Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

Peremi erriet í művelődés

Szőlőliegyi körkép

Itt a városban csak a port nyeljük, a zajt halljuk, utaznunk kell, ha a természetes környezet nyugalmát kívánnánk. Vissza a természetbe!

A jelszó manapság divatos szemléletet tükröz. Az emberek kertes családi házról, gyümölcsoltásról és pázs'töntözés- ről álmodoznak. Az összkomfortos bérlakások melegvizes kényelméből sokan irigylik a peremkerületek, városkörnyéki falvak háztulajdonosait: jó nekik, élvezik a természetet,

FÜ, FA, VIRÁG IGEN —

DE ÜT, VÍZVEZETÉKSzckszárd peremkerülete Szőlőhegy. Csaknem négyszázan laknak itt, igazán szép környezetben. Tiszta levegő, ragy kertek, gyümölcsfák, szőlősorok, csend. A jelenleg itt lakó 119 családnak elenyésző része költözött ide a természet szépsége miatt. Több- s :gük itt gyökeres; illetve az olcs'öb ’ tolepedés, a gazdálkodás lehetősége vonzotta Szőlőhegyre.

Szép a környezet, ám a település komfort nélküli. Nincs vízvezeték, rosszak az utak, korszerűbb boltra, jobb buszjáratra lenne mindenekelőtt szükség. És művelődési lehetőségekre, amelyekért nem kell a városközpontba utazni.

Szekszárd város Tanácsának torveiben szerepel a szőlőhegyi művelődési ház korszerűsítése. Mozi, könyvtár, klubhelyiségek — kulturális szolga-tatás. Városunk növekszik, sokáig semmiképpen sem szolgálhatta a várost is, közvetlen k ernyőkét is a meglévő egyetlen művelődési centrum. Klub, könyvtár, mozi létesül Szőlőhegyen.

ALAPOSAN KÖRÜLNÉZNI

A beígért új szolgáltatásoknak mindenhol örülnek, s a szőlőhegyiek mégsem fogadták egyértelmű lelkesedéssel az új művelődési ház hírét. Alighanem azért, mert „túl sokat” hallottak róla, sokkal többet, mint amennyit az út, vízvezeték, buszjárat sorsáról. És úgy gondolják, utóbbiak mégis fontosabbak, mint egy szép művelődési ház.

Sokat hallottak a művelési intézményről, mert Dér Miklósné, a megyei művelődési központ munkatársa az egyik szekszárdi ifjúsági klub

— a Húszon felüliek klubja

— segítségével felmérést készített Szőlőhegyen. Húsz-egy- néhány fiatal hét szombatvasárnapon végigjárta a szőlőhegyi házakat, hogy kiderítsen néhány fontos kérdést: Milyen a szőlőhegyiek jelenlegi életmódja? Miként gazdálkodnak szabad idejükkel? Milyen kulturális igényeik vannak?

Az a józan kívánság vezette azokat, akik a felmérést kezdeményezték, hogy képet kapjanak Szőlőhegyről, a feladatokról, tennivalókról, amelyek az intézményre és a kultúra közvetítőire várni fognak a közeljövőben itt, Szekszárd peremén.

KÖRKÉP

Érdekes olvasmány a felmérés. A számok, adatok mögül elősejlik egy jellegzetes Tolna megyei település alakuló világa,

A lakosság nagyobb felesem öreg, sem ifjú: huszonhat és hatvan közötti. A kenyérkereső derékhad. Legtöbben a városban dolgoznak, iparban, szolgáltatásban, mindössze 37- en a mezőgazdaságban. Diplomás köztük hat, érettségije tizennyolc itteninek vnn. Száznyolzvannégyből százhát lakás egyszobás, de az új házakban fürdőszoba is van. (Optimizmus! Hiszen vízvezeték még nincs...) Igaz, legtöbb halyen — az új házakban is — a konyhában éli a család mindennapi életét, esetleg még egy szobát használ. Van ahol két tisztaszoba is akad

...........

M

osógép mindenhol van, százhat házban tévé, hetvenhatban hűtőgép, ötvenhatban centrifuga, huszonkét csokidban autó, ötvennégy családban motor. Rádió tízzel több, ahány család.

