Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-19 / 296. szám
/ f 1 IS éve ssa hsxolgálati parancsnok. •• Dr. Sáfár Lászióné, a Dombóvári Városi Tanács V. B. Egészségügyi Csoportjának ve- ' zetője, nemrég megkapta a 15 éves polgári védelmi munkáért a „15 éves Honvédelmi Érdemérem’’ kitüntetést. Az eltelt időről érdeklődve felkerestem hivatalában, s kértem, hogy beszéljen munkájáról. — 1955 óta foglalkozom polgári védelemmel. Ekkor kerültem Dombóvárra. A dombóvári járási tanács főorvosa lettem, és hivatali munkakörömhöz kapcsolódva, a polgári védelmi feladatok ellátásával is megbíztak. 1964-ig „légó" elnevezés alatt folyt ennek a munkának a szervezése. 1964- től kezdődött el a komolyabb munka, s ekkor változott meg a szervezet elnevezése is polgári védelemre. Minden körzeti orvosi körhöz 28 főből álló egészségügyi szakszolgálati szakaszokat szerveztünk. A járás területén összesen 12 ilyen szakasz működött. A szakaszok továbbképzéséről, rendszeres kiképzéséről minden évben gondoskodtunk, a körzeti orvosok és ápolónők segítségével. 1970-ben várossá nyilvánították DombóvZrt. Milyen változást hozott ez munkájában? — Időközben a közigazgatási Dombóvár várossá nyilvánításával kapcsolatban némi szervezeti változás történt ezen a téren is. Hallhatnánk konkrétan erről? — Természetesen. A városban egészségügyi századokat állítottunk fel. Egy-egy század 90 főből álló csoportot alkot. Ezenkívül a járás községeihez pedig több szakasz tartozik, egyenként 28 fővel. ön, mint a városi és járási egészségügyi szakszolgálat parancsnoka, hogyan kapcsolódik be a szakaszok kiképzésébe? — A szakaszok szervezését, kiképzésének ellenőrzését végzem már 15 év óta. A kiképzés minden évben elég jól sikerült. Éveken keresztül minden kiképzési időszak után jól sikerült közös gyakorlatokat tartottunk. Vgy érzem, hogy a beosztott állomány igen komolyan veszi feladatát, s ennek köszönhető, hogy több ízben a dombóvári szakaszok megyei versenyre is eljutottak, s két esetben is már megyei második helyezést értek el. Természetesen, e komoly, felelősségteljes feladatot csak úgy tudom maradéktalanul ellátni, hogy kiépítettem a megfelelő törzsállományt, akik segítik munkámat, s mindenkor számíthatok rájuk. Tudomásom szerint a főorvosasszony munkája elismeréséül kitüntetésben részesült! — Igen, először 1969-ben megkaptam a tízéves munka után járó „Honvédelmi Érdemérmet", s ez év folyamán pedig a tizenötéves polgári védelmi munkámért járó „15 éves Honvédelmi Érdemérem** kitüntetést. Nem tudom elhallgatni, hogy dr. Sáfár Lászlóné szakszolgálati parancsnok „mellékesen még” a városi tanács egészség- ügyi osztályának vezetője, közegészségügyi—járványügyi felügyelő, és végül, de nem utolsósorban családanya is. S mégis, ezt a rengeteg munkát győzi erővel, energiával. Mindenütt ott van, mindig friss, vidám és segítőkész. Ügy érzem, a kitüntetést megérdemelte, kitüntetéséhez gratulálunk, és sok erőt, egészséget kívánunk további sokirányú tevékenységéhezl VÖRÖS MÁRIA A szakszolgálatok közötti együttműködés és megszervezése A polgári védelmi szakszolgálatok és a különböző szak- szolgálati alakulatok között a háborúra való felkészülés, a műszaki mentő munkák végzése során az együttműködés kialakítása és folyamatos fenntartása az eredményes tevékenység egyik meghatározó követelménye. Az együttműködés tulajdonképpen a különböző szakszolgálatok és szakszolgálati alakulatok tevékenységének összehangolására irányuló szervezőmunka. Ennek során a feladatok megoldásában résztvevők tevékenységét térben és időben összehangolják a megoldandó feladatok, a polgári védelmi felkészülés, a nukleáris kárterületen végzendő mentő-mentesítő munkák eredményes végzése, minél eredményesebb végrehajtása érdekében. Az