Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
f A Üt az irodalomhoz Nemzetközi olvasáskutatási konferencia Budapesten r' — MI A KÖNYV SZEREPE a különböző társadalmi rétegekhez tartozó emberek életében? Hogyan formálja a könyv gondolkodásunkat, magatartásunkat, ismereteinket? Milyen indítékok alapján választjuk ki olvasmányainkat? Ízlésünket, tájékozódásunk irányát mennyire befolyásolja az életmód, az életforma és az iskolázottság? — Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják az olvasáskutatás fiatal tudományágának művelőit. Ez a világszerte fellendülő új tudományág hazánkban már szép eredményeket mutat föl. Ennek elismeréseként — ez év októberében Budapesten rendezték az európai szocialista országok olvasáskutatási konferenciáját. A gondos szervezésre vallott, hogy a résztvevők kutatási témájuk referátumát előre elküldték, így a vitaalap eleve rendelkezésre állt. Ennek ellenére megmutatkozott, hogy milyen nehéz egy új tudományágban az együttes indulás; eltérő a terminológia (ugyanazok a szakkifejezések más-más jelentést hordoznak), különbözőek a kísérleti módszerek. s így a kapott eredmények is nehezen hasonlíthatók össze. Éppen ez tette szükségessé a találkozót. A MEGBESZÉLÉSEK KÖZÉPPONTJÁBA az ismeret- terjesztő irodalom, illetve a széppróza befogadásának kérdése került. Érdekes módon az elsőnél sokkal könnyebbnek látszott a módszerek és eredmények összevetése, mint a másodiknál. Az ismeretterjesztő művek sorában — a népszerűség szempontjából — általában első helyen állnak a történelmi művek — és ezek közül is az önéletírások, naplók, életrajzok —, a másodikon az úgynevezett „tanácsadó könyvek”, vonatkozzanak akár az életvitelre, a nevelésre vagy a hobbi-tevékenységek bármelyikére; és csak végül következnek a műveltség egyéb ágazataiban informáló munkák. A történelem, s kivált a memoár-irodalom iránti érdeklődést magyarázza, hogy sokan az eseményességet, a „mesét” keresik a történelmi munkákban is, az önéletírások kedvelői pedig azok az olvasók, kik „igaz mesét”, megtörtént tényeket akarnak olvasni „kitalált fikció” helyett. A memoár különben is közel áll a szépirodalomhoz, olykor bele is tartozik (ha például írói önéletírásról van szó), de többnyire hidat jelent tudomány és szépirodalom között Az az olvasói réteg, mely ezeket a műveket kedveli, a szépirodalomból is előnyben részesíti a történelmi regényt. A referátumokból, vitákból az is kiderült: Kelet-Európa népeinek hasonló sorsa nemcsak rokon jellegű történelmi műveket hozott létre, de egyező érdeklődésű olvasókat is, az élmények egyezéséből a befogadás hasonlósága is következik. Az ismeretterjesztő és a szépirodalom kapcsolódása a történelmű müvek kedvelésének fokán szembetűnő, és az olvasóvá fejlődés első fontos lépcsője. A modem szépirodalom befogadása viszont már megkülönböztető tényező és sok nyitott kérdést hoz: kik, miért, hogyan jutnak el hozzá és mennyire értik meg? Hiszen a — nemcsak tematikájában, de formailag is — modern mű szövegében nem mondja ki teljes gondolati közlendőjét, inkább csak képzettársításaival terel a megértés felé. (A magyar, a szovjet, a lengyel, s a bolgár kutató- csoport elhatározta, hogy egy Sánta-, egy Örkény- és egy Móricz-novella összehasonlító tetszés- és értésvizsgálatát elkészíti saját olvasóinak mintavételében.) A MODERN IRODALOM BEFOGADÁSÁBAN nagy az iskolázottság szerepe, ám mégsem mindig döntő. A szovjet küldött például arra az érdekes részmegfigyelésre emlékeztetett, hogy az egyetemet végzetteknél a szépirodalom iránti érdeklődés csökken. (Szabad idejükből valószínűleg túl sokat leköt a szakmájuk irodalmával való lépéstartás.) Mindenképp biztos azonban, hogy ismeretszerzés és esztétikai élmény nehezen határolható el, s hogy az olvasók többsége — a prózai műveknél — együtt keresi a kettőt — kivéve azt az olvasói csoportot, mely a könyveket