét inkább csellengéssel és bulikon tölti. Mások pedig éppen ebben az érzékeny, problémáktól terhes időszakiban kapnak rá a könyvekre, segítséget keresve az élet nagy kérdéseinek megoldásában. — A tanár többet tapasztalt, módja van tanácsot adná. Nálunk, a gimnáziumban rendszeresen ajánlunk könyveket a tanulóknak. Nemcsak a magyartanárok, hanem például én is, a világnézetünk alapjai órán. — mondja Szásza Gábor, a tamási gimnázium igazgató-; helyettese. . ■. ... ..... i í — Azt íapBszMWS, hogy fezek a gyerekek könnyebben aktivizálhatók, ha 'kézhez kapják az olvasnivalót. Az irodalmi folyóiratokból vagy negyven jár ide az iskolába a tanulóknak. Ha a könyvtárunkban itt lehetne a friss irodalom... Erőnkhöz mérten sokat fordítunk könyvtárunk fejlesztésére, de így sem jut elég a nem kötelező olvasmányokra. Szeretnénk, ha lenne egy főhivatású könyvtárosunk is, atká megfelelő szakmai ismeretekkel vezetné a könyvtárat, és akinek természetesen lennének módszerei arra, hogyan lehet olvasóvá nevelni. Közművelődési feladat A felnőttek olvasóvá nevelésével a könyvtárak foglalkoznak. Módszerük a tájékoztatás, a figyelemfelkeltés, az irientálás. Az iskolás módszerek itt teljesen elvesztik létjogosultságukat. Az még előfordulhat, hogy valakire a könyvtáros rábeszél egy könyvet, de azt már nem teheti meg, hogy visszakérdezze a tartalmát. Örökre elvadíthatja az olvasót a könyvtár intézményétől. Nádor Ildikó nyolc évig dolgozott a megyei könyvtárban; — Az olvasóteremben a könyvanyagból való kiemeléssel hívtuk fel a figyelmet néhány könyvcscvportra, például az új könyvekre, a Modem Könyvtár sorozatára, az idegen nyelvű könyvekre. Vannak, akik kérik, hogy ajánljanak számukra olvasnivalót, de ezek az emberek már meghatározott témakörre gondolnak. Hatékonyabb segítséget lehet nyújtani azoknak, akik meghatározott témához kérnek ajánlást. Mostanában a közművelődési fórumokon sokszor elhangzik, hogy a szocialista bri.gádmoz- gaiom kulturális vállalásai közül az olvasással sok a gond. Sokan csak az igazolás kedvéért iratkoznak be a könyvtárba, visznek haza könyveket. * Felnőtt korban is el lehet érni eredményeket, de az alapozásnak gyermekkorban kell kezdődnie. Mert az olvasóvá nevelés — az egyik legjelentősebb köz- művelődési feladat. (vfé) Feltalálók vagyunk ■M-warminc éve békében élünk. Lassan középkorúvá érik az a generáció, amely a Don-kanyar förgetegében vesztette el apáit. Felnőtt, családot alapított a második világháborút — akár a középkor történelmét — csak könyvekből, filmekből ismerő új nemzedék. A játszótereken rohangáló gyerekek szülei sem ébredtek szirénavijjogásra, nem szorult össze szívük a katonai behívó ismerős cédulája láttán. Mit tudnak szüleik, és mit tudnak majd ők békéjük áráról? Tudnak-e eleget róla ahhoz, hogy napról napra újrateremthessék, megőrizzék, gyarapítsák örökségüket? Mert örökségünk ez a megszenvedett béke. És aki nem tud eleget a haladás nagy konfliktusairól, az a hétköznapi csatatereken sem tud helytállni. A történelmi tudat, önismeret hiányosságai miatt ezért bizonyulunk gyakran harcképtelennek mindennapjaink csatáiban is. Egyszerűen nem vesszük észre, hogy küzdőtéren vagyunk. Bezárkózunk munkánkba, magánéletünkbe, s ebből a védettnek vélt fedezékből kizárjuk a nagyvilágot. Egye- diy önző kis békénket védelmezzük. Kitérünk a konfliktusok elől, mert nem akarunk gondot okozni. Félünk a döntés felelősségétől, tehát nem vállaljuk, mert az a legkényelmesebb. Saját véleményünket jeligés takarékbetétkönyvként óvjuk a nyilvánosságtól. Hagyjuk, hogy mások vívják meg helyettünk a harcokat, melyekben mi is érdekeltek vagyunk: szemlélők maradunk, holott cselekednünk kellene. Ki más alakítsa szűkebb és tágabb világunkat, ha nem mi magunk? Hogyan fejlődjön a társadalom, ha a magunk közömbössége visszahúzó erővé válik? A szocialista demokrácia alapelve a társadalom minden tagja számára megadja a nyílt, őszinte eszmecsere jogát, a jog gyakorlása azonban kötelesség így egyben — vállalnunk kell véleményünket. A viták, a vélemények és az ellenvélemények közepette rajzolódik ki közös elhatározásunk szerint a fejlődés következő lépése, amelyet ismét csak együtt kell megtennünk. Rendszerint újabb viták, vélemények és ellenvélemények kíséretében, feloldódó régi és születő új konfliktusok, feszültségek áramkörében, mert nem lehet másként. rT örnyezetünk a régi és az új ellentétpárjával telített. JMunkánk technikai feltételeinek közege cs a társadalom egyaránt. Mint a társadalom tagjai, önmagunk is hordozói