Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-28 / 302. szám

<

l

i

r

vaAs raotsr&aias mmmumm

TOLNA

MEGYEI

niEPUJSAG

A MAGYAR SZOCIALISTA. MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI. BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

SZOMBAT 1974 dec. 28, XXIV. évf.

302. szónk ARAI 0.90 Ft

Kádár János és Fock N. Bajbakovol és N.

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke a Politikai Bizottság tagjai, pénteken az MSZMP KB székházában fogadták Nyi-' kolaj Bajbakovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának nökhelyettesét, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökét és Nyikolaj Patolicsev, szovjet külkereskedelmi minisztert A szívélyes baráti légkörű eszmecserén részt vett Németh Károly, az MSZMP

Jenő fogadta Fatelicsevet

Politikai Bizottságának tag jaj a KB titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Bíró József külkereskedelmi miniszter, valamint V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete.

elHz Elnöki Tanács ülése

Ä Magyar Népköztársaság Elnöikii Tanácsa pénteken ülést tartott.

Az Elnöki Tanács „Béke és barátság érdemrend” elnevezéssel kitüntetést alapított a népek iközötti békés együttműködés, a társadalmi haladás előmozdításában, a nemzetközt gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésében szerzett kimagasló érdemek elismerésére.

Törvényerejű rendeletet alkotott a jogszabályok kihirdetéséről és hatályba lépéséről. Az új rendelet — az alkotmány módosításával, valamint az időközben megjelent törvényekkel és törvényerejű ren- deletékkel összhangban — meghatározza a Magyar Közlönyben kihirdetésre kerülő jogszabályok körét, valamint ázok hatályba lépésének és a végrehajtási rendelkezések kiadásának alapvető szabályait.

Az Elnöki Tanács módosította á szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvényt A módosítást a végrehajtás tapasztalatai, valamint a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló határozat rendelkezéseinek érvényesítése indokolja.

Az Elnöki Tanács ezután bírákat mentett fel és választott meg, végül egyéni kegyelmi ügyeket tárgyalt

Ülést tartott a szekszárdi tsz-szovetség elnöksége

Összegezés zárszámadás előtt

Mibe kerül egy mázsa kukorica szárítása? Napirenden az ésszerű takarékosság

'A Szekszárd és Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége elnöksége pénteken ülést tartott, amelyen hét napirendi pontot tárgyaltak. Közülük csak néhányat emeltünk ki ízelítőül. A zárszámadási közgyűlésekre való felkészülés politikai feladatairól szóló jelentésből megtudtuk: „Búzából minden eddigit meghaladó volt a hektáronkénti terméshozam és a betakarítás szervezettsége, gyors befejezése is azt mutatta: termelőszövetkezeteink nagyot fejlődtek a munkaszervezésben is. Kukoricából, cukorrépából is a tervezettnél nagyobbak voltak a termésátlagok. Azonban a betakarítási, főleg a szállítási költségek nagymérvű emelkedése az eredményességet lényegesen csökkentette ... Az 1974-es gazdasági évben az állattenyésztés, a vágóállat és állati termékek termelése kedvezően alakult. A szarvasmarhaállomány az üzemekben mintegy nyolc százalékkal növekedett, az Mt határozata alapján megindult a szarvasmarhatenyésztés szakosodási folyamata.

Az üzemekben az előző évhez mérten növekedett a műtrágya-felhasználás, a beruházások pedig tovább növelték az üzemek anyagi, műszaki megalapozottságát. Annak ellenére, hogy a rendkívüli időjárás több kultúrában terméskiesést, minőségromlást és költségnövekedést okozott, a gazdálkodás egészét tekintve a termelőszövetkezete!': túlnyomó

többsége várhatóan eredményesen zárja az 1974-es esz-;

tendőt Az elért jövedelem aZ

üzemek többségében lehetővé teszi a részesedési és fejlesztési alapok 1973. évi szinten tartását, illetve növelését. A negyvenkilenc termelőszövetkezet közül négy szövetkezetnél várható, hogy veszteséggel, illetve alaphiánnyal zárják a gazdasági évet.