Megvásárolnak mindent, ami

szükséges a kényelemhez. Megveszik és használják. És a szabad Időt hogyan hasznosítják? Átlagjövedelmük jobb, mint a város belterületén élő hasonló beosztásúaknak. Ha „csak” forintban számolunk. Mert a szabad időben 'történő kert-, szőlőművelés, állattenyésztés jól jövedelmez, csak éppen sem időt, sem kedvet nem hagy kikapcsolódásra, önképzésre, erőgyűjtésre, változatos szórakozásra.

A szőlőhegyiek hetvenöt százaléka a televíziózáson kívül nem talált említésre érdemes szórakozási módot.

Két napirend; „Hat órakor kelek. Ellátom az állatokat. Tisztálkodók. Reggelizek. Hét óra után elmegyek dolgozni. Fél hatra érek haza. Sötétedésig dolgozom a kertben. Fél nyolc órakor vacsorázom. Nyolc órától nézem a tévét, amíg el nem alszom.” (K. S. negyvenéves szakmunkás.)

„öt órakor kelek. Rendbe

teszem a lakást. Reggelit készítek. Tisztálkodom. Elkészítem a gyerekeket az iskolába. Hét óra után indulok -a munkahelyemre. Fél hatra érek haza. Ellátom az állatokat. Dolgozom a ház körül. Vacsorát készítek. Vacsora után mosogatok. Előkészítem a gyerekek ruháit holnapra. Apróbb munkát tévénézés közben végzek. Utána lefekszem.” (K. S.- né harmincöt éves d-^’niszt- rát or.)

Mikor jut idő a jövendő művelődési intézmény számára? Dér Miklósné így írja;

. .az, emberi kultúra az elemi létfeltételek megteremtésével kezdődik, majd felhasználásával folytatódik. Az ember — ahogy, amit aszik, ahogy lakik, ahogy ruházUodik, ahogy kapcsolatot teremt másokkal, ahogy áttekinti a világot, amilyen értékrendszerek irányítják magatartását, cselekedeteit, egész életvitelét. Arról akar tudni, ami közvetlen érdekkörébe tartozik, a többi kiesik cselekvési köréből. A közvetlen érdekektől független rendszeres, tudatos önművelődés olyan sok szabad energiát kíván, amire a társadalmi munkamegosztás ma még kevesek számára adott lehetőség, nem is szólva a tudati fejlettségről. Ezt tudomásul kell vennünk."

A tudomásulvétel tervekkel kapcsolódik össze; az elképzelések célja a meglévő igények kielégítése, az útkeresés újabbak kialakít*»«

A JÖVŐBEN KAMATOZIK

A tavasszal történt felmérés a napokban megjelent sokszorosított füzet Szőlőhegy életének dokumentuma. Olyan anyag, amely a jövendő művelődési létesítmény tervezőinek, aztán dolgozóinak hasznos íor- gatnivalója lesz. Akkor is, ha amire az épület elkészül, és benne a közművelő munka megindul, már nagyobb lesz Szőlőhegy. Mert jellege nem fog hamar megváltozni: az ott élők kertjükben még sokáig elsősorban dolgozni fognak, s nem gyönyörködni.-gsa

Emberileg alEa’mas-c ?

Levél érkezett az üzemrész márna!:éhez: kéri az új vállalat a hajdani munkáltatót, mondana véleményt, alkalmas-e volt munkatársuk művezetőnek. „Nocsak”, — gondolná az ember — „rógan rossz, ha közel egy év alatt nem jöttek rá, megfelel-e vagy sem, ebben a munkakörben megállná-e helyét vagy sem”.

Csakhogy a kérdezés oka ennél összetettebb. Az illető szaktudásáról meggyőződtek, a „papírok”, amelyek a végzettséget igazolják; ugyancsak megvannak. Ami miatt jogos a kérdés, az nem kisebb, mint; emberileg alkaimns-e az illető arra, hogy beosztottait igazgassa.

