Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
f í t t 1 tectr 7643 . "■'ardő ba V^ÄG ^ROÍ^YÁRJmí. eCYÉS-Ü-U£T£k!/ TOLNA MEGYEI PUJSAG AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA CSÜTÖRTÖK 1*74 no*. 7. XXIV. éri. 241. Rám ARAI 1.20 Ft A lenini úton - a világ békéjéért Írta: Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke M élységesen szimbolikus, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán megszületett szovjethatalom első okmánya a világtörténelmi jelentőségű békedekrétum volt. Azt jelképezi ez, hogy a szocialista rendszert megteremtő szovjet állam legbensőbb lényegéből fakad a békepolitika. A szocialista forradalom és a Szovjetunió neve a népek tudatában szerte a világon azóta is egybeforrott a béke ügyével. A Szovjetunió története, az Októberi Szocialista Forradalom óta eddig eltelt 57 esztendő krónikája — egyben annak az állhatatos, szakadatlan harcnak a története is, amelyet az agresszív imperialista politika ellen, a népeknek a háború csapásától való megszabadításáért folytatott a szovjet állam. A forradalmat győzelemre vivő munkások, parasztok, katonák még a nagy roham után, a Téli Palota előtti téren álltak őrséget, amikor — a békedekré- •tumban — a próletárhatalom békét ajánlott fel minden ország kormányának és népének. Igazságos, annexiók és hadisarc nélküli békét. 1919-ben a szovjetek kongresszusa Lenin javaslatára ünnepélyes formában kinyilvánította, hogy „az Oroszországi Szovjet Föderatív Szociálisra Köztársaság minden néppel békében kíván élni és minden erejét a belső építésre akarja fordítani.” 1922-ben Génuábán, az első nemzetközi konferencián, amelyen a Szovjetunió is részt vett, Lenin kormánya a békés együttműködés és a leszerelés széles körű programját terjesztette a kormányok küldöttei elé. A harmincas években a Szovjetunió következetesen síkraszállt a kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért, egy olyan rendszerért, amely megfékezhette volna a fasiszta kardcsörtetőket, megakadályozhatta volna az újabb világégést. A második világháborút követően, amikor az atom- és hidrogénfegyverek, rakéták megjelenése növelte az emberiséget fenyegető újabb világtragédia veszélyét, a Szovjetunió a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés konkrét tervét terjesztette az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé. Mindig következetesen, nem szűnő energiával munkálkodott a nemzetközi kapcsolatok ama új elveinek — a függetlenség, a szuverenitás, az államok belügyeibe való be nem avatkozás, a népek közötti barátság és együttműködés elveinek — érvényre juttatásáért, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hirdetett meg. A z egész emberiség sorsáért felelősséget vállaló küldetésnek, a Szovjetunió egész történelmén végigvonuló békediplomáciának felemelő, méltó folytatása az a nagyszabású békeprogram, amelyet 1971. tavaszán az SZKP XXIV. kongresszusa fogadott el. Ezt a programot, amely hat pontban jelentős tennivalókat ajánl minden józan érzésű kormányzatnak, minden politikai pártnak és mozgalomnak a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért, a vitás kérdések békés rendezéséért, a leszerelés folytatásáért, a háborús fenyegetések elhárításáért, — méltán nevezhetjük korunk békedekrétumának. A háború nélküli világ az emberiség nagy óhaja, legőszintébb törekvése. A Szovjetunió megszületésével, a második világháborúban aratott győzelmével, politikai, gazdasági és katonai erejének meggyőző kibontakozásával, a szocialista országok közösségének kialakulásával és megszilárdulásával ez a törekvés, ez a reménység már nem puszta óhaj. Ma már reális lehetőség van arra, hogy elkerüljük a világméretű háborúk kirobbanását,'és megőrizzük a békét. A Szovjetunió 1917 óta következetes szilárdsággal folytatott békepolitikájának világtörténelmi jelentőségű győzelme ez. De tudnunk kell: még nagyon sok erőfeszítést, még nagyon sok