Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

I ! T 1 t i fmLi' “'árosa: t; s fornu __ ■ dalom bölcsője -.. Észak Velencéje.. „ Oroszország ka« púja a tengerre... Auróra.». Szmolni j... Téli palota... Félmillió hősi halott nyugvó­helye ... és még sok minden, ami felötlik az emberben, ami­kor az útiprogramban olvas­sa, hogy Leningrádban három napot töltünk. Hóesés fogad bennünket itt is, mint Kijevben. De nem baj, hiszen amit látni aka­runk — és amit sikerült be­illeszteni a sok látnivalóból ebbe a szűkre szabott prog­ramba •— megnézzük. Ahogy a vonatból kiszállunk, már ott sorakozik a tizenegy busz Mindenki elfoglalja a helyét és ahogy a Felkelés teréhez közeledünk, —• ott van a Moszkovszkaja és az Októ- berszkaja szálloda, mindenki­nek már a zsebében van a szobaszám — útközben kap­juk a magyarázatot. Ez a hí­res Elektroszila gyár egyik üzeme, ott a Néva. most át­haladunk az Anyicsnyikov hídon, négy sarkát négy ágas­kodó ló szobra díszíti, az anekdota szerint ha olyan férfi megy át a hídon, aki hűséges a feleségéhez, a lovak felnyérítenek. Tessék figyel­ni. .. Annak idején a férfiak építettek egy harangtornyot is, ha a háborúból megtérnek, oda kell vezetni az asszonyt és ha hűséges volt, megszólal a harang. De az asszonyok le­Barátságronatfal a Szórj etunlőban rombolták.;; Mindenki nevet a viccen, hiszen a humor nemcsak magyar sajátosság. Reggeli a szállóban és irány a város. A tizenegy autóbusz- szal. Áthaladunk a Dekabris­ták terén, megállunk a Palo­ta téren. Kiszállunk, hiszen ez a tér történelmi események tanúja: Vér áztatta földjét, amikor 1905. január 9-én Ga- pon pópa vezetésével békésen felvonuló munkások tízezrei járultak a cár atyuska elé, hogy kívánságaikat előterjesz- szék. A válasz: Sortűz. És ez a véres esemény indította el az 1905-ös forradalmat. Aztán 1917 októbere, a Téli palota ostroma. Metsző szél fúj, de néhányan elmegyünk az épü­letig, hogy megcirógassuk azo- kát a köveket és azt a hatal­mas bejárati kaput — az Ok­tóberi Forradalomról szóló fil­mekből ismerjük — amit be­törtek azon a történelemfor­máló éjszakán a vörösgárdis­ták. Kár volt azért az öt percért kiszállni a szélben, hó­ban? Hiszen másnap több órát töltöttünk a palotában, meg­csodáltuk az Ermitázs kin­A Felkelés tere, éjszaka. 4. Leningrad cseit, illetve azoknak egy ré­szét. — Nem, Valamennyien először láttuk a Téli palotát az első napon. IMhgtekintjük a Bronz- lovast — a városala­pító első Péter szobrát, el­megyünk a Néva partjára, ahol az Auróra horgonyoz. És közben megtudjuk a pontos adatokat is hosszáról, széles­ségéről, ágyúinak számáról, legénységéről. És azt is, hogy ágyúit a Nagy Honvédő Há­borúban leszerelték és elvit­ték a védelmi gyűrű első vo­nalába, a pulkovói magaslat­ra. Ott lőtték a fasisztákat. A helyszínt másnap, amikor Puskinba — az egykori Carsz- koje Szelóba — megyünk, lát­juk meg. Az Aurórát frissen festették, tatarozták. Most ép­pen vízsugárral mossák. Olda­lából gőzsugár csap ki. él most is a forradalom hajója. Városnéző sétánk a pisz- karjovói hősi temetőben feje­ződik be, ahol küldöttségünk vezetői megkoszorúzzák az emlékművet. Néma csönd, a hangos szó nem illik ide, ahol közel félmillió hősi halott nyugszik, akik a fronton, a kilencszáz napig tartó blokád alatt a bombázásoktól, a fagy­tól és az éhezéstől haltak meg..., , És másnap folytatódik az is­merkedés. A város alapításá­val, múltjával, jelenével. Ki­rándulás Puskinba. A '2-es versztkőnél megszólal Larisz- sza, leningrádi idegenveze­tőnk: Itt állítottuk meg a né­meteket. Állítottuk. Alig lehet több húszévesnél, de igaza van. E nemzedék apái, nagyapái, tulajdonképpen az egész szovjet nép parancsolt megálljt a fasiszta