Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-04 / 283. szám
„Hiányzik" minden ötödik orvos r 'Az országgyűlés szociális és egészségügyi állandó bizottsága nemrég tárgyalta meg a vidéki orvosellátottság helyzetét. A tárgyalás alapjául a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1974. első félévében végzett vizsgálatáról szóló jelentés szolgált. A helyzet feltárása .egyfelől nagyon szép, másfelől nyugtalanító. Magyarországon az orvosok száma 1950. és 1973. között tízezerről huszonötezer főre növekedett. Ha ezt a számot a lakosság létszámához viszonyítjuk, akkor helyzetünk az egész világot nézve is a legjobbak között van. Ugyanakkor azonban kénytelenek vagyunk tudomásul venni akt a tényt, hogy hazánkban 2500 orvosi állás üres, 1800 helyet pedig csali másodállásban töltenek be. Tehát minden ötödik orvos hiányzik, vagy a tisztséget csak fél kézzel látja el. Különösen súlyos a hiány a falusi körzeti orvosak; a szakrendelő intézeti orvosak; az iskolaorvosok és az üzemorvosok körében. A népi ellenőrzés jelentése szó szerint tartalmazza a következő mondatot: „a falún élőknek az egészségügyi alapellátása nincs a jogos igényeknek megfelelően biztosítva.” Helyzetünk kedvezőbb A • KNEB-jelentésnek ez utóbbi megállapítása több mint elgondolkodtató, bár ami a mi megyénket illeti, az orvoshiány nálunk nem volt és ma sem olyan katasztrofális, mint pl. Szabolcs < megyében. Egy, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bizottsága által közelmúltban megtárgyalt jelentés szerint 1973 decemberében a betöltött orvosi - állások száma nálunk 480 volt, s az üresen álió állásoké 70. E szám azóta természetesen módosult. Helyzetünk tehát kedvezőbb az országos átlagnál, persze ez távolról sem jelenti azt, hogy minden a legnagyobb rendben, nyugodtan mellőzhetjük az erőfeszítéseket az üres orvosi állások betöltésére. Szó sem lehet ilyesmiről. Sürgető feladat az egészségügyi alapellátás vonalán üresen álló 19 állás bétöltése már csak azért is, mert ebből öt felnőttkör- zeti orvosi, 7—7 pedig gyermekkörzeti és fogorvosi állás. Megyénkben a kórházi, rendelőintézeti szakorvosok hiánya az aggasztóbb. És ennek kapcsán joggal merül föl a miért kérdése, hiszen ismeretes, hogy a szakorvosi utánpótlás biztosítása érdekében mit tett és tesz legnagyobb intézményünk, a megyei kórház! Ahhoz, hogy utolérjük magunkat, nyilvánvalóan nem elegendőek csak a helyi intézkedések. Nemrég olvashattuk, hogy az idén végzett fiatal orvosok közül 100 nem vállalt állást, inkább vár arra, hagy Budapesten, vagy nagyobb városaink valamelyikébe helyezkedjék el. A közlés nem új, mégis valahányszor ismételni kell, a döbbenet erejével hat, tudniillik ez a fajta „várakozás” minden egyéb pályával összeegyez- tethetőibb, az orvosival semmiképpen ! De térjünk vissza a bevezetőben említett tanácskozáshoz, mert érdemes ismernünk ennek további megállapításait is. Célpont: a főváros! Hazánkban az orvosak gyakorlatilag szabadon választják meg munkahelyüket. Ezért ki-' alakultak divatos — és nem divatos — szakmák, népszem — és nem népszerű — működési területek. így például röntgen-, labor- vagy boncoló- orvosok már nem is Végeznek olyan számban, mint kellene, de kevesebb van a kelleténél a gyermekszakorvosokból, ideg- és elmegyógyászokból is! Aki végez egyetemi tanulmányaival az elsősorban a fővárosban, vagy a nagyobb városokban akar elhelyezkedni. Ma Budapesten csaknem annyi orvos — tízezer — dolgozik, mint 1950-ben az egész országban! .Szegeden több orvos van, mint egész Szabolcs-Szatmár megyében! Ráadásul — mint említettük is — a végzős orvosok nyolc-tíz százaléka egyszerűen nem vállal állást, mert nem talál „igazán kedvére való” munkahelyet. A dolog másik oldala, hogy nem Budapesten van sok orvos, hanem falun kevés. Az egészségügyi hálózat szervezete és munkamódszere pedig helyenként pazarolja a drága pénzen — mindent összeszámítva évenként 700—750 millió forintot költünk orvoskéo- zésre — kiképzett munkaerőt. 