harcot és áldozatot kíván a világ minden részén az, hogy ez , a reális lehetőség visszafordíthatatlan valóság legyen, hogy az agresszív imperialista erők ellenállásával szemben végleg megvalósuljon a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ennek a harcnak legelső vonalában halad a Szovjetunió, amely a politikai és diplomáciai, gazdasági és kereskedelmi, kulturális és katonai eszközök gazdag tárházát használja fel, hogy a legkedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtse meg a szocialista közösség erejének további gyarapításához, a világ proletariátusának forradalmi harcához, a nemzeti felszabadulás kivívásához, az imperikllzmus elleni küzdelemhez. Vagyis: a legkeményebb osztályharchoz. A békeharcunk szempontjából rendkívül fontos gondolatot Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából mondott beszédében fogalmazta meg: „Az SZKP abból indult és indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca folytatódik gazdasági, politikai és ideológiai területen. Ez másként nem is lehet, minthogy a szocializmus világnézete és osztálycéljai ellentétesek és kibékíthetetlenek a kapitalizmuséval. Arra törekszünk azonban, hogy ez a történelmileg kikerülhetetlen harc olyan mederbe terelődjék, amely nem fenyeget háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszával. Ez hatalmas nyeresége lesz a világbékének, valamennyi népnek, valamennyi államnak.” A következetesen internacionalista és jellegzetesen szovjet, békeszerető lenini külpolitikának a nyomán kibontakozó események egész menete fokozatosan annak felismerésére kényszeríti a tőkés világ mind több kormányát, hogy a békés egymás mellett élés elveinek figyelembevételével alakítsák a szocialista államokhoz fűződő viszonyukat, minden fontos lépésüket. Megfigyelhető: amilyen mértékben erősödnek a világban a béke és a haladás pozíciói, úgy szaporodnak a realizmus elemei a legtöbb kapitalista állam külpolitikájában, úgy kerülnek rendre-másra a politika lomtárába a hidegháborús időszak módszerei és eszközei. A világ népeinek, köztük hazánk népének is támogató egyetértésével és rokonszenvével találkozik a szovjet békediplomáciának az a határozott törekvése, hogy a nemzetközi életben a politikai enyhülést katonai enyhüléssel, a fegyverkezés korlátozásával, szabályozásával és csökkentésével kell kiegészíteni és tartóssá tenni. Ennek a törekvésnek az életerejét jelzi, hogy egyszerre több fronton, több színhelyen is folyik a diplomáciai offenzíva a leszerelésért, a katonai enyhülésért, s egyszerre több témakörben Is keresik, kutatják az előbbrejutás, a rendezés lehetőségeit. 1 A békéért folytatott harc máris számos eredményt hozott. Gondoljunk csak a szovjet—nyugatnémet és a Nyugat- Berlinről szóló négyoldalú egyezmény aláírására, a rendszeres szovjet—amerikai, a szovjet—francia stb. csúcstalálkozásokra, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására. Ezek fontos határkövei a Szovjetunió és a szocialista országok békéért folytatott sikeres harcának. r rmészetesen roppant nehézségbe, akadályba ütközik az egymással legtöbbször ellentétes érdekek szövevényében megtalálni a kölcsönösen elfogadható ösvényeket, amelyek elvezethetnek a szélesebb ívű megállapodások útjára. De nem szabad türelmetlennek lennünk! Az idő a béke érdekeinek dolgozik! A pekingi vezetők kivételével ma már egyetlen kormány sem száll nyíltan szembe a leszerelés, a katonai enyhülés gondolatával. A szovjet leszerelési diplomácia kezdeményező szelleme állandóan véleménynyilvánításra, sok esetben pedig tárgyalásokra készteti a Nyugatot. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye a többi között, hogy az utóbbi másfél évtizedben számos kiemelkedő jelentőségű nemzetközi megállapodás született az emberiség békéjét és biztonságát leginkább fenyegető atomfegyverkezés korlátozásáról. A békéért, az enyhülésért a Szovjetunió kezdeményezéseivel folyó harc bármelyik irányát, bármelyik területét vizsgáljuk is, mindenütt nagy változások tanúi lehetünk. A békés egymás mellett élés lenini elvei mindinkább utat törnek maguknak a világpolitikában, s a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok általánosan elfogadott normáivá, a nemzetközi élet törvényévé válnak. A lenini békepolitika következetes érvényesítésének eredménye, hogy az imperialista hatalmaknak már nincs meg az az egykori lehetőségük, hogy korlátlanul rendelkezzenek a népek sorsával, és ha kell, helyi háborúkkal verjék le függetlenségi törekvéseiket, mint ezt korábban tették. A nemzeti felszabadító harc sikerét mutatja, hogy erősödik a fiatal afrikai, ázsiai államok, a volt gyarmati országok szuverenitása, függetlensége, és szűnőben van az imperializmustól való gazdasági függőségük Is. Ennek a folyamatnak a kiteljesedése feltartóztathatatlan, visszafordíthatatlan. A szovjet békediplomácia évtizedek óta tartó erőfeszítéseinek, következetes harcának nagy eredménye a szocializmus hadállásainak, a haladó, imperialistaellenes erők pozícióinak megerősödése a földkerekség minden táján, az egészségesebb politikai légkör kialakulása a világban. A magyar népet a világ más népeivel és valamennyi haladó erővel együtt nagy megelégedéssel és a béke jövője iránti rendíthetetlen bizalommal és reménységgel tölti el, hogy a háború utáni egész történelem rendkívül jelentős fordulatának vagyunk tanúi, de nemcsak tanúi, aktív résztvevői is. Tanúi és résztvevői vagyunk annak a folyamatnak, amikor a nemzetközi politikában tapasztalt ellenséges konfrontáció időszakából kibontakozik a szocialista és a kapitalista államok közötti mind szilárdabb békés egymás mellett élés, az értelmes, a kölcsönös előnyökön és egyenlő biztonságon alapuló, békés együttműködés időszakába való átmenet. Mai számunkból: NÉPÜNK TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ VÍVMÁNYOKAT MONDHAT MAGÁÉNAK ÓVÁRI MIKLÓS RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓ- BESZÉDE (3. old.) KOSZORÚZÁSI ÜNNEPSÉGEK A NAGY OKTÓBER ÉVFORDULÓJÁN (3. old.) TAMBOVSZKAJA PRAVDA (Összeállítás testvérlapunkból) (6. old.) EGYÜTT (7 old.) A KSESZINSZKAJA PALOTA (8. old.) TÖRTÉNETÍRÁS — ÉS KOZGONDOLKODÁS (9. old.) Kitüntetések a nagy forradalom évfordulóján A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából számosán részesültek megyénkből is kormánykitüntetésben. Többen a Parlamentben vették át kiváló munkájuk jutalmát, Szekszár- don, a megyei pártszékházban bensőséges ünnepség keretében Szabópál Antal, a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja, a megyei tanács elnöke adta át a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa nevében a kitüntetéseket. Az ünnepségen részt vett K. Papp József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Somi Benjamin, a megyei pártbizottság titkára is. A Munka Érdemrend aranyi fokozata kitüntetésben részesült: Bolvári József né, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a Tolnai Selyem- gyár igazgatója, Horváth József, a megyei pártbizottság titkára, dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság osztály- vezetője és Gyimóthy Ödön, Tamási nagyközségi Tanács elnöke. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta: Farkas Jánosné, megyei tanácstag, a hőgyészi általános iskola pedagógusa, Simon tst- vánné, a Bonyhádi Cipőgyár alapszervezeti párttitkára, Lakos József, a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke és Szakái László, a megyei párt- bizottság munkatársa. A Munka Érdemrend bronzfokozata kitüntetésben részesült: Tóth Gyuláné, a dombóvári kesztyűgyár üzemvezetője, Hesz Ferenc, Paks nagyközségi Tanács V. B. költségvetési üzemének útkövező munkása, Jankó Ferenc, a pincehelyi’ Vörösmarty Termelőszövetkezet párttitkára, Mácsik István, a szekszárdi járási pártbizottság csoportvezetője és Tóth József, Kurd községi Közös Tanács elnöke.