pótkielégülés, a napi élet egyhangúságából való menekvés Végett veszi kézbe. Ez utóbbí- ak a kalandregények, krimik kedvelői, akik. ha igazi irodalomhoz jutnak, abban is csak az eseményeket követik, s nem a gondolatot. Itt érkezünk el a „ki hogyan olvas?” kérdéséhez, ami talán még izgalmasabb és talányosabb kérdés, mint az. hogy ki „mit s miért” olvas? Mivel az olvasási kultúra valamennyi képviselt országban fejlődik, (a lakosság tekintélyes része könyvtárlátogató), fölmerült a könyvtár- fejlesztés útjainak kérdése is, mégpedig egységes elvként hirdetve: „telj esi tőképes" nagy könyvtárakra van szükség, melyek gazdag könyv- és folyóirat-állománnyal vonzzák a látogatókat, kellemes környezetükkel helyben olvasásra csábítják őket, s kisebb települések klubjaiba pedig sűrűn cserélt letéteket juttatnak el. SZOBA JÖTT A NAPI SAJTÓ, a tömegtájékoztatás, s itt elsősorban a tv szerepe. Elhangzottak pro és kontra értékelések, a legtárgyilagosabb ICatsányi Sándor megállapítása volt, aki 1200 szakmunkással készített interjúra alapítva bizonyította, hogy a „történelmi fogalmak ismerete, tisztánlátása. a meghatározási készség nem fejlődik tovább a telekommunikáció hatása alatt”... „viszont ez a készség rendkívül szoros összefüggést mutat az olvasással”. A tv szerepe tehát igen nagy az informálásban, a tények megismertetésében, de rendszerezni, feldolgozni, az ismereteket helyükre tenni, vagyis valóban művelődni csak a könyvek segítségével lehet BOZÖKY ÉVA Néhány heta mór megírtam, a szuper- maricetok olyan gyorsan emelik oz árakat hogy amíg az ember a parkolóhelyről az üzletbe ér, addigra kétszer- háromszor is változnak oz árak, a konzervdobozokon és a kartonokon. Felhívtam a figyelmet arra, hogy némely áruházban stempliző fickók üldözik az ember kuliját a folyosóikban, $ mielőtt még a pénztárhoz érhetne, átpecsételik az árat a cuccon. A minap Joe Krell barátom értesített az árháború legújabb fejleményéről. Felhívott és megkért, keressem fel, mert telefonon keresztül nem mer beszélni. Ahogy kaput nyitott, úgy festett, mint egy Idegroncs. — Menjünk innen —- mondta —, mert ez a ház bepörgött Mászkáltunk az utcán. — Valami von — mondta. — A napokban vettem egy doboz tonhalat, 55 centre volt árazva. Hazavitttem, betettem a kamrába. Amikor másnap elővettem, már 63 cent volt az óra. Azt hittem, tévedek az eredeti árban, s hogy biztos legyek a d-'gomb'm, vissza' r, roihalat 0 spejzbo. A következő Ari Buchwald i Gépesített infláció napon azt olvastam le róla: Ára 70 cent Krell igen józan cimbora, emlékezetem szerint még sohasem viselkedett így. Valószínűleg összekeverhette a különféle tonholkonzer- veket Ezt meg is mond- tom neki. A fejé* rázta. — Semmi esetre sem. Mert amikor ma reggel előszedtem a tonhalat az állt rajta: Két darab 1,50 dollár. Azt mondom, itt valami bűzlik. Krefl elmesélte, először úgy vélte, csak a tonhallal áll így a dolog, ezért, hogy bizonyosságot szerezzen az ügyl>en, másféle árukat is elhelyezett a polcaira. Megbizonyosodott róla, hogy naponta 2— 3 centtel mindennek felmegy az ára. — Bármit raktam a hűtőbe, reggelre meg* változott az ára. Vásároltam például karajt fontját 2,50 dohárért amikor másnap elővettem, hogy kisüssem, 3,25 dollárra volt átárazva. Elgondolkodtam. Lehet, hogy Krell beo'ili- zett a mértéktelen áremelkedésektől? Nagyon dims vak a helyzet Fölkerestük az egyik barátomat Thurston Cravent, aki kémikusként dolgozik a kormánynak, egy szigorúan titkos megbízatáson. Amikor elmeséltük neki a sztorit azt suttogta:-— ügy látszik, áttörés az öö-nél.