Tolna Megyei Népújság, 1974. december (24. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-12 / 290. szám
I ¥ 1 t fiz élet minősége Falusi és szövetkezetpolitikai népfrontmunka Az ötvenes évek rg^tví nas évek elején, amikor nálunk is előtérbe került a fogyasztó; igények kielégítése és a növekedés problémája, sokan elérendő abszolút mintának tekintették a fejlett kapitalista országok nemzeti jövedelmének imponáló mutatóit. Ezek az emberek nem vették figyelembe azokat a strukturális — történelmi, társadalmi, termelési, elosztási, stb. — viszonyokat, amelyek a kétségtelen adatok mögött megbújtak. Azonban nekik is ki kellett ábránd ülniük a számok bűvöletéből, amikor 1968 után az úgynevezett jóléti társadalom problémái sűrítve és a világháború óta soha nem tapasztalt élességgel jelentikeztek. Diáikzavargások, polgári engedetlenségi mozgalmak, merény- letsorozatok, gyorsuló infláció, energiaválság, a hagyományos parlamentáris demokrácia f un,kei «képtelensége, Water- gate-ügv, puccsok és puccskísérletek — és még sorolhatnánk az elmúlt hat-hét év eseményeit. S közben a kapitalizmus nagy ellentmondásai: a' társadalmi termelés egyéni elsajátítása, az elosztás aránytalanságai, a végletek szélsőségei, a kultúra áru voltából eredő zavarok — mind megmaradtak. Sőt, úgy tűnik, éppen ezek okozták -a válságnak joggal nevezhető helyzetet. Nyilvánvaló, hogy ez a társadalmi-gazdasági modell nem lehet számunkra példa. Természetesen az anyagi alapok, a fogyasztás megfelelő és ésszerű arányait és mértékét nem tagadjuk. Azonban a jövő szocialista társadalmát nem lehet egysíkúan csak az állandóan növekvő magas szintű fogyasztás uralmának tekinteni. Más, összetettebb és humánusabb oldalról kell közelítenünk. Nem az egyszerű meny- nyiségi növekedés, hanem a minőségi változás fedői: az életnek egy magasabb rendű minőségét kell nyújtanunk a versenyben. Erre a mi ideológiailag erősebben motivált, más szóval értékekben sokkal gazdagabb és orientáltabb társadalmunk feltétlenül alkalmasabb, mint az emberi viszonylatokat dologiakká módosító kapitalizmus. Melyek a minőségi éíefet biztosító illetve elősegítő tényezők? Anpikiil hogy a kérdést Hiltonul, véglegesen megválaszolnánk, vagy elérendő mennyiségi mutatókat tűznénk ki, e helyütt csak néhány fontosabb összefüggésre szeretnénk rámutatni. Feltétlenül ilyen a természeti környezet megfelelő — ahogyan a készülő környezetvédelmi törvényünkben szerepel: „emberhez méltó” — színvonala. A környezeti ártalmaknak (levegő- és légszennyeződés, zajártalom, stb.) lehető megszüntetése és csökkentése, a zöldterületek, a lakó- és ipartelepek optimális elhelyezése és aránya, az „érintetlen” természet megőrzése és fejlesztése, a rekreációs területek biztosítása tartozik ide. Vagyis a feladat a természet átalakítása és legyőzése helyett a természet felhasználása, a további rombolás elkerülése és ahol lehet, a károk kijavító sa. Csak ilyen természeti környezetben van értelme a társadalmi környezet átalakításának is. Ebben a munkában — úgy hisszük — a kapitalizmus megdöntésével és a szocializmus alapjainak a lerakásával (ezen a tulajdonviszonyok átalakításán túl a tökéletesebb szociálpolitikai megoldásokat, az alkotmányosan biztosított létbiztonságot és a kulturális forradalmat értjük) „csak” az alapvető feladatokat teljesítettük. A lényeg, a szocializmus adta lehetőségek kereteinek kitöltése még hátra, 'helyesebben folyamatban van. Azt mindenesetre újra le kell szögezni, hogy a mi társadalmi modellünk eltérő jellege nem a javak hiányában vagy az alar csony rendű fogyasztásban van. Mindenképpen biztosítani kell a lehetőséget a társadalom egésze számára bizonyos mennyiségű áru és