Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-29 / 303. szám

I

Gátlásaink és gyarlóságaink

A szabad szombat hét végi bevásárlás-hajrájában az egyszemélyes bolt alkalmazottja megkér, tegyem meg a szívességet, hozzak neki a presszóból egy duplát. Nagyon fáj a feje, talán használ a jó erős fekete, Különben menne ő, de képtelen elmozdulni a pult mögül, Könnyelműen megígérem: kartársnő, semmiség, hozok.

Az utcára lépve ismerősöket látva rámtörnek a gátlások. Ez hiányzik, más semmi. Szidom azt a marha fejem, hogy meggondolatlanul, a vállalkozás kockázatát fel sem becsülve, a „kávészállítást” humánumból elvállaltam, beígértem. Legalább öten látnak majd pohárral, benne dupla feketével kiballagni a presszóból és beballagni az egyszemélyes boltba. Mit szólnak? Órámra nézve eszembe jut: éppen ilyen időtájt könnyen összetalálkozhatok B-nével meg T-nével, s ha meglátnak, fél óra múlva tele- kürtölik a várost, „itt valami van”, s az isten se mossa le rólam, hogy itt valami csakugyan van.

Vigye el az ördögi Ilyen helyzetben, mit tegyen az ember? Ne állja a szavát? A kartársnőnek erősen fáj a feje, de már az enyém is belefájdult ebbe a kutya helyzetbe. Érzem a kisváros szorítását, a láthatatlan, figyelő tekinteteket, érzem a primitív félelmeket, a nevetséges gátlásokat, a lehangoló vidékiességet. Ettől aztán úgy dühbe gurulok, hogy kihívóan, szinte tüntetőén viszem a presszóból a boltba a poharat, benne a dupla feketével.

— Nagyon köszönöm —■ mondja a kartársnő.

— Én köszönöm magának. Néz értetlenül.

— Mit?

— Azt — mondom —, hogy a kartársnő segítségével egy centivel ..magasabb” tettem.

Vasárnap este a város utcáit járva, szorongó érzés tölt el, hozzám hasonló korú férfit, nőt egyet sem látok. Hol vannak? Elköltöztek? Heverész- nek, a meleg lakásban, vagy a tévékbe bújva unatkoznak? Decemberben természetesen sokszorta igaz: mindenütt jó, de legjobb otthon. Eszembe jutnak a nyári vasárnap esték, amikor nincs hideg. Nyáron ugyanaz ván pirosban, ami most télen tökben.

A Kispipában, a Garayban tizen- és huszonévesek. A harmincas, a negyvenes, az ötvenes igen ritka vendég. Nem ülnek az asztaloknál beszélgetők, uram bocsá’ nótázgató társaságok, férjek, feleségek, barátok, munkatársak. Sehol egy ismerős tisztviselő, kereskedő, sehol egy meglettebb korú „komoly” ember. Valami dereng a fejemben; Károly, a tanár monológja.

„Tavaly egymás után háromszor, szombaton társaságunk a Kispipában névnapozott. Mérnökök, műszakiak, szóval értelmiségiek. A kerthelyiségben igazán jól éreztük magunkat Nem volt semmi duhajkodás, beszélgettünk, nevettünk, nó- táztunk, viccelődtünk, de csak halkan, szolidan. Rövidre fogva; nemsokára visszahallottuk, néhány kolléga rajtunk csámcsogva híreszteli: egyesek újabban állandóan kocsmáz- nak. Jobb a békesség, kerestünk egy pincét és önvédelmi

Új jogszabályokról — röviden

Ä lakosság borforgalmi adő- járól szóló korábbi jogszabályt módosítja a 31/1974. (XIL 7J PM. számú rendelet, amely szerint „az adóhatóság az értékesített saját termésű bar és must után — a gazdasági adottságokra figyelemmel — saját hatáskörét»«! literenként 9—10 forintos differenciált adótételt kötetes alkalmazni, ha:

aj az értékesítés 25 Eteméi kisebb tételekben történt;

bj az ital fogyasztói ára literenként 25 forintot mégha-, lad;

ej a fogyaszt« ár nem áBt*. (átható meg.®

Módosítja a jogszabály em .adóátalánnyal adóztatható termelők körét is. A rendelet — mely a Magyar Közlöny 1974. évi 92. számában jelent meg — 1975. évi január hó J. napján lép hatályba.

