Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

Javult a gyermekellátási cikkek kínálata Az OKF-ellenőrsé* tapasztalatai' A népesedéspolitikai kor­mányhatározat végrehajtásával kapcsolatos különböző szintű rendelkezések és állásfoglalá­sok kiemelt feladatként keze­lik a gyermekellátási cikkek forgalmának növelését, a fo­lyamatos áruellátást, a stabil árakat és a minőségi színvonal javítását. A központi intézke­dések eredményeként a gyer­mekellátási cikkek gyártása, beszerzése és értékesítése érez­hetően javult, a nagyobb igé­nyeket folyamatosan azonban még nem tudja kielégíteni sem az ipar, sem a kereskedelem. Helyenként és időnként hiá­nyos a választék, esetenként a mennyiséggel is baj van, ezért is tartottak az Országos Ke­reskedelmi Főfelügyelőség irányításával Budapesten és hét megyében átfogó ellenőr­Megállapították egyebek kö­zött, hogy valamennyi korosz­tályra érvényesen emelkedett a gyermekruházati ellátás színvonala, különösen a cse­csemőruházati kínálat javult, több árunál megszűnt a ko­rábbi ellátási probléma. Az iskolás korúak ruházko­dását szolgáló cikkekben azon­ban akadnak választékhiá­nyok, s változatlanul gondot okoz a gyermekek divatos öl­töztetése. Az iparcikkek közül főleg egyes gyermekbútorok — A Varsói Autógyár szere­lőműhelyének futószalagját 115 másodpercenként hagyja el egy-egy gépkocsi — ez napon­ta több mint 400 autót jelent. Lengyelországban a háború utáni első években kezdődött meg a gépkocsigyártás, a Var­só melletti Zeranban. Eleinte évi tízezer taxi és más speciá­lis autó kibocsátását tervezték. ágy. járóka, etetőszék stb. — hiányát állapították meg az ellenőrök, örvendetesen növe­kedett a bébiételek kínálata — az elmúlt három év alatt a forgalom is megháromszorozó­dott — a 12-féle hazai és a sokfajta külföldi bébiétel fo­lyamatos gyártása és behoza­tala ellenére azonban az üz­letek választéka szegényes. A csecsemő-testápoló szerek és egészségügyi cikkekből az el­látást — kevés kivétellel — mind mennyiségben, mind vá­lasztékban kielégítőnek találta a vizsgálat. A nagykereskedelmi vállala­tok megfelelően gondoskod ítk árufedezetről, szándékuk elle­nére azonban számos ruházati cikkből az egyenetlen és az üzemek kisebb szállítási kész­sége miatt csak rapszodikusan tudták a kiskereskedelmi igé­nyeket kielégíteni. A kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek többsége üzlet- politikai terveiben különös gonddal foglalkozik a gyer­mekellátási cikkekkel, a válla­latok KISZ-szervezetei véd­nökséget is vállaltak az ilyen termékek beszerzésére, értéke­sítésére; áruházakban és na­gyobb üzletekben külön bébi- és gyermekosztályokat állítot­tak fel, új szakboltokat nyitót, tak — helytelenítette viszont az A termelés a Szovjetunió se­gítségével indult meg: a szovjet „Pobeda” alapján fej­lesztették ki a „Warszava” tí­pust. A zerani kombinátot szovjet műszaki berendezések­kel szerelték fel, s mostani mérnökei, technikusai, mun­kásai közül sokan a Szovjet­unióban sajátították el mes­terségüket. ellenőrzés, hogy a központi el­gondolásokkal ellentétben min­den ruházati boltot kötelez­tek a rögzített árú gyermek- ruházati cikkek tartására, a kisebb szövetkezeteknél viszont nem fordítottak gondot érté­kesítésükre. Az üzlethálózat­ban elsősorban a szakboltokban és az áruházak gyermekosztá­lyain találták a legmegnyug­tatóbbnak az ellátást. Egyes helyeken a kereskedelemtől független tényezők mellett azonban a bolti munka hiá­nyosságai — óvatos rendelés, az eladótér fel nem töltése stb. — akadályozták a megfelelő kínálatot, a gondatlan, felüle­tes áruátvétel pedig a kifogás­talan minőséget. Figyelemre méltó több üzlet véleménye, tapasztalata, amely szerint egyes áruk választékhiányához hozzájárul az is, hogy például az olcsóbb gyermekbűtorokat hétvégi házak berendezésére, kamasz- és bakfisruházati cik­keket felnőttek részére vásá­rolják. Az ellenőrzések során ezút­tal vevőankétolcat is