szolgáltatás megszerzésére. Az azonos vagy jobb minőségű fogyasztási cikkeink strukturális megoszlásának viszont feltétlenül máénak kell lennie. Máshogyan kifejezve : más fogyasztási és szüikség- lethierarcháát kell (kialakítanunk. Olyat, amelyben a magas színvonalon kielégített biológiai igények mellett, nenn a megszerezhető tárgyak számának növelése (az extenzív fogyasztás), hanem a kellő mennyiségek elfogyasztása és a kulturális értékek elsajátítása játssza a főszerepet Amenyben tehát az értelmes és birtoklásmentes fogyasztás művészetét sajátíthatjuk el. Azaz használjuk és nem birtokoljuk a javaikat. Ennek kialakítása “té£eka mögé nézünk, felismerhetjük — szemünk láttára történik: csökken a két véglet, a szeH étfőn délelőtt kopogtatott nálam egy ember. Bemutatkozott, ő a Horváth István, és arra kér, hogy küldjék hozzá, megadta a pontos címet, harminc ‘forintért négy kőművest egy hétre. Márhogy a négy kőművest harmincforintos órabérrel. Mondom én az emberemnek, hogy nincs. Akkor minek írta, hogy harminc forint egy kőműves, amikor negyvenért is alig-alig vállalkozik valaki, csak rokoni alapon, különben ötven, vagy hatvan forint egy kőműves egyórai munkájának az ára. Meg a bor. Visszaköszönt tehát vasárnapi riportom. Tudom, sok mindent el kellett volna mondani még, hiszen tarsolyom tele van, három riportra való is kitelne belőle. Most talán mégsem az anyagellátási gondokat vezetem elő, hanem az embereket. Azokat, akik a házakat építik. Sokan megállítanak. Mondják, hogy nézzem meg kik építik ott fent a házaikat, kik azok akik annyi pénzt össze tudnak gyűjteni. Kérem, ez a pénzügy, jobb ha nem feszegetjük. Van például olyan „megátalkodott” barátom, aki minden pénzét könyvre költi, de kétszobás bérlakásban lakik. Másik képeket vásárol, amikor valahonnan kapott húszezer forintot, a bizományinál hagyta utolsó fillérig. Ö sem épít villát. Sok ember nem szeret bérházban lakni. Unja, ha a magnó áthallat- szik, ha mások csoszognak az ajtó előtt, és becsöngetnek keresve ismeretlen, eddig soha nem hallott személyeket. Mondhatom azt, az épít ott a hegyen villát, akinek pénze van. Honnan van egy embernek félmillió forintja? Legtöbb összegyűjti. Havonta, százasokként. Másik örököl, harmadik nyer, negyediknek olyan az állása, hogy számo- latianul ömlik a folyosón ha- ' ' itt köpenyzsebbe, boríték* v a százas. Szánni nem tudom azokat akik panaszkodnak, hogy háti távolság: igyekszünk a luxuskinövéseket lenyirbálni és a pénz tőkésítését megaikadá- lyozni. Különböző intézkedésekkel megelőzzük a társadalom szerkezetének megk^vese- dését és elősegítjük az egyes rétegek mobilitását. Csalk az általános jómód, a viszonylag magas életszínvonal és az értelmes sorrendiséget követő fogyasztás — töb- bé-kevésbé mérhető kategóriák — talaján alakulhat ki az a magasrendű kultúrával telített szocialista életmód és életstílus, vagyis a sajátos társadalmi helyzetű egyének és csoportok mindennapi tevékenységének tartalma és területe, önmegvalósításának mikéntje. Amely nemcsak egyszerűen a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt helynek, hanem az ottani örömteli alkotótevékenységnek is manifesztáoiója. Amely kortól, életkortól, nemtől, érdeklődéstől, a szabadidő-tevékenység és a munkaidő-tevékenység kapcsolatától nem független ugyan, de különbözik minden múlttól, sőt a formálódó-javuló jelentől is, mert a megvalósítandó szocializmus életminősége. DÉRER MIKLÓS rom évig krumplilevest ettek, mert építettek. Ez nem igaz. Krumplilevessel nem lehet falazni, alapot ásni. Az egyik házcsoportot például egyik szekszárdi nagyvállalat „vezérkara” építette. Közel voltak mindenhez. C-menetlevél, olcsóbb sóder, vállalati