hordáknak. És űzték őket. Oroszországon, Ukrajnán, Belorusszián, Ma- gyarbrszágon, Lengyelorszá­gon és Németországon keresz­tül egészen a végső megsem­misítésig, Berlinig. Puskin. Katalin palota. Csaknem teljesen elpusztult a háború alatt. És ma újra ré­gi fényében pompázik. Mú­zeum, de nemcsak a régi idők múzeuma, hanem az utóbbi harminc évé is. A háború alatt csak fel nem robbant bom­bákból tizenkettőt találtak és hatástalanítottak a tűzszeré­szek. Mennyi lehetett, ami fel­robbant és pusztított. Befeje­zéshez közeledik a restaurálás, és a folyosókon, tablókon, fényképekkel megörökítve a restaurálás története is. Az egyik teremben kiállítva egy régi, kör alakú parkettadarab. Németországban találták meg, minta már volt és így tudták restaurálni a tizenkétfajta fá­ból, gyönyörű mintával ké­szült parkettát. A másik te­remben a tükör mögött ma­radt épen a selyemtapéta egyik darabkája. Az egyik le- ningrádi üzem ennek alapján szőtte, hímezte az új, de a régihez teljesen hasonló tapé­tát. Marija Fjodorovna háló­szobájában az ötvenkét díszes porcelán oszlopból jóformán csak egy kis törmelék maradt meg és egy ajtószámy. Ma eredeti formájában áll min­den. A templom 98 ikonjából kettőt sikerült megtalálni — a többi kilencvenhat a világ i minden részében szétszóród­va — ezek már pótolhatatla­nok. TJélután az Ermitázs kin­cseit csodáljuk meg — a Téli palota ma egyike a vi­lághírű gyűjtemény négy épü­letének — majd az Izsák szé­kesegyházba látogatunk. Köz­ben megtudjuk, hogy a temp, lomok többsége ma múzeum, de tizennyolc most is „üze­mel”, pravoszláv, örmény, ka­tolikus, tatái1 templomok. Az Izsák székesegyház a leghí­resebb. 1806-bah határozták el építését, de a napóleoni há­ború megszakította a terve, zést. Majd 1818-ban — mi­titán a cár Montferrand fiatal francia építész tervét találta a legjobbnak — megindult a munka. 23 millió ezüst rubel­be került az építése — any- nyiba, mint a krími háború — ötvenezer jobbágy dolgo­zott rajta negyven évig, és ez­alatt ezer ember halt meg bal­eset következtében. Három* - százezer tonnát nyom a hatal­mas épület, csak cölöpalapo­zással lehetett megépíteni; Maketten láthatjuk a hatai. más oszlopok felállítását és a kupolájában felfüggesztve a százméteres Foucault-inga. ■ Amit a híres francia fizikus a ' párizsi Panteonban mutatott be, azt most minden Lenin, grádba látogató turista meg­láthatja. Csak pár percet kell rászánnia, hogy bizonyítva lássa: A Föld forog. Díszes keretben az építőművész Mont- \ ferrand arcképe. Azt már az idegenvezetőtől tudjuk meg,, hogy utolsó kívánságát nem teljesíthették, mármint, hogy élete fő művében temessék eL Római katolikus volt és paroszláv templomban nem. nyugodhatnak hamvai. Teningrádi tartózkodá­sunk harmadik napján a tengerpartra látogattunk eh majd a Péter Pál erődbe. Lát­tuk a katedrálist, benne a szószéket, amelyről Tolsztojt kiátkozták Feltámadás című regénye miatt, harminchárom cár és cámé szarkofágját a börtönerőd celláit, ahonnét kétszáz év alatt egyetlen fo- í goly sem szökhetett meg — it* \ raboskodott Gorkij, innét vit- ! ték a vesztőhelyre Lenin báty­ját. Alekszander Uljanovot,1 Este pedig — vacsora előtt —> szállodai szobánkban kis házi- ünnepséget tartottunk. Hiszen ma harminc éve hozták el a szovjet katonák számunkra a szabadságot. Otthon — itthon — megemlékeznek a történel­mi eseményről, és mi, felsza­badítóink földjén, abban a vá­rosban, ahonnét elindították a világformáló forradalmat, amely bölcsője a mi szabad­ságunknak is — meghatódva koccintottunk felszabadítóink egészségére. JANTNER JÁNOS \ Következik: Moszkva Nyikoláj Zabelkin, a Szovjetunió hose: Magyarországért harcoltunk (7.) Frontszerelem Valaki megkérdezte