Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

* 1

*

V

Találkozni akarunk az egész országgal

A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza munkájáról,

terveiről

Megnyitásának első évfordulóját ünnepli a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. Milyen eredményeket, tapasztalatokat hozott az első esztendő, mit terveznek a jövőre — erről nyilatkozott 1. I. Bagyul, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkára és V. G. Szergejev, a Kurtára Háza igazgatója.

— Egy év alatt félmillió látogató a Szovjet Kultúra Sem- meiweiss utcai székházában, — önmagában is bizonyltja a sikeres kezdetet. A két nép barátságának ápolása, erősítése volt a célunk, az. hogy a magyar nép minél joooan megismerje a szovjet népet, kultúráját, tudományát. Amolyan tanulóidőnek szántuk a kezdő évet. s most nyugodtan elmondhatjuk, hogy megtaláltuk az utat, a formát a magyarok érdeklődési köréhez.

— Melyek voltak a legnép«- szerűbb rendezvények?

— A legfiatalabb látogatóké az elsőség: szombat—vasárnaponként gyermekprogramokat rendeztünk telt ház előtt. Ezeken a napokon minden szervezés nélkül, az „utcáról’' jöttek szüleikkel az apróságok. Mess-, rajzfilmeket, kalandos ifjúsági filmbemutatókat rendeztünk a legújabb, Magyar- országon még be nem mutatott művekből. Népszerűek voltak a játékos vetélkedők. S amíg a gyermekek szórakoztak, a szülők kiállításokat nézhettek, olvashattak, délelőtti koncerteket hallhattak.

— És a felnőtteknek szóló programok?

— Diákokból, fiatal üzemi munkásokból megalakult a Ház barátainak klubja, amely mindenkor érdekes programot biztosít tagjai számára. Megalakult a Szovjetunióban végzett ösztöndíjasok klubja is. Találkozóikon a legújabb szakmai anyagokból, folyóiratokból. filmekből frissítik fel tudásukat. Nagyon örülünk, hogy jó néhány nagyüzemmel közvetlen kapcsolat alakult ki. Természetesen rendszeres látogatóink a nagyüzemek szocialista brigádjai, az MSZBT- tagcsoportok.

— És a jövő?

— Elsősorban azt szeretnénk, ha tevékenységünket megismerné az egész ország. El akarunk jutni mindenhová, mindenkihez, s ehhez' ki kell lépnünk a Ház kapuján. Elsőként létesítettünk kapcsolatot a dunaújvárosi, diósgyőri, ózdi üzemekkel. Sokat ígérő vállalkozásoknak tűnik a testvérmegyék, testvérvárosok napja. Ilyen alkalommal a megye város minden területének képviselőit meghívjuk a Házba, részükre a szovjetunióbeli testvérmegyéről, területről, városról filmet vetítünk, kiállítást rendezünk. Ezeket az összejöveteleket azután megismételjük a megyében, városban, ahol az emberek tízezrei ismerkedhetnek a szovjetunióbeli testvérek életével, munkájával. Hasonló a Barátság napja. Ilyent már rendeztünk Kecskeméten — nagy sikerrel. A Házban bemutatott legsikeresebb műsoros esteket, hangversenyeket vidékre is elvisz- szük, a legjobb kiállításokat több városban bemutatjuk, hogy magyar barátaink mindenütt megismerkedjenek a szovjet népek kultúrájával, művészetével. Az elmúlt hónapokban tizenöt nagy kiállítást szerveztünk, közülük többet első ízben mutattunk be a Szovjetunió határain kívül. Ilyen volt a mlkromlnlatür- kiállítás. a távoli északi népek művészetének bemutatója, a baltikumi borostyánok, az ab- ház népi szerszámok, az ukrán intarziák kiállítása. Hasonlóan

nagy sikerűek voltak az úgynevezett komplex kiállítások, amelyeken egy-egy iparág teljes keresztmetszetét megismertetjük a magyar szakemberekkel. A kohóiparról szóló ösz- szeállításunk vidékre is eljutott. s elvisszük az érdeklődőkhöz. szakmabeliekhez a kémiai ipart, a könnyűipart bemutató kiállításainkat is. Természetesen nem feledkeztünk meg a mezőgazdaságban dolgozókról sem. Több termelő- szövetkezettel, állami gazdasággal már kialakult a baráti kapcsolat, s szeretnénk eljutni e területen az ország legtávolabbi vidékeire is. A testvérmegyei találkozók erre is módot nyújtanak.

— A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának programjai legnépszerűbbek a fiatalok körében. Hogyan szólnak a vidék fiatalságához?