munkások. Kimutatni ezt nem lehet. A C-menetlevelet igen. Az olcsóbb anyagot nem. A vállalati dolgozók munkáját sem, mert csak akkor sírnak az emberek, ha kimaradnak egy fizetésjavításból, — s ki látott olyan igazgatót, aki a vállalati festőnek-mázolónak nem ad annyi órabérjavítást — no egy kicsivel többet —, mint annak, aki nem jár föl a hegyre munka után, nem mindig ingyen, ajtót, ablakot festeni. Ez az egyik pénzforrás. Van aztán másik is. A kölcsönösség. Szerencsére úgy alakulnak a házcsoportok, a „sorházak”, hogy akad köztük minden mesterség: úgymint ügyvéd, orvos főosztályvezető, tervező- és kivitelezőmémök. stb. Sok pénzt hózhat ez a konyhára, például nem kell a különféle átírások ügyében csak egy embernek szaladni a hivatalokhoz. Az orvosnak vannak „ismerősei”, s ha megkérdi egyik betegétől; „Mondja kedves, a maga férje ugye lakatos. Volna egy kis vasmunka a házunknál, megkérhetném, no persze tisztességesen megfizetem”. Ugye természetes, hogy a lakatos ráér kiszabni a vaskorlátot a mázsára vett anyagból, amely a főosztályvezető útján került az egész sorházhoz, „itt vám ez a négyszer-négyes vas, belátható időn belül nem használjuk, csak fizetjük utána az eszközt, olcsóbban jövünk ki, ha árengedménnyel adjuk el”. Persze nem a főosztályvezető veszi meg azt a vasat, hanem valamelyik „társ”. És így tovább ... és így tovább. N e vádoljon a tisztelt Olvasó, nem keresem az olyan jelenségeket, amelyek felhánytorgatása azt bizonyítaná talán, hogy aki házat épít az minden esetben fondorkodik. Nem. Az a céSzerdán a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Beigrád- rakparti székhazában illést tartott a falu- és szövetkezet- politikai munkaközösség: megtárgyalta a vidéki települések szolgáltatási helyzetét és a következő esztendőre szóló mun- katervét. Ami a falusi szolgáltatásokat illeti — állapították meg az ülésen — népfronton unka szempontjából különösen a kertbarát-mozgalom érdemel említést. Több millió ember kertészkedik az országban — jobbára fő hivatásban végzett munkája mellett — tulajdonképpen kedvtelésből, összesen körülbelül 1 300 000 hektáron. Ezekről a területekről származik a háztartások zöldség- és gyümölcsszükségletének jelentős része. Fontos feladat tehát, hogy a Hazafias Népfront — a maga eszközeivel — mindent megtegyen a kiskert-tulajdonosok szakmai munkájának segítése érdekében. Fontos témák kerülnek előtérbe az országos munkaközösség jövő évre szóló programjában is. Többek között figyelemmel kíséri — helyű bizottságai révén — a népfrontmozgalom a szarvasmarhatenyésztésről, a zöldségtermesztésről a gyümölcs- és szőlőtermesztés fejlesztéséről lom, ezzel és a vasárnapi riportommal is, hogy az anyag- áramlásnak legyen egyenes és tisztességes útja. Hogy árnyéka se vetődjön a gyanúnak a házra, amely százezrekbe került, hogy valahonnan „jött’ az ablaka, a vas, a burkolólap stb. Államunk jelentős anyagi áldozatokat vállal azért, hogy minél többen lakáshoz jussanak. Hitelrendszerünk például azoknak kedvez, akik „normális” lakást építenek maguknak. Nem tudja az olvasó, hogy micsoda felzúdulás volt a flancosházak építői körében, amikor a bizonyos négyzetméteren túl az OTP igen magas kamatot kért, illetve nem is adott hitelt — abban a meggyőződésben és a hitelpolitikában kiteljesítve a pártpolitikát, hogy elsősorban azok kapjanak kedvező hitelt, akik alacsony keresetűek, munkások. f-nulajdonképpen fejcsó- jj válva, de tudomásul vehetjük „igényen” felüli méretű és felszerelésű lakásokat építenek egyesek. Ezzel kapcsolatban is egysükén! az a helyzet, mint a luxus árucikkekkel : van nyolcvanezer forintos bunda is, de hatezerért is lehet kapni, sőt egy szövetkabát másfél ezer forintba kerül. Ha tehát valakinek van pénze, költse tükörfalú fürdőszoba-felszerelésre, a parkettát színeztesse az erre vállalkozó méregdrágán dolgozó kisiparossal. De! A divat legyen azoké, akik bírják a rongyot rázni, azaz ne próbáljon utánuk szaladni, akinek csak hajópadlóra telik, azért mert azon a soron van egy-két lakás mozakiparket- tával burkolva, ha a szegényebbnek ez a „futás a divat után” olyan áldozatba kerül, hogy nem vehet évekig könyvet, nem vesz részt a közéletben, nincsenek barátai stb,, stb. Az az elvünk, 'hogy egy ember, — azaz a társadalom — ne csak anyagilag legyen gazdag, hanem szellemileg is, korszerű és szocialista. Mondják sokan, hogy elanyagiaso- dik a társadalom egyes rétege, szóló kormányhatározatod megvalósítását; segíti az út-: törők mezőgazdasági szaikkö-: remeik működését; a mezőgazdász és más agrár-főfoglal- kozásúak klubimozgalmát Foglalkoznak továbbra is a far lum élő munkások, a lakóhelyükről bejáró dolgozók hely-: aetének javításával. Megvitatják a városok külső területein meg az úgynevezett szórványtelepüléseken, illetőleg a társközségekben és a városokhoz csatolt községekben lakó munkások és parasztok életkörül-: menyeit Tovább erősítik a jövő esz-: temdőben is a népfront és a szövetkezeti mozgalom — eddig is jó eredményeket hozott — együttműködését. Megannyi más teendő napirendre tűzése során a lakásszövetkezetek népcfrontsegítségéről országos tanácskozást tartanak, keresve-kutatva a mozgalmi segítség leghatékonyabb módozatait. A Hazafias Népfront és a MÉM közötti együttműködési megállapodás alapján tovább fejlesztik a kertbarátok országos társadalmi szövetségét} nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is törekednek, elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista országok hasonló szövetségeivel. személye — mondom én. Mert igen sok orvos, ügyvéd, tanáff ismerősöm van, aki lelkes propagálója politikánknak, aktív résztvevője a végrehajtásának, azaz a szocializmus építésének. De — jut ideje mára is. És abból az egy-két emberből kiindulva ítéletet mondani a társadalmi réteghez tartozó egyes személyek rongyrázásáról — dőreség volna, p ilitikal hiba. Nem is tesszük ezt. inkább azon meditálunk elég sir kát, hogy az embereket rávezessük az okos élésre. Azaz, kihozzuk a mind jobban csa- ládiház-várba zárkózó embert a művelődési házba a könyvtárba, a klubba, az életbe. AZ embert az emberek közé. K. Irénke, egyik megyei hivatalunk dolgozója az előbb már említett vasárnapi riport kapcsán elmondott egy történetet: „Vasárnap felsétáltunk az új városrészbe, szokásunk, hogy ebéd után, szép, napos időben a város egy-egy részét bejárjuk. Hadd ismerje a gyerek hazáját. Ott jártunk már az Ibolya, vagy miféle nevű utcában, amikor az egyik háztól megjegyezte valaki; De jel megy egyeseknek, van idejűk vasárnap, amikor a dolgozó dolgozik, sétálni.” Irénkéék három gyereket nevelnek. Építettek egy kétszobás családi házat, harminc év alatt azért mégiscsak vitték valamire, mert nemcsak házat, hanem hazát is építettek. Maguknak, másoknak is. S zóval visszaköszönt a kislakásom. Érdemes rajta, a jelenségeken elgondolkodni. a véleményt meg kell hallgatni, és azt tovább fejteni. Ügy, s olyképpen, hogy a városban nehéz lakást, nehéz családi házat építeni. Sok munka, sok penz kell hozzá. S mi azt szeretnénk, ha kevesebb árnyék vetődne egy-egy család boldog otthonának megteremtése útjába, ha tisztességesen lehetne iparoshoz, anyaghoz, házhelyhez, hitelhez jutni. Ezen munkálkodunk nagyon sokan. Többen, mint akik maguknak: építik a szocializmust, flancosházaikat. — Pj 1974. december 12. genyseg és a gazdagság közötVisszaköszönt a kislakás