vagyunk az előre mutató és a visszahúzó erőknek. Választásaink, véleménynyilvánításaink, az általunk teremtett vagy felbontott helyzetek, sikereink és kudarcaink mindmind a bennünk is létező ellentétek megnyilvánulásai. Az újítók, a feltalálók — a sokat emlegetett nehéz emberek — konfliktusai mindannyiunkra érvényesek. Ok, a technikai haladás úttörői lépten-nyomon a technicizmus köntösébe öltözött társadalmi maradisággal kénytelenek megütközni. Akkor is erről van szó, ha nyomós műszaki érvek híjján, csupán a bürokrácia, az aktatologatás, a felelősségtől való félsz hátráltatja munkájukat. A feltalálóknak a találmányuk sorsáért folytatott küzdelemben óhatatlanul a ho.- ladásba vetett hit válik fegyverükké. Tudják, hogy ember és gép megbonthatatlan egységet képez, műszaki haladás sincs emberi-társadalmi háttér nélJtiU, és tudják, hogy minden eredmény harc közben születik. A magunk életében mindannyian újítók, feltalálók vagyunk. Rajtunk múlik, hogyan találjuk meg helyünket a társadalomban, élni tudunk-e a szocializmus, a béke lehetőségeivel. Rajtunk múlik, hogyan, mit dolgozunk, miképpen rendezzük be életünket, megtanítjuk-e gyerekeinket érteni, nemcsak élni. M inden rajtunk múlik. Létezhet-e tágabb terep a kísérletezésre, újításra, mint az ember egyetlen élete? őrizzük magunkban a feltalálók hitét, hiszen a haladás harc közben — sokszor önmagunk legyőzése árán — ölt testet. VICZIÁN ERZSÉBET Pécseit pödSu) Győrt ihnű betegsége miatt változott a műsorá鮫?., így a szombatra várt Iilvétt-darab előadása elmarad. Helyette december 22-én ■Schubert Három a kislány C&BŰ daljátékét nézhetik meg h nézők, JiHyés műsé*. pedig inaid mii-bea, ’.i Ugyancsak újdonság. Iftogy lamuár 20-án páiázs Béla— KÉodály ZoKán Mm Panna eusoű daljátéka kénül besnufa- tárna. Ugyanez az előadás december 29-én elmarad, helyette a sikeres musiceL, az Egy fiú és a tündér kerül műsora». aMft. december 6. Stanislav Beb jak: Esetem a Mikulással Valaki erősen megzörgette az ajtót. Kinyitottam. — Dicsértessék! — üdvözölt az ajtóban a Mikulás, és befelé furakodott. — Mi az, hogy dicsértes- sék?! Polgári érintkezésben csak jó estét! — Hát ha önnek így jobban tetszik, akkor jó estét! Szent Miklós vagyok — kezdte furcsa, rekedt hangon. — Még ráadásul szent isi Akkor legyen szíves vissza- menni oda, ahonnan jött. — Miért, kérem? Holnap mégiscsak Mikulás van... Hogyan élne tovább a szép hagyomány, ha senki sem jönne meglátogatni önt és nem adna egy kis csomagocskát? — Ajándék, az jöhet, de nem egy szenttől. Én mint ateista mégsem fogadhatok el ajándékot e^y szenttől. Véletlenül megtudja a feleségem és... Különben is, ismerem már az ilyesmit; először kedveskedik, ajándékot ad, aztán ki tudja mi bújik ki magából holnap? Eljön hozzám és isten tudja, jobban mondva, ki tudja mit fog kívánni tőlem a vacak kis mikulási ajándék fejében? Nem, uram, én határozottan elutasítom az ilyen módszereket. — Én csak azért jöttem, hogy felvidítsam elárvult lelkét. A felesége nincs idehaza, . látom, egyedül szo- morkodik ... Kártyázhatunk is. Látja, én ilyen Mikulás vagyok: szent és modern. — Modern, vagy nem modem, mégiscsak Szent Miklós, akit a gyerekek el- bolondítására találtak ki... Szomorú, hogy akadnak még olyan személyek, akik visszaélnek atyáink maradi- ságával! — Hogyhogy visszaélnek? Csak felvidítanak... Ajándékot adnak ... Hogy ön se érezze magát olyan egyedül. — Én? Na most már elég! Nemsokára itt lesz a feleségem, ő majd jobban felvidít, mint a maga összes képmutató hókuszpókusza. Egyértelműen elutasítom magát. — De hiszen mondtam ... — Kifelé! Elegem van magából! — ön kizavar engem? A Mikulást?! Ezért még eléri a büntetés, hallja ... — Nesze, itt a büntetésed! — ordítottam, és visz- szakézből lekevertem neki egyet. A Mikulás megtánto- rodott, megfordult, felkapta ajándékokkal teli kosarát és zokogva bevágta az ajtót. Fellélegeztem. Végre magam vagyok, megszabadultam az elmúlt idők minden visszahúzó csökevényétől. Nyugodtan hajtottam álomra a fejem. Reggel én ébredtem elsőnek. Feleségem még aludt. Gyorsan odafutottam az ablakba tett kifényesített cipőkhöz, gondoltam, találok bennük valami ajándékot a feleségemtől. De nem volt ott semmi. Ejnye, de szemtelen Mikulás... Afeletti mérgemben, hogy nem kaptam semmit, nagy ajtócsapkodással indultam munkába. Mielőtt bevágtam volna a szobaajtót, észrevettem, hogy hitvesem kifürkészhetetlen tekintettel pislog rám a dunyha alól. A szeme alatt nagy kék folt éktelenkedett. Szlovákból fordította; ZAHEMSZKY LÁSZLÓ