Hosszú évekig dolgozott együtt a mérnök és a hajdani brigádvezető, s mert magyar embernél a kap esc latok jellemzője, tegyük hát hozzá: be- bekaptak egy féldecit néha együtt, és verték a kártyát egy- egy szombat délután. Közelebb viszi-e az embort a barátkozás a másik megismeréséhez, meg hát hogyan mondjon véleményt csak úgy a másikról? — ilyen gondolatok foglalkoztatták a megkérdezettet. Nem kitérni akart a felelősségteljes felelet elől, ellenkezőleg: ‘ önmaga vizsgálatával mérlegelte a lehetséges válaszokat.

Van-« embemormánk; mivel Is állapítjuk meg, hogy a vezető — „legkisebbtől” egészen a „legmagasabb szintig” — a szaktudás, az elkötelezettség mellett alkalmas-e — miképp ezt a párt káderpolitikai irányelvei is meghotározólag egységbe foglalják — a vezetésre? Ez utóbbi feltétel egyik alapkérdése: a kapcsolatteremtés készsége. Az, hogy munkatársai érezzék: a vezető egyben együttérző és cselekvő ember is.

Nem sorjázzuk mi ezt afféle háziáldásba, az „elvárásokat” mindenki sorolhatja kapásból. Ugyan ki tudná, milyen főnököt szeretne, milyen emberi jó tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy a szalag mellett, vagy a szerelésen a jókedv és a biztonságérzés ne legyen hiánycikk? Például, ha ma olyan munkát kaptam a művezetőtől, ami nehezebb és kimerítőbb, az csak azért van, mert rám akarta bízni a kényesebb feladatot, nem pedig „kitolt” velem. Ugyanaz a feladat lehet a bizalom jele —, s ilyenkor mennyivel könnyebb a munka

Állj meg, kisfiú

Csütörtök, ünnepnap, és azon gondolkodom a Garay téren ballagva, hagy lám, milyen üres a megyeszékhely a bejáró dolgozók, az üzletekbe szaladgáló vásárlók nélkül. Míg ezen morfondírozok, körbe szalad a szemem a környéken. Rajtunk kívül senki, no most, egy kisfiú. Ballagok, szemem fényképezi a kisfiút, de az agyam még mással van elfoglalva.

Aztán már az étterem bejáratához érve, amit abban a pillanatban látok, felszínre dobja a .Jényképeket” is. Mert a fiúcska kerékpárra pattanva (pattanva... ? hiszen pedá- lozott!) elgurul a térről, sebesen pillanthatva jobbra-balra, aztán hátra.

Még utánaszólhatnék!

A tíz év körüli fiú ráérősen sesszézott a Garay borozója, aztán cukrászdája, majd szállodája előtt. Az étterem túlsó sarkánál, a járda szélén egy fának támasztva kopott férfikéz ékpár: a fiú itt megtorpan. Körbepislog, megvizsgálja a biciklit Nincs leláncolva, lakat sincs rajta. A fiúcska még egyszer köriil- kémlel, aztán usgyi, el a biciklit, fel a pedálra, és tova.

Vagy három métert haladt, amire mindez végigfutott rajtam, azzal a következtetéssel együtt, hogy az ember a saját holmiját nevi kémleli körül ilyen tekintettel, nem kapja fel ilyen félve-sietve. Vagyis hogy a fiú ezt a kerékpárt alighanem ellopta.

De még mindig nem kiabáltam, hogy „állj meg, kisfiú", és nem is lódultam utána. Mert a kisfiú cigány volt, és mert éppen elég plakátot láttam, amin a kitűnő dokumentumfilmet hirdették: Mit csinálnak a cigánygyere- nekf a címe, és a plakátokon ceruzával, tollal odafirkálva, hogy „lopnak”, „csalnak", „hazudnak", és mert mélységesen felháborított az irkafirka, mert megcsúfolja a komoly és emberi film mondanivalóját, és mert jó ismerőseim közé tartoznak cigánygyerekekből lett cigány felnőttek; akik csak abban különböznek bárki más tisztességes állampolgártól, hogy zárkózottabbak, gátlások, megaláztatások emlékét hozták magukkal gyerekkorukból.