A közlekedési dolgozók munkaidő-csökkentéséről szól a közlekedés- és postaügyf miniszter és a munkaügyi miniszter 9/1974. (XII. 14.) KPM —MüM. számú együttes rendeleté. A rendelet hatálya alá tartozó dolgozók munkaidejét 1975. január L és 1977. december 31. között ■— közlekedési áganként fokozatosan — heti 44 órára (évi 2300 órára) kell csökkentem. A munkaidő mértékét a munkaidő-csökkentés bevezetésének időszaka alatt a vállalat kollektív szerződésében, szövetkezet esetében a szövetkezeti munkaügyi szabályzatban kell meghatározni, A rendelet szerint „az őrszolgálatos dolgozókat (portás, kapus, őr) — a polgári fegyveres őrök kivételével — heti 44 óránál hosszabb, de legfeljebb heti 66 órás munkaidőben is lehet foglalkoztatni.”

A kulturális miniszter 3/1974. (XII. 14.) KM. számú rendeleté a műsoros előadások rendezéséről szól, rögzíti, hogy a rendelet alkalmazása szempontjából mi tekintendő műsoros előadásnak, mely szerv tekintendő az előadás rendezőjének, ki léphet fel műsoros előadáson. Rendelkezik műsoros előadás és táncmulatság engedélyezése tárgyában; mely szerv és milyen esetekben adhat rendezési engedélyt; az idevonatkozó kérelmet milyen időpontban hová kell benyújtani; a kérelem elutasítása esetén mennyi idő alatt és hová lehet fellebbezni, stb, és természetesen rögzíti azt_js, hogy mely esetekben nincs szükség rendezési engedélyre.

A rendelet 1975. évi január hó L napján lép hatályba.

Indokoltnak tartjuk felhívni á figyelmet a Kereskedelmi Értesítő 1974. évi 37. számában, a mérésügyi előírások megtartásának vizsgálata tárgyában megjelent közleményre. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség vizsgálatainak megállapítása szerint a kereskedelmi szervek „nem fordítanak elég gondot a mérésügyi előírások megtartásának folyamatos ellenőrzésére. A fogyasztói érdekvédelemmel ösz_ szefüggésben nem törekszenek a hálózatban elegendő meny- nyiségű ellenőrző mérleg biztosítására. A kifogásolt mérlegek mintegy 40 százaléka jelenlegi állapotában mérésre alkalmatlan volt. ennek ellenére a boltban rendszeresen használták.”

Megállapította a vizsgálat azt is, hogy „a feltárt hiányosságok okai — a meglevő technikai problémák mellett — alapvetően a vállalati, szövetkezeti központok irányító és ellenőrző munkájában meglevő hibákra vezethetők visz- sza.”

DR. DEÁK KON RÁD osztályvezető ügyész

túrokból azóta oda járunk lazítani.”

Ezek után. mennyire megértem egyik barátomat November 7-én magas kormánykitüntetést kapott, örült, de még mennyire, hogy örült.

— Meg kell ünnepelni —• mondta, s behívott a zenés étterembe.

A zenekar szépen játszott Ez az én barátom küldött nekik egy üveg bort Kisvártatva hegedűjét lógatva, asztalunkhoz lép a prímás.

— Melyik nótát kérik az elvitársak?

— Egyiket sem — mondta a barátom elutasítóan.

A prímás tanácstalanul lefordult.

Pirongatom.

— Kizárólag udvariasságból mondhattál volna egyet

— Holnap azzal lenne tele a város, hogy dorbézoltunk.

Vigyázunk mi egymásra, szemmel tartjuk egymást, elvégre ez is élvezet, s nincs irgalom, nincs kegyelem, mindenki más háza előtt seper.

Pörböly és Várdomb között az autóbuszban a hátam mögött két férfi beszélget, mindenféléről. Egyebek között a munkahelyi összejövetelekről.

— A vállalati bulik nálatok jól sikerülnek?

— Meghiszem.