1973-ban az orvosállomány 110 millió (!) vizsgálatot végzett,, de ezek egy része értelmetlen, vagy .párhuzamos- munkát ..takar. Hihetetlen energiát emészt minden aoró-cseorő ügyben a receptek írása. Az úgyszintén, hogy az orvos néha 1 valóban csak „egészségügyi közlekedési rendőr”, aki a 'körzetéből a szakrendelőbe, vagy onnan a kórházba irányítja a beteget. Hol a hiba ? A vidéki munka népszerűtlenségének egyik okát a képviselők már az egyetemi felvételi rendszerben találták meg. Az orvosegyetemi felvételi vizsgán a jelentkezők felkészültségét veszik alapul.’ Egyetlen ilyen vizsgaalkalomból nem derülhet ki a tehetség, különösen nem az elhivatottság. Pedig a kettőt együtt kellene feltárni! Valószínű, hogy a vidéki gyerek szívesebben menne falura, mint a városiak, csakhogy a vidéki fiatal sokszor nehezebben jut be az egyetemre. Szinte hihetetlen, de hazánk négy orvos- egyetemén a parasztgyerekek aránya mindössze 2,7 százalék, azaz huszonnyolc fő volt az 1974. évi felvételi vizsgák alapján. A budapesti egyetemre 398 hallgatót vettek fel, ezek között 3, azaz három parasztgyerek akadt- A munkásgyerekek aránya sem sokkal kedvezőbb. Mit kell tennünk? Az illetékes államférfiak és szakértők részvételével _ folytatott vita után a szükségesnek ítélt lépések között első helyre került a szervezés, illetve, ahol kell,’ az átszervezés! Meg kell oldanunk, hogy az orvosok ne pazarolják az időt felesleges adminisztrációra, vagy a beteg továbbküldésére. Ezért olyan integrált . egészségügyi hálózatra van szükség, amelyből a páfhuzamosságo&at ki lehet iktatni. Nem biztos, hogy feleslegesek az adminisztratív intézkedések. Egy megállapítás szerint el kell döntenünk, hogy meddig mehetünk el az orvosok szabad elhatározási jogának tiszteletében anélkül, hogy ez az alkotmányban és törvényben biztosított orvosi ellátást ne akadályozza. így például adminisztratív eszközökkel is meg kell akadályozni, hogy nem feltétlenül fontos orvosi állásokat meghirdessenek és így a figyelmet fontosabb állásokról eltereljék. Az orvosképzésben feltétlenül több helyet kell biztosítani a fizikai munkások gyerekeinek, de nem adminisztratív eszközökkel, nem elvtelen engedményekkel. Járható útnak tűnik, hogy az egészségügyi szakközépiskolát végzettek bürokratikus akadályok nélkül juthassanak be az orvosegyetemekre,. Ez azért kívánatos, mert az egészségügyi- szak- középiskolákban a hetven százalékot is meghaladja a fizikai munkások gyerekeinek aránya. Végül és nem is mellékesként; a KNEB jelentése, mely a parlamenti vita anyagával egészült ki, a kormány elé kerül. Ez a garancia arra, hogy idővel fel tudjuk számolni országosan és helyileg is az üres orvosi állásokat. Mert tény, hogy egészségügyi ellátottságunk világviszonylatban előkelő helyet biztosít hazánknak. De tény, hogy a jó, lehetne jobb is! A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat dél-dunántúli központja szervezésében az olajipari növények termeltetésével kapcsolatos tanácskozásra gyűltek össze Baranya—Somogy—Tolna megye termelő- szövetkezeteinek, gazdaságainak képviselői, a megyei tanácsi szervek, a termelőszövetkezetek területi szövetségének illetékes szakemberei, szám szerint mintegy kilencvenen, Dombóvárott. Dr. Kurnik Ernő professzor a Takarmánytermesztési Kutató Intézet igazgatója az olajipari