A tanácskozáson a részivé^ vők meghallgatták és megvitatták a termelőszövetkezetek és társulásaik belső ellenőrzésének tapasztalatait is. Érdemes idézni e beszámoló megállapításaiból is a következőket; „Tapasztalataink szerint a vezetői ellenőrzés terén a gondok, problémák, hiányosságok is megtalálhatók, egyebek között ezek a következők: Az ellenőrzést nehezíti a sok jogszabály és ezek értelmezése. Még nem érvényesül mindenütt az az elv, hogy az operatív vállalati vezetést szolgáló ellenőrzési rendszer kialakításáért és eredményes műkedé- • séért, a szövetkezet elnöke, a maga területén pedig minden szakvezető felelős. Probléma az is, hogy a gazdasági, illetve a munkafolyamatokba nem kívánt mértékben épül be az ellenőrzés.’® ,

A2 oktatás és továbbképzés helyzete is izgalmas adatokat, megállapításokat tartalmazott. „A termelőszövetkezetek többségében szakmailag, politikailag jól felkészült vezetők irányítják a gazdálkodást”. — állapította meg a beszámolód amelyben viszont ez is olvasható: „tíz elnök végzett egyetemet, vagy főiskolát, tizennégy mezőgazdasági szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik, nyolc általános, vagy ennél alacsonyabb" végzettsége pedig tizenötnek van. Az utóbbiak közül öten a kétéves mezőgazdasági szakiskolai végzettséget megszerezték”. E.kiragadott példa Is jól mutatja: van még tennivaló ezen a területén is.

A területi szövetség megtárgyalta a termelőszövetkezetek villám osenergia-ellátásának helyzetét is. Elemezte az’ellátást és felhasználást, a beszámoló lényegesen megállapítást tett, amikor feltárta: „A felhasználási norma bevezetéséről 15—20 százalékos megtakarítást várnak.” Országosan. És ez a megtakarítási lehetőség reálisnak látszik a megyében is. Ésszerű takarékosságról van szó. Ésszerűen gazdálkodni a villamos energiával, az üzemanyaggal. Ez nemcsak a beállított, vagy beállítandó

energetikusok feladata, hanem az egész tagságé. Takarékoskodni sokféle módon és szinte minden területen lehet. Egy mázsa kukorica szárítása például jelenleg több energiát követel, mint amennyit a megtermelésre fordítanak.

Hét napirendi pontot tárgyalt .a területi szövetség.

Mindegyik beszámoló fontos kérdést érintett. Reméljük, hogy a beszámolókban elhangzottak a termelőszövetkezetekben energiatakarékosságban, több termésben mutatkoznak majd. Mert ez mutatja csak igazán a tanácskozás eredményességét,

A takarékosság: szocialista magatartás

A szükségBől erényt csinálnánk? Hiszen minden gazdasági tevékenység feltételezi, megkívánja a takarékosságot. Csakhogy míg a kapitalizmus körülményei közepette a profitgyarapító takarékosságot fölös luxus, pazarlás kíséri, a szocializmusban az ésszerű takarékosság a tervezéstől a készárú forgalomba hozataláig, társadalmi érdek. S nemcsak a termelésben az, hanem ezernyi más területen szintén. Bátran mondhatjuk tehát, hogy a köz és egyéni javaikkal való takarékosság magatartásunk szocialista jellemzőinek egyik fokmérőj^, a pazarlás pedig e jellemzők értékének csökkentője*.

Túlzottan sommás ítélkezés lenne? De hiszen mit érnek oz okos, szép szavak, mire megyünk a nemes igyekezettel, ha közben prédáljuk természeti kincseinket, pazaroljuk — szükségtelenül fogyasztjuk, használjuk fel az ember által létrehozott értékeket? Ma valóban sok szó esik a takarékosságról, ám nem új feladat ez, hanem régi teendő hmételt és nyomatékos megerősítése. Okkal, joggal történő megerősítés. Mert lássuk csak az egyszerű példát: 1974. január és októbere között nyolcmillió négyzetméter síküveg volt a hazai termelés, s hatmillió a behozatal. Ez összesen tizennégymillió négyzetméter üveg, ajtókra, ablakokra, térelválasztó falakba, igen ám, de a szakemberek tapasztalatai és számításai szerint e fontos építőanyag 10 —15 százaléka kárba vész, mielőtt felhasználnák, már őszetörik... I Tizennégymillió tíz százaléka 1,4 millió! Mekkora munka van ennyi üvegben?! S lenne pocsékolódáso?