— Nálunk fő szám; a kiértékelés. Én, hacsak tehetem, kimaradok. Még akkor is, ha rámsütik, hogy felvágok. Utálatos, tudod, hogy az ember munkatársai körében sem lehet természetes, veszélyes dolog lazítani. Tavaly nagy dér- rel-dúrral megszerveztük a vállalati szilvesztert, köszöntsük együtt az új esztendőt, önfeledten, vidáman. Volt tombola, malac, elittuk a zab árát, szóval minden. Utána két hétig egyik kartársnő rajtam, a másik a másikon, a harmadik a harmadikon köszörülte a nyelvét. Hogy ugye én egész éjjel a főnöknek udvaroltam, X berúgott, Z rekedtre üvöltötte magát és telehányta a vécét, a titkárnő megjátszotta a primadonnát, Ligeti a Tokodi- néval lelécelt, szóval felfordult a gyomrom.

— Le vannak.:;

— Igen, le vannak . 1'. De én ebből nem kérek. Szépen otthon ülünk és nézzük a tévét

Elhallgattak.

Ez az autóbuszban ellesett beszélgetés — úgy vélem — némi szilveszteri előzetes a „miheztartáshoz”.

SZEKULJTY PÉTER

Pa nősz ként érkezett:

Karbantartási krimi

Szín, a Tarísay lakótelep 38-as számú bérház, amit (lásd a lakók névjegyzékét) nyolc család lakik, egész pontosan 17 gyerekkel. Szereplők tehát ezek, ás a Városgazdálkodási Yállaüiaí kartnamtarto részlegének .féltucat embere.

A karbantartóik minden előzetes értesítés nélkül szállták meg a 38-as számú házat. Érfkezésükről még a házfelügyelő sem tudott. Így akikor értesítette a karbantartás két első számai érdekeltjét, midőn a különítmény megérkezett és becsengetett hozzá.

— Tessék kirámoikii a fürdőszobából, mert teljes karbantartás következük — értesítette ezek után a még otthon tartózkodókat.

Az érdekeltek morogtak. Kevés az olyan boldog ember, akinek november végén, december elején még van szabadsága. Kapkodás, intézkedés. A (karbantartók pedig bévomdtak, hogy rounkáboz lássanak. Ügy ígérték, hogy három nap alatt végeznek az egymással szemben lévő két lakás két fürdőszobájával.. Tehát 8x3 nap alatt Ítészen lesznek. Víz addig nincs.

Az érdekeltek ettől kissé idegesebbek lettek, node isten neki! Aminek meg kell tennie, legyen. Node, nem megy ám úgy a legegyszerűbb karbantartás sem, mint a parancsolat, és lázálmában sem hiheti komolyan az ember, hogy amit három naposak ígérnek, az aiwryi is lesz a gyakorlatban.

Eleinte még volt töretem, büzeűom, amely feledtetni tudta a nyolc család fészkének dúltságát, a házirend fejtetőn táncolását és azt a bosszúságot, amit naponta a tengő-lengő, egymást akadályozó mesterek látványa okozott. Ferenc-napkor azért dolgoztak mértéktartó igyekezettel a karbantartók, mert Ferenc nevű is volt * közöttük, s az ilyesmi toroköblögetest is kíván. Egy másik napon azért került vissza az éppen soron lévő fürdőszoba falára mindössze három csempe, mert nem volt anyag. Mit részletezzük? Eltelt idestova a december hónap, közben volt, akihez egy heti fizetés nélküli szabadság eltelte után sem jöttek a mesterek. Ez a család megunta a víztelenséget, a felfordulást és a ház asszonyának nem volt se több kedve, se több bizalma 'kivenni újabb fizetés nélkülit. Kisiparost hívatott, hogy az bekösse a vizet és használható állapotba hozza a fürdőszobát. Az asszonyt nem titkolt megvetésük jeléül elkeresztelték .^maszek-királynőnek” a nagyon ráérősen serénykedő karbantartók, akik néhány nappal ezelőtti újabb tétlen- kedésüket azzal miagyarázták a ház immár fölöttébb ingerült lakóinak, hogy; nyugi! Azért nem tudnak dolgozni, mert év végi leltározás címén beszedték tőlük a szerszámokat, még egy villáskulcsuk sincsen.

_ f j ? i

A.szem- és fültanúk, az érdekeltek maguk is tanúsíthatják, hogy a karbantartóikiat több ízben is ellenőrizték. Mindez persze, mégsem jelenti azt, hogy a karácsonyi kicsi Jézus ajándékaként végre meg is tisztálkodhattak a családok. A fürdőszoba ugyanis csak ott szuperál, ahol a karbantartással végeztek (ez kevés), meg ott, ahol magánkisiparos avatkozott a karbantartás — szekszárdi viszonylatban ezek szerint — nagy beruházásoknál is sokkal bonyolultabb munkájába.