növények, nevezetesen a napraforgó, a szója, az őszi káposztarepce és az olajlen nemesítésének irányait és célkitűzéseit ismertette. A napraforgó-termesztés kapcsán kiemelte az olajtartalom növelésének irányzatát, elsősorban az olajtartalom növelésére alkalmas hozamok f emelésének biztosítására. Igen jelentős a betegségek elleni ellenállóké- pesség. Utóbbi években különösen a botritis okoz gondot, a nedves évjárat kedvezett a gombabetegségeknek. Külön szerencse, hogy a hosszán tartó csapadék nem társult magasabb hőmérséklettel. A repcénél az erukasav- tartalom csökkentése jelenleg a célkitűzés. Arra törekszenek a nemesítésben, hogy csökkent erukasav-tartalmú, illetve -mentes fajtákat állítsanak elő. Az olajlentermesztéssel a hozamok növelésére alkalmas fajták biztosítása a fő célkitűzés. összehasonlítást tett a kukorica és a . szója előállításához szükséges gázolaj, mint ener- gia felhasználásával kapcsolatban. Ebből kiderült, hogy alig negyedannyi energiaráfordítással termelhető a szója. A nagy import is indokolja a szójatermesztés fejlesztését. Ehhez korszerű, korán betakarítható fajtákra van szükség. Duffek Tivadar, -a vetőmag- vállalat központjának osztály- vezetője az olajipari növények termesztésének problémáját a nemesítéssel, az étkezési és ipari rendeltetésű olaj felhasználásáig terjedő fázisokban ismertette. Részletesebben foglalkozott a megfelelő fajtájú vetőmagvak előállításával, forgalmazásával és ezen belül a területen a vetőmag vállalat szerepével. Kovács Ferenc az Elanco cég szaktanácsadója, a Traflan és Bálán gyomirtó szerek alkalmazásának lehetőségeit filmvetítéssel egybekötve ismertette. A tanácskozást dr. Katona János, a dél-dűnántúli központ igazgatója vezette. Keszthelyi Zsuzsanna Ssemeíbánya — aranybánya A 8-as program IL 1971-ben a KGST-tagorszá- gok egyezményt írtak alá közös környezetvédelmi kutatásokra és a munkákra. A teendőket 11 témacsoportra — problémakörre — osztották és témacsoportonként koordinációs központokat szerveztek. A központok feladata a több országra kiterjedő műszaki-tudományos kutatómunkát az adott szakterületen irányítani, összehangolni és az elért eredményeket valamennyi tagország számára közkinccsé tenni. Magyarország a 8-as számot viselő témacsoport felelőse lett: a háztartási, ipari, mező- gazdasági és egyéb hulladékok ártalmatlanításáért, illetve hasznosításáért folyó tudományos és műszaki fejlesztőmunka összehangolásával bízták meg. AJANLAT A GÉPIPARNAK Rengeteg mindent kell tisztázni ezen a területen. Ki kell dolgozni például azokat a módszereket, amelyekkel a hulladék összetétele városonként, kerületenként, ágoza- tonként, időszakonként felmérhető, előre látható. A hulladék szerkezetének pontos ismeretében lehet azután megtervezni, hogy annak mekkora hányadát kell valóban megsemmisíteni, milyen módon és mekkora részét lehet újra felhasználni. Közismert például, hogy a nagy szemétdombokból az acélhulladékot még könnyű kiszedni — elektromágnesekkel kiszippantani. A színes fémek, a papír, az üveg, a műanyag gazdaságos visszaszerzése azonban egyelőre még nagy gond. A többi közt tehát ennek nagyipari módszere is kidolgozásra vár. Általában ki kell alakítani a szemét begyűjtésének, szétválogatásának célszerű technológiáját, s ehhez meg kell szerkeszteni a gépparkot, majd meg kell szervezni a gyártást. Ezek a kutatások különben újabb távlatokat nyitnak a gépipar előtt. Néhány gépgyárunk számára például nem lenne érdektelen felfigyelni, most még idejében erre a feladatra és lehetősére. Itt a speciális gépkocsiktól kezdve, a különféle rakodó, tömörítő, szállító, válogató szerkezetig, égetőkemencéig, konténerekig