Ezért ellenkeztem magammal, amikor nyílt volna a szám: „te is rögtön tolvajnak nézed a cigánygyereket, te is úgy gondolod, hogy az ő apjának nem lehet biciklije, amit elkérhetett, te is megszégyenitenédV"

Közben a fiú már hetedhét határon járt, nekem pedig ebéd közben, amikor még egyszer végiggondoltam az eseményeket, be kellett látnom, hogy a fiú valószínűleg mégis csak lopott,

Ilyenformán majdhogynem bűnrészesnek éreztem magam, de nem elsősorban ezért voltam rosszkedvű.

VIRÁG F. É.

—, meg lehet „így jártasé a szád legközelebb!” című figyelmeztetés is. Boldog ember, aki most felsóhajthat: ez utób- hi az ő munkahelyén nem fordul elő!

Kevésnek adatik meg, hogy feltalálja a spanyolviaszt. Igen »ok a nem mutatós, soha babért nem hozó feladat, de ezeket a nem hősies, nem látványos aprómunkákat is el kell valakinek végeznie, hibátlanul. Jól dolgozni pedig csak az tud, aki örömmel dolgozik. A művezető __vagy a reszortjai elős,

a brigádvezstő vagy a műhely- főnök, a mérnök és minden más kisebb és magasabb beosztású vezető — dolgoztat, öt iS dolgoztatják — ne berzenkedjünk ettől a szótól, így van: a munkafolyamaitok lánca alakul így. De csikorog a lánc, ha az összekötő szemek nem olajozottan kapcsolódnak, ha ez egyik „láncszem” nem becsüli a másikat. És de sok olyan lánc van. ahol egy-egy szemet külön kellene figyelni: miért csikorog éppen nála, miatta a körülötte lévő többi láncszem?

Attól tartok, a kisebb és magasabb beosztású vezetők közül sokan úgy vélik: modorukkal nincs megelégedve a munkatársi kollektíva, s valahogy erről olyan egyszerű gúnyosan szólni, s ezzel az ügy el is intézhető. Igen, sok ember van, akinek .arany a szíve”, de ez sosem olyankor jut az eszünkbe, mikor bószülten veri az asztalt. Mégis, súlyosabbnak, érzem, hogy nem tudjuk „kérem "-mai kezdeni, „köszö- nöm"-mel befejezni még azt a mondatot som, amikor kérünk, hát még ha feladatot „osztunk" vagy ellenőrzünk.

Nem az illemtanórárol hiányoztunk, dehogy! Több ez annál: vannak szituációk, amikor csak magunkat tekintjük fontosnak , a másikát még tán emberszámba se igen vesszük! De sok mindent megkapnánk pedig a mosoly és a kedves szó valutáért! De ezt ás mintha kiutalásra kapnánk, olyan takarékosaik vagyunk vele. Ami visszataszító és kiábrándító — gorombáskodás üzletben, buszon —, százszor súlyosabb és megengedhetetlen munkahelyen.

Annyi, de annyi még a munkáink, micsoda feladatok várnak még ránk, s ugyanakkor de sok munkahelyen képtelenség nyugodtan, elmélyültem deflgozni, mert megrontja a légkört az értetien bánásmód, vagy a meg nem fékezett ás- kálódás, csendes fojtogató®. Kérdezze hát valaki, miért olyan fontos, a párt által hang súlyozott, de egész közösségünkre kisugárzó hatású a káderpolitikai irányelvekben hangsúlyozott vezetői — és ezen belül az emberi alkalmasság követelmény! Csak vegyük komolyan, értsük igen szigorúan, hogy aki emberségben nem kát lábon, biztosan áll, jó vezető nem lehet,

Azt kérdezem én az üzemrészt mérnökétől: mielőtt elküldi a véleményt, a választ volt munkatársáról, megkérdezi-e a vele együtt dolgozott embereket? És: ha elképzeli, hogy az ő főnöke válna belőle, nyugodt szívvel javasolná-e kinevezését?

Ha igent tud mondani, annál jobb. De legyen szigorú! A gépek karbantartása például elengedhetetlen, a szakértelem szigorúan megkövetelendő —, de kevésbé fontos-e, hogy a dolgozó emberek kedvét, közérzetét .karbantartsuk”?

SZŐKE MÁRIA

1*14. november 1«,