— Tapasztalataink .szerint a magyar fiatalok, iskolások keveset tudnak a fiataloknak szóló mai orosz irodalomról. Szjnto kivétel nélkül csak a hagyományos, több évtizedes népmeséket, ifjúsági könyveket, régi dalokat ismerik. Szeretnénk, ha ez megváltozna. Ennek első lépéseként az ország orosz nyelvet tanító pedagógusaival ismertetjük meg legújabb dalainkat, verseinket, meséinket.

— Legközelebbi terveik?-1- Nagyszabású kiállítást nyitunk novemberben „Orosz internacionalisták Magyarországon. magyar internacionalisták Oroszországban" címmel. Év végi érdekességnek ígérkezik Fedoszkino falu iparművészeti kiállítása. a Hahlama iparművészeti kiállítás, s a jövő év elején a Baltikum népeinek alkotásaiból nvi'Uk nagyszabású tárlat. Mindezeket természetesen vidékre is elviszik.

ERDÉLYI GYÖRGY

Kamcsatka! utazások

Évről évre több turista látogat a Csendes-óceánba nyúló Kamcsatka-félszigetre. A vulkánok és nagyszámú hőforrások hazája sajátos egzotikumával vonzza a természet kedvelőit.

A Kamcsatkai Utazási 'Iroda az Aeroflottal közösen re- pülőutakat szervez a félszigetre. A turisták Kamcsatka kialudt vulkánjainak tetejéről gyönyörködhetnek a különleges tájakban, megtekinthetik fent- ről a hatalmas krátereket, a kirándulás betetőzéséül pedig

a Nalicseva folyóvölgy hőforrásaiban fürödhetnek. Az örökké havas vulkánokkal körülvett folyóvölgy messze földön híres rendkívül gazdag növényzetéről és számos helyen feltörő termálvizéről. A félszigetet sok apró tó éke siti, amelyeknek különlegessé ge, hogy mindegyiknek más színű a vize.

A Kamcsatkai Utazási Iroda 1974 végéig az ország különböző területeiről mintegy négyezer turistát fogad.

Fürdőzés a Nalicseva folyóvölgy gyógyforrásaiban.

3*_ (Foto: L. Garkajov felvétele — APN—KS)

Gerencsér Miklósi

Ácsteszértől a halhatatlanságig

Táncsics Mihály életregénye

Hősünk egyike azoknak, akiket a leggyakrabban emlegetünk múltunk haladó nagyjai közül, de voltaképpen alig tudunk róla valamit. Nem azért, mintha életútját titok fedné. Hiszen sorsát maga is megírta vaskos kötetben. Talán azérí bánik Táncsics Mihállyal oly mostohán a krónika, mert az ácsteszéri jobbágyivadék soha nem fürdött a közélet csillagó sikereiben. Egyetlen egyszer fordult elő életében, hogy megadatott neki az országos dicsőség. Ez volt az a pillanat, amikor a márciusi ifjak kiszabadították budai börtönéből, s diadalmas menetben — a zsarnokság feletti győzelem ékes bizonyítékaként — Pestre hozták a szabadság eszmehirdetőjét.

Mindössze ennyi, amit tudni szoktak Táncsics Mihályról. Pedig a nyolcvanöt esztendőt megért forradalmár egész élete a maga nemében páratlan pályafutás. Jellemtisztasága felülmúlhatatlan, bátorsága és küzdenitudása minden korban példakép marad. Lelkiereje és fizikai szívóssága egyszerűen legendásnak mondható. Lázas munkaritmusában, megszakítás nélküli küzdelmeiben a haladás eszméi és a hazaszeretet egyazon erőforrása táplálta bőséges energiával.

Nagy-nagy utat járt be ezzel az energiával. Nagyobbat, mint bármelyik kortársa: elindult a fatengelyes jobbágyvilágból és megérkezett a szocialista munkások közé.

' 1.

Rozsnyó püspöke, az egyik Eszterházy gróf volt a földesura Ácsteszérnek, ahol Táncsics Mihály született 1799. április 21-én. Stancslcs- ként jegyezték be az anyakönyvbe — nevét 1848. március 15-én, a börtönből való kiszabadítása emlékére változtatja Táncsicsra.

Szülőföldje gyönyörű helyen fekszik: a Bakony északi peremvidékén, a Kisalföld szomszédságában. Akkor Veszprém megyéhez tartozott, ma Komáromhoz. Hajdanán minden oldalról sűrű erdő környékezte, de azóta letarolták a dombokat, lankákat, s a földművelők ekéi elől a Bakony magasabb vonulataira húzódott vissza az ősrengeteg.