pl. sokféle új eszközre, berendezésre lesz szükség — a berlini, varsói, moszkvai, prágai kutatóintézetek már kidolgozás alatt álló megoldásainak nagyipari alkalmazásához. fütse a LAKÁST A begyűjtés, a válogatás módszere, gépparkja ahhoz nyit utat, hogy az értékes anyagok visszakerüljenek a gazdaságba. a szét nem választható, vagy maradék hulladékot is lehet azonban hasznosítani. A 8-as kutatási program keretében az egyéb célra már nem hasznosítható szemét megsemmisítésének legjobb megoldásait is keresik. A szemét elégetése például — ha jó az égetőberendezés konstrukciója — megoldható úgy, hogy a levegőt nem, vagy alig szennyezi, és közben — hőenergiát ad. Elkészültek rrjár például az első magyar szemétégető mű tervei, amelyet Budapesten építenek fel. Ebben naponta 1200 tonna szemetet égethetnek majd és az így nyert hővel 10—12 ezer lakást lehet fűteni. A felesleges szemét másik, igen hasznos „eltüntetési” módja a mezőgazdaság számára jelentős — a komposztálási megoldás. Nem véletlen, hogy például a Szovjetunióban csaknem 30 városban szemétkomposztáló üzem felállítását tervezik. A szemét szerves trágyává alakítva a városi és ipari hulladékban rejlő szerves anyagokat visszajuttatja az anyag természetes körforgásába, ezzel segít megőrizni a talaj termőképességét A magyar gazdaságnak különösen hasznos, hogy a nemzetközi program keretében gyorsíthatja ezt a munkát; az értékes nyersanyag-hulladék megmentésének, visszaszerzésének tudományát, technikáját fejlesztve. A magyar iparban ugyanis az acél-, a papír-, a textilhulladék felhasználási aránya az európai átlagnál alacsonyabb. Az ócskavas-fel- használás aránya például 15— 20 százalékkal marad el az NDK- vagy a lengyel ipari átlagtól. A textilipari hulladékok nagyipari hasznosításában pedig egyenesen sereghajtók vagyunk a nemzetközi mezőnyben. KERESSÜK KÖZÖSEN A JOBB MEGOLDÁSOKAT Érdemes tehát gondolkodni a legtöbb vállalatnál — most az ötödik ötéves terv összeállításakor —, hogy a magyar gazdaságban a hulladék útjának, felhasználásának korszerűsítéséhez mivel járulhatnának hozzá. Felesleges bizonygatni, mennyire Itözös érdek ez, elég csali a hazai ipar nyersanyagimportjának nagy« ságára, a beszerzési árak alakulására gondolni. Tudniillik; ha már a gyárakban — ahol a bőr-, a fa-, a papír-, a fém-; a gumi-, a textilhulladék tulajdonképpen még teljesen tisztán, a gépeknél még semmivel sem keveredve illegj 3^ lenik — jobban odafigyelnének a műhelyekben, a brigádok arra, hogy' mi történik a lehullott anyaggal; akkor máris sokat tettek ,a szakszerűbb begyűjtésért — amely a szervezettebb hulladékgazdálkodás alapja. Ha nem engedik keveredni az értékes és értéktelen hulladékot — és úgy gyűjtik össze, és úgy adják tovább a begyűjtőknek, ezzel máris reo>-, geteg érték megmentéséhez segítenék hozzá a népgazdaságot Mi tagadás — mert a nagyvárosi hulladék kétharmada a háztartásokból kerül ki — különböző társadalmi programok is sokat használhatnápak a hazai hulladék-gazdálkodás fejlesztésének. Léteznek országok — például az NDK — ahol széles körben — társadalmi mozgalomként szinte — már a lakosság igyekszik megkönnyíteni a hasznosítható és a használhatatlan szemét szétválasztását; külön gyűjtve —sok házban, háztartásban — a fémet, a papírt, az üveget..: Ezzel megpróbálkozhatnánk mi is. Különben is minden plusz — figyelmességben, fegyelmezettségben, szervezésben, vagy fejlesztésben — amelyet nagyvárosaink és üzemeink hulladékainak hasznosítására fordítunk — bizonyosra vehetjük — kamatostól visszatérül környezetünk épségében és egyre dráguló anyagkészleteink megtakarításában. GERENCSÉR FERENC 1974. december 4,