Hogy köziben ki, mit gondol az üzem- és munkaszervezésről, a városgazdák GAZDA mivoltáról? Ne firtassuk! A krimi még tart, és nem lehet sejteni sem, hogy milyen végkifejlet felé tart Egy valamit azonban nyugodtan bátorkodhatunk remélni, azt, hogy egyszer csak szakít már a kukoricázgatás gyakorlatával a Városgazdálkodási Vállalat lakáskarbantartó részlegé is. Nem vetnénk a szemére, ha ez már 1975-ben bekövetkeznék és a megtervezett lakáskarbantartás munkáját a tervnek megfelelően végeznék. Előre értesítvén erről a bérlők sokadalmát, s be többé nem csapván őket, főleg1 pedig nem viselkedvén velük szemben reklamáció esetén úgy, mint valami hajdanvolt hatóság, mely úgy véli, joga van kaszámyahangom pattogni a bérlőikkel!

— 1ászló —

Az ősszel eljutottunk Seiffenbe is. Az Érchegység kanyargós útjain utaztunk, folyók mellett, sűrű erdők között. Seiffen kis falu, pontosan olyan, mint a hasonló német falvak tiszta, rendezett, jómódú. Európai nevezetessége, hogy évszázadok óta játékkészítésből él a lakosság nagyobbik fele, kedvesen ügyetlen figurák kelnek útra Seiffénből a világ minden tája felé. A falu kereken 650 éves, erre az alkalomra emlékkönyvet is adtak ki, melyből megtudtam, hogy lakói kezdetben, mint ezen a vidéken mindenütt, bányászok voltak, de már a XVII. század közepén megemlítik, hogy valaki faesztergályozás- sál is foglalkozik, 1699-ből pedig fontos adat maradt fenn: bizonyos Johann FriedPyramide

riech Hiemann fából készült játékokat vitt a lipcsei vásárra. Ettől az időponttól lehet számítani a seif- feni játékkészítés kezdetét. A seiffeni játékok híre azóta egyre nőtt, a falu is melléknévként a játékfalu (Spielzeugdorf) nevet kapta, s az érdeklődők gazdag múzeumban tanulmányozhatják a játékkészítés múltját, fortélyát és örömét.

A sokféle játék között van egy különlegesség, afféle helyi specialitás is. Forgó tányéron Mária áll, Józseffel, előttük a bölcsőben a kis Jézus, mögöttük pedig a három király sorakozik. A négy sarokban egy-egy gyertya áll, s ha ezeket meggyújtjuk. a meleg levegő

mozgásba hozza a felül elhelyezett kereket, s ettől természetesen azonnal megindul az egész szent gyülekezet A gyertyák lobogó fényében forognak, megállás nélkül, jókedvűen.

Természetesen vettünk egy Pyramidét is, de amikor hazajöttünk, betettük a szekrénybe, s meg is feledkeztünk róla. Most karácsonykor kezünkbe került. Fölszereltük, meggyújtottuk a gyertyákat, s a Pyramide azóta itt áll íróasztalomon, a három király pedig csaknem mindig úton van, körbe-körbe, s most már látom, soha nem érik el céljukat. Forog a tányér, vidáman, de közben csúfondárosan is, s Mária, aki kinyújtott

karral atl a tányér szélén, hívja, várja a három királyt, s azok rohannak is, lélek- szakadva keringenek, de nem tudják letenni ajándékaikat a jászol elé. Prome- teusz küszködött így a sziklával, mint ajándékaival a három király, mert úgy látszik örömet szerezni sem könnyű.

Forog a Pyramide, <t három király konokul üget körbe, körbe, nincs megállás a jóság hajszájában, — meghatódva nézem; Tálán egyszer, — szívből kívánom nekik — elérik céljukat, véget ér ez a körforgás, ők pedig a jászol elé lépve letehetik ajándékukat, az aranyat, a tömjént és mirhát. Jóságuk jutalma, hogy ajándékozhatnak, s ez sem kevés.

CSANYl LÁSZLÓ