Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-31 / 304. szám
I ! T 1 t i fmLi' “'árosa: t; s fornu __ ■ dalom bölcsője -.. Észak Velencéje.. „ Oroszország ka« púja a tengerre... Auróra.». Szmolni j... Téli palota... Félmillió hősi halott nyugvóhelye ... és még sok minden, ami felötlik az emberben, amikor az útiprogramban olvassa, hogy Leningrádban három napot töltünk. Hóesés fogad bennünket itt is, mint Kijevben. De nem baj, hiszen amit látni akarunk — és amit sikerült beilleszteni a sok látnivalóból ebbe a szűkre szabott programba •— megnézzük. Ahogy a vonatból kiszállunk, már ott sorakozik a tizenegy busz Mindenki elfoglalja a helyét és ahogy a Felkelés teréhez közeledünk, —• ott van a Moszkovszkaja és az Októ- berszkaja szálloda, mindenkinek már a zsebében van a szobaszám — útközben kapjuk a magyarázatot. Ez a híres Elektroszila gyár egyik üzeme, ott a Néva. most áthaladunk az Anyicsnyikov hídon, négy sarkát négy ágaskodó ló szobra díszíti, az anekdota szerint ha olyan férfi megy át a hídon, aki hűséges a feleségéhez, a lovak felnyérítenek. Tessék figyelni. .. Annak idején a férfiak építettek egy harangtornyot is, ha a háborúból megtérnek, oda kell vezetni az asszonyt és ha hűséges volt, megszólal a harang. De az asszonyok leBarátságronatfal a Szórj etunlőban rombolták.;; Mindenki nevet a viccen, hiszen a humor nemcsak magyar sajátosság. Reggeli a szállóban és irány a város. A tizenegy autóbusz- szal. Áthaladunk a Dekabristák terén, megállunk a Palota téren. Kiszállunk, hiszen ez a tér történelmi események tanúja: Vér áztatta földjét, amikor 1905. január 9-én Ga- pon pópa vezetésével békésen felvonuló munkások tízezrei járultak a cár atyuska elé, hogy kívánságaikat előterjesz- szék. A válasz: Sortűz. És ez a véres esemény indította el az 1905-ös forradalmat. Aztán 1917 októbere, a Téli palota ostroma. Metsző szél fúj, de néhányan elmegyünk az épületig, hogy megcirógassuk azo- kát a köveket és azt a hatalmas bejárati kaput — az Októberi Forradalomról szóló filmekből ismerjük — amit betörtek azon a történelemformáló éjszakán a vörösgárdisták. Kár volt azért az öt percért kiszállni a szélben, hóban? Hiszen másnap több órát töltöttünk a palotában, megcsodáltuk az Ermitázs kinA Felkelés tere, éjszaka. 4. Leningrad cseit, illetve azoknak egy részét. — Nem, Valamennyien először láttuk a Téli palotát az első napon. IMhgtekintjük a Bronz- lovast — a városalapító első Péter szobrát, elmegyünk a Néva partjára, ahol az Auróra horgonyoz. És közben megtudjuk a pontos adatokat is hosszáról, szélességéről, ágyúinak számáról, legénységéről. És azt is, hogy ágyúit a Nagy Honvédő Háborúban leszerelték és elvitték a védelmi gyűrű első vonalába, a pulkovói magaslatra. Ott lőtték a fasisztákat. A helyszínt másnap, amikor Puskinba — az egykori Carsz- koje Szelóba — megyünk, látjuk meg. Az Aurórát frissen festették, tatarozták. Most éppen vízsugárral mossák. Oldalából gőzsugár csap ki. él most is a forradalom hajója. Városnéző sétánk a pisz- karjovói hősi temetőben fejeződik be, ahol küldöttségünk vezetői megkoszorúzzák az emlékművet. Néma csönd, a hangos szó nem illik ide, ahol közel félmillió hősi halott nyugszik, akik a fronton, a kilencszáz napig tartó blokád alatt a bombázásoktól, a fagytól és az éhezéstől haltak meg..., , És másnap folytatódik az ismerkedés. A város alapításával, múltjával, jelenével. Kirándulás Puskinba. A '2-es versztkőnél megszólal Larisz- sza, leningrádi idegenvezetőnk: Itt állítottuk meg a németeket. Állítottuk. Alig lehet több húszévesnél, de igaza van. E nemzedék apái, nagyapái, tulajdonképpen az egész szovjet nép parancsolt