egyszer az egyik nagy hadvezért: mi­lyen is a háború? Komolyan felelt: „Ott bizony harcolnak, Sőt halottak is vannak.” Nem szállók vitába egy had­vezérrel. Magasabb a posztja, jobban látja a dolgokat. Csu­pán olyan emberként szeret­ném kiegészíteni, aki jóval alacsonyabb rangúként nem lát olyan messze, pontosabban Szólva csak ütegéig, legfeljebb az ezredig lát el. Szóval a mi ütegünkben nemcsak harcoltak a katonák, hanem szerelmesek is lettek. Éppúgy szerelemre gyúltak. mint régen, a háború előtt. Erről szeretnék ezúttal né­hány szót ejteni. Közülünk el­sőnek Vologya Anyiszimov lett szerelmes. Ez a csöndes, filo­zofáló fiú. Igaz a közmondás: Lassú víz partot mos. Egy szép magyar kislány, Rózsika iránt lángoltak fel érzelmei. Rózsi­kéba egyébként szerelmes volt az egész üteg. ez alól csak Koskin őrmester volt kivétel. S a jelek szerint a lány is jó szívvel volt a semmivel ki nem tűnő katona iránt, aki­nek öltözete mindig hagyott maga után kívánnivalót. A magas, vékony fiún mindig ráncos volt a köpeny. Az őr­mester nem sokra tartotta Anyiszimovot. És lám, ez tör­tént. A legmeglepőbb máris az volt, hogy Rózsika és Vologya valami módon ragyogóan szót értett egymással, pedig a fiú magyartudása csak néhány jucat szóra korlátozódott» a lány meg egyáltalán nem tu­dott oroszul. Vologya később még leveleket is írt Rózsiká- nak. A többiek a közelben lévő tábori kórház ápolónőivel kö­töttek barátságot. Így aztán el­képzelhetik, micsoda készülő­dés előzte meg 1945. március 8-át. Reggel, mintha csak ren­delték volna, ragyogóan sütött a nap. Nem messze voltunk az első vonaltól. Már este min­denki kikefélte zubbonyát, so­kan ajándékot is készítettek. Ünnepi látogatásra készültünk a kórházba, ahol 2—3 órát a lányok társaságában tölthet­tünk. Olyan híreket kaptunk, hogy ott is készülnek az ün­nepségre. Nagyszerű nap várt ránk. A parancsnokságtól enge­délyt kaptunk, hogy kis időre otthagyjuk a sorozatvetőket, így aztán kiadtam a paran­csot. hogy álljon elő a zsák­mányolt kis autóbusz. A 12 személyes kocsiba aznap vagy húszán zsúfolódtunk be. Vik­tor Bokov helyettesített az üteg élén, mi meg elindultunk. A tábori kórház jó tíz kilo­méterre volt, úgy számítottuk tehát, hogy fél óra alatt oda­érünk. De... Amint ugyanis az autóbusz felért egy dombra, fasiszta tankokat pillantottunk meg. Senki sem számított rájuk. A hitlerista páncélosok kicsit jobbra tartottak» az ütegünk közelében lévő tüzérek irányá­ba. Abban a pillanatban teljes gázzal visszafordultunk és öt perc múlva már a sorozatve. tőknél voltunk. Űjabb öt perc és Katyusáink bevetésre ké­szen álltak. A légvédelmi tü­zérek ellen nyomuló fasiszta páncélosok három eltalált tankot hátrahagyva egyenesen félénk tartottak. 16 kétméteres rakéta zúdult rájuk hatalmas tűzcsóvát hagyva maguk után, majd újabb 16 indult útnak. A 32 rakétából négy telitalá­lattal darabokra tépett négy harckocsit. Néhány épen ma­radt tank visszafordult, de egy. amely jóval előbbre ha­tolt a többinél, egyenesen rá­szaladt az egyik oldalt álló, betöltött Katyusára. A fasisz­ta harckocsi vezetője menetből el akarta tiporni a sorozatve­tőt. Hatalmas robbanás ráz- kódtatta meg a levegőt, a de­tonáció darabokra tépte a tan­kot is, a sorozatvetőt is. Életét vesztette a Katyusa parancs­noka és a két kezelő. A harc után eltemettük őket. Igaz, in­kább csak jelképesen vettünk búcsút bajtársainktól, akikből szinte semmi sem maradt. Nem volt kedvünk már lá­togatóba menni. A rövid pihe­nő a jelek szerint a végére járt, újabb harcokra kellett készülnünk. Estefelé azonban a lányok átjöttek hozzánk, s így mégis megünnepeltük már­cius 8-át. (Folytatjuk) Buda felszabadult! 4 •f

Next

/
Thumbnails
Contents