Emeljünk meg még néhányat a hasonlóan keserű po- ha rákból. Vizsgálatok és elemzések igazolják: minden egy kiló hengerelt acélból 42 deka hulladékba jut, mert pazarló az anyaggazdálkodás, mert nem áll rendelkezésre a kellő méretválaszték — az ún. szortiment —, mert kevés a forgács nélküli fémmegmunkáló gép, mert a forgácsoló- gépek tekintélyes hányada elöregedett.. „ Ok van bőven, az eredmény ugyanaz, s ’lehangoló. Idén, tíz hónap alatt nyolc százalékkal növekedett a kőolajbehozatal. És benzin, gázolaj formájában ebből mennyi égett el fölöslegesen, üresen guruló tehergépkocsik rosszul működő motorjában, a szállítási szervezetlenség egymást keresztező útjain, látszatügyintézéshez igénybe vett személyautók motor- házfedele alatt?

Soroljuk? Ne soroljuk. Elég,' ha körülnézünk. Megholt- kenve látjuk, hogy magunk is, családunk tagjai is égvé hagyták a villanyt, holott a szobából már fél órája kijöttünk, hogy hosszú perceken át ömlik a csapból a víz a lefolyóba, mert mikor öblíteni kezdtünk, éppen becsengetett a szomszédasszony... Nagyon apró példák. A takarékosság ilyen apróságokkal kezdődik. S folytatódik a nagyabbakkal, a lakások túlfűtésének elkerülésével, a műhelycsarnokok világításának automatizálásával, a szállítások átcsoportosításával, s befejeződik az egészen nagy teendőkkel, az anyag, és energiagazdálkodás vállalatra, intézményre kiterjedő megszigorításával, a célszerű anyaghelyettesítések lehetőségeinek felkutatásával, a gépállomány korszerűsítésével, az ösztönzők, közöttük az árak célirányosabb megválasztásával. Ennyi mindennel? Igen, ilyen sokféle módon takarékoskodhatunk. Ha akarunk. Most mái csak az a kérdés, akarunk-e?

Persze, hiszen mennyit beszélünk róla! Sűrűn csak beszélünk! Komolyan veszik annak az üzemvezetőnek az intelmeit, aki patáliát csap az öltözőben égve felejtett villany miatt, de szemrebbenés nélkül ad utasítást a lemezleszabóknak, hogy „most ne vacakoljanak" néhány centiméter miatt? Hisznek-e annak a szövetkezeti gépcsoportvezetőnek, aki reggelenként takarékosságra okít az eligazításon, de hetek óta a kisujját sem mozdítja, hogy végre szakszerűen beállítsák az adagolókat a porlasztókat? Ha komolyan végiggondoljuk munkánk mozzanatait rájövünk.: kézenfekvő lehetőségeink vannak a takarékosságra.

Sok útja-módja van a takarékoságnak a beruházások kivitelezési idejének megrövidítése éppúgy, mint otthon az energia ésszerűbb használata. Az anyagelszámoltatós következetes végrehajtása — amihez persze műszakilag megalapozott anyagnormák kellenek! —— és a józan igényeket meghaladó luxus kerülése. Környezetünk, anyagaink, eszközeink értéket képviselnek, s ennek az értéknek tulajdonosai vagyunk. Ha tulajdonosi szemléletünk gyenge, magunk is kaphatók leszünk a takarékosság mellőzésére. S ha mtel- lőzzük azt, ami természetes, mert országgazdákként nyilvánvaló kötelességünk, vállalhatjuk-e tiszta szívvel, gyakorolhatjuk-e nyugodt lelkiismerettel az országgazdák jogait? Mert e kötéstől, kötelesség és jog összefonódásától nem szabadulhatunk. Ha a takarékosság hasznát közösen élvezzük, takarékoskodnunk is együttesen kell.

I