megálljt a fasiszta hordáknak. És űzték őket. Oroszországon, Ukrajnán, Belorusszián, Ma- gyarbrszágon, Lengyelországon és Németországon keresztül egészen a végső megsemmisítésig, Berlinig. Puskin. Katalin palota. Csaknem teljesen elpusztult a háború alatt. És ma újra régi fényében pompázik. Múzeum, de nemcsak a régi idők múzeuma, hanem az utóbbi harminc évé is. A háború alatt csak fel nem robbant bombákból tizenkettőt találtak és hatástalanítottak a tűzszerészek. Mennyi lehetett, ami felrobbant és pusztított. Befejezéshez közeledik a restaurálás, és a folyosókon, tablókon, fényképekkel megörökítve a restaurálás története is. Az egyik teremben kiállítva egy régi, kör alakú parkettadarab. Németországban találták meg, minta már volt és így tudták restaurálni a tizenkétfajta fából, gyönyörű mintával készült parkettát. A másik teremben a tükör mögött maradt épen a selyemtapéta egyik darabkája. Az egyik le- ningrádi üzem ennek alapján szőtte, hímezte az új, de a régihez teljesen hasonló tapétát. Marija Fjodorovna hálószobájában az ötvenkét díszes porcelán oszlopból jóformán csak egy kis törmelék maradt meg és egy ajtószámy. Ma eredeti formájában áll minden. A templom 98 ikonjából kettőt sikerült megtalálni — a többi kilencvenhat a világ i minden részében szétszóródva — ezek már pótolhatatlanok. TJélután az Ermitázs kincseit csodáljuk meg — a Téli palota ma egyike a világhírű gyűjtemény négy épületének — majd az Izsák székesegyházba látogatunk. Közben megtudjuk, hogy a temp, lomok többsége ma múzeum, de tizennyolc most is „üzemel”, pravoszláv, örmény, katolikus, tatái1 templomok. Az Izsák székesegyház a leghíresebb. 1806-bah határozták el építését, de a napóleoni háború megszakította a terve, zést. Majd 1818-ban — mititán a cár Montferrand fiatal francia építész tervét találta a legjobbnak — megindult a munka. 23 millió ezüst rubelbe került az építése — any- nyiba, mint a krími háború — ötvenezer jobbágy dolgozott rajta negyven évig, és ezalatt ezer ember halt meg baleset következtében. Három* - százezer tonnát nyom a hatalmas épület, csak cölöpalapozással lehetett megépíteni; Maketten láthatjuk a hatai. más oszlopok felállítását és a kupolájában felfüggesztve a százméteres Foucault-inga. ■ Amit a híres francia fizikus a ' párizsi Panteonban mutatott be, azt most minden Lenin, grádba látogató turista megláthatja. Csak pár percet kell rászánnia, hogy bizonyítva lássa: A Föld forog. Díszes keretben az építőművész Mont- \ ferrand arcképe. Azt már az idegenvezetőtől tudjuk meg,, hogy utolsó kívánságát nem teljesíthették, mármint, hogy élete fő művében temessék eL Római katolikus volt és paroszláv templomban nem. nyugodhatnak hamvai. Teningrádi tartózkodásunk harmadik napján a tengerpartra látogattunk eh majd a Péter Pál erődbe. Láttuk a katedrálist, benne a szószéket, amelyről Tolsztojt kiátkozták Feltámadás című regénye miatt, harminchárom cár és cámé szarkofágját a börtönerőd celláit, ahonnét kétszáz év alatt egyetlen fo- í goly sem szökhetett meg — it* \ raboskodott Gorkij, innét vit- ! ték a vesztőhelyre Lenin bátyját. Alekszander Uljanovot,1 Este pedig — vacsora előtt —> szállodai szobánkban kis házi- ünnepséget tartottunk. Hiszen ma harminc éve hozták el a szovjet katonák számunkra a szabadságot. Otthon — itthon — megemlékeznek a történelmi eseményről, és mi, felszabadítóink földjén, abban a városban, ahonnét elindították a világformáló forradalmat, amely bölcsője a mi szabadságunknak is — meghatódva koccintottunk felszabadítóink egészségére. JANTNER JÁNOS \ Következik: Moszkva Nyikoláj Zabelkin, a Szovjetunió hose: Magyarországért harcoltunk (7.) Frontszerelem