tartottak. A megkérdezetteknek csaknem a fele volt elégedett például a csecsemő- és gyermekruházati cikkek minőségével, használ­hatóságával és 80 százalékuk dicsérte a csecsemő-testápoló szereket. Megvizsgálták a gyermek, cikkekkel kapcsolatos kölcsön­zői tevékenységet is. Kifogá­solható, hogy az erősen hasz­nált és a jó állapotban lévő cikkekért azonos bérleti díjat kérnek. A fogyasztói árak képzésé­ben és alkalmazásában örven­detesen kedvező a helyzet. Csak elvétve tapasztaltak az ellenőrök hiányosságokat, így a széles körű vizsgálat nyo­mán az áruforgalommal, a mi­nőséggel és az árakkal kap­csolatban mindössze 39 eset­ben kellett felelősségre vonást alkalmazniuk: 25 személyre Összesen 20 600 forint pénzbír­ságot róttak ki. (MTI) Egy autó: 115 másodperc! Nemzetközi alpinistáiékor „Pamir ’74” elnevezéssel a világon első ízben szerveztek nemzetközi alpinistatábort Kirgíziában. A Pamir csúcsai vonzzák a hegymászókat. Az Alpokat és a Kaukázust már rég meghódították, a Himalá­jára költséges és hosszan tartó expedíciókat szerveztek. Más a helyzet a Pamir esetében, hi­szen hegycsúcsai nincsenek messze a nagyvárosoktól. A hétezer méteres, nehezen elér­hető hegycsúcsok közül három­ra már mintegy 2500 alpinis­ta jutott fel. A tábor sátrait a 3750 mé­ter magasságban elterülő Ha­vasi gyopár-völgyben helyez­ték el._10 ország 200 tapasztalt alpinistája innen mászta meg a közeli csúcsokat A legna­gyobb — 61 tagú — csoport Ausztriából érkezett, 20-an jöt­tek az Egyesült Államokból. Szovjet edzők vezetésével — a zord időjárási viszonyok el­lenére — száz külföldi spor­toló mászott fel az egyik leg­magasabb csúcsra, a 7134 mér teres Lenin-csúcsra. A tábor állandó rádió- és telefonösszeköttetésben állt a legközelebbi várossal. A men­tőcsoport vezetője Konsztan- tyih Klecko, az egyik leghíre­sebb szovjet hegymászó volt, A külföldi alpinisták kifejez­ték azt az óhajukat, hogy a jövőben a Szovjetunió más hegységeiben is szervezzenek a „Pamir ’74”-hez hasonló nemzetközi tábort. (APN—KS) Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye A Duna bal partján lévő Rév-Kamárarnba, Jókai szülővárosába költöztek lányukhoz, vejuk- höz. Egyik szegénységből a másikba érkeztek, hiszen a fiatalok nehezen éldegéltek Csorba Géza ügyvédgyakomoki jövedelméből. De legalább ré­szük lehetett szeretetben, családi egyetértésben. Mihelyt rendbe tették magukat, s kipihenték a költözködés fáradalmait, ellenállhatatlan vágya támadt Táncsics Mihálynak, hogy viszontlássa még egyszer, utoljára Ácsteszért, a szülőfalut. 1877. október 26-án vágott neki gyalogosan az ötvén kilométernyi útnak. Szép volt az ősz, és az agguló vándor emelkedett érzésekkel haladt át a szülőföldet környező ismerős tájon. Szombaton indult, vasárnap délután érkezett Ácsteszérre. Senkit nem talált, aki a Táncsics nevet viselte volna. Fél évszázadosnál hosszabb távolléte ide­jén teljesen kicserélődtek az arcok a faluban. Szinte csodával határos módon még mindig élt egykori tanítója, Kugler József. Tudtak, hallot­tak az ácsteszériek a falu híres szülöttéről. Sze­retettel, tisztelettel, atyafiságosan bántak vele, csaknem két hétig vendégül látták. Megnyugvás­sal, boldog megbékéléssel indult vissza Komá­romba. Mindent látott, amire kíváncsi volt. Fő­képp a szülőház küszöbét óhajtotta még egyszer átlépni és végigballagni a Kopaszhegy melletti dűlőn, ahol fogadalmat tett, hogy soha többé nem megy robotba. 