Akkoriban, a XVII. és a XIX. század fordulóján olybá tűnt az erdőségek közt veszteglő Ács- teszér élete, mintha örök időkre szólna a hűbéri világ. Csak az évszakok váltakoztak, meg a nemzedékek, de a sors változatlanul járt körbe, mint az óramutató. Sietni a jobbágytelken, hogy az ispán parancsára a földesúri birtokon letudják a robotot, sietni a robottal, hogy a jobbágy- telken ki ne fussanak a dologidőből — sietni, örökké sietni, mégis örökké egy helyben állni: így rágta koravénné a meddő idő a szűrös-gatyás jobbágyparasztokat Ácsteszéren, csakúgy, mint az egész rendi Magyarországon.

Ami Stancsics apját illeti, nem tartozott a jó gazdálkodók közé, mert bár birkaszorgalommal dolgozott, ügyességben, szerencsében sokan túltettek rajta. Ehhez képest a falu legszélére szorult népes családjával. Úgy ismerték őket, mint szegények közt a legszegényebbeket. Gyermek- áldásból azonban nekik is bőven jutott: 13 kisdedet szült a jobbágyasszony, de csak heten maradtak életben.

Három idősebb és három apróbb testvére közt Mihály volt a középső. Eleinte mit sem tudott a szegénységről. Apjában sem a kevésbé ügyes telkesgazdát ismerte meg, hanem a szelíd, gyengéd gondviselőt. Apró korától kísérte apját robotba, fuvarba, erdőírtásra, kaszálóra. Ezek az araszos vándorlások valóságos mesévé szépítették gyermekkorát. Könnyen lehet, ekkor szerette meg olyannyira az utazást, hogy aztán később is, mindvégig csillapíthatatlanul vágyott új tájakra, új emberek közé. Ha tehette, egész Európát végiggyalogolta, ha pedig nem tellett többre erejéből, mint például aggastyán korában, az Üllői út hosszával is beérte.

Győr volt az első város, amelyet szinte még pendelyes korában látott. Apja előszeretettel hozott ide két rossz lovával ölfát eladni, mivel a Győr melletti Szentivánról származott, s még le— 2 —

gény korából ismerte vásárlóit. A kis Mihály gyönyörűséges kábulattal csodálta a rengeteg városi népet, a másfajta ruhába öltözött embereket, megbámulta a soha nem látott gazdag portékákat, ám riadtan bújt apjához a kapuk boltívei felett vicsorító sárkányfejek láttán. Ezektől nagyon félt, csakúgy, mint a Duna roppant vizétől, amikor Győr helyett a komáromi piacra szekereztek a Dereglye-hídon át.

Bármennyire csodálatos volt a város, legjobban a mezőn érezte magát. Alig látszott ki a magas füvek közül, máris buzgólkodnia kellett. Nemhiába nevezték így a hajdani szülők a cseperedő gyermeket: „kis szolgám”. Eleinte a libákra vigyázott, de ötéves korától már a csikókra. Addig-addig rakoncátlankodott, a nem kevésbé rakoncátlan csikókkal, míg az egyik kirúgta féltucat fogát. Felső ajka is csúnyán felrepedt, olyannyira, hogy a sebhely örökre megmaradt, csak a serkenő bajusz takarta el úgy- ahogy.

Az öntudatlan gyermekkor meseszerű világában csakugyan akadt olyan élmény is, ami a mesébe való: szénát gyűjtöttek a falutól távoli mezőn, s őt, mint legkisebbet, vízért küldték a csordakútra. Alig-alig bírta a teli csobolyót. Küzködvén a teherrel, észrevette, hogy négylovas hintó robog feléje. Menekült volna, de a kíváncsiság marasztalta. Megállt mellette a hintó, jószagú urak és finom kisasszonyok termettek mellette, szomjukat oltották a csobolyóból. Egy petákot, azaz két krajcárt nyomtak a pórfiú markába, s már iramlott is tovább a négy paripa a fényes hintóval. Kik voltak, honnan termeitek ott — soha nem tudta meg Stancsics Mihály. Csak a látomás vésődött örökre az emlékezetébe. Meg a nagyszerűség, hogy igazi fehér zsemlét és medveeukrot kapott a két krajcárért a falu boltosától.

Ám a természet gyakrabban megajándékozta, mint az egyszervolt uraságok. Vadmadarak tojásait itta amúgy nyersen, szamócát csemegézett kedvére, miközben pajtásaival együtt vigyázta a jószágot Még nyulat is fogott — álmában lepte meg az óriási tapsifülest, az egész falu őszinte ámulatára. Végtére is a vadnyúl roppant óvatos, éber állat, puszta kézzel megfogni, méghozzá apró gyereknek, bizony ritka cselekedet volt

— 3 —

mm