Valaki megkérdezte egyszer az egyik nagy hadvezért: milyen is a háború? Komolyan felelt: „Ott bizony harcolnak, Sőt halottak is vannak.” Nem szállók vitába egy hadvezérrel. Magasabb a posztja, jobban látja a dolgokat. Csupán olyan emberként szeretném kiegészíteni, aki jóval alacsonyabb rangúként nem lát olyan messze, pontosabban Szólva csak ütegéig, legfeljebb az ezredig lát el. Szóval a mi ütegünkben nemcsak harcoltak a katonák, hanem szerelmesek is lettek. Éppúgy szerelemre gyúltak. mint régen, a háború előtt. Erről szeretnék ezúttal néhány szót ejteni. Közülünk elsőnek Vologya Anyiszimov lett szerelmes. Ez a csöndes, filozofáló fiú. Igaz a közmondás: Lassú víz partot mos. Egy szép magyar kislány, Rózsika iránt lángoltak fel érzelmei. Rózsikéba egyébként szerelmes volt az egész üteg. ez alól csak Koskin őrmester volt kivétel. S a jelek szerint a lány is jó szívvel volt a semmivel ki nem tűnő katona iránt, akinek öltözete mindig hagyott maga után kívánnivalót. A magas, vékony fiún mindig ráncos volt a köpeny. Az őrmester nem sokra tartotta Anyiszimovot. És lám, ez történt. A legmeglepőbb máris az volt, hogy Rózsika és Vologya valami módon ragyogóan szót értett egymással, pedig a fiú magyartudása csak néhány jucat szóra korlátozódott» a lány meg egyáltalán nem tudott oroszul. Vologya később még leveleket is írt Rózsiká- nak. A többiek a közelben lévő tábori kórház ápolónőivel kötöttek barátságot. Így aztán elképzelhetik, micsoda készülődés előzte meg 1945. március 8-át. Reggel, mintha csak rendelték volna, ragyogóan sütött a nap. Nem messze voltunk az első vonaltól. Már este mindenki kikefélte zubbonyát, sokan ajándékot is készítettek. Ünnepi látogatásra készültünk a kórházba, ahol 2—3 órát a lányok társaságában tölthettünk. Olyan híreket kaptunk, hogy ott is készülnek az ünnepségre. Nagyszerű nap várt ránk. A parancsnokságtól engedélyt kaptunk, hogy kis időre otthagyjuk a sorozatvetőket, így aztán kiadtam a parancsot. hogy álljon elő a zsákmányolt kis autóbusz. A 12 személyes kocsiba aznap vagy húszán zsúfolódtunk be. Viktor Bokov helyettesített az üteg élén, mi meg elindultunk. A tábori kórház jó tíz kilométerre volt, úgy számítottuk tehát, hogy fél óra alatt odaérünk. De... Amint ugyanis az autóbusz felért egy dombra, fasiszta tankokat pillantottunk meg. Senki sem számított rájuk. A hitlerista páncélosok kicsit jobbra tartottak» az ütegünk közelében lévő tüzérek irányába. Abban a pillanatban teljes gázzal visszafordultunk és öt perc múlva már a sorozatve. tőknél voltunk. Űjabb öt perc és Katyusáink bevetésre készen álltak. A légvédelmi tüzérek ellen nyomuló fasiszta páncélosok három eltalált tankot hátrahagyva egyenesen félénk tartottak. 16 kétméteres rakéta zúdult rájuk hatalmas tűzcsóvát hagyva maguk után, majd újabb 16 indult útnak. A 32 rakétából négy telitalálattal darabokra tépett négy harckocsit. Néhány épen maradt tank visszafordult, de egy. amely jóval előbbre hatolt a többinél, egyenesen rászaladt az egyik oldalt álló, betöltött Katyusára. A fasiszta harckocsi vezetője menetből el akarta tiporni a sorozatvetőt. Hatalmas robbanás ráz- kódtatta meg a levegőt, a detonáció darabokra tépte a tankot is, a sorozatvetőt is. Életét vesztette a Katyusa parancsnoka és a két kezelő. A harc után eltemettük őket. Igaz, inkább csak jelképesen vettünk búcsút bajtársainktól, akikből szinte semmi sem maradt. Nem volt kedvünk már látogatóba menni. A rövid pihenő a jelek szerint a végére járt, újabb harcokra kellett készülnünk. Estefelé azonban a lányok átjöttek hozzánk, s így mégis megünnepeltük március 8-át. (Folytatjuk) Buda felszabadult! 4 •f