29. Két esztendeig vergődtek Komáromban. Nél­külözései miatt le kellett mondania szerény örö­— 100 — mérői, a dohányról meg a kávéról. Kertészke­déssel igyekezett némi keresethez jutni, s válto­zatlanul próbálta terjesztem saját könyveit, a Duna mindkét partját bejárva, Dunaszerdahely- től Érsekújvárig, Szőnytől Bánhidáig. Mint ko­rábban, most is igen csekély eredménnyel fá­rasztotta fájós lábát. Sehogy nem boldogultak, megállapodtak hát a fiatalokkal, hogy Pestre köl­töznek. Nagyobb város, nagyobb lehetőség. Próba­képpen az öregek cseréltek először lakhelyet. A lehető legszerényebb — szoba-konyhás, benyílós — lakást béreltek a Ferencvárosban, az akkor még perifériának számító Üllői út 23-as számú házban. Nyolcvanévesen kezdte újra az életet, immár ki tudja hányadszor Táncsics Mihály. Egyszer­smind folytatta töretlenül. Miként a Duna menti falvakban, úgy most a városban árulta lepedő­batyuba kötött könyveit. Járta az Üllői út hosz- szát és kiabálta: „Könyvet vegyenek!” Az ered­mény siralmas. Mindössze az jelent számára né­mi örömet, hogy újsághirdetésre megrendelnek tőle tíz darab könyvet a székesfehérváriak, tizet a gönciek, tizenkettőt pedig a nagybecskerekiek. Változatlanul az írói segélyegylet havi húsz fo­rintja a biztos pénzforrás. Amikor aztán értesül­nek nyomoráról a szervezett munkások, rendez­vényeket tartanak tiszteletére és a befolyó össze- gecskékkel segélyezik a két öreget. Az egyik ilyen munkás rendezvényen például negyvenkét forint hatvannyolc krajcár gyűlt össze, de a rend­őrség elvett belőle tizenhat forintot engedély­illeték címén... Az orosházi olvasókör előbb har­minc, majd tizenöt forintot küld. A kaposvári asztalos ifik három forintot... És még ebben a szánandó helyzetében is akadnak gazfickók, akik nyerészkedésre használják nevét. A Budai Sör­csarnokban valami vigalmi bizottság mulatságot hirdet azzal az ürüggyel, hogy a rászoruló írót akarja segíteni. Ügyesek lévén, szép summát zse­belnek be. Táncsicsnak pedig nagylelkűen elkül­denek öt forintot. Valamelyest élénkebb, nyugodtabb lett az éle­te, amikor a fiatalok is Pestre költöztek Komá­romból. Csorba Géza, a vő jeles szerepet vitt a korabeli munkásmozgalomban, vezető személyi­sége volt a szocialista szervezkedésnek. Rengeteg — 101 — cikket írt a Népszavába, amelyet egy ideig irá­nyított. Az ő révén került szoros kapcsolatba Táncsics a főváros ipari munkásságával, szorgal­masan eljárt gyűléseikre, előadásokat tartott, ál­landó szerzője lett a Népszavának. Természete­sen, igen csekély tiszteletdíjért, vagy éppen sem­miért, mert abban az időben a szervezett mun­kás még jelentéktelen anyagi eszközökkel rendel­kezett. örültek, hogy egyáltalán megjelenhetett a Népszava. A bizakodás hónapjai voltak ezek Táncsics szá­mára. Látta az új erőt, amely majdan kézbe fog- ja venni győzelmes harca árán a társadalom, az ország ügyét Hittel hirdette a dolgozó tömegek történelmi elhivatottságát. És hitte, hogy szegé­nyen bár, de boldogságban élheti le hátralévő napjait. Eszter lánya gyermeket várt. Végre- valahára, ha nyolcvankét évesen is, de nagyapa lesz. Megszületett az unoka, a kis Ida, de milyen áron! Édesanyja belehalt a szülésbe 1881 nyarán. Ezt a gyászt már nem lehetett kiheverni. Ötö­dik gyermekét temette el a két boldogtalan öreg. Csorba Géza, a vő maga is belerokkanva lelki­leg a tragédiába, gyengéd szeretettel óvta az öre­geket, amíg az életrendje szerint újra nem nő­sült. Az unokát pedig a hetvenéves Teréz istá- polta, miközben szegényes háztartásuk ellátása mellett másokra főzött, mosott, takarított, némi elleniszolgáltatásért. Csorba Gézát vidékre szólította új állása és házassága. Mégsem szakadt meg családias kap­csolata az öregekkel, akik szinte lányuknak te­kintették vejük második- feleségét. Anyagilag rendbe jöttek, egyre több segítséget kaptak a szervezett munkásságtól, de Táncsics Mihály im­már végképp búcsúzni készült. Hosszas beteg-es- kedés után csendesen vált meg az élettől 1884. június 28-án. Ott kapott örök nyughelyét, ahol az árverezéssel földönfutóvá tették: a József­városban, a Kerepesi úti temetőben. Rokonlelkű barátja, az ugyancsak mélyről felvergődött nagy tudós, Hermann Ottó búcsúztatta a forradalmár írót, — s miként a Népszava nevezte — a mun­kásság halottját. Szülőfalujától kapta az első szobrot. 1886-ban avatták fel ott, ahonnan elindult a halhatatlan­ságba. (Vége) — 102 —

Next

/
Thumbnails
Contents