együttműködésnek a polgári védelmi feladatok megoldása szempontjából igen nagy a jelentősége. Kétségtelen ugyanis az a tény, hogy két vagy több szakszolgálat és szakszolgálati alakulat összehangolt cselekvése eredményesebb, mint ugyanezek önálló működése. A polgári védelmi erők között igen széles körű együttműködést kell megszervezni, illetve megvalósítani. Az együttműködést ki kell terjeszteni minden olyan szervre, amelynek háborús tevékenysége kapcsolódik a polgári védelmi feladatok megoldásához. Az óvóhely-szakszolgálatnak alapvető feladatainak eredményes megoldása érdekében a különböző időszakokban, a kitelepítési és befogadási, valamint a műszaki- mentő szakszolgálatokkal kell szoros együttműködést kialakítania. Ennek célja, hogy a szakszolgálatok rendelkezésére álló lehetőségek összefogásával és kihasználásával biztosítsuk a lakosság védelmének sikeres végrehajtását. A szakszolgálatok tevékenységét térben és időben össze kell hangolni, mind a törzsek, mind az egységek, alegységek között ki kell alakítani, annak érdekében, hogy a feladatok adott esetben történő végrehajtása minél eredményesebb legyen. A szakszolgálatok közötti együttműködés rendjét, terű- léteit, a végrehajtandó feladatok megoldásának rendszerét már békében kell kidolgozni, hogy konkrét együttműködés időszakában csak a feladat sikeres végrehajtására lehessen összpontosítani. A szakszolgálat-parancsnokságok, törzsek, egységek és alegységek munkájának feladatok szerinti összehangolása ugyanis azt jelenti, hogy valamennyi parancsnokság, egység, alegység számára az adott szakszolgálat sajátosságainak figyelembe vételével olyan feladatokat határoznak meg, amelyek megvalósítása a lakosság tömegpusztító fegyverek hatása elleni védelmét biztosítja. Az egyes szakszolgálatok eredményes tevékenysége más szakszolgálatok munkájától is függ, ezért az együttműködés eredményessége érdekében szükséges, hogy az egyik szakszolgálat tevékenysége segítse elő a másik szakszolgálat tevékenységét. Ha pl. a lakosság kitelepítése érdekében kell a szakszolgálatok tevékenységét összehangolni, akkor ebben a kérdésben a kitelepítési szak- szolgálatnak kell a koordináló és feladatmeghatározó szerepet betölteni, ha pedig a lakosság helyi védelmének biztosítása a fő feladat, akkor az óvóhely-szakszolgálat hangolja össze a feladat végrehajtásában részt vevők tevékenységét. Ehhez természetszerűleg nélkülözhetetlen az állandó és naegazakítái nélküli összeköttetés, a helyzetre vonatkozó adatok folyamatos közlése, az egységesen működő tájékoztató, ellenőrző rendszer létrehozása. Az együttműködés kialakítását a végrehajtandó összes feladat figyelembe vételével, az egyes időszakok fő feladatai szerint célszerű megszervezni. A Az együttműködést meg kell szervezni: — a lakosság védelmére vonatkozó tervek (kitelepítési és befogadási tervek, lakosságelrejtési tervek) kidolgozása és a tervek naprakészségének biztosítása területén; — a lakosság kitelepítésé- sere és befogadására vonatkozó tervek végrehajtásának időszakában; — a lakosság helyi védelmének tömeges biztosítása időszakában; — a mentő mentesítő munkák időszakában. A szervezett munka beindítása igen sokrétű és bonyolult, azért az együttműködés (időszakában) megszervezése során; — a lakosság kitelepítésének és befogadásának biztosítása érdekében az óvóhelyszakszolgálat határozza meg a szükségóvóhelyek adott esetben történő, rövid időtartam alatti; tömeges építésével kapcsolatos feladatok végrehajtásában résztvevő műszakimentő szakszolgálati feladatait, azok elvégzésének helyét és időpontját; — a mentő, mentesítő munkák eredményes elátása érdekében a műszakimentő-, valamint az óvóhely-szakszolgálatnak kell együttműködni a sérült, illetve a romok alatt lévő és elzárt