— öö? Mi az? — kérdeztem. — önműködő önfel- árazó. A legújabb fegyver az órazástechniká- bam — mondta Craven. — Tudtuk, hogy a szupermarketek egy ideje már kutatásokat folytatnak ezen a téren. Az ember annyit hibázik a konzervek, kartonok, fiaskók érazásában, hogy feszített tervet dolgoztak W az önfel- árazás megoldására. Arra számítottunk, hogy ez tea-fel jebb 1979-ce sikerülhet nekik. Craven megkérte Krellt, hozza föl neki a tonhalkonzervet. Krell kisvártatva megjött, átadta Cravennek. Most a következő árjelzés volt rajta: Kfrt*n!eges- ség, ára 1,20 dollár. Craven c mikroszkópja alá tette. — Hm — mondta, — sejtettem. Kö-r.orgó lézer. Nézzek csat, az ár ultraibolya tintával von rápecsételve, s a fényerősségnek megfelelően hol eltűnik, hal föltűnik. A szupermarket egy körforgóra helyezi a készülékét és az árak progresszíven úgy emelkednek minden fordulatnál, ahogy a bolt akarja. Sz-.mota.ra csupán az a titokzatos mindebben, hogy az áraknak kizárólag a boltban szabadna emelkedniök. Krell kamrájában, vagy hűtőjében nem. Hadd kérdezzem meg. Krell: van tévéje a konyhában? — Persze, hogy van — mondta Krell. — Nos, akkor megvan a magyarázat. A katódcsőnek ugyanolyan hatása van az árfeliratna, mint a lézersugárnak. Azt javat* k>m, vigye ki a konyhából a tévéjét. Craven még hozzáfűzte: És még valamit, Kreíl. Ne beszéljen erről senkinek. Hogyha a szuperma '■kíták rájönnek, hogy maga tud az Dö-ről, egy lyukas garast sem adok az életéért (Homoródi József ford.) Staub Ferenc képei Akik figyelemmel kísértek Staub Ferenc festői útját, fejlődését, s emlékeznek első nyilvános jelentkezésére, örömmel és csodálkozással állapítják meg, hogy ami akkor virtuális lehetőségként szinte csak lappangott formái és színei mögött, most valósággá vált, nemcsak azzal, amit ad, hanem azzal is, ami újabb ígéretként rejlik benne. Szinte a szemünk előtt vált jelentős mesterré; korábban gyökla-más erejével hat, mely * szépség igazságát hirdeti. Hosszú volt az út, melyet Staub Ferencnek végig kellett járnia. Fiatalságának ösztönző mestere Aba Novák Vilmos volt, akinek korai halála után tulajdonkeppen mindig egyedül kellett megbirkóznia az anyag ellenállásával, hogy elő tudja hívni azt a látomást, ami a valóságról benne élt. Távol a művészeti központoktól, a barátoktól is távol, Nérón éreztük elbizonytalanodását, mintha visszahőkölt volna saját erejétől, attól a világtól, ami lelkében már régen az övé volt, s amit ábrázolni akart. Bár helyenként még most is kísérti, főleg akvarell- jein, hogy „szép" képet fessen^ mind tetszetősebbet, mintha meg altarná mutatni, hogy ilyent is tud, de legújabb munkáit már nem a külsőség jellemzi, hanem az igazság, ábrázolt világának belső tar- ialma Hegyek, fák, ve.g < a tenger csak arra jók, hogy keretet adjanak az emberlakta épületeknek. melyeknek gazdag formái kimeríthetetlen festői lehetőséget kínálnak. A függőlegesek és vízszintesek élettel telnek meg, összefogják, vagy szétnyitják a teret, s a kép jelentése mindig túlmutat önmagán. Dubrovnyik mediterrán ragyogása, a német kisváros favázas háza nem önmagáért van, a képbe sűrített valóság a humanista valmefkéren, hűséges és állhatatos feleségén kívül csak hite segítette, ez a megalkuvást, csüggedést nem ismerő elhivatottság, mely úrrá tudott lenni az esendő test betegségein, s a nélkülözéseken is. Legjobb alkotásain ez a törhetetlen hit sugárzik át, éltetőn és maradandón. S ebben rejlik az az ereje is, hogy állandóan meg tud újulni. A 65 éves Staub Ferenc művészete most érkezett el új állomásához, világa színesebb lett, igazabb, anélkül, hogy a lezártság érzését keltené. S ez már előre is mutat, jelezve, hogy még sokat várhatunk tőle. Staub Ferenc kiállításának sikere van, a megnyitó óta nagyon sokan látogatják, éppen ezért jó lenne, ha ez a gazdag gyűjtemény Szekszárd után legalább a megyében eljutna más helyekre i& CSÄNY1 LÁSZLÓ BENCZE JÓZSEF: ANYÁM Fagyos sörényű reggel, kerge szelek a fákon, jaj az én legszebb tulipánom le ne taroljátok. Meddő csillagoktól zuzmóra érik, éveidért anyám, vadludgyászos szél sir. Hozok bundát kendőt, derekadra szép szoknyapántot, fagyos sörényű szelek, jaj, le ne taroljátokl