védelmi létesítmények helyének megállapítása terén. , Az eredményes és szervezett együttműködés feltétele a feladatok igen pontos meghatározása, a szakszolgálatok összehangolása. A pontos együttműködés teszi ugyanis lehetővé a rendelkezésre álló erők és eszközök maximális mértékű kihasználását. A pontos együttműködés megszervezése lehetőséget biztosít az erőkkel és eszközökkel való manőverezésre is. Az azonos feladatok végrehajtása érdekében tevékenykedő és különböző szakszolgálatokhoz tartozó egységek, alegységek tevékenységének összehangolása az egység- és alegységparancsnokok feladata. Részükre meg kell határozni, hogy az egyes egységek, alegységek milyen feladatokat hajtanak végre, rögzíteni kell az egységek, alegységek működési területének pontos határait. Az alkalmazás időszakában az illetékes parancsnokoknak állandóan tájékoztatni kell egymást a feladat végrehajtásának állásáról, a kapott újabb feladatokról, a munkák befejezésének várható időpontjáról. Az együttműködő egységek, alegységek parancsnokainak meg kell határozni az egymás tájékoztatására, figyelmeztetésére vonatkozó jeleket és jelzéseket, A megfelelő tájékoztatás érdekében ki kell alakítani a figyelő- és jelzőrendszert, a híradás és értesítés rendszerét. A jói megszervezett fiervelés és tájékoztatás különösön fontos a tömegpusztító fegyverek hatása elleni védelmi intézkedések Időbeni megtételéhez. Együttműködés a műszakf- mentő-szakszolgálattal a lakosság védelmének biztosítása érdekében, továbbá a műsza- kimentő-munkák során. A lakosságvédelmi tervek részét képező szükségóvóhely építési tervek végrehajtásában szükségessé válhat a műsza- kimentő-szakszolgálat jól képzett egységeinek és alegységeinek a bevonása, miután a helyi erőforrások valószínűleg kevésnek bizonyulnak. A lakosság helyi védelme biztosításának módját, feladatait a lakosságvédelmi tervek tartalmazzák. A meglévő, kiépített életvédelmi létesítményekben el nem helyezett létszám részére veszélyeztetettség idősza- szakában óvóhelyek, valamint szükségóvóhelyek építését tervezzük. A szükségóvóhelyek építésére vonatkozóan a „szükségóvóhely építési és organizációs tervek” készülnek, melyek a lakosságvédelmi tervek részét képezik. E tervek tartalmazzák mindazon okmányokat, melyek alapján az épület alatti és az épületen kívüli óvóhelyek, illetve szükségóvóhelyek, valamint árokóvóhelyek kialakíthatók, illetve megépíthetők. A szükségóvóhelyek kialakítása és építése terén a legnagyobb segítséget a műszakimentő-szakszolgá- lat erőinek és eszközeinek bevonása jelentheti. A két szakszolgálat közötti együttműködés kialakítása a szakszolgálat-parancsnokságok feladata. — a szakszolgálatok milyen mértékben működnek együtt; Ennek során tisztázni kell: — a műszakimentő-szolgá- lat erői és eszközei melyik védelmi létesítmények' építésében (kialakításában) vesznek részt; — a létesítmények építése során a különböző szintű parancsnokságoknak mik a feladatai és hatáskörük mire terjed ki. A két szakszolgálat-parancsnokság együttműködési megállapodást készít. Az együttműködés keretében célszerű meghatározni: — a műszakimentő-alegy- ségek erői mely objektum megépítésében vesz részt; — az építendő létesítmény munkálatainak az óvóhelyszakszolgálat részéről ki az irányítója; — az együttműködés keretében elvégzendő feladatokat; — a munkák elvégzésére rendelkezésre álló időt; — az anyagok biztosításának rendjét; — a lakosság részéről beosztott személyek számát. A nukleáris kárterületen várhatóan igen nagy lesz azon személyek száma, akik valamilyen életvédelmi létesítményben kerestek menedéket a támadás előtt és azokat nem lesznek képesek saját erőből elhSgyni. Mind a védelmi létesítményeken belül, mind a törmelékek alatt lévők között jelentős lesz az egészségügyi sérültek, illetve egészséges, de betemetett, elzárt személyek száma. így a mentőmunkák folyamán jelentős mennyiségű óvóhelyeket kell felderíteni és feltárni a bent szorult személyek kimentése, és segélyben részesítése érdekében. Külső beavatkozásra lesz szükség, amely zömmel a műszaki- mentő-erők és eszközök feladata lesz. Ahhoz pedig, hogy a műszaki-mentő szakszolgálat erői és eszközei a mentőmunkákat megkezdhessék, szükséges is- merniök, hogy működési területükön hol, milyen védelmi létesítmény található, és a létesítmények közül várhatóan melyeket kell feltárni. A védelmi létesítmények területi elhelyezkedésének és védőképességének tisztázása érdekében szükséges az óvóhely- és a műszakimentőszakszolgálatok közötti együttműködés kialakítása. Ahhoz, hogy egy adott feladatot a műszakimentő-szak- szolgálat erői és eszközei megoldjanak .szükséges a tájékoztatás. mely megadását csak az óvóhely-szakszolgálat képes biztosítani, mivel rendelkezik a lakosság elrejtési terveivel. A tervek készítése keretében az óvóhely-szakszolgálat megadja körzetenként, munkaterületenként: — az adott területen a védelmi létesítmények helyét, — a védelmi létesítmények egyenkénti befogadási képességét, — a védelmi létesítmények bejáratainak, vészkijáratainak, légszívónyílá- sainak elhelyezkedését. Ezen adatok helyszmrajzo- kon dolgozhatók ki, melyek tartalmazhat; ák: — adott területen lévő utakat, épületeket, — védelmi létesítmények helyét, befogadóképességét, főbb vonatkozási pontokat. — romosodás esetén a létesítmények feltárásának legmegfelelőbb helyét. A helyszinrajzokat az alkalmazási tervekkel együtt célszerű kezelni, az érintett műsza- kimentő-egység parancsnokai részére a megfelelő időben és helyen átadni. A nukleáris kárterületen folyó műszakimentő-munkáki során az óvóhely-szakszolgálat nyújthat segítséget a romók alá került vagy az elzárt, betemetett óvóhelyeken lévő személyek kimentéséhez. A szakszolgálat kárterületeni lévő és a támadás következményeit az életvédelmi létesítményekben sértetlenül túlélő tagjai — helyiismeretük következtében — értékes tájékoztatást adhatnak arra vonatkozóan, hogy hol találhatók óvóhelyek, megerősített pincék, árokóvóhelyek, azoknak megközelítően mekkora a beJ fogadóképessége. Ezen tájékoztatás felhasználásával a mentőerők gyorsabban felderíthetik a betemetett, vagy elzárt védelmi létesítményeket^ eldönthetik az egyes létesítmények feltárásának sorrendjét, illetve következtethetnek arra, hogy a létesítménye!« feltárása során milyen egyéb munkákat kell elvégezniök. A védelmi létesítményekben lévő és azt a romosodás miatt elhagyni nem tudó lakosság az óvóhelyparancsnokok Irányításával szintén igen eredményesen járulhat hozzá ahhoz, hogy adott területen tevéVenvkedő mentő erők előhh megtalálták a létesítményt és az ott levőket kimentsék. A legjobban hallható helve-í ken — az ővóhelv nk. irányításával — jelzéseket adhatnak le a mentőerők tál“knrta- tása érdekében, amelv jelzés sek alánján a mentőerők gyorsabban meg tudják áiionftaní a létesítmények helyét, és azt. hogv ahhan élő személyek tartózkodnak-e. A létesítményekben bentrekedtek az óvóhely-parancsnokok irányításával megszervezik a belülről történő önmentést. amellyel azon kívül, hogv lehetőséget teremthetnek a létesítmény minél előbb történő elhagyására, felhívhatják a mentők figyelmét arra. hogy az adott helyen betemetett, vagy eltorlaszolt védelmi létesítmény van és ott élő, kimentésre szoruló és váró emberek tartózkodnak. Az önmentéssel eevidőben a fentiekben leírt jelzéseket is célszerű leadni, mivel ezzel valószínűbbé tehetjük azt, hogy a mentőerők valamelyik ténykedésünkre felfigyelnek, és a szükséges intézkedéseket megtehetik. GAÄL, ISTVÁN